Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-16 / 240. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 16. Riport 17 2005. május elsejétől mintegy tízezer új munkahely várja a szlovákiai munkavállalókat az európai uniós balkáni köztársaságban Munkaerőpiac-nyitás Szlovéniában Ljubljana vonzóvá válhat a szlovákiai dolgozók számára (Képarchívum) Szlovénia már a jugoszláv államszövetségben is a fej­lettebb tagállamok sorába tartozott. Nem rendítette meg különösebben a bal­káni konfliktus és a mene­külthullám sem. A csodára várás helyett nagy léptékű építésbe kezdtek, aminek eredménye az egyre bővülő autópálya-hálózat és a nagyvárosok arculatá­nak változása. LŐRINCZ ADRIÁN Ha csak gazdasági szempontból vizsgáljuk meg az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országokban végbemenő folyamatokat, Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök­nek kell igazat adnunk, aki szerint a, jövő elkezdődött”. A jövő tényleg elkezdődött Tizenöt év telt el a rendszervál­tás óta, és az időközben „unióssá” vált, egykor a szocialista blokkot erősítő 8 ország ez alatt 110 milli­árd dollárnyi külföldi tőkét vonzott magához. A hazai vállalkozók több mint ötmillió kisebb-nagyobb céget alapítottak, melyek jelentős része az egyre izmosodó járműipart szol­gálja ki, a többi pedig mindent gyárt - a guminyúltól a sugárhajtá­sú repülőgépig terjedően. A szóban forgó országokban tavaly a bruttó hazai össztermék átlagosan 3,5 %- kai emelkedett bár az EU tagálla­mainak gazdaságai nagyjából stag­náltak, idén a GDP növekedése azonban elérheti a 4-4,5 %-ot. Adó- csökkentéssel, a bürokratikus aka­dályok eltávolításával, a befekte­tést ösztönző megoldásokkal és más „üzletbarát” körülmények megteremtésével tesszük a szépet a Nyugatnak, ám az igazi vonzerő mégiscsak az olcsó, jól képzett munkaerő. Mert míg termelékeny­ségben elérjük az EU-s átlag har­madát, órabér tekintetében valahol az egyötödénél tartunk. Bár ‘89­ben úgy nézett ki, hogy valamennyi volt szocialista ország egyazon rajt­helyzetből indul, ma előtűnik: né­melyek jó „orrhosszal” előttünk vannak. Például Csehország, Észt­ország, Lettország és Szlovénia, melyek üzleti elemzések szerint versenyképesség terén már ma ma­guk mögé utasítják Portugáliát és Görögországot. Csehország munkaerőpiaca rég megnyílt előttünk, és tapasztalat­ból tudjuk, hogy az ott megkere­sett korona vásárlóértéke na­gyobb, mint a hazaié. Újabban szlovéniai vállalkozók vették fe­jükbe, hogy szlovákiai munkáso­kat alkalmaznak. Nem is keveset, több mint tízezer új munka­helyről van szó. Csak meg kell ra­gadni a dolog végét... Munkalehetőség 35 szakmában A történet gyökerei a 90-es évek végére nyúlnak vissza. Ek­kortájt esett meg, hogy a szlové­nek - megtekintve a „branyiszkói csodát” - úgy döntöttek, szlováki­ai cégekkel fúratják ki alagútjai- kat. így került a Balkánra a Bá­nyaépítő Vállalat (Banské stavby), és négy év alatt 4 alagu­tat fúrt, ami tiszteletet parancsoló teljesítmény. Mivel újabb igények támadtak, a bányamű-építők ma­radtak, majd mások is követték példájukat. Csapatostul és „szóló­ban”, ahogy sikerült... Ám a szlo­vén felvevőpiacot ez nem elégítet­te ki, ezért próbálták és próbálják ma is szervezett formában Szlové­niába „menekíteni” a szlovákiai munkaerőt. 1995-ben központot is alapítottak Slovasky prodajno- poslovni center néven, mely a munkaközvetítésen túl a két or­szág vállalkozói közötti, nem túl élénk kapcsolatok ápolását és bővítését is célul tűzte ki. Igazga­tója, Pavel Sijanta szerint a 2005- ös év újabb lehetőségeket teremt. „Elöljáróban el kell árulnom honfitársaimról, hogy nem ragasz­kodnak foggal-körömmel a kétkezi munkához - világosított fel, - in­kább a közigazgatásban, admi­nisztrációban dolgoznak. Ezért állt elő az a helyzet, hogy külföldön kell munkaerőt toboroznunk. A kormány évente több mint 17 ezer munkahelyet teremt a külföldi munkavállalók számára. Az építő- és gépipar igényeit eddig a volt ju­goszláv tagállamokból, illetve Bul­gáriából és Romániából toborzott munkások elégítették ki, ám az Eu­rópai Unióhoz történt csatlakozá­sunk miatt csak 2005. április 30- áig hosszabbíttathatták meg mun­kavállalási engedélyeiket, ezután el kell hagyniuk az országot. Ne­künk, munkáltatóknak pedig olyan munkaerő után kell néz­nünk, mely szabadon mozoghat az unió határain belül. Elsősorban Szlovákia jöhet számításba, hiszen az általunk kínált órabér jóval fe­lülmúlja a szlovákiait, miközben jó a vásárlóérték. Ha idejében észbe kapnak, több mint tízezer munka­helyet foglalhatnak el jövő év má­jus 1-jétől, de ez nem jelenti azt, hogy telített a munkaerőpiac. Har­mincöt szakterületen van szüksé­günk is szakemberekre.” Kérdésemre, hogy mennyi az a miénket, jóval felülmúló” órabér megtudtam, hogy az építőipar­ban 5-7, a gépiparban 7, he­gesztők esetében 7-9 euró (azaz 200-360 Sk óránként) körül mo­zog, ám a felsőfokú végzettség­gel rendelkezők ennél is többet keresnek. Mert orvosokra és gé­pészmérnökökre is szüksége van Szlovéniának. Nyolcszáz szerencsevadász? Sijanta úr óvatos becslése sze­rint ma mintegy 800 szlovákiai munkás küzd Szlovénia „felvirá­goztatásáért”. Sajnos az ország déli része gyéren képviselteti ma­gát, amit nem annak kell tulajdo­nítanunk, hogy annyira jól élünk, esetleg nem szeretünk dolgozni, hanem egyszerűen csak nem jut­nak el hozzánk az információk. Tudomásom szerint jelenleg két 20 ős, az Ipoly-mentén verbuvált csoport, illetve egy 25 fős Komá­rom környéki brigád dolgozik Szlovéniában. Jámbor László, Apátújfalu polgármestere az elsők között vette fel a kapcsola­tot a szlovén munkáltatókkal. „Kisebb buktatókkal, de műkö­dik a dolog - nyugtázta találkozá­sunkkor. - Amúgy meg nagyon kapóra jött Sijanta úr kínálata, mivel térségünkben magas a munkanélküliség. Miután a szlo­vén vállalkozók eljuttatták hoz­zánk a konkrét igényüket, össze is állítottuk a kőművesekből, ácsok­ból és hegesztőkből álló csopor­tot. A mieinkhez képest magas órabéreket, napi kétszeri meleg ételt, szállást ígértek nekik, és szavukat be is tartották. Most arra várunk, mikor jeleznek ismét, hogy küldjünk még több mun­kást. A szlovéniai munkavállalás példaértékű is lehet, mivel az or­szág középső részén folyó hatal­mas építkezések azt bizonyítják: jobban tudják kihasználni az uni­ós előcsatlakozási és strukturális alapokat, mint mi.” Milyen buktatókról beszélt? Pél­dául arról, hogy a mi törvénye­inktől eltérően Szlovéniában a számlák térítési ideje nem 15 nap, hanem 45 és 60 között mozog, ami félreértésekre adhat okot. Sijanta úr nem rejtette véka alá azon véle­ményét, hogy a szlovákiai munka- közvetítő cégek csupán tehetetlen­ségben verhetetienek, hiszen nincs közvetlen kapcsolatuk a munkavál­lalókkal, „fölözni“ viszont nagyon szeretnek. Akadt közöttük olyan, amelyik a kiközvetített munkás bé­réből az alkalmazás teljes ideje alatt, tehát minden hónapban ré­szesedést kért, az egyszeri közvetí­tési díj helyett. A szlovéniai mun­káltatók képviselője végül a gazda­sági minisztériumhoz fordult, hogy lépjen az ügyben. Valljuk be: tény­leg áldásos volna, ha valaki végre kezébe venné az ügyet - addig, míg el nem megy az orrunk előtt a Bal- kán-expressz. Jámbor László szerint kapóra jött a kínálat, mivel a térségben magas a munkanélküliség (Somogyi Tibor felvétele) Sokan állítólag szívesen vállalják a pluszmunkát, mert több pénzt keresnek, másoknak nem tetszik, hogy ünnepnapokon is dolgozniuk kell Kötelező önkéntesség Biztonsági okokra hivatkozva az ügyvezetők nem adtak engedélyt az üzemlátogatásra (Somogyi Tibor felvétele) PÉTERFI SZONYA Egyértelműen, világosan fogal­mazták meg panaszukat a levél­írók: a gútai Kromberg Schubert üzem vaskerítése mögött a cégve­zetés sajátosan értelmezi a törvé­nyeket, állami ünnepnapokon is tú­lórázásra kötelezik a dolgozókat. Aki nem enged a kényszernek, an­nak tudtára adják, fel is út, le is út. A szünnapokon kívül - ha a cég érdeke megkívánja - gyakori a szombati műszak is - tájékoztat­nak az egyik levélben, s tudatják: sokan irigylik azokat a volt kollé­gáikat, akikre rámosolygott a sze­rencse, és a Nokia magyarországi cégében helyezkedtek el. És ők, akik csak nyugtátokkal képesek dolgozni, reménykedve várják az értesítést, hogy számukra is van hely a Nokiánál. A helyszínen, a gyártószalagok mellett állókat szerettük volna megszólaltatni, érdeklődni akar­tunk, milyen is a hangulat az üzemben. Végül annak is örülhet­tünk, hogy fogadott a vezetés. Stanistav Srna mérnök, a cég műszaki vezetője és a személyzeti osztály két dolgozója tudatta, hogy biztonsági okokból, techno­lógiájuk védelmében az ügyve­zetők nem adtak engedélyt az üzemlátogatásra. Stanislav Srna a maga részéről is megerősíti: nem ért egyet azzal, hogy belső ügyei­ket megszellőztesse a sajtó. Főleg azért nem, mert csak néhány elé­gedetlenkedőről van szó.- A gútai üzemben 1997 óta ter­melünk, s a kezdettől fogva arra törekszünk, hogy ne csak okuljunk a hibáinkból, hanem azokat hely­ben orvosoljuk is. Tény persze, csak úgy tudunk megmaradni a pi­acon, ha eleget teszünk a megren­delők kívánságainak. És mert a megrendelések nem mindig érkez­nek folyamatosan, előfordul, hogy hajrázni kell, szombaton is, vagy akár ünnepnapokon. Ez persze fe­szültséget okozhat, noha én azt ta­pasztalatom: sokan szívesen vál­lalják a túlórázást, ugyanis ezzel növelik jövedelmüket. Hogy ez mekkora anyagi többletet jelent nem tudtuk meg, a fizetésekről sem beszéltek. Azért - magyarázza -, mert minden gyártószalagon más mutatók teljesítése alapján bé­rezik a dolgozókat. Srna mérnök szerint a Komáromi járásban elért átlag felett fizetik dolgozóikat. Úgy hírlik, a Kromberg Schubert gyárban erőteljes a munkaerő-ván­dorlás. - Nem magasabb, mint az ország hasonló üzemeiben - állít­ják a személyzeti osztály dolgozói. - A három havi próbaidő első hó­napjában a jelentkezők 10-15 szá­zaléka, a harmadikban 30 százalé­ka távozik. Aki marad, tisztában van azzal, hogy a gyártószalag mellett olykor új munkafolyama­tokat kell elsajátítani. Általában 2-3 hetet kapnak az átállásra, bé­rük nem csökken. De mert a rende­lések nem késhetnek, a lemaradást szombaton kell behozni. A törvény értelmében a cég évi 150 túlórára kötelezheti az alkalmazottat, a to­vábbi 250 óra egyezség kérdése - magyarázzák. Ján Michalec a munkástanács elnöke, akit egyébként az alkal­mazottak választottak, nem is tud a túlórák miatti rossz közhangu­latról. - A dolgozók panasza a buszközlekedéssel függött össze, s ezt azonnal megoldottuk. Jelen­leg 30^-0 kilométeres körzetből 13 autóbusz szállítja a dolgozó­kat, ingyen. Szerintem a túlórá­zásnak örülnek, többen kifogásol­ják a szombati és ünnepnapi műszak hiányát, hiszen a pótlé­kok nélkül kevesebbet keresnek. Az elhangzottakkal nem értett egyet a nemrég alakult üzemi szakszervezet elnöke. - A munká­sok feletteseik magatartását, a pszichikai nyomást kifogásolják. Az elégedetlenség váltptta ki a szakszervezet megalakulásának szükségét, az emberek úgy vélték, a munkástanácsba választott tiszt­ségviselők, mellesleg vezető dol­gozók, nem képviselik érdekeiket - fogalmazott nyíltan Kobida Mária szakszervezeti elnök. Szerinte a problémák némi akarattal meg­oldhatók, a cégvezetés hajlandó tárgyalni velük. Olyan kompro­misszumot kell találni, amely mindkét fél számára hasznot hoz.- A törvény ugyan havi 32 túló­rát engedélyez, a munkások vi­szont havi 18 órával lennének elé­gedettek, és emberi hangnemet várnak feletteseiktől. Ha javulna a közhangulat, egész biztosan emelkedne a teljesítőképesség, csökkenne az aránylag magas, 7 százalékos betegállomány, és a fluktuáció. A közös célok csak kö­zösen érhetők el - hangsúlyozza a szakszervezeti elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom