Új Szó, 2004. október (57. évfolyam, 227-252. szám)

2004-10-01 / 227. szám, péntek

12 Kitekintő - hirdetés________________________________________________________________________________u3szó 2004.októberi. Felmérések szerint a választók 18-29 százaléka tekinti még meggyőzhetőnek magát, 2000-ben 537 floridai szavazaton múlott, hogy nem A1 Gore lett az elnök Bush és Kerry először vitázott a tévékamerák előtt Washington. Amikor a no­vemberi amerikai elnök- választás két jelöltje (helyi idő szerint) csütörtök este szemben állt egymással a Florida állambeli Miami egyetemén megrendezett, nagy érdeklődéssel várt televíziós vitában, két kü­lönböző karakterű ember találkozott. ÖSSZEFOGLALÓNK George W. Bush elnök, aki an­nak ellenére, hogy négy évet töl­tött a Fehér Házban, még mindig szívesen alakítja a „bárfiút“, és John F. Kerry szenátor, akinek el- nökmodellje a jelek szerint in­kább egy túl okos tanárra emlé­kezteti két különböző intellek­tuális megközelítés világosan megmutatkozik beszédstílusuk­ban: míg Bush belegabalyodik egyes szavakba, és „busizmuso- kat“ alkot - mint például „nucu- lar“ (a „nukleárist“ jelentő nucle­ar helyett), addig Kerry néha el­téved bonyolult mellékmondatai­nak szövevényében. Vannak azonban közös vonásai is a két politikusnak: mindketten ugyanazon az elit-egyetemen ta­nultak, ráadásul ugyanannak a diákklubnak is voltak a tagjai, és a Yale:egyetemen közös retorika professzoruk volt. Bush és Kerry egyaránt Rollin Osterweis pro­fesszor előadásait hallgatta, aki egy negyedéven át nagy amerikai szónokok, például Franklin D. Roosevelt és Abraham Lincoln beszédeit elemezte és - mint a The New York Times értesült - a hallgatóknak is beszédeket kel­lett mondaniuk. Míg azonban Kerry kitűnt ragyogó beszédkész­ségével a diákok vitáiban, addig Busht az ilyesmi nem nagyon ér­dekelte. A túlságosan kifinomult be­szédstílus azonban fellengző is le­het. Úgy tűnik, hogy a fiatal Bush- nak elég volt a retorika alapelveit megtanulnia. Eddigi politikai vi­táiban azáltal tudott győzni, hogy szigorúan tartotta magát a leg­fontosabb elvekhez. Rövid, vilá­gos mondatai vannak, egyszerűek az üzenetei, ismeri a testbeszédet és a közönséggel való kapcsolat- tartás művészetét. Pillantásai, gesztusai spontánabbak és talpra- esettebbek, mint ellenfeleié. Meg­érezhette ezt demokrata párti el­lenfele a 2000 évi választási kam­pányban, A1 Gore, amikor egy al­kalommal vita közben túl közel került Búshoz és amikor a nála ki­sebb termetű republikánus jelölt szkeptikus pillantással végigmér­te őt, a közönség kacajjal fejezte ki Bush iránti rokonszenvét. A média egyébként már hetek óta a vitával foglalkozott. A CNN azt kérdezgette, ki alakítja a fel­készülés közben az ellenfél hálát­lan szerepét, a FoxNews pedig in­terjút közölt arról, hogyan tartja járás közben a kezét George W. Bush, és tényleg robotra emlékez­tet-e John Kerry. Vérszagra gyűlt az éji vad. A két fél az idén három elnök- jelölti és egy alelnökjelölti vitá­ban állapodott meg. Az elnököt a tárgyalásokon nem kisebb diplo­mata képviselte, mint James Ba­ker volt külügyminiszter. Kerry az alkut Vernon Jones ügyvédre bízta. Bushék először csak két vi­tát akartak, végül belementek a háromba - feltéve, hogy rögtön RE MAU LT FIM Usporné financovanie je az také úsporné, ze mőzete mai Renault Thalia uz od 259 900,- Sk Renault Clio uz od 289 900,- Sk 0d 1. októbra uvádza Renault novú znaékovú financnú sluzbu Renault Fin. Vyuzite teraz mimoriadne eenové zvyhodnenie pri kúpé vásho nového auta s lízingom FinPaek Extra Uz si staéí len vybrat' - Clio alebo Thalia? Kliknite a vyberte si na www.renault.sk * Podrobné informácie u vásho partnera Renault. Ponuka plati do vypredania zásob. az első az elnök erősségéről, a terror elleni harcról és a nemzet- biztonságról szól. A feltételeket bizalmas megállapodás rögzíti. Ez kitér a kérdezők személyére, a közönség összetételére, a jelöltek mozgási szabadságára (nem jö­hetnek elő a pulpitus mögül), sőt a terem hőmérsékletére is. A je­lölteknek lazának, hétköznapi­nak, szerethetőnek kell mutat­kozniuk, minden mondatuknak szabatosnak, de spontánul ható­nak kell tűnnie. Pozitívnak, opti­mistának kell maradniuk, de erőteljesen támadniuk is kell - mindezt úgy, hogy közben ne