Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)
2004-10-06 / 231. szám, szerda
2004. október 6., szerda 1. évfolyam 32. szám SZÜLŐFÖLDÜNK „Múltunk ismerete, tisztelete nélkül nem lehet jövőt alapozni” - mondta a szombati pozsonypüspöki megemlékezésen Nagy Elza helyi Csemadok-elnök Ötven éve alakult a Felső-csallóközi Népi Együttes Többek között a dunaszerdahelyi Istiglinc tánccsoport is fellépett (Foglszinger Attila felvétele) Pozsonypüspöki. Zsúfolásig megtelt a helyi Vetvár Művelődési Ház október 2- án, szombaton, a XVIII. Városi Kulturális Napok első rendezvényén, amelyen „50 éve alakult a Felsőcsallóközi Népi Együttes” címmel a pozsonypüspöki néptáncmozgalom elindításának évfordulójára emlékeztek az egykori táncosok, koreográfusok, énekesek, zenészek a Csema- dok helyi alapszervezete rendezésében. CSIBA ANNABELLA A rendezvényt Jégh Izabella nyitotta meg Urbán János Anyanyelvem című versével. A rendhagyó, de a megszokottól eltérő megnyitón a 14.00 órakor kezdődő ünnepi akadémiával a szervezők és a régi tagok visszaemlékeztek a fél évszázaddal ezelőtti kis csoport születésére, amely később mozgalommá terebélyesedett, s amely együttes munkája többet jelentett a táncnál, egy koreográfiánál. „Manapság hajlamosak vagyunk azonosulni azzal a divatos nézettel, miszerint csak a jelennek és a jövőnek kell szentelni minden időnket, és nem fontos sokat foglalkozni a múlttal. Pedig múltunk ismerete, tisztelete nélkül nem lehet jövőt alapozni, valamint jövőt építeni” - figyelmeztetett a helyi alapszervezet elnöke, Nagy Erzsébet (Elza) ünnepi köszöntőjében. Beszédében felelevenítette az egykori országos hírű táncegyüttes, valamint a későbbi sikeres csoportok tevékenységének főbb mozzanatait. Pozsonypüspöki életének szellemi és kulturális pezsgése az 50-es években kezdődött az alapszervezet, majd négy évre rá az első néptáncegyüttes megalakulásával. A kezdetben amatőr táncosokból, koreográfusokból összeállt csapat autodidakta módon fejlődött, a szakkönyvekből ellesett tánclépéseket a gyakorlattal egyre csiszoltabb és tökéletesebb mozdulatok váltották fel. A később Felső-csallóközi Népi Együttes névre keresztelt csoport a fellépések mellett több versenyen is bizonyította tánctudását, közülük a legjelentősebb a Csehszlovák Néptánccsoportok Országos Versenye volt Ostraván. Az első nagy együttes anyagi okok miatt egyesülni kényszerült a somorjai tánccsoporttal, így először Somorján, majd - a területi átszervezések miatt - Dunaszerdahelyen működött tovább. Az éveken át tartó sikersorozathoz nemcsak az alapító tagok, de az őket követő tánccsoportok tagjai is hozzájárultak. A hagyomány ápolását újabb csoportok folytatták, elsőként Czin- gel László vezetésével, aki koreográfusként is megállta a helyét. 1963-ban a pozsonypüspöki tánccsoport a vereknyeivel egyesült, ez idő tájt Quittner János koreográfus gazdagíthatta formációival a táncok színes palettáját. Az együttes ekkor vette fel a Kis-Duna nevet. 1968-ban Takács András vette kezébe a mozgalom irányítását. Tizenöt éves tevékenysége alatt a táncosok rendszeresen felléptek a helyi ünnepségeken, és gyakran szereplői voltak az országos rendezvényeknek is. Ennek a munkának elismeréseként a találkozó keretében az önkormányzat oklevéllel jutalmazta Horváth S. Rudolf, Takács András, Quittner János és Czingel László koreográfusokat, Csölléiné Mónosi Katalin alapító tagot, továbbá Benéné Holub Zsuzsannát és Koller Ferencet. Az ünnepség első részének folytatásaként az együttes kitüntetett koreográfusai üdvözölték az egykori társakat, felelevenítve a múlt ezen örömteli időszakának közösen átélt élményeit, a próbák hangulát, az első színpadra lépés, majd az első sikerek boldogságának pillanatát, megköszönve az együttműködést. „Embert próbált faragni belőlünk ez a bizonyos kis kolektíva” - ragadta meg a tánc valódi üzenetét Takács András élménybeszámolójában, de a további köszöntőkben is megfogalmazódott a néptánc közösség- és jellemformáló ereje, az a kincs és az a hagyomány, amely nemzedékről nemzedékre ruhá- zódott át, s amely örökség értéke sajnos manapság egyre inkább feledésbe merül. Rövid pihenő után 17.00 órakor vette kezdetét az egykori együttes tagjai tiszteletére szervezett ünnepi műsor. Elsőként a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskola diákjai kedveskedtek egy rövidebb összeállítással, ezt követte Onová Orbán Gizella majd Fürst Pál nótacsokra Orbán Szilveszter zenei kíséretével. A dunaszerdahelyi Istiglinc gyerekcsoportjának csallóközi táncai után a somorjai Csalló együttes táncosai ropták, a rendezvény formális részének méltó befejezéseként a Szőttes Jöjjenek a lagziba! című műsorából adott elő egy részletet. Este 19.00 órakor kezdődött a harmonikaszó melletti kötetlen szórakozás, az éjszakába nyúló nosztalgiabál. A magyarországi Fedémes és az ottani faluszépítő egyesület keresztutat adományozott Ipolyfödémesnek, s azt Orosch János segédpüspök szentelte fel Szent Mihály-napi búcsú a Pólya hegy lábánál FORGÁCS MIKLÓS Ipolyfödémes. Október 3-án a 360 lelket számláló kisközség, amely egy hegyektől körülzárt völgyben fekszik, a hagyományos Szent Mihály-napi búcsút falunappá avatta. Az eseménysorozat a katolikus templom kertjében tartott szentmisével kezdődött, melyet Orosch János a pozsony-nagyszombati egyházmegye általános helynöke celebrált. A segédpüspök negyvenperces késéssel érkezett, mert- mint mondta - probléma adódott. „Ilyen helyzetekben lehet észrevenni, milyen nagy a mi egyházmegyénk. Távol vagyunk egymástól, de lélekben és szívben közel” - hangsúlyozta. Mint később kiderült, szervezési nehézségek adódtak, de Ján Wechter, helyi lelkésszel már további fennakadások nélkül tartották meg a szentmisét. Molnár László Ipolyfödémes polgármestere elmondta, még ipolyviski plébános korából ismeri a segédpüspök urat, és nagyon szerette volna, ha olyan személy képviseli az egyházmegyét, akinek van köze ehhez a tájhoz. Orosch János prédikációjában az angyalokról szólt, akiket láthatatlan lelki fényeknek, az Úr szolgáinak tartunk, de a kedves, szeretetteljes embereket is illetjük ezzel a névvel. Mit kell tennünk, hogy megközelíthessük az angyalokat? Orosch János izgalmas választ adott a kérdésre: „Egy hívőnek soha nem szabad azt mondania, hogy valami úgy van jól, ahogyan van. Örülnie kell az újdonságnak - ez az élő egyház jele. Az állóvíz veszélyes, nem érdemes inni belőle. A folyóvíz az élet, a megújulás.” Ezután kérte a Szentlelket, tanítson meg mindenkit a szeretet nyelvén beszélni, hiszen ez minden igaz ember közös anyanyelve. A polgármester köszöntött mindenkit, majd a felszentelésre váró keresztútról beszélt. Eddig a falu Szent Mihály ünnepén mindig igyekezett valami maradandót alkotni, tizenkét éve a két világháborúban elesett ipolyfödémesi hősök emlékművét avatták fel, hat éve a felújított templom újraszente- lése számított kiemelt eseménynek, idén pedig a keresztét felszentelése volt a nap fénypontja. A keresztutat a magyarországi testvérközség, Fedémes és a Fedémesi Hagyományőrző és Faluszépítő Egyesület adományozta Ipolyfödémesnek. Válóczi István, Fedémes polgármestere elmondta, falujukban járva a szlovákiai .testvérközség képviselői szinte „beleszerettek” a Varga Károly agyagosmester készítette keresztútba, ezért a község és Szabó Lajos, a faluszépítő egyesület titkára elhatározta, megajándékozzák az ipolyfödémesi- eket a pétervásárai fazekas munkájával. A domborművekhez Szabó Lajos asztalosmester készítette el a kegytárgyszekrényeket. Orosch János segédpüspök ezután mind a 14 színezetlen, rusztikus erejű stációt meghintette szenteltvízzel. Azzal búcsúzott, hogy „milyen jó, ha egy hívő ember együttműködik az angyalokkal”. Egyes források szerint a födé- mes méhest jelent, és Molnár László fölhívta a figyelmet, menynyire hasonló Ipolyfödémes és Fedémes története. Mindkettő méhészközség volt, mézzel adóztak, a törökök mindkettőt fölégették, és a régi falu helyét Pusztatemplomnak nevezik itt is, ott is. Dűlőnevek, családnevek is megegyeznek, és a leégett templomok védőszentje is Szent Mihály volt. A búcsú programját színesítette a Selmecbányái Bavon solymász- csoport bemutatója, amelyen a turulról is szót ejtettek, kerecsen- sólymot is röptéitek. A sportpályán Győröd focicsapatát a helyiek 6:0-ra szinte „lemosták” a pályáról. A kultúrházban a kelenyei menyecskekórus saját gyűjtésű helyi dalokat énekelt, a palásti hagyományőrzők pedig Palóc szüret című összeállításukat mutatták be. Közös nótázással fejeződött be a kultúrműsor és csapott át zenés vigadalomba. A csábi Fénix együttes hajnali kettőig játszott a mula- tozóknak. Orosch János (jobbra) és Ján Wechter (balról) szentmiséje (Zoller Viktória felvételei) Molnár László polgármester ünnepi beszédet mond „Apám, ha velem volt, mesélt” A falunap vendége volt Ipolyfödémes szülötte, Annus Antal. Családja a kitelepítések idején menekült Magyarországra, és a Bakonyban eltöltött évek után az édesapa a szlovák-magyar határhoz közeli Ipolyvecén vett házat, mert onnan látszódtak az Ipolyfödémest kör- beölelő hegyek és a kelenyei ház pirosló cserepei. „Apám, ha egyedül volt, énekelt, ha velem volt, mesélt - minden födémesi volt a történetekben” - emlékezett vissza Annus Antal. A Balassagyarmaton élő szerzőnek eddig négy könyve jelent meg, a falunapra a Vecey László című ifjúsági történelmi regényével érkezett, amelyben a legendás nagykanizsai hősnek, a lévai vár és az ipolysági premontrei monostor kapitányának, Thury Györgynek az unokaöccsét elevenítette meg. Duhaj című könyve apja meséiből állt össze, ipolyfödémesi anekdoták, a falu jellegzetes figurái adják a történet gerincét. Az Annus név eredetéről egy legenda azt tartja, Ali Hannus fiatal török tiszt az akkori Födémes mellett sebesült meg, „egy tanyán gyámolították”, míg egy szolgálólánnyal, Varga Katával egymásba nem szerettek, s végleg le nem telepedett ezen a szép helyen. Ezerhatszáztól aztán már Annus formában használta a nevét, (frn)
