Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-30 / 226. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ NEDEUNI TELEGRAF A magyar és a horvát vállalatok a külföldi hírszerző szolgálatokkal és a vajdasági szaka- dárokkal együttműködve felvásárolják a Vajdaságot - állítja Milorad Mircsics, a szerb radikális párt elnöke. Közölte, a szerb titkosszolgálat is felhívta erre a figyelmet, azóta az aukciókon fiktív, szerb állampolgársággal rendelkező vásárlók jelennek meg. A tartományban nagyon aktív horvát és magyar hírszerzés lassan átveszi az ellenőrzést a határ térségében. Kasza József, a VMSZ elnöke közölte, az az igazság, hogy a magyar vállalatokat hátrányosan megkülönböztetik. Többször megsemmisítették egy- egy árverezés eredményét, ha magyar cég nyert.- Nagyapó, biztos elfelejtetted bevenni a szklerózis elleni gyógyszered, mert csupa jó dolgokat mesélsz a múltról (Szalay Zoltán karikatúrája) A legesélyesebb új állandó tagok Németország, Japán, India, Brazília, esetleg Afrika képviseletében Nigéria Átalakulás előtt az ENSZ BT Az Egyesült Nemzetek Szervezetének legutóbbi közgyűlésén viszonylag sok szó esett a Biztonsági Tanács reformjáról, beleértve azt is, hogy a BT-be új tagok kerüljenek. ONDREJCSÁK RÓBERT Természetesen lehet arról vitatkozni, valóban ez a legfontosabb kérdés, amely az ENSZ jövőjével függ össze, hiszen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a világszervezetnek olyan problémákkal kell megküzdenie, mint például a hatékonyság alacsony szintje, a költségvetési problémák, vagy épp a legitimitás. Tétjünk azonban vissza a Biztonsági Tanács összetételéhez. Mint az közismert, a BT- nek jelenleg 5 állandó és vétójoggal rendelkező tagja van: Franciaország, Nagy-Britannia, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok. Ezenkívül rotációs rendszerben a tagállamok regionális elv alapján választanak további tíz tagot, amelyeknek természetesen nincs vétójoguk (egyébként erre a státusra pályázik Szlovákia, mint a kelet-európai régió képviselője). Megkérdőjelezhető azonban, hogy megfelel-e a Biztonsági Tanács összetétele a jelenlegi nemzetközi erőviszonyoknak. A jelenlegi összetétel ugyanis még 1945-ben alakult ki, akkor merőben más volt a nemzetközi kapcsolatok jellege. A kérdés az, kinek kellene bekerülnie az új összetételű BT-be. A legesélyesebbek Németország, Japán, India, Brazília, esetleg Afrika képviseletében Nigéria. Ha műiden felsorolt állam bekerülne, minden nagyobb régiónak lenne képviselője. Ez az összetétel sokkal jobban kifejezné a nemzetközi erőviszonyokat - a megállapítás sokkal inkább igaz lesz a jövőben, amikor olyan globális hatalmak jelennek meg, mint például a rohamosan fejlődő India. Ez nem azt jelenti, hogy akármelyik hatalom képes lesz erőben és befolyásban középtávon megelőzni az USA-t, de egyértelmű trend a regionális hatalmak felemelkedése. Vizsgáljuk meg tehát, mi az egyes jelenlegi tagok vagy aspiráns államok előnye. Az Egyesült Államok állandó BT-tagságához nem férhet kétség, hasonlóképpen Kínáéhoz sem, hiszen az előbbi globális szuperhatalom (vagy ahogy a franciák jellemzik, „hyperpuissance”, tehát hiperhatalom), Peking gyorsan fejlődő regionális hatalom a Távol- Keleten, és néhány évtizeden belül globális hatalommá válhat. Oroszország tagsága szintén érthető: bár befolyása a volt Szovjetunióéhoz képest nagyságrendekkel kisebb, mégis fontos hatalom saját geopolitikai régióján kívül a kaukázusi térségben és Közép-Ázsiában is. És ne feledjük, a Föld második legnagyobb nukleáris arzenáljával rendelkezik. Érdekes megvizsgálni Nagy-Bri- tannia és Franciaország állandó helyének létjogosultságát. 1945-ben egyértelmű volt a két ország helye a BT-ben, hiszen (sok más tényező mellett) együtt a világ majdnem felét uralták. Csakhogy mára befolyásuk jelentősen lecsökkent. Azonban a kevés nukleáris hatalmak közé tartoznak, befolyásuk szintén globális, csakúgy, mint támaszpontrendszereik és gazdasági érdekeik. Sokan mondják, hogy az európai országok helyeit, beleértve a várható német tagságot is, vonják össze egy közös hellyé, amely az Európai Uniót illetné meg. Ezzel a megoldással azonban van két nagyon komoly probléma: nem valószínű, hogy akár a britek, akár a franciák lemondanánk kiváltságos helyzetükről, továbbá az, hogy de facto nem létezik közös európai külpolitika. Vajon kinek az érdekeit képviselné az EU képviselője? És hogyan alakítaná ki álláspontját mondjuk egy olyan esetben, műit az iraki háború volt, amikor az európai országok egyik része a háború ellen volt, míg a többi mellette? Németország a világ harmadik gazdasági hatalma, bár politikai befolyása kisebb, mégis helye lenne az új BT-ben. Ugyanez érvényes Japánra is, amelynek nemzetközi kötelezettségei az utóbbi években gyorsan növekednek - eléggé nehéz lenne ugyanis egy olyan államnak bekerülnie az ENSZ BT-be, amely szükség esetén nem hajlandó hozzájárulni a békefenntartáshoz. India hamarosan a világ legnépesebb állama lesz, ráadásul Dél-Ázsia domináns hatalma (bár Pakisztán biztosan nem örülne ennek a mondatnak). Ezenkívül meg kell említem, hogy ha bármilyen fórumon a 21. század globális hatalmairól van szó, India biztosan megtalálható a felsorolt jelöltek között. Potenciális súlyát felismervén például az USA is stratégiai partnerség kiépítésére törekszik Újdelhivel (természetesen hasonló próbálkozásokat tett Franciaország is). Brazília sokak számára meglepetés lehet, de a valós tényeket vizsgálva nem meglepőek aspirációi. Ezen a ponton nagyon tanulságos lehet egy történet, amelyet Henry Kissinger mesél „Does America Need a Foreign Policy?” című könyvében. Még 1976-ban (!), amikor Ford elnöksége alatt az USA sajátos státust ismert el a latin-amerikai országnak, kérdőre vonták Kissingert, miért emeli ezzel a megállapodással az Egyesült Államok világhatalmi státusba Brazíliát, Kissinger így válaszolt: „... Brazíliát nem ez a megállapodás teszi nagyhatalommá. Brazília lakossága eléri a 100 milliót (azóta 160 millióra nőtt!), hatalmas gazdasági potenciállal és magas színvonalú gazdasági fejlettséggel rendelkezik. Brazília globális nagyhatalommá válik, és ehhez nincs szüksége a mi (amerikaiak) beleegyezésünkre”. Egyébként érdemes megjegyezni, Európa, de különösen Franciaország, óriási energiákat fektet egész Latin-Ame- rika, de különösen Brazília „megnyerésébe”, a multipoláris világ erősítése érdekében - ezt egyébként jól bizonyítják a mára már nem is annyira ad hoc jellegű francia-brazil kapcsolatok. Természetesen meg kell még említeni Nigériát is, hiszen így Afrika is képviselve lenne a BT-ben, persze ehhez valószínűleg a Dél-afrikai Köztársaságnak is lesz egy-két szava. Természetesen meg kell jegyezni, nem a Biztonsági Tanács összetétele a legfontosabb problémája az ENSZ-nek, még akkor sem, ha sokszor ez tűnik a leglátványosabbnak. Sokkal fontosabb lenne valahogy megoldani azt, hogy a világszervezet hatékonyan tudjon reagálni a válsághelyzetekre és hatékonyan tudjon hozzájárulni tagállamai biztonságához - ha ez egyáltalán lehetséges egy számtalan érdeket tömörítő globális szervezet esetében. A szerző külpolitikai elemző Moszkva kezd eltérni az euroatlanti közösség értékeitől, külpolitikájába visszatért a nagyhatalmi retorika Putyint és Oroszországot bírálják a „százak” KOKES JÁNOS Václav Havel cseh exállamfő is aláírta azt a nyílt levelet, amelyben ismert európai és amerikai személyiségek felszólítják az Európai Unió és a NATO tagországainak vezetőit, hogy változtassák meg Oroszországgal és Vlagyimir Pu- tyinnal szembeni álláspontjukat. A „százak levelének” aláírói attól tartanak, hogy a beszlani tragédiái után bevezetett intézkedései veszélyeztetik a demokrácia fejlődését Oroszországban. Havelen kívül az aláírók között van számos volt kormányfő, miniszter, parlamenti képviselő és ismert közéleti személyiség. Egyebek között Carl Bildt, Giuliano Amato, Mart Laar és Ilir Méta, egykori svéd, olasz, észt illetve albán miniszterelnök, James Woolsey, a CIA volt főnöke, John McCain republikánus szenátor, Wladyslaw Bartoszewski volt lengyel külügyminiszter, valamint Gyarmati István magyar diplomata. Szlovák részről Martin Simecka újságíró és író, illetve Pavol Demes volt külügyminiszter írta alá a levelet. A szerzők szerint Putyin „szisztematikusan korlátozta a sajtószabadságot, önkényesen bebörtönözte politikai ellefeleit, üldözte és bebörtönözte a nem kormányzati szervezetek vezetőit”. A nyugati országok - vélik az aláírók - túl engedékenyek és Putyin kezére játszanak. „A Nyugat a múltban túl gyakran hallgatott abban a reményben, hogy Putyin elnök rossz irányú lépései csak ideiglenesek” - mutat rá a levél, s megjegyzi: ez hibának bizonyult. Az aláírók ezért felszólítják az EU- és a NATO-országok vezetőit, hogy értékeljék át Oroszországgal szembeni stratégiájukat és „álljanak az oroszországi demokratikus erők oldalára”. „Oroszország kezd eltérni az euroatlanti közösség értékeitől. Külpolitikájába visszatért a nagyhatalmi retorika és a nemzetközi kötelezettségvállalások elutasítása” - olvasható a dokumentumban. KOMMENTÁR Javuló pozsonyi légkör NAGYANDRÁS A hétvégén klasszikus várjátékokat tartanak a pozsonyi várudvaron a nagyközönség számára. A Sir Galahed társaság (nem igazán értem, miért is kell egy szlovákiai lovagi körnek angol nevet választania) programjával sok pozsonyinak és turistának teheti kellemessé a hétvégéjét. A nézők láthatnak majd középkori lovagi tornát, kardvívást, középkori táncokat és még sok minden egyebet. A közönség soraiból a legmerészebbek maguk is részt vehetnek az egyes versenyszámokban, s a legjobbakat akár még lovaggá is üthetik. A hír így önmagában talán nem is ebbe a rovatba tartozik. De ha valaki nyitott szemmel jár a fővárosban, örömmel tapasztalja, hogy az ilyen és hasonló rendezvények megszaporodtak az elmúlt egy-két évben. A nyár legvégén már második alkalommal volt nagyszabású koronázási ünnepség, de július-augusztusban számos hasonló, kisebb-nagyobb rendezvénybe botlottam az Óvárosban. Nyilván sokan emlékeznek a Szent Márton-dóm felújításának arra a fázisára, amikor a szomszédos országok fővárosai harangokat ajándékoztak a pozsonyi katedrálisnak. Pozsony belvárosa valóban kezdi visszanyerni kellemes hangulatát, s magyarként öröm látni, hogy a jelenlegi városvezetés egyre gyakrabban nyúl vissza azokhoz az eseményekhez, melyek a történelmi Magyarország fővárosában, illetve a háromnyelvű Pozsonyban történtek. Míg sok más helyen az intolerancia tovább erősödik, vagy legalábbis nem csökken, itt néha újra jó magyarnak lenni. Nyilván túlzás lenne azt elvárni, hogy a városrész hivatalos névtábláit újra magyar nyelven (is) kifüggesszék, de nekünk mindenképpen szívet melengettető, turisztikai szempontból pedig érdekes lenne, ha pár utca névtábláját mondjuk újra háromnyelvűre cserélnék. Legalább azért, hogy az emberek emlékezzenek. Ahogy az Óvárosban felújítják a régi épületeket, melyek egytől egyig a háromnyelvű városhoz kötődnek, s mindegyiknek megvan a maga története, ugyanúgy kellene az emberek tudatában is erősíteni ezt a presburger tudatot. Ez nyilván nem könnyű, s tudjuk, leginkább nem belőlünk hiányzik. Ennek ellenére megéri elővenni néha egy régi pozsonyi könyvet, s annak segítségével bandukolni egyet az Óváros utcáin, s legalább azt megszámolni, hány magyar felirat maradt még a középületeken, illetve a köztéri szobrokon. Azért néhányat még találunk. JEGYZET A pontos kukázó SZÁSZI ZOLTÁN Ha költözik az ember, új lakhelyén először a kilátást szokja. Földszinti szobája ablakát harmadik emeletire váltva néha akarva-akaratlan tanújává válik a város életének. A kilátás toronyházakra nyílik, köztük néhány ringó fa, aszfaltcsíkok, lerobbant játszótér és a szemét- tárolók. Ez utóbbi egyfajta névjegykártyája legújabb lakhelyének. Egy kínai falhoz hasonló, sokbejáratú tömbház és egy fel- legbe tekintgető toronyház kijelölt gyűjtőhelye. Valami mindig történik ott. Reggel a munkába igyekvők rendesebbje rohanva bontja cigarettás dobozát és vágja a kukába a letépett csomagolást. Ami viszont kifejezetten látvánnyá váltja az ütött-kopott konténereket, az egy emberke. Első látásra csak annyit lehetett róla megállapítani, hogy ember. A nemét csak egy nagyobb rongycsomag kibontásakor sikerült azonosítani. Amikor helyben átöltözött a kidobott ruhacsomagokböl. A rajta lévő, három számmal nagyobb méretű férfifarmert akkor cserélte szoknyára. Hozzá gondosan fejére igazított egy lila kötött kalapot, korábbi lyukas bőrdzsekijét egy fél évszázaddal ezelőtti kosztümkabátra váltotta, de előtte kockás inget húzott. A fél bakancsot pedig tátongó szájú sportcipőre cserélte. Az egy perc alatt lezajlott átváltozás után fél tucat szatyrát kezdte megtölteni. A felhozatal ezúttal gazdagnak bizonyult. Gondosan kiválogatta a kidobott, száraz kenyérdarabokat, egy másik, nem éppen kifogástalanul tiszta táskába az üres műanyag flakonok és tégelyek kerültek, a harmadikba zöldségtisztogatásból visszamaradt hulladék, a negyedikbe kidobott újságok, az ötödikbe egy funkcióját vesztett redőny összehajtogatható darabjai, a hatodikba pedig messziről azonosíthatatlan, apró tárgyak. A szatyros nénit azóta is figyelem. Minden reggel kilenc előtt három perccel, mikor a város főterén megszólal a torony zenélő órája, megjelenik és dolgozik. Begyűjt, osztályoz, kotor, csomagol, mormog hozzá, kicsit hadonászik is néha, de soha nem hagy maga után rendetlenséget, mindig gondosan visszacsukja a konténerek tetejét, hogy tíz perc keresés után a jó háromszáz méternyire lévő másik szemétlerakatnál is pontosan kezdje a munkát. Mi a sorsa a begyűjtött dolgoknak? Hányszor is vált menet közben ruhát? Nem tudom. Egyszer sem volt még elég merszem megszólítani, megkérdezni, miért is csinálja. Boldog embernek hiszem. Bátor embernek, aki idős kora ellenére naponta megbirkózik az idővel, rendet tart a maga életében és rendet a szeméttárolók környékén. Talán egyedül van, talán elfelejtették, talán valami hirtelen és nagy bánat miatt a rendet keresi, és így taláka meg. Reggel kilenc előtt három perccel már én is automatikusan kinézek az ablakon, ha tehetem.