látsszanak túl könnyelműnek vagy pláne agresszívnek. Kerry- nek azt kell elhitetnie magáról, hogy van határozott véleménye a dolgokról, és képes azok mellett kitartani. A beszlani terrortáma­dástól megijedt amerikai szülő­ket meg kell győznie arról, hogy képes megvédeni gyermekeiket. Bushnak viszont meg kell magya­ráznia Oszama bin Laden elsza­lasztását, az iraki háborút, a világ Amerika-ellenességét, egymillió munkahely elvesztését és az emelkedő egészségbiztosítási költségeket. A második vita októ­ber 8-án St. Louisban. Itt a bi­zonytalan választók közül a Gal­lup által kiválasztott közönség te­het fel - a szervezőknek előre be­nyújtandó, de a jelöltek elől az utolsó pillanatig titkolt - kérdése­ket. Öt nappal később, az arizonai Tempében, újra gondosan szabá­lyozott körülmények között, a gazdaság és a belpolitika kerül te­rítékre. Felmérések szerint a vá­lasztók 18-29 százaléka tekinti még meggyőzhetőnek magát. 2000-ben minden 537 floridai szavazaton múlott. Mindketten teljesen biztosak saját győzelmükben (Reuters fotó) KRONOLÓGIA Elnökjelöltek tévévitája az USA-ban Az elnökjelöltek televíziós párharca a hatvanas években honoso­dott meg az Egyesült Államokban, elsőként 1960-ban John F. Ken­nedy és Richard Nixon csapott össze a kamerák előtt. Az országosan közvetített elnök- és alelnökjelölti televíziós viták azóta elválasztha­tatlanok a választási kampányoktól. A dolog jelentőségét sokan ab­ban látják, hogy a jelöltek élőben, ország-vüág előtt, több tízmilliós közönség előtt fejthetik ki nézeteiket, megvillantva személyes vará­zserejüket és imponáló stílusjegyeiket. A nyilvánosságnak azonban kockázata is van: egy-egy elszólás vagy dühkitörés akár meg is pecsé­telheti ajelölt sorsát. Mindazonáltal a felmérések szerint e párbajok végső soron döntően nem befolyásolják a szavazások végkimenete­lét. Ízelítő az utóbbi amerikai elnökválasztások televíziós vitáinak történetéből: 1992. - A hivatalban lévő, újabb elnöki ciklusra pályázó George Bush és demokrata párti vetélytársa, Bili Clinton szeptemberben az NBC televíziós társaság műsorában válaszoltak a kampány közép­pontjában álló kérdésekre, majd október folyamán még két alkalom­mal mérkőztek meg a képernyőn, bár Bush - bonyolult kifejezés- módja, gyakori nyelvbotlásai miatt - nem szívesen vállalkozott a köz­vetlen vitára 15 évvel fiatalabb és kitűnő szónok ellenfelével. A CNN televízió és a USA Today közös felmérése szerint a szavazni szándé­kozók 86 százaléka jelezte, hogy a vita nem befolyásolja eredeti vá­lasztását, s az addigi éllovas Clinton az urnáknál is magabiztosan utasította maga mögé vetélytársát. 1996. - Bili Clinton hivatalban lévő elnök kihívójával, a republiká­nus Bob Dole-lal vívott októberben másfél órás képernyő-párbajt a Connecticut állambeli Hartfordban a PBS közszolgálati televízió népszerű műsorvezetője, Jim Lehrer irányításával. A vitáról készült közvélemény-kutatások szerint Clinton sikeresebben szerepelt ellen­felénél, ami hozzájárult választási előnyének növekedéséhez, s későbbi győzelméhez. A közvélemény-kutatási eredmények egyúttal azt is tükrözték, hogy a bejegyzett választók jelentős része már a tele­víziós szópárbajoktól függetlenül eldöntötte, hogy kire fog szavazni. Clinton az urnáknál is diadalmaskodott. 2000. - A demokrata A1 Gore hivatalban lévő alelnök és kihívója, George W. Bush republikánus texasi kormányzó október folyamán háromszor folytatott nyilvános televíziós vitát. Az első alkalommal a két jelölt egy-egy pulpitus mögött állva szólt a közönséghez, a máso­dik alkalommal egy asztalnál ülve, oldottabb légkörben polemizál­tak - mindkét esetben Jim Lehrer vitavezető kérdéseire válaszolva. A harmadik alkalommal „városházi találkozó“ jelleggel a társadalom etnikai arányaihoz igazodóan kiválogatott, független szavazópolgá­rok faggatták őket, nekik kellett „eladni“ önmagukat és politikájukat a „küzdőtéren“ sétálva, a kérdezőkhöz közelebb lépve. Bush és Gore szoros versengésének kimenetelét Bush javára igazából most sem a nyilvános tévévita döntötte el, bár kétségtelen, hogy a republikánus elnökjelölt oldottabb, közvetlenebb, emberibb hangvételű vitastílusa Gore-al szemben hozzájárult ellenfele legyőzéséhez. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom