Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-01 / 227. szám, péntek

GONDOLAT 2004. október 1., péntek 4. évfolyam 20. szám A nyelvi hibákkal megtűzdelt szöveg hitelvesztetté válik minden szempontból - Szaporodnak a nyelvi hibák napilapunk hasábjain Jó lenne megőrizni a nyomtatott szó tekintélyét Szabó Ottó: Honnan is tudhatnád Megkondítom a vészha­rangot? Talán még nincs rá okom. De nem is akarom, hogy legyen. A szlovákiai magyarok nyelvhasználata nemigen ad rá okot: az utóbbi időben inkább ja­vul, mintsem romlik. JAKAB ISTVÁN A körülmények javulása (az anyaországgal kiépült szorosabb kapcsolat, a Gramma segítsége stb.) sokat lendít standardunk (vá­lasztékos nyelvváltozatunk) fej­lesztésében. Itt-ott a „tömeg” szá­mára is elhangzik egy-egy tanács­adó rádióműsor (jóllehet nem a legmegfelelőbb időpontban), meg­jelenik egy-egy cikk valamelyik lapban (ezekből több kellene!), így- bár hézagosán és apropószerűen- próbáljuk pótolni az egyén nyel­vi-nyelvhasználati hiányait. Tudva tudjuk, hogy a sajtónak, a nyomtatott szónak igen nagy tekin­télye van a nyelvhasználók között. Különösen érvényes ez az Új Szóra, napilapunkra, hiszen ez jut el a leg­több magyarhoz. Jó lenne megőriz­ni ezt a tekintélyt. Persze nemcsak más lapokban, ebben is előfordul­nak nyelvi-nyelvhasználati hibák. A számítógépes szedésnek - a jó ol­dalai mellett - negatívumai is van­nak. De az utóbbi két évben, sőt a legutóbbi hónapokban nem ezek a ma már sajnos „szokványos” hibák a bosszantóak (ezeket még rá lehet fogni a „nyomda ördögére”), ha­nem az egyre szaporodó és súlyo­sabb nyelvi-nyelvhasználati vétsé­gek, amelyek a szerzők, szerkesz­tők, kivitelezők (gépkezelők) fi- gyelmedenségéről vagy nyelvi fel­készületlenségéről árulkodnak. Vannak köztük olyanok, amelyek egy kis figyelemmel elkerülhetők lettek volna. Mint pl. az efféle von- zathasználati figyelmedenségek: „Augusztus hónapban valamennyi nyugdíjas - függedenül a nyugdíj fajtájára és nagyságára - 1000 ko­rona többletpénzhez jut...” (helye­sen: függedenül... fajtájától és nagyságától). Egy másik mondat­ban: „Egészségünkért napról napra nekünk kell gondoskodnunk” (he­lyesen: egészségünkről... gondos­kodnunk). De vannak ezeknél sú­lyosabbak is. Pl. ebben a Börzével kapcsolatos mondatban: „Menyi­vel egyszerűbb otthon a karosszék­ben átböngézni az apróhirdetési mellékletünket, majd felhívni a leg­inkább szimpatikus kocsi ela­dóját,... és megegyezni vele egy ta­lálkát.” A „leginkább szimpatikus” kifejezés jelentését szabatosabban kifejezhetjük a legszimpatikusabb szóalakkal, s a magyar ember nem „valamit egyezik meg valakivel”, hanem valamiben. Valamit - pl. ta­lálkát - esedeg csak megbeszélhet. Egy villáminteijú (2003. jún. 20.), amely egy konfliktusrendezé­si szakértővel készült, illetve az in­terjú szövegének egyik kifejezése bizony egy kis nyelvi konfliktust okozott a lapban vagy inkább az ol­vasóban (a szerkesztőben nem­igen). íme, a mondat: „Az egyik legveszélyesebb konfliktus, amikor az ember valamilyen helyzetbe lo­vagolja magát...” Magyarul: vala­milyen helyzetbe lovallja bele ma­gát. De találkoztunk a 2003. jún. 30-i számban egy olyan mondattal is, melynek szerkesztési módját többször is bíráltuk nyelvművelő cikkekben; ezt főként a kissé me­chanikusan író kezdő újságírók (gyakorlatian tudósítók) alkalmaz­zák: 'Mivel az egri Dobó István Vármúzeum a maga félmillió láto­gatójával Magyarország egyik leg­látogatottabb múzeumai közé tar­tozik. ..” Ha a szerző vagy a közlé­sért felelős szerkesztő figyelmesen elolvasta volna ezt az okhatározói mellékmondatot, talán nélkülem is és idejében felfedezte volna benne a hibát; azt, hogy két szerkesztési mód vegyült itt össze. Az egyik: (a vármúzeum) Magyarország egyik leglátogatottabb múzeuma; a má­sik: (a vármúzeum) Magyarország leglátogatottabb múzeumai közé tartozik. A kettő közül tetszés sze­rint választható az egyik. (A kettő­nek a vegyítése értelmetlenné teszi a mondatot.) Bosszantó, hogy az utóbbi idő­ben megjelentek a lapban az ún. kontaktusjelenségek is: a szlovák szavakat, kifejezéseket nem az ér­telmi (igazi) megfelelőkkel fordít­ják magyarra, hanem a mechani­kus fordítás sugallta szavakkal, ki­fejezésekkel. Ez azt jelenti, hogy a vélt megfelelőkhöz a lefordítandó szlovák elem jelentését kapcsolják (a nyelvészeti szakirodalom ezért ezt a jelenséget a jelentéskölcsön­zés szóval nevezi meg). A kontak­tusjelenségek előfordulása a szlo­vák környezet hatásával magya­rázható, tehát nem volna helyes (sem eredményes) a tiltása a ke­vésbé választékos nyelvváltozatok­ban. De a standardban ezek közül csak azoknak van helyük, ame­lyekre jobb magyar elemek híján szükségünk van. Márpedig az Új Szónak szövegei nagyobb részé­ben a standardot kell alkalmaznia. Semmivel sem menthető tehát, hogy a lap 2003. okt. 18-i számá­ban megjelent cikkben az ünnepi akadémia névvel jelölje a szerző azt az ünnepséget, amelyet az ipolysági gimnázium igazgatósága az intézmény megnyitásának 90. évfordulója alkalmából rendezett. Elszomorító tény, ha egy magyar tannyelvű iskola ünnepi akadémia néven rendez bármilyen ünne­pélyt, csak azért, mert az efféle ün­nepélyek szlovák neve slávnostná akadémia. Az ebből mechanikusan létrehozott ünnepi akadémia „kife­jezést” a magyar közösségek közül csak mi, szlovákiai magyarok is­merjük, a magyarországiak vagy a többi magyar kisebbség számára ismeretien a jelentése. De a ma­gyar díszünnepély szót minden magyar megérti, ezért nyugodtan választhatjuk az ünnepi akadémia megfelelőjéül. Szintén többször foglalkozott már nyelvművelésünk azzal a (saj­nos, bonyolultabb) kérdéssel, hogy a nahrávaf szlovák ige, illetve a nahrávka szlovák főnév magyar megfelelője nem a feljátszik, illetve a feljátszás, ha valaminek magne­tofonszalagra való műszaki felvéte­léről van szó. Feltevésem szerint a magyarban a magnetofonnal vég­zett műveletek megnevezésére a filmmel végzett műveleteket jelölő szavakat vittük át. Ezzel magyaráz­ható, hogy mind a magnetofonsza­lagon, mind a filmen levő anyaggal kapcsolatban használhatjuk a ját­szik ige megfelelő igekötős alakját (lejátszik, átjátszik, bejátszik, visz- szajátszik), de a feljátszik alak egyik szakmai területen sem hasz­nálatos. Ugyanez vonatkozik ezek­nek az igéknek a főnévi származé­kaira is. A feljátszik ige és a felját­szás főnév csak olyan értelemben fordulhat elő mind a filmalkotás­sal, mind a magnóval végzett mű­velettel kapcsolatban, ha nem mű­szaki eljárást, hanem művészi pro­dukciót jelölünk vele. Pl. a színész feljátszhatja a filmre a darabot, a zenész a magnetofonszalagra a ze­neszámot. De a műszaki műveletet végző személy ezeket is csak felve­szi, rögzíti. A titkosszolgálatnak is a felvéte­lei tűnhettek el tehát, nem a „felját­szásai”, mint ahogyan azt a lap 2004. aug. 25-i száma címoldalon közli (a feleimben is a feljátszás ol­vasható). De a standardban kerülendő sú­lyosabb kontaktusjelenségek nem­csak a szavak, kifejezések helytelen fordítása következtében jelennek meg a lapban, hanem a nyelvtani eszközök hibás fordítása miatt is: pl. a prepozíciós szlovák szó ma­gyar megfelelőjéhez olykor az elöl­járó jelentését tükröző ragot told­ják. „Az alap- és középiskolákon már nincs lehetőség dohányzó hely kijelölésére” (helyesen: dohányzó- hely) - olvashattuk egy ez évi au­gusztusi számban, a „Hol füstöljön a tanár?” című cikk feleimében. Persze a cikkben is külviszony- raggal fordul elő az iskolatípus ne­ve. Mikor étjük már el, hogy mind az újságíró, mind a pedagógus szá­mára a fordítás ábécéjéhez tartoz­zék: az alapiskola, gimnázium, kö­zépiskola