Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-13 / 237. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. OKTÓBER 13. Interjú 17 Richard Rybnícek, az STV vezérigazgatója mindenképpen szeretné bővíteni a magyar adást, egyelőre egy késő esti vitaműsorral próbálkoznak A SuperStarral is csalogatnák a magyar nézőt Egy csődtömeg irányítását vette át, személyével szem­ben nagy volt a bizalmat­lanság. Ma a lakosság 65 százaléka pozitívan érté­keli ténykedését. Richard Rybnícek, a Szlovák Televí­zió vezérigazgatója a SuperStar tehetségkutató versennyel szeretné a ha­zai magyar nézőket is a képernyő elé ültetni. KOCUR LÁSZLÓ Sokban különbözik egymás­tól a kereskedelmi és a köz- szolgálati televíziózás. Hogyan érezte magát, amikor húsz hó­nappal ezelőtt az éppen fel­szálló ágban levő JOJ televízió­tól átjött a komoly gondokkal küszködő Szlovák Televízió élére? A közszolgálati televízió veze­tője sokkal szabadabb, könnyeb­ben hozhat döntéseket. A JOJ- ban túl sok dolgot kellett egyez­tetnünk a tulajdonosokkal. Itt szakmai szempontból lényege­sen szabadabbnak érzem ma­gam, ugyanakkor a felelősségem is nagyobb. S természetesen presztízskérdésről is szó van. Azt hiszem, minden országban ran­got jelent közszolgálati televízió igazgatójának lenni. Jelenleg csak a közszolgálati televíziónak van két csatornája, így kiszolgál­hatjuk a kisebbségi és intellektu­ális igényeket is, miközben nem kell mindenáron nyereség létre­hozására törekednünk. Amikor átvette a tévé irányí­tását, több nyilatkozatában szerepelt, hogy az intézmény gazdasági helyzete katasztro­fális. Egy válságmenedzsment­csapattal vette magát körül. Mostanában már csak úgy be­szél legközelebbi munkatársai­ról, mint menedzsmentről. Te­hát a válság elmúlt? Úgy gondolom, most már nem beszélhetünk krízisről, most ér­tünk ahhoz az időszakhoz, ami­kor a reformok befejeződnek, be­érnek. Az intézmény gazdasági helyzete stabilnak mondható. Nagyon hosszú idő után ez az el­ső év, hogy nem szorulunk a költ­ségvetésre, hanem a megélünk az üzembentartási díjakból, a reklámbevételekből és a saját tevékenységünkből származó bevételekből. Folyamatosan stabilizál­juk a programstruktúrát mindkét csatornán. Azt szeretnénk, ha az egyes inkább a családi csatorna irányá­ba fejlődne, s a kettes lenne az igényes, rétegközönséget meg­szólító műsorok helye. A válsá­gon túl vagyunk, s ha a parla­mentben nem fogadják el Jarjabek és Caplovic képviselő urak javaslatát arról, hogy 10 százalék eredeti szlovák alkotást sugározzunk, akkor talán nem is kerülünk újra válságba. Ha azon­ban ebből a javaslatból törvény lesz, akkor erre a célra 300 millió koronát kell biztosítanunk, így nem jut pénz egyéb fejlesztések­re, s újra a költségvetésre szoru­lunk... És lehet, hogy ezt a 300 mil­liót is elviszi a perük a Beta Stúdióval... Igen, sajnos, az előző vezetés után örököltünk néhány nagyon komoly pert, az egyik a Beta Stú­dióval kötött előnytelen szerző­dés. Jelenleg az eredetileg köve­telt 409 milliós összeget meg­emelték 790 millióra. Ez kama­tostul 1 milliárd 200 milliót tesz ki, ami az STV felszámolási érté­ke. így mindent megteszünk, hogy megnyerjük ezt a pert, per­sze ez óriási gondot jelent szá­munkra. Ezért is nagyon foglal­koztat, hogy a parlament elfo­gadja-e a 10 százalékos törvényt, amely újabb óriási anyagi terhet róna ránk. A képviselők ugyanis anélkül szeretnének szavazni egy olyan javaslatról, mely alap­jaiban veszélyezteti gazdasági helyzetünket, hogy konzultálná­nak velünk. Többször nevezték önöket a hazai filmművészet ellenségé­nek azért, mert ódzkodnak az eredeti szlovák alkotásoktól. Ezek szerint a háttérben anya­gi gondok állnának? Jövőre el szeretnénk készíteni egy szlovák tévésorozatot, két té­véfilmet, és szeretnénk támogat­ni egy mozifilmet. Erre 60-70 millió koronát kívánunk fordíta­ni, anélkül, hogy ezt törvény írná elő nekünk. Szeretném ösztö­nözni az eredeti szlovák alkotá­sok létrejöttét. De amikor idejöt­tem, az eredeti alkotások mene­dzselése katasztrofális helyzet­ben volt. És most hirtelen azt sze­retnék, ha egyik napról a másikra százmilliókat fordítanánk rá. Ez egyszerűen nem megy. Más országokban szabályoz­za ezt ilyen merev, százaléko­kat megszabó törvény? Sehol máshol. Ez a javaslat a mi képviselőink agyában fogant meg, és szerintem politikai szán­dék van mögötte. Úgy gondolom, minden tévéigazgató vágya, hogy eredeti alkotásokkal álljanak elő. De csak annyival, amennyire van lehetőség, nem annyival, ameny- nyit előírnak. Már rendelkezésünkre állnak az első adatok a peoplemeter- rel végzett próbamérésekről. Bár ezeket nem hozták nyilvá­nosságra, kiszivárgott informá­ciók alapján úgy tudni, hogy a közszolgálati televízió híradó­ját, melyet korábban húzómű­sornak gondoltak, közel sem nézik annyian. Mit fognak ten­ni ez ellen? Nem szeretnék számokat mondani, ebben megegyeztünk a többi tévés kollégával, de azt bátran kijelenthetem, hogy an­nál az adatnál, mely az első kör­ben kiszivárgott, lényegesen ma­gasabb a híradónk nézettsége, sőt lassan megközelíti a cseh te­levízió értékeit. Tehát a mért ér­tékek számunkra nem olyan rosszak. Viszont tekintetbe kell vennünk, hogy az emberek ugyanebben az időpontban meg­nézhetnek egy bulvárhíradót is, vagy választhatnak különböző sorozatok közül. A peoplemeterek bevezetésével még egy meglepő adat nyilvá­nosságra került: Szlovákiában sokkal kevesebben néznek tévét, mint ahogy azt eredetileg gon­doltuk. Október 10-től azonban radikális váltás történt, ami a „Sokan azt gondolják, az új arcokat túlfizetjük. Ez nem teljesen igaz.” „Nagyon inspirál a német és a magyar televíziózás. Ami a grafikát, dramaturgiát illeti, hozzájuk képest le vagyunk maradva. Ok be mernek hozni új műsorokat, melyek egyébként a világ más ré­szein természetesnek számítanak. ” (Somogyi Tibor felvétele) híradó dramaturgiáját illeti. Vir­tuális stúdióból sugározzuk, de nem forog a háttér, a bemondók állva olvassák a híreket, közben mozognak. A híradó nyelvezetét leegyszerűsítjük, és dinamiku- sabbá tesszük a kameramunkát. És új arcok is érkeznek, például Katarina Krajnáková és Andrea Bélányiová a TA3-ról. Mivel sikerült a hölgyeket át­csábítani a TA3-tól, hiszen ott jó fizetések vannak? Amikor átjöttem a közszolgála­ti televízióhoz, és szerettem vol­na átcsábítani jó nevű tévés kollé­gákat, nem jöttek. Mert a közté­vének abban az időben teljesen le volt járatva a neve, nem volt jó az imidzse. Szinte senki nem nézte, mert senki sem bízott benne. így amikor más szerkesztőségekben dolgozó kollégákat szólítottam meg, szinte senki sem akart ide jönni dolgozni, amiatt, hogy az emberek nem hittek az intéz­ménynek. Sokan azt gondolják, az új arcokat túlfizetjük. Ez nem teljesen igaz. Kilenc hónapja, hogy az új műsorstruktúra sze­rint sugárzunk, s ez idő alatt az STV márka megerősödött a pia­con, sokkal nagyobb lett a befo­lyása. És sokkal több emberhez jut el, mint a hírtelevízió. Az új műsorszerkezet része a SuperStar is. Ezt a programot a TV2 is megvette és a Megasztár •hatalmas kasszasiker lett. Szlovákiában parázs vita folyt arról, hogy a köztévé képer­nyőjére való-e egy ilyen jellegű műsor. Önök végül is - a tilta­kozások ellenére - megvették. A nézettség ugrásszerű növe­kedését várja ettől a műsortól? Mindenképpen, és nem titko­lom, bízunk abban, hogy ezzel a show-val a ma­gyar nézőt is a képernyő elé tudjyk csalogatni, hisz ismeri ezt a műsor­formátumot. Nagyon ins­pirál a német és a magyar televíziózás. Ami a grafikát, dra­maturgiát illeti, hozzájuk képest le vagyunk maradva. Ők be mer­nek hozni új műsorokat, melyek egyébként a világ más részein természetesnek számítanak. Az első valóságshow-t Ma­gyarországon is nagy felhábo­rodás kísérte... Na jó, de az három éve volt. Hol vagyunk mi ettől? A Su- perStartól nemcsak a nézettség növekedését várom, hanem a fia­tal nézők visszacsábítását is. Őket ugyanis elvesztette a közté­vé. Hiszek benne, hogy ezzel a műsorral vissza tudjuk hozni a fi­atalokat, s ez tovább fokozza a STV attraktivitását. Egyúttal azt is meg fogja mutatni, hogy az STV-ben kiváló szakemberek dolgoznak, akik le tudnak bo­nyolítani egy ilyen rendkívül igé­nyes programot. A válogatást száz fős stáb végzi, az élő adások lebonyolítása is komoly műszaki hátteret kíván. Ez mind a presztí­zsünket fogja növelni. Nyilván­való, hogy a Dél-Szlovákiában élő magyar nézők úgy fognak a SuperStarra tekinteni, mint vala­mi ismert, bejáratott márkára, amely érdekes, vicces, szórakoz­tató. Az előbb említett lemaradá­sunk miatt ők ugyanis már rég „Tudatosítanunk kell, hogy a konkurencia nagyon erős.” találkoztak vele a magyar csator­nákon. így ez lehet az egyik program, mellyel meg tudjuk szólítani a magyar nézőt is. Én nagyon örülnék, ha az itt élő ma­gyarok is követnék adásunkat. Ha nem is állandó jelleggel, de ha legalább bele-belenéznének, mert a jelenlegi műsorstruktúra minden réteget megszólít. A peoplemeteres mérések megmu­tatták, hogy a hazai piac harma­da nem néz szlovák tévét, hanem magyart vagy csehet. Természe­tesen vannak nyelvi korlátok is, ezt tudomásul veszem. Éppen ezért szeretnénk fejleszteni a magyar nemzetiségi adást is. Úgy, hogy érezzük, van értelme annak a pénznek, melyet a ma­gyar adásra fordítunk. Magyar adással jelenleg na­ponta öt percben jelentkeznek, 18. 50-től. Ebben az időben van mindkét magyar kereske­delmi csatornán a híradó, a közszolgálati adón pedig álta­lában sorozatok vannak. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ötpercnyi hírért a nézők átkapcsolnának az STV 2-re. Erről már többször beszélget­tünk Both Enikő főszerkesztővel, és Nagy Ildikóval, nemzetiségi tanácsadómmal. Arra jutottunk, hogy a 18. 50 elég jó időpont. A néző képernyőközeiben van. Az­tán vagy átkapcsol, vagy nem. A peoplemeteres mérésekből szár­mazó adatok éppen arra lesznek jók, hogy pontos információkat szerezzünk erről, s ezek elemzé­sével majd továbbléphetünk. Mi a helyzet a Magyar maga­zinnal? Annak jóval nagyobb a nézett­sége. Nagy Ildikó és Both Enikő munkájának köszönhetően a ma­gazin jóval dinamikusabb lett. Azelőtt nagyobb volt az anyagok átfutási ideje. Most indítottunk egy új vitaműsort, a Terítéken-t. Ez egy teljesen új dolog, idén havi rendszerességgel jelentkezik, a jövőben pedig szeretnénk, ha két­hetente kerülne adásba. Folya­matosan keressük annak lehető­ségét, mivel csábíthatjuk a képer­nyő elé a magyar nézőt. Nagy Il­dikó sikeres együttműködést épí­tett ki a helyi tévékkel, így fontos regionális hírekről tudunk beszá­molni, s ezáltal is közelebb kerü­lünk a nézőhöz. Azt szeretném, ha a magyar adással nemcsak egy törvényből adódó kötelességet pipálhatná ki a köztévé, hanem az valóban hasznos lenne az itte­ni magyarok számára. Hogyan látja a magyar adás jövőjét? Mindenképpen szeretnénk bő­víteni. Jelenleg a hírek mellett a Magyar magazin egyszer jelent­kezik. Ez a válságmenedzsment döntése volt, a megszorító intéz­kedések előtt kétszer jelentke­zett. Most a másik magazin he­lyett próbálkozunk a késő esti vi­taműsorral. Majd meglátjuk, mi­lyen sikerrel. Keresni fogjuk a le­hetőségét a további bővítésnek is. Itt persze nem.egy magyarul sugárzó csatornára gondolok, de még egy magazin mindenképpen jó lenne. Ugyanakkor tudatosíta­nunk kell, hogy a konkurencia nagyon erős: ott az RTL Klub, a TV2, az MTV. És a szlovákiai ma­gyarokhoz közelebb állnak a ma­gyar adók, mint a szlovákok, ezt a peoplemeteres felmérések egy­értelműen bizonyítják. És ezt meg is értem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom