Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-15 / 239. szám, péntek
2 Biztosítási abc A vagyon fontosabb az életünknél Manapság ugyan már Szlovákiában is szinte mindent be lehet biztosítani, a statisztikai kimutatások ennek ellenére azt mutatják, hogy a lakosság nagy része még mindig elsősorban a házát, autóját és egyéb nagy összegű vagyonát szeretné biztonságban tudni. Többségünk a háztartás biztosítását részesíti előnyben. Manapság épp ezért a biztosítók széles skálájából válogathatunk, ha a háztartásunkat szeretnénk biztonságban tudni. Választásunk előtt azonban fel kellene mérnünk, hogy mit is szeretnénk bebiztosítani. A szakemberek szerint nem érdemes takarékoskodni, ha a vagyonúnkról van szó. Ha alacsonyabb összegre kötünk szerződést, később emiatt nagyobb kárunk lehet, mintha havonta nagyobb összeget fizetünk a biztosítótársaságnak. Mára már szinte mindent bebiztosíthatunk a lakásunkban, az értékes aranytárgyaktól kezdve, a bútorokon és elektronikai cikkeken keresztül egészen a drága ruhákig. A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a lakást mindenképp megéri bebiztosítani, más kérdés persze, hogy ha sor kerül a káresetre, akkor a biztosítók nem ritkán mindent megtesznek azért, hogy a lehető legalacsonyabb összeget kelljen fizetniük, ráadásul a kifizetésre is hosszan kell várakoznunk. Mielőtt biztosítóhoz fordulnánk, érdemes felmérni, hogy mi is az, ami a lakásunkban kárt tehet (természeti csapások, lopás stb.). Ha megvan a lista, akkor először is meg kell tudnunk, hogy mely biztosítók nyújtanak számunkra megfelelő szolgáltatásokat. Semmiképp sem érdemes olyasmiért fizetni, ami esetleg nem is veszélyezteti a lakásunkat. Ha kiválasztottuk a megfelelő biztosító számunkra megfelelő biztosítási csomagját, akkor nem marad más hátra, mint a bebiztosított vagyontárgyak értékének a meghatározása. Minderre azért van szükség, hogy kiszámíthassuk a biztosítási díjat. Az értékek felmérésénél nem érdemes csalni, vagyis olcsóbbnak feltüntetni az egyes tárgyakat, mint amilyenek valójában. Ezzel ugyan kevesebbet fizetünk a biztosítónak, ugyanígy kevesebbet fog azonban fizetni a biztosító is, ha sor kerül a káresetre. A biztosítást általában évente fizetjük be. Ennél ugyan rövidebb fizetési határidőket is meg lehet szabni, ez azonban drágább, mint ha egy ösz- szegben fizetünk. Nem mindent lehet azonban bebiztosítani. Egyes biztosítóintézeteknél így nem fizetnek gépek vagy elektronikai cikkek műszaki meghibásodásáért. Beázás ellen sem lehet biztosítást kötni. Ebben az esetben a biztosító csak akkor fizet, ha egy mindaddig kifogástalan állapotban lévő házba a megrongálódást követően csurgott be az esővíz. Nem köthetünk biztosítást azonban azokra a tárgyakra sem, amelyek a panelházak közös helyiségeiben vannak. Néhány biztosítónak meg van szabva a kártérítés felső összege. Mindez elsősorban készpénz vagy bankkönyv lopása esetén érvényes. Ha különösen értékes képeket vagy egyéb műtárgyakat szeretnénk bebiztosítani, akkor a biztosító egyénileg határozza meg a díjakat. Minél értékesebb tárgyakat biztosítunk, annál jobban oda kell figyelnünk a lakás vagy ház védelmére is. A biztosítók ilyen esetekben megszabhatják, hogy milyen védelmi rendszert használjunk. Az ajtókra biztonsági zárat kellene szerelnünk, különösen értékes tárgyak esetében azonban a rendőrségre rákapcsolt elektronikus riasztót is kötelességül szabhatnak. Mit tegyünk, ha sor került a káresetre? A legfontosabb természetesen, hogy azonnal kihívjuk a rendőrséget, vagy ha szükséges, a tűzoltókat is. Minél hamarabb kellene tájékoztatnunk a biztosítót is, ennek az elmulasztása vagy akár csak a késés is nem egy esetben alacsonyabb térítéssel jár együtt. Vannak azonban olyan estek is, ahol a késés miatt a biztosító teljesen elutasította a fizetést. A biztosítóban ki kell töltenünk a káresetről szóló jelentést is, aminek az alapján a biztosító alkalmazottja a helyszínen méri fel a kár mértékét. Lopás, tűzeset vagy nagyobb károk esetén a biztosító azonnal kiküldi az alkalmazottját. Ennek során a kárbiztos pontosan felméri az okozott kárt és megegyeznek a a kártérítés módjában is. A kártérítés módja és mértéke az okozott kár mértékétől függ. A Polgári Törvénykönyv szerint azonban a biztosítónak 15 napja van arra, hogy fizessen vagy elutasítsa a kártérítést. Ugyanazt a tárgyat ugyan több biztosítónál is bebiztosíthatjuk, mindez azonban fölösleges, hiszen kártérítést ugyanazért az esetért csak az egyiktől vehetünk fel. Nem egy esetben ugyan megpróbálják becsapni a biztosítókat, ennek azonban súlyos büntetőjogi következményei lehetnek. Biztosítási abc sősorban az teszi szükségessé, hogy az ügyfél gyakran évekig, évtizedekig - látszatra ellenszolgáltatás nélkül - csak fizeti a biztosítás díját. Az összegyűlő díjak korrekt kezelése, hasznosítása ellenőrzést tesz szükségessé, amelynek feltétele az elkülönített elszámolás; a nem-életbiztosítás (vagyon-, gépjármű-, felelősségi-, betegség- és balesetbiztosítás) nemcsak időpontjában bizonytalan, de abban is, hogy a biztosítási szerződés tartama alatt egyáltalán bekövetkezik-e. Biztosítások megszűnése: A biztosítások leggyakrabban a következő okok nyomán szűnhetnek meg: a szerződő (biztosított) beszünteti a díjfizetést (hallgatólagos felmondás), bekövetkezik a biztosítási esemény (például halál, de egyes szerződéstípusokban, illetve káreseményeknél nem feltétlenül szűnik meg a szerződés, így például egy beázási kártól még továbbra is fennáll az épület biztosítása, de ha az leég, akkor már nem), lejár a biztosítási tartam (például egy tíz éves tartamra kötött életbiztosítás a tíz év elteltekor lejár), érdekmúlás áll be (például eladják a házat, autót), felmondás (ennek írásbeli közlése akkor érvényes, ha a biztosítóhoz a biztosítási évforduló előbb legalább 30 nappal megérkezik). A biztosítások különös ok nélküli megszüntetése a biztosítottat azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy ha kár éri, a biztosító kénytelen megtagadni az igény teljesítését. Természetesen a biztosítónak is érdeke, hogy a biztosítási állományát, „vagyonát” megőrizze. Ezért - elsősorban díj nem fizetés esetén - ügynöke felkeresi a szerződőt (biztosítottat), hogy meggyőzze a biztosítás fenntartásának szükségességéről (szakmai műnyelven ezt „intervenció”-nak nevezik). Fontos tudni, hogy a biztosítás írásbeli vagy hallgatólagos felmondása esetén is a biztosítót megilleti az évfordulóig terjedő időszakra szóló biztosítási díj. A biztosítottak érdekeit védi az a jogszabályi rendelkezés, amely szerint - a rendkívüli felmondás esetét kivéve - az életbiztosítást a biztosító nem mondhatja fel. Biztosítás, takarékosság, befektetés: A takarékosságnak, a pénz értékének megőrzésének és a pénz befektetésének sok formája van, ma már színes ez a paletta, mindegyik hasznos (lehet) a pénztulajdonos számára. A biztosítás és minden más takarékossági, befektetési forma között azonban van egy alapvető különbség, éspedig a biztosítás javára. Ez az, hogy a biztosítás - a kikötött összeg vagy a bekövetkezett kár erejéig - a kockázatviselés kezdetének pillanatától kezdve érvénybe lép, tehát az addig fizetett díjnak esetleg a száz- szorosát-ezerszeresét teszi ki, míg a takarékosság vagy a befektetés csak a megígért (vagy remélt) kamatot, osztalékot hozza, sőt, egy rossz befektetésnél a pénz teljesen oda is veszhet. Aki biztosít, nem kockáztat, ellenkezőleg: a biztosat választja. És még valami: a biztosítás viszonylag olcsó, és egyúttal tervezhető biztonság. Biztosítástechnikai kockázat: A biztosító sok gazdálkodó, sok család és ember nagyon különböző és gyakran nagy összegekre rúgó kockázatát vállalja el. A biztosító által átvállalt - és ezzel a biztosítottnál megszűnt - kockázatok tömege a biztosító technikai kockázata. Ez a technikai kockázat igen nagy, és kezelése nagy felelősségérzetet és hozzáértést kíván. A biztosítás- technikai kockázat nem csak az átvállalt kockázatok olykor hatalmas tömege miatt nagy, hanem azért is, mert a valószínűség, amelynek alapján a biztosító a kockázatot felmérte, és ellenértékét (a díjat) megszabta, mégsem bizonyosság. Biztosított: Az a személy vagy tárgy, akire (amelyre) a biztosítás szól. Bonus: Kármentességi engedmény, díjvisszatérítéssel. Elsősorban a gépjármű-biztosításból ismeri a nagyközönség, de a biztosítás más területein is előfordul. Bróker: A biztosításközvetítő ügynököt, ügynökséget, aki (amely) önálló jogi személy, nevezik „brókerinek. (A német nyelvterületen használják még a „makler” elnevezést is. A magyar biztosítási törvény a „biztosítási alkusz” elnevezéssel próbálja helyettesítem). A bróker az ügyfél érdekében és nevében jár el. A hozzá fordulók részére, illetve akiktől ilyen megbízást kap különböző biztosítók ajánlatait szerzi be, és a legkedvezőbbet ajánlja ügyfelének. Jutalékot közvetítői tevékenységéért a bróker a biztosítótól kap. Díjmentesítés: Életbiztosításnál két teljes évi díjfizetés után kérhető a díjmentesítés. A díjfizetés megszűntetése után általában az addig képződött egyéni életbiztosítási díjtartaléknak megfelelő leszállított biztosítási összeg marad érvényben. Első díj: Hosszabb biztosítási időszakra (egy évre vagy több évre, vagy határozatlan időtartamra) szóló biztosítások első évre vagy hónapra fizetett díja. Kötvénydíjnak is nevezik. Az önkéntes biztosításokban megfizetése többnyire - más kikötés hiányában - a kockázatviselés kezdetét is jelentheti. Életbiztosítás megkötése: Az életbiztosítás megköthető egészségi nyilatkozattal vagy orvosi vizsgálattal. Az egészségi nyilatkozat voltaképpen kérdőív, amelyben az ajánlattevő megválaszolja a biztosító kérdéseit, és az illető személy egészségi állapotára vonatkozik. Kívánatos, hogy az életbiztosítás orvosi vizsgálat beiktatásával jöjjön létre. Ez nem csak a biztosító számára jelent kisebb kockázatot a biztosítási ajánlat elfogadása, a díj helyes megállapítása szempontjából, hanem elsősorban - az orvosi vizsgálat szükségszerű kisebb kényelmetlenségei ellenére - az ajánlattevőnek hasznos, mert friss és pontos felvilágosításokat kaphat sját egészségi állapotáról. A választható biztosítási összeg nagyságát is befolyásolja, hogy az adott életbiztosítás orvosi vizsgálattal vagy csak egészségi nyilatkozattal jött létre. Életbiztosítások csoportosítása: Az életbiztosításoknak három fő csoportjuk van: Kockázati életbiztosítások. Ezek köthetők meghatározott tartamra (például 10-20 évre), vagy akár élethossziglan. A kedvezményezett csak a biztosított halála esetén részesül a biztosítási összegben. Ha a biztosított a kikötött tartam alatt nem hal meg, a biztosítás a biztosító minden szolgáltatási kötelezettsége nélkül megszűnik. Elérési biztosítások. Jellemzőjük, hogy a halál esetére nem nyújthatnak fedezetet. (Sőt, a biztosító - az összes biztosítottra számított átlagdíjra tekintettel - az addig befizetett díjat sem téríti vissza.) Ha viszont a biztosított megéri a kikötött tartam végét, megkapja a biztosítási ösz- szeget. Díjtakarékos („vegyes”) életbiztosítások. Ezek kombinálják a kockázati, valamint az elérési életbiztosítás jellegzetességeit. Ez magyarázza, hogy legelteijedtebbek (bár egyes országokban, bizonyos céltakarékossági vagy bankfedezeti szempontból, széleskörűen művelik a kockázati életbiztosításokat is.) Különböző típusai megegyeznek abban, hogy a kedvezményezett jogosult a biztosítási összegre. Ha a biztosítási tartam alatt a biztosított meghal, de a kikötött tartam végén a technikai kamattal, a díjtartalék befektetéséből eredő többlethozammal (nyereségrészesedéssel) és az esetleges indexszorzóval megnövelt biztosítási összeget is kifizeti a biztosító (magának a biztosítottnak vagy a kedvezményezettnek). A díjtakarékos biztosítások díja ezért kockázati, valamint takarékdíjrészt egyaránt tartalmaz. Maradékjogokat szinte kizárólag csak a díjtakarékos biztosítások tesznek lehetővé. Külön kell említeni az életjáradék-biztosításokat. Ezek voltaképpen az elérési biztosításokhoz sorolhatók, azzal a különbséggel, hogy díjukat rendszerint előre, egy összegben fizetik, és a teljesítés később, meghatározott életkortól kezdődik, oly módon, hogy a biztosító évente vagy havonta járadékot folyósít. Az életjáradék-biztosítás kiválóan alkalmas a nyugdíj kiegészítésére. Kármegelőzés: Anyagi vagy személyi károk megelőzésére irányuló tevékenység. Jelentősége túlnő a biztosítás keretein; érdeke és kötelessége mindenkinek: társadalomnak, államnak, a gazdasági szervezeteknek, önkormányzatoknak és a lakosságnak, biztosítóknak. Önmagában azonban nem képes helyettesíteni a biztosítást. Nem csak azért, mert általában költséges, hanem főképpen azért, mert - a legtökéletesebb kármegelőzési megoldások mellett - sincs tökéletes biztonság, a kár esélye soha, sehol és semmikor sem küszöbölhető ki, Kárrendezés: A kár bejelentésével kezdődik. A kár bejelentésének végső időpontját az egyes biztosítási feltételek külön-külön szabályozzák. A kárt az íróasztalnál is rendezni tudják, ha nem vagyonkárról van szó. Vagyonkár esetében általában szükség van helyszíni szemlére. Ilyen esetben kárfelvételi jegyzőkönyv is készül. A megállapított kárt minden esetben pénzben téríti meg a biztosító. Kedvezményezett: Az a személy (az életbiztosításban általában név szerint is megjelölik, ha nem, akkor az örökös minősül kedvezményezettnek), akinek a biztosított halála esetén (a nem-életbiztosításban: a kár bekövetkeztekor) a biztosító a biztosítási összeget kifizeti. Kötelező biztosítások: A biztosítások önkéntesek. Ez azonban nem záija ki, hogy - fejlett országok gyakorlatához hasonlóan - nyomós társadalmi érdekből jogszabály ne újon elő kötelező biztosítást. Két fontosabb kötelező biztosítást említünk: az egyik a gépjárművek üzemben tartóinak kötelező felelősségbiztosítása, a másik a