szavakat belviszony- raggal kell ellátnunk, ha a tanulók intézetét vagy a pedagógusok munkahelyét jelöljük velük? (Kivé­telt a főiskola képez az egyetem analógiája alapján.) Tehát: A fiam alapiskolába jár; A lányom gimná­ziumban tanul. (A szlovákban is használatos ezekkel az iskola­típusnevekkel kapcsolatban belvi- szonyra utaló prepozíció: v základnej skole, do gymnázia). A vonzatok fordításában is érez­hető olykor a szlovák nyelv hatása. Bizonyíték erre egy mondat a 2004. aug. 6-i szám egyik cikkéből. A riportalanyként szereplő rendőr­főkapitány-helyettes többek között ezt mondja: „Nekik (a maffiózók­nak) vannak kapcsolataik a politi­kusokra, hivatalnokokra.” Hogy a riportalany a szlovák szövegében a határozókat a na elöljáróval alkotta meg, abban nem kételkedem. Bár a styk, sőt a kontakt szó is előfordul s prepozícióval a má styk s niekym, má kontakt s niekym kifejezések­ben (’kapcsolata van valakivel’, ’kontaktusa vagy kontaktusban van valakivel’), a má kontakt után gyakran áll na elöljárós határozó: má kontakt na niekoho. De a ma­gyarban - akár a kapcsolat, akár a kontaktus szóval szerkesztjük vagy fordítjuk e kifejezéseket, csak a -val, -vei rágós határozót használhatjuk bennük: kapcsola­ta van valakivel, kontaktusa vagy kontaktusban van valakivel. Sajnos, a magyar nyelvhelyes­ségnek talán a legsúlyosabb hibája­ként emlegetett suksüközés sem hi­ányzik a lapból. Éppen e cikk meg­írása előtt (a 2004. aug. 28-i szám­ban) „szállított” egy friss esetet egy szerző (vagy szerkesztő) egy kép­aláírásban: „Ha felosszák a házi­munkát, mindhármuknak köny- nyebb lesz”. Ez bizony egyértelmű suksüközés. A mellékmondat igei állítmányának helyes nyelvtani for­mája ugyanis ez volna: Ha felosztják... De helyesírási hiba is előfordul a lapban. Most éppen egy tanulsá­gos például szolgálható esetet mutatunk be a 2004. aug. 25-én megjelent számból: „...a Kassá­hoz közeli község (Miszlóka) la­kói évek óta hiába kérték az ön- kormányzatot a félig romos (iskola)épület lebonttatására...” Ebben a mondatban - s a cikkhez tartozó kép alatti szövegben is - a helytelen lebonttatás szóalak sze­repel a helyes lebontatás helyett. A t végű igékhez (ilyen a lebont is) a műveltető képző vagy -at, -et, vagy -tat, -tét formában járul. Ha a tővégi t előtt magánhangzó van, akkor a -tat, -tét képzőváltozatnak e két alakja közül járul valamelyik a szóhoz: tanít-tat, fenyít-tet. Ilyenkor a tő és a képző határán két t-t írunk. De ha a tővégi t előtt mássalhangzó van, akkor az -at, - et képzőváltozatnak e két alakja közül jöhet szóba valamelyik: lebont-at, megért-et. Természete­sen itt csak egy t jelenhet meg a tő és a képző határán. (Nem is volna értelme a hosszú t-vel írt alaknak, mert a kiejtésben úgysem tud­nánk a hosszúságot érzékeltetni.) A helyesírási szabályok egy része nyelvtani alapokra épül, s a he­lyesírási szabály ismeretének fel­tétele a nyelvtani szabály ismere­te. Aki a műveltető képzőnek csak a -tat, -tét változatú alakjait isme­ri, az bizony könnyen elkövethet hasonló helyesírási hibákat. Nem hagyhatjuk szó nélkül a helységnevek használatának kér­dését sem. Olykor sohasem hal­lott magyar helységnevekkel ta­lálkozhatunk a lapban: olyanok­kal, amelyekről talán azt sem tud­juk, melyik részén található az or­szágnak a hozzájuk tartozó falu. De ez ellen a gyakorlat ellen nem emelhetünk kifogást. Viszont az ellen a módszer ellen igen, ame­lyet az ondavai árvíz idején meg­jelent beszámolókban alkalma­zott a lap. A Malcice, Markovce szlovák helynevek szerepeltek sű­rűn, noha e községek lakosai alig­ha az Új Szóban olvastak az árvíz­ről. De nem biztos, hogy a délebb­re fekvő magyar falvak olvasói is­merték ezeket a névalakokat. A Málca, Márk neveket azonban bi­zonyára igen. (A magyar változat után zárójelbe oda lehet írni ilyenkor a szlovákot is.) Sokkal nagyobb hibának tar­tom azonban, ha egy helynév helytelen alakban jelenik meg. Mostanában sok rendőrségi hírt olvashattunk egy Nagymihályi nevű településsel kapcsolatban. Valószínűleg Nagymihály járási székhelyről van szó. Nagymihályi nevű helységnév - tudtommal - nincs az országban, csak Nagy­mihály (Michalovce), Alsómihályi (Michafany) és Zólyommihályi (Michalová). Az elírás talán on­nan származik, hogy a hely­ségnévszótárakban hibásan, Nagymihályi alakban jelent meg a Nagymihály név. (Ezt a nevet egyébként szülőfalum járási szék­helye neveként is jól ismerem.) Az sem volt szerencsés dolog, hogy a lap 2004. aug. 9-i számában a palásti ünnepségekről szóló be­számolóban így jelent meg egy mondat: „Sztyahula László, Palást szülötte, jelenleg Füskomárom plé­bánosa celebrált misét.” Füsko­márom nevű községet is hiába ke­resnénk a helységnévtárban; csak Komáromfüss van a Csallóközben, Tany és Csicsó között. Bizony az alaposabb ellenőrzés a helynevek esetében sem ártana. Hogy az eddig felsorolt, illetve bemutatott hibák elkövetésében kik a ludasak, nem az én dolgom eldönteni. A szerzők nevét - talán rosszul értelmezett tapintatból - nem említem, de nem is mindig a szerző követi el a hibát. Néha a szerkesztő .javítja” a szerző kéz­iratát, s a szerző ezt nem mindig köszöni meg. Egyébként még ha a szerző hibázik is, a szerkesztő (rovatvezető) is felel a hibákért. Persze akadnak olyan vétségek is, amelyekért csak a szerkesztőre vagy a kivitelezésért felelős sze­mélyre lehet hárítani a felelőssé­get. A 2004. júl. 26-i számban (5. old.) címben volt olvasható a kö­vetkező „szöveg”: „Átalakulóban van az iraki gerillamozgalom át­alakulóban van”. (Elnézést, de Karinthy Frigyes Ady-paródiáját juttatta eszembe.) Két nappal előbb (a 23. oldalon) egy felcím szerepű értelmetlen szövegré­szen törhette fejét a jámbor olva­só, amely így szólt: „Annyira el­terjedt a klimatizáció, hogy egész nap alig kerülünk kapcsolatba a természetes meteorológiai”... Csak a szövegből értettem meg a folytatást: tényezőkkel. De miért nekem, az olvasónak kell ezt megkeresnem, aki megfizetem a lap árát? Valaki mást meg azért fizetnek, hogy elvégezze ezt a munkát. Nem titkolom: szomorú va­gyok. Több vonatkozásban javult az Új Szó a rendszerváltás után, nyelvi-nyelvhasználati szempont­ból meg bizony ilyen hibák for­dulnak elő benne. Örülök az új, egyéni hangnak, amely az írások­ban érvényesülhet már, s színe­sebbé teszi az egykor szürke, po­litikai irányzatú „egyenszöveget”, de elszomorító, hogy a lap nyelv- használati szintjének fejlesztésé­re „nincs pénz”. A Gramma Nyel­vi Iroda munkatársai erőfeszíté­seket tesznek, hogy felkutassák vagy megalkossák a legújabb köz­életi fogalmak magyar neveit, a szerkesztőségekben pedig a nyelvművelés által már rég feltárt és régóta terjesztett adatokat sem ismerik azok, akiknek nemcsak il­lenék, hanem kötelességük volna ismerniük. Bevallom, valahogy úgy vagyok a magyar nyelvvel és az Új Szóval, mint Radnóti a tájjal. Aki repülő­géppel száll föléje, annak az tér­kép, de neki szülőhazája. Nekem meg anyanyelvem a magyar nyelv, s kisebbségi használatát az Új 'Szó segítségével kezdtem el pallérozni. így számomra az Új Szó sem egy lap a sok közül, ha­nem olyan újság, amelynek nyelvi alakítgatásán magam is dolgoz­tam. Nyelvi szerkesztőként is, nyelvművelőként is. Most úgy ér­zem, a legkevesebb, amit meg kell tennem, hogy idejében felhívjam a figyelmét azoknak, akik ott van­nak, s vállalták a lap szerkeszté­sét: gondoljanak a lap nyelvi arcu­latának javítására is. Csak így tud­ják megőrizni a nyomtatott szó te­kintélyét, mert a nyelvi hibákkal megtűzdelt szöveg hitelvesztetté válik minden szempontból. * 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom