Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-28 / 224. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ PRÁVO Több tonna lőszert kíván átadni az afgán kormánynak a cseh védelmi minisztérium. Karel Kühnl védelmi miniszter javaslata már a kormány asztalán van, de döntés azután, hogy Prága biztosítékokat kap az afgánoktól, hogy a lőszer nem kerül illetéktelen kezekbe. Az átadandó készlet egyebek között 15 millió géppisztolytöltényből, 500 ezer kézigránátból és 100 ezer ágyúlövedékből áll majd. „Ez a lépés a cseh ál- , lám számára is hasznos. A számunkra már használhatadan lőszer tárolása ugyanis évente 40 millió koronába kerül, megsemmisítése 350 millióba kerülne” - mondta Kühnl.- Uraim, végre annyit loptunk, hogy az már nem is gyanús (Lubomír Kotrha karikatúrája) „A szabadság szellemének biztosítása” a pártvezetés feladata - állította Szabó Ervin Pártfegyelem és mamelukság Száz esztendeje jelent meg Szabó Ervin tanulmánya, a Pártfegyelem és egyéni szabadság. Kevés aktuálisabb eszmefuttatás létezhet azok számára, akiknek a politika nem megélhetési forrás, hanem egy meggyőződés gyakorlati programja. E. FEHÉR PÁL Sajnos, elöljáróban el kell mondanunk, ki is volt Szabó Ervin, aki ugyan az általa alapított egyik legnagyobb budapesti könyvtár névadója, de vajmi keveset tudnak róla a történelmi kérdésekben jártasabb olvasók is. Rendkívül jelentős életművét feledésbe taszították 1918-ban, korán, 41 éves korában bekövetkezett halála után, és ezért nemcsak a Horthy-rend felelős, hanem mindmáig minden magyar kormány és külön a baloldal. Hiszen a konzervatívok számára ellenfél volt, félelmetesen nagy tudású és veszélyes vitapartner, a magyar szocialista gondolkozás históriája elképzelhetetlen munkássága nélkül. Nemrég a Párizsban élő Fejtő Ferenc, József Attila egykori szerkesztőtársa emlékeztetett arra egyik interjújában, amelyet 95. születésnapja alkalmából adott, hogy feltétlenül szükséges a magyar szociáldemokrácia új programjának kidolgozása, amely mostanában folyik, ám nem kevésbé elengedhetetlen lenne a baloldali örökség teljességének felfedezése és beemelése a köztudatba. Szabó Ervin példája is igazolhatja Fejtő igényének jogosultságát. Szabó Ervin a XIX. és a XX. század fordulóján a legszínesebb egyéniségek közé tartozott, akinek tudományos tevékenységét a szociológia, illetve a könyvtártudomány területén nemzetközileg ugyancsak elismerték. Történészként maradandót alkotott a Társadalmi és pártharcok 1848/49-ben című munkájával. Szoros barátság fűzte, mások mellett, Babits Mihályhoz, Ady szintén ismerte és szerette. A magyar polgárosulás olyan kimagasló ideológusai, például Jászi Oszkár munkatársuknak, harcostársuknak tekintették, de tudjuk azt, hogy levelezett a szlovák polgári társadalomért küzdő, akkor éppen a budapesti parlamentben képviselősködő Milan Hodzával. Nem lexikoncikket fogalmazok, tehát legyen elegendő ennyi, hogy érzékeltessem Szabó Ervin jelentőségét, amelyhez szervesen hozzátartozik, hogy a magyarországi munkásmozgalomban el nem hanyagolható nyomokat hagyott tevékenysége. A Népszava munkatársaként segítette a kispénzű, ám igényes újság napilappá alakulását. Maradandó hatást gyakorolt azokra az írókra, például Sinkó Ervinre vagy Lengyel Józsefre, akik elkötelezett baloldaliságuk mellett törekedtek személyiségük integritásának fenntartásához. Szabó Ervin - pártpolitikától független - egyetemesjelentőségéről van szó. Látszólag a Pártfegyelem és egyéni szabadság annak konfliktusnak a tükrözése, amely Szabó Ervin és korabeli szociáldemokrata pártvezetés diktatórikus hajlamú vezetői között keletkezett, és amelynek a végeredménye az lett, hogy Szabó Ervin kivonult a politikai életből. A tanulmány azonban tágabb és klasszikus tanulságokat sugároz. Szabó Ervin ugyanis azt a problémát taglalja, hogy egy értelmiségi milyen mértékben adhatja fel, feladhatja-e egyáltalán a független gondolkozásra való igényét, ha csadakozik egy párthoz, amely céljaival nagyjában és egészében egyetért. Ez nem csupán baloldali probléma volt, sőt maradandó konfliktusforrás akár napjainkig. Az értelmiségi, illetve bárki gondolkodó ember - a pártelkötelezettségét megőrizve - juthat olyan következtetésekre, amelyek nem egyeznek a párt vezetőinek álláspontjával. Szabó Ervin felhívja a figyelmet arra, hogy a pártok vezetőiben erős hajlam él a pártfegyelem korlátlan érvényesítésére, illetve a tagság „megrendszabá- lyozására”. És ha ennek indítéka a hatalomvágy, akkor ez olyan rossz, amely ellen bárkinek kötelessége fellépni. (Szabó Ervin még semmit nem tudhatott a fasizmusról és semmiképpen sem sejthette, hogy az az olasz hírlapíró, Benito Mussolini, akit ő még szociáldemokrataként ismert, hogyan mutat majd példát Hitlernek is, vagy Gömbös Gyulának a vezéri elv ki- fejlesztésére. És gondoljunk arra, hogy a harmincas évek végéig Sztálin és Mussolini között csaknem baráti volt a viszony.) Magától értetődik: semmilyen párt nem nélkülözheti az egységes cselekvési programot - ismeri el Szabó Ervin -, hiszen a politikai cselekvés nem azonos a folytonos vitákkal. Ugyanakkor a viták szükségesek és elkerülhetetlenek, ha egy valóban demokratikus párt hatásosan - és alapításának céljait el nem feledve - kíván működni. A vezetők - állapítja meg - nem diktálhatnak a tagságnak, viszont kötelességük minden egyes ügyben biztosítani a vita lehetőségét, illetve a meghozott döntések végrehajtásának ellenőrzését, illetve a bírálat jogát. „A szabadság szellemének folyamatos biztosítása” - ez a pártvezetés egyik legfontosabb feladata. Szabó Ervin sohasem volt anarchista, tehát elismerte, hogy az egyéni szabadság korlátozik egy párt tagságának vállalásával. Viszont szükségesnek tartotta, hogy ez önkorlátozás legyen és erkölcsileg igazolható. Szabó Ervin a szociáldemokrata párt akkori belső válságáról értekezett, ám az, amit kifejtett, vonatkozott akár a múlt századforduló magyar konzervatív kormánypártjaira is. Elegendő csak arra gondolni, hogy Mikszáth Kálmán milyen metsző iróniával emlékezett meg - maga is mameluk- ként - a kormánypárti képviselők mamelukságáról. A politika és az erkölcs örök dilemmáját vetette fel a magyar politikai irodalomban elsőként Szabó Ervin, aki a végső cél szempontjából vizsgálta a párt (adott esetben a szociáldemokraták) taktikáját. A végső cél - írta a kor szellemének megfelelően Szabó Ervin - „az ember emancipációja”. És feltette a kérdést: „Id lehetne a felszabadító más, mint maga az ember?” És ha az égi megváltást a szociáldemokraták nem várják, azt is le kell szögezniük: „földi megváltók sem kellenek, kik a társadalmat két részre osztják, mert ők a társadalomnak fölötte állnak”. És ezen a ponton szakítsuk meg az emlékező emlékeztetést. Hiszen tudjuk, hogy mennyien gondolják manapság is, hogy „ők a társadalomnak fölötte állnak”. Az általuk vezérelt pártnak pedig engedelmes szolgaként kell biztosítani számukra a vezéri szerepkört. Szabó Ervin száz év után sem elavult következtetése az volt, hogy erkölcsét őrző értelmiségi számára ilyen pártfegyelemért feladni az egyéni szabadságot nem érdemes és nem is megengedhető. Solana szerint kizárólag az orosz hatóságokra tartozik, miképp reagálnak a beszlanihoz hasonló terrorakciókra EU: fontos a csecsen kérdés politikai rendezése MTI-FIGYELŐ A csecsen konfliktus politikai rendezése nagyon fontos marad az Európai Unió számára - erősítette meg Javier Solana, a szervezet külpolitikai főképviselője a Nyezaviszimaja Gazetának nyilatkozva. Solana az orosz lap hétfői számában bestiális gaztettnek nevezte a beszlani túszejtést, és hangsúlyozta: az EU-orosz együttműködés elsődleges fontosságú területe a terrorellenes harc, amelyben az EU kész segíteni közeli partnerének. Ezzel együtt Solana kifejtette: kizárólag az orosz hatóságokra tartozik, miképp reagálnak a beszlanihoz hasonló terrorakciókra. Az EU-főképviselő biztosra vette, hogy orosz részről kimerítő vizsgálatot folytatnak, amely feltárja, hogyan függnek össze ezek az akciók a nemzetközi terrorizmussal, illetve Csecsenfölddel. így el is hárította ezeknek az összefüggéseknek a latolgatását. A Kreml a nemzetközi terrorizmus számlájára írta a beszlani túsztragédiát, a terrorellenes harc egyik frontjának minősítve Cse- csenföldet. Az EU-orosz viszonyban pótlólagos feszültséget keltett, hogy Bemard Bot, az EU soros elnökségét adó Hollandia külügyminisztere, majd Chris Patten európai biztos is utalt a túsztragédia homályos részleteire. Patten kritizálta Putyin hatalomkoncentráló választójogi reformterveit is. Solana rámutatott, az EU számára prioritás marad a csecsen konfliktus politikai rendezése. Egyben kifejezte reményét, hogy a (Kreml által választási komédiával hatalomba ültetett Alu Al- hanov) új csecsen elnök és az orosz hatóságok erőfeszítéseket tesznek a valódi politikai rendezésre, amelyet a csecsen nép támogat. KOMMENTÁR rp •• •• 1 T-1 r r\ Torok Europa? KOCUR LÁSZLÓ Vasárnap a török parlament elfogadta az új büntető törvény- könyvet. Az Európa-szerte felhördülést kiváltó házasságtörési paragrafus nem került bele, ellenben az új törvénykönyvjobban fogja védeni a nők jogait, a véleménynyilvánítás szabadságát, szigorúbb szankciókkal fogja sújtani a kínzást, a kábítószer-kereskedelmet, a korrupciót és a nemi erőszakot. Ezzel a lépéssel a kis-ázsiai ország látszólag nagy lépést tett az európai uniós csatlakozása felé. Látszólag. Törökország ugyanis már az Európai Közösség felé is jelezte integrációs szándékát, azonban parkolópályára tették, és valahogy ott is felejtették. Míg a közép-kelet-európai poszt- kommunista országok alig egy évtized alatt lezavarták a csatlakozási tárgyalásokat, Ankara e téren csupán mérsékelt sikert könyvelhetett el. A Btk-reformot is sietve hozták tető alá, rendkívüli ülés volt a vasárnapi. Günter Verheugen bővítési biztos, az Európai Unió erős embere a jövő hét közepén, október 6-án fogja nyilvánosságra hozni jelentését Törökország felkészültségéről. A tagországok a jelentés ismeretében döntenek majd arról, kitűz- nek-e időpontot a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A döntésre várhatóan a decemberi EU-csúcson kerül sor, ha addig a törökök teljesítik a belépés összes, demokráciát érintő kikötését. Ehhez azonban a kurdoknak nyilván lesz egy-két szavuk... S bár még csak a tárgyalások megkezdésének lehetőségéről van szó, francia, osztrák és német politikusok már éles tiltakozásuknak adtak hangot, sőt a Vatikán befolyásos embere, Ratzinger bíboros is tiltakozott. Ő egyenesen történelmi hibának tekintené Törökország csatlakozását. Az adóügyi elképzelései miatt az újonnan csatlakozott országokban nem túlzott szimpátiának örvendő Nicolas Sarkozy francia pénzügyminiszter pedig népszavazás kiírását szorgalmazná a török tagságról, melynek végeredménye - nem kétséges - elutasító lenne. A német kereszténydemokraták exbelügy- minisztere, Wolfgang Schäuble a Profil című osztrák hetilapnak nyilatkozva azt mondta, a politikailag egységes Európát nem tudjuk megvalósítani, ha átlépjük a régi kontinens határait. Törökországnak jelenleg 67,8 millió lakosa van. Több mint Franciaországnak, kevesebb mint Németországnak (egyelőre). Belépése bizonyosan átírná a hatalmi viszonyokat az unión belül, gyengítve a hagyományosan erős Berlin-Párizs tengelyt. De ennél sokkal nagyobb probléma az Európai Unió számára, hogy ez a majd 70 millió ember moszlim kultúrkörben szocializálódott. A Balkánt leszámítva ez a kultúra pedig csak „ideiglenesen állomásozott” Európában. Törökország csatlakozásának kétségkívül komoly gazdasági hozadéka lenne. De mennyire maradna európai az Európai Unió? JEGYZET Kéjből jeles RÁCZ VINCE India a jövőben már nemcsak a Táj Mahalról, fakírjai- ról, kígyóbűvölőiről, szent teheneiről, bélpoklos koldusairól és az informatikában betöltött nagyhatalmi szerepéről lesz ismert, a Gangesz partján ugyanis hamarosan megkezdi működését a világ első Káma Szutra iskolája. Elsősorban azok jelentkezését várják, akik valahol elveszítették a fonalat, akarom mondani a szerelmi vezérfonalat. Magyar fordításban a Káma Szutra kifejezés valami ilyesmit jelent. Az iskolaalapítók elképzelése szerint legfőbb ideje annak, hogy az ősi szerelmi kultúra újból áthassa szürke hétköznapjainkat. Az első hírek szerint az intézmény falai közt a szexológia szakavatott ismerői csillapítanák a nebulók tudásszomját. Ha minden igaz, a növendékek anatómiai tanulmányokat is folytathatnának, sőt azt is megtanulhatnák, hogyan szabaduljanak meg gátlásaiktól. Az igazán kíváncsi hallgatók megismerhetnék a szokatlan helyszíneken és pózokban gyakorolt szerelem módját is. Aligha képzelhető el, hogy egy konzervatív szemléletű, kereszténydemokrata meggyőződést valló oktatási tárcavezető pártolna egy hasonló kezdeményezést. Pedig én már elképzeltem, amint a tudásra éhes diákság vacillál, az etikát vagy a hittant, esetleg az ősi szerelmi kultúrát tanulmányozza választható tárgyként. Jó, jó tudom, a hagyományos pedagógiai felfogásba sehogy sem illeszthető bele az efféle elképzelés, sőt eretnekségnek is tűnhet. Elvégre mégsem járja, hogy a fertő uralkodjék el az iskolákban. De ha jobban meggondoljuk, és eltekintünk a beidegződéseinktől, pozitívuma is lehetne az ars amatoria oktatásának. Valami azt súgja, egy csapásra megfogyatkozna az iskolakerülők száma. Az iskola szívesen látogatott intézménnyé válna, és még a legmegátalkodottabb diákok is kedvvel lépnék át a küszöbét. India, mint mondják, akkora, hogy az egész világ elfér benne. Szlovákia azonban háf istennek, vagy sajnos - ki-ki döntse el vérmérséklete szerint - nem India.
