Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-19 / 242. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 19. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ CSEH SAJTÓ Magyar nyelven is olvashatók a november eleji regionális helyhatósági választások hivatalos dokumentumai több nyugat-csehországi városban és faluban. Csehország történetében ez az első eset, hogy a választási dokumentumok magyarul és más kisebbségi nyelveken is hozzáférhetőek. Korábban erre csak Morva-Sziléziában a mintegy 60 ezres lengyel kisebbség, által lakott összefüggő területeken volt példa. Most a Karlovy Vary-i megyei tanács döntött úgy, a hivatalos dokumentumokat a régióban élő tíz nemzeti kisebbség nyelvére is lefordítják, s a múlt hét végen pedig már ki is kerültek a közterületekre - közölte Tomás Svoboda, a megyei tanács szóvivője. Karlsbad megye ugyanis egyike Csehország három olyan régiójának, amelyben a nemzeti kisebbségek aránya együttesen meghaladja a tíz százalékot. Tíz százalékot meghaladó kisebbség él még a Morva-Szilézia, valamint Ústí nad Labem megyében. Karlovy Varyban és környékén a cseh mellett egyebek között német, roma, bolgár, horvát és magyar nyelven olvashatóak a hivatalos dokumentumok. A megye 132 városa és falva közül 84 döntött úgy, a területén élő kisebbségeknek anyanyelvükön teszi lehetővé a választással kapcsolatos tudnivalók áttanulmányozását. Cheb például hét, Sokolov tíz nyelven kért választási dokumentumokat. Ugyanakkor a megyei központ, Karlsbad úgy döntött, csak a cseh nyelvű anyagokat fogja használni. „Külön-kü- lön egyetlen nemzetiség sem éri el a tíz százalékot, így a törvény nem kötelez minket a kisebbségi nyelvű anyagok használatára” - magyarázta a város álláspontját Jakub Kaválek szóvivő. „Ilyen sok nyelv használatára még az uniós választásokkor sem volt nálunk példa. A belügyminisztérium azonban azt tanácsolta, éljünk a kisebbségi nyelvek használatának lehetőségével. Mi ezért a hirdetéseket minden választóhelyiségben is hozzáférhetővé tesszük” - jelentette ki Véra Hefrichterová, a so- kolovi városi tanács titkára. Královské Porící faluban négynyelvűek - cseh, német, szlovák, magyar - lesznek a dokumentumok, holott a kisebbségi lakosok aránya csak két százalék. „Bár mindnyájan tudnak csehül, úgy gondolom, jó, ha az anyanyelvükön is átböngészhetik az anyagot” - véli Irena Kárová, a falusi tanács tagja. A magyarok szintén anyanyelvükön olvashatják el a választási tudnivalókat Chebben, So- kolovban, valamint hét faluban. A legutóbbi, 2001-es népszámláláskor 1557 személy vallotta magát a megyében magyar nemzetiségűnek. Ez a csehországi magyarok 10,6 százaléka. A legtöbb magyar Sokolovban (678), Karlovy Varyban (542) és Chebben (332) él. Ennek ellenére a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének mind a mai napig nincs a régióban helyi szervezete, (kj) Gerti Vagyok olyan bányász, mint akárki! - vetetted oda a téged ugrató vájároknak a méretes gumicsizmában caplatva. Pár száz méterre a föld alatt, bokáig vízben araszoltunk a legtávolabb dolgozó csapat után, s persze rajtad szórakoztunk. A hetvenes évek közepén volt ez, Lubeníkben, előzőleg elmeséltem, ötvenben apámra ott szakadt rá a bánya, de csodával határos módon csak a lába tört el. Akkor nézzük meg mi van most ott, mondtad, így keveredett kis csapatunk a föld alá. Mert akkor még divat volt a szerkesztőségben egyhetes riportutakat tenni a fél országon át. Az Új Szó volt az első munkahelyed az egyetem után. Később el- mondtad: a Nő főszerkesztőjeként azt is szeretted, ott is szerettél, de lélekben mindig új szós maradtál. Azon ékelődtünk: új szósként kezdeni az életet olyan, mint a hajdanvolt tébécé - gyógyíthatatlan. Pár évig ültünk egy irodában: ugyanannál a rovatnál kezdtük, te két évvel előbb. Végigjártad a szamárlétrát, voltál rovatvezető a gazdaságiban, voltál főszerkesztőhelyettes, voltál hírszerkesztő - csináltál mindent. Dicséretedre legyen mondva: sosem voltál igazi főnök. Ha -valami sürgős volt, márpedig egy napilapnál minden mindig sürgős, sosem utasítottál, megcsináltad magad. Az átkosban hihetetlen mennyiségű hivatalos anyagot, buta közlönyt kellett fordítani, bányászműszakokban: látástól mikulásig. Senki sem foglalkozott vele: az ilyen munka, ilyen élet eszi ám az embert rendesen. Rák, mondtad vagy hét éve, s egy pillanatra megfagyott a levegő. Igazából el sem hittük Neked, Rólad. Ne haragudj érte, de hogy a bivalyerős Gerti rákos, az olyan abszurdnak, olyan természetellenesnek, olyan igazságtalannak tűnt. Tényleg nem hittük el, hogy ennyire komoly, hogy nem térsz vissza az íróasztalodhoz, hogy már csak a kommentárjaidat fogod küldeni - precízen, heti rendszerességgel. Éveken át egyikünk sem gondolt arra, hogyan írtad, nem voltál-e éppen rosszul, hányszor kellett abbahagynod az írást. Az volt a világ legtermészetesebb dolga, hogy küldted, hiszen megbeszéltük. Kezdetben még be-benéztél, orvos előtt vagy orvos után. Egyszer meghívtál barackra. Gyertek le, annyit vihettek, amennyit le bírtok szedni, mondtad, dumálga- tunk is: a Miskának van házipálinkája. Aztán valahogy nem jött össze a dolog. Kár. Milyen voltál embernek és kollégának? Első és egyben utolsó konfliktusunk örökre megmarad bennem. A kezdetekből, amikor még együtt ültünk. Valami kéziraton, egy stilisztikai megoldáson vitatkoztunk, s én elkezdtelek követkePákozdi Gertrud (1948-2004) (Fotó: Somogyi Tibor) zetesen mérnöknőnek szólítani. Rád fogom borítani az asztalt, mondtad csendesen a sokadik után, s bennem megállt a szufla, mert ez annyira szokatlan volt Tőled. Bambán nézhettem rád pár pillanatig, majd szinte egyszerre kezdtünk el-nem nevetni- röhögni, idétlenül, ahogyan csak ifjúkorában tud az ember. Át is jöttek a szomszéd irodából, mondanánk már el a jó viccet. Titkolódzó képet vágtunk, nem mondtuk el, nem hagytuk abba. Jó hecc volt. Gerti, velünk maradtál. Minden új szós nevében: Malinák István •k 1c 4c A hosszú, súlyos betegségben pénteken elhunyt Pákoz- di Gertrúd végső búcsúztatása holnap 15.30 órakor lesz a gútori temetőben. Igazuk lett azoknak, kik a nyári „forradalomtól” jelentős változást vártak Szavak és erővonalak Bekövetkezett, amit mindenki sejtett, szombattól Hiller István az MSZP új elnöke. GALLÓ BÉLA Valójában persze akkor dőlt el a dolog, amikor Szili Katalin házelnök önként, ha nem is dalolva, kivonta magát a hatalmi harcból, hiszen rajta kívül senki sem számított esélyes vetélytársnak. így az elnöki posztra leadott 552 szavazatból Hiller István 396-ot, Szekeres Imre 152-t kapott, ami még a szeptemberi Gyurcsány Ferenc-Kiss Péter- párbaj arányait tükrözte. Akik a nyár végi „forradalomtól” jelentős átrendeződéseket vártak, azoknak igazuk lett. A tisztújítás alaposan kicserélte az MSZP - felső szintű - vezetőségét. De egyelőre csak azt. Pontosabban: miközben a csúcsvezetők személyi összetételét radikálisan módosították, a rejtettebb hatalmi erővonalak korántsem változtak olyan drasztikusan. Nem tévedtek hát azok sem, akik arra számítottak, hogy a belső erőviszonyok mégse borulnak fel fenekestül. Szekeres Imre elnökhelyettesi posztja szimbolikusan is jelzi, hogy bár a hatvanasokat - érdemeik elismerése mellett - egyöntetűen elsöpörték, a küldöttek visszahúzták a szeptemberben még az „autószerelők” felé kilengő ingát. Nemcsak azért, mert a Hillerék által, favorizált Juhász Ferenc helyett az elmúlt hetekben roppant ügyesen manőverező, a pártot alaposan ismerő, kiváló szervező hírében álló Szekerest juttatták kulcspozícióba. Majdnem ilyen súlyú az is, hogy nem szavazták meg választmányi elnöknek az új pártvezető egykori mentorát, Vitányi Ivánt, illetve a Gyurcsányékhoz közel álló Csiha Juditot sem. A fölényesen (374 vokssal) győző Simon Gábor, a választmány új vezetője önképe szerint integráló alkat, az egyensúlyozás embere. Hiller ezzel igen érdekes helyzetbe került. Kívülről a kormányfő (akinek a pártban a főnöke, közszolgaként viszont gyakorlatilag az alárendeltje), belülről pedig a párt vegyes vezetőgárdája tartja rajta a szemét. Bonyolítja az ügyet, hogy az elnökségi tagok sorában ott vannak a harminc körüliek, noha ők, amellett, hogy a hatalmi harcokban igen rugalmas taktikai érzékről tettek tanúbizonyságot, egyelőre minden más tekintetben sötét lovak. Közülük - és ez kemény információ - éppen Gál J. Zoltán, Gyurcsány Ferenc hűségese nem került be az elnökségbe. Ily módon az új személyzeti-hatalmi képlet elég labüis, viszonylagos stabilitását kizárólag a kormány és a párt folyamatos sikerei biztosíthatják. S talán az a körülmény, hogy a választásokig hátralévő másfél év túl rövid kvantum egy komolyabb hatalmi harchoz. A kódolt konfliktusokat jótékonyan eltakaró szép szavak természetesen jócskán sorjáztak a kongresszuson. Gyurcsány Ferenc Hil- lerben egy modern párt új generációját üdvözölte, mondván, ő az első MSZP-elnök, aki már 1956 után született. Sőt ehhez a modernséget okozó anyakönyvi adathoz gyorsan tegyünk hozzá még egy tényt. Az elnöki poszton Hiller az első értelmiségi. Olyasféle, aki saját politikai lehetőségeit leginkább intellektuális erejében látja, jóllehet, egy olyan párt élére került, amely nem arról híres, hogy elolvadna (persze miért is kellene?) az öntörvényű intellektuelektől. Mindenesetre, ahogyan Hiller Az új magyar szociáldemokrácia című dolgozatát pénteken felmutatta, és a kormányprogramot abból vezette le, azt sugallta, a kormánynak a párt osztja a lapot, s ő nem csupán a pártvezetői, de a főideológusi szerepre is igényt formál. Ezzel az MSZP-nek elvileg, ugye, most már mindene van. Feje (Hiller), karja (Gyurcsány), hangja (Lendvai Ildikó) és rugalmas érrendszere (Szekeres). A kép a látványpolitika szintjén már-már idilli, vagy miképp azt Gyurcsány a maga köteles lendületével megfogalmazta: „Velünk és veletek Magyarország megcsinálja.” Mit is? A szabad és igazságosabb Magyarországot. Épp csak kölcsönös hatalmi önmérséklet, a személyzeti „forradalom” után a minőség forradalma, és persze a társadalom - tartalmas - elcsábítása kellene hozzá. A szerző publicista Ki az MSZP elnöke szombattól? Hiller István a trónkövetelő új generáció tagja. Negyvenéves. A Medgyessy-kormányban először az oktatási minisztérium politikai államtitkára, majd a nemzeti kulturális örökség minisztériumának első embere. Tárcájáról - saját bevallása szerint - a 2006- os választási kampány kezdetéig nem kíván lemondani. Hibájául róják fel a hiúságát és túlzott ha- talomszeretetét. Tizennyolc éves koruk óta együtt vannak, mégsem tudta megtanítani jól artikulálni a politikust beszédtechnikával foglalkozó felesége. A szakember szerint pösze, és zárt szájjal beszél, (mh, bl) KOMMENTÁR Még egy félidő MOLNÁR NORBERT Választási félidőben vagyunk, boldog-boldogtalan értékeli a második Dzurinda-kormány teljesítményének felét. Azét a kormányét, amely a leggyorsabban jött létre Szlovákia történetében, amely a leghomogénebbnek tűnt megalakulása pillanataiban, s amely a leggyorsabban vesztette el többségét a parlamentben. Megalakulásakor mindenki esküdözött, ez a kormány négy évre alakult. Háromnegyed éve azonban nem nagyon akadt volna ember, aki egy ezrest mert volna tenni arra, hogy a kabinet kibírja a négy esztendőt. Pedig ez a kormány négy évig lesz hatalmon. Egyet el kell ismernünk: a pökhendi és arrogáns Mikulás Dzurinda zseniálisan csinálja, amit csinál. Úgy tudta a zavarosban elfogadtatni a kellemetlennél kellemetlenebb reformokat, hogy az ámulatba ejtő. Egyetlen dolog érdekel csupán: mi lett volna a reformokkal és tartalmukkal, ha a koalíció nem veszíti el többségét. Dzurindáékra már csak egyetlen komolyabb feladat vár, az oktatási reform, és jöhetnének a választások. Normális országokban az új kormányok az első két évben megszorító intézkedéseket hoznak, a második két évben osztogatnak. Nálunk az első két év maradéktalanul kipipálva, most kellene osztogatni, ha nem vették volna a fejükbe a gazdaság irányítói, hogy a lehető leggyorsabban lépünk be a monetáris unióba, vagyis 2009 tájékán euróbán kapjuk a fizetésünket, már akinek van munkája. Ehhez ugyanis költségvetési szigor kell, így oda az osztogatásnak. Pedig anélkül nehéz választást nyerni Európa keletebbi felében. A jövő évre készített költségvetés tervezete sem abból az adakozó fajtából való. Szóval, félidőben vagyunk, a közhangulat mégis olyan, mintha három hónap múlva már voksolnánk. A kormánypártok már elkezdték a vádaskodást, leendő koalíciókról kombinálnak, s már most mindenki keresi a helyét. A kereszténydemokraták és az ANO hónapok óta nem szereti egymást, ép ésszel most elképzelhetetlennek tűnik, hogy az elkövetkezendő nyolc évben egy kormánypadot koptassanak. Az SDKÚ a HZDS-t szemelte ki lehetséges partnernek, ami némileg morbidan hangzik, de sose lehet tudni, hogy az ördög kivel képes lepaktálni. Persze, Dzurindáék összefogása Meciarék- kal a magyarok ellen (regionális szinten) inkább egyfajta bu- bu-buként fogható fel. A koalíción belüli viszonyok mostanra elmérgesedtek. Két-két párt áll egymással szemben még akkor is, ha az illetékesek ezt ezerrel tagadják. A röhej az, hogy nem nagy dolgokon kaptak össze, hanem pitiánereken, személyi konfliktusokká transzformálva az egyéni érdekeket. Az egyénieket, nem a pártokéit, ezt fontos hangsúlyozni. Most pedig már mindenki 2006-ra készül. És mindenki mindent megtesz azért, hogy Robert Fico kapjon négy évet. Azt már hadd ne írjam le, hogy erről mi a véleményem. JEGYZET Ötéves szenvedés PUHA JÓZSEF Azt olvastam, a koldusokat, kéregetőket leginkább a visszautasítás módja bántja, hogy emberszámba se vesszük őket, ha segítséget kérnek tőlünk. Rám ez nem vonatkozik. Ha időm engedi, meghallgatom, hogyan jártak, pedig egyre többen állítanak meg útón-útfélen különböző történetekkel, amelyekről nehéz eldönteni, mennyi a valóságalapjuk. Sokan közülük jól öltözöttek, így akár igaz is lehet, hogy ők nem koldusok, csak az adott helyzetben szorulnak a segítségünkre. Egy fiatal lányt - aki azóta „régi ismerősöm” - öt éve ismertem meg. Megsajnáltam, de nem volt felesleges hatszáz koronám... Kora reggel állított meg a pozsonyi autóbusz-pályaudvaron. Sírva mondta, az édesanyja haldoklik, egy órája értesült róla, és pénzt kért, hogy haza tudjon utazni, szeretne tőle elbúcsúzni. Megnyugtatott, leírja a címemet, és a pénzt visszaküldi. Ilyenkor sokunknak megesik a szíve, és a pénztárcája után nyúl. Nálam azonban mindössze néhány korona lapult. Mondtam neki, a hatszáz sok, annyit nem adok, mire megkérdezte, hol élek, keletre ennyi a jegy. Az szúrt szemet, hogy egyre szemtelenebb lett, ha nincs készpénzem, adjam neki a bankkártyámat, kiveszi a kért összeget, majd a pénzzel együtt visszaküldi postán. Végül azt a pár koronát sem kapta meg tőlem, de napokig arra gondoltam, mi van, ha valóban igazat mondott, ő egy rendes lány, és miattam nem találkozhatott az édesanyjával. Utoljára az életben. Csak akkor nyugodtam meg, amikor néhány hét elteltével ismét „összefutottunk”, és ugyanezzel a történettel állt elő. Az utóbbi hónapokban is többször kiszemelt magának. Mindig végighallgatom. Kíváncsiságból, hogy mit változtat. De semmit. Amíg az első alkalommal színészeket meghazudtoló módon, hitelesen beszélt, addig az utóbbi időben megtörtén, bizonytalanul. Legutóbb már sírni sem tudott. Megviseli az embert, ha ilyen régóta haldoklik az édesanyja, és még mindig nem búcsúzhatott el tőle a sok szívtelen ember miatt - gondolhatnánk viccesen. A viccelődésnek azonban itt nincs helye, a lánynak gyorsan segítségre lenne szüksége. Nem elsősorban pénzre, hanem orvosra. Egyre soványabb, idegesebb. Látszik rajta,-hogy kábítószerfüggő.
