Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-27 / 223. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 27. Blues a Márai Stúdióban Kassa. Ma este a Tháia Színház Márai Stúdiójában lép fel Steve White amerikai bluesgitáros, aki közép-európai turnéja egyik állomásaként ejti útba Kassát. A kezdés időpontja este hét óra. A szervezők fiatalokat és idősebbeket egyaránt szeretettel várnak, (juk) Elhunyt Francoise Sagan francia írónő Párizs. Hatvankilenc éves korában elhunyt Francois Sagan francia írónő. Mindössze 18 éves volt, amikor világhírnevet szerzett az 50 évvel ezelőtt három hét alatt megírt Jóreggelt, búbánat című regényével, amelyért megkapta a kritikusok díját. További ismert regényei az Enyhe kis mosoly és a Szereti Brahmsot? Francois Sagan a regényeken kívül színdarabokat, dalszövegeket, filmforgatókönyvet és baletdibrettót is írt. Színdarabjait - köztük a Kastély Svédországban címűt-nagy sikerrel játszották. (MTI) MOZI POZSONY HVIEZDA: Stepfordi feleségek (am.) 19 Terminál (am.) 16.45,20.45 MLADOST: Dogville-A menedék (dán-svéd-nor.) 17.30,20 TATRA: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.-ol.) 18, 20 AUPARK - PALACE: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.- ang.-ol.) 15, 17, 18, 19, 20 Én, a robot (am.) 14.30, 15.30, 16.50, 17.50,19.30 Kill Bill 2 (am.) 20.30 A falu (am.) 16.10,18.30,19.20, 20.50, 21.40 Dogville - A menedék (dán-svéd-nor.) 14.40, 17.30, 20.20 Stepfordi feleségek (am.) 14.50,17.10,19.10 Pokolfajzat (am.) 15.10, 17.40 Fahrenheit 9/11 (am.) 20.10 Terminál (am.) 14.10, 16.40,19.40 Dirty Dancing 2 (am.) 18.40 Időzavarban (am.) 20.40 Az orosz bárka (or.-fr.) 15.20, 19.20 Bodysong (ang.) 17.20, 21.20 PÓLUS - METROPOUS: Az apokalipszis angyalai - Bíbor folyók 2. (fr.-ang.-ol.) 13.50, 15.45, 16.30, 17.40, 18.30, 19.35, 21.30 Stepfordi feleségek (am.) 13.05,15.05,17.10,19.10 A falu (am.) 13, 14, 15.10, 17.20, 19.30, 20.40, 21.45 Terminál (am.) 14.30, 15.15, 17.45, 20.10, 21.40 Fahrenheit 9/11 (am.) 16.50, 19.20 Én, a robot (am.) 13.20,15.40,18,20.20,21 Pokolfajzat (am.) 21.10 KASSA TATRA: A Macskanő (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: A falu (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Shrek 2 (am.) 16,18 Stepfordi feleségek (am.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Hogyan őrzik meg a költők a reményt (cseh) 18 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Én, a robot (am.) 16.30,19 győr PLAZA: Apja lánya (am.) 17.15, 19.30 Argo (magy.) 16, 18, 20 Arthur király (am.-ír) 12.45,15.15,17.45, 20.15 Csajok a csúcson 2 (ném.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Én, a robot (am.) 15.30, 17.45, 20.15 A falu (am.) 15.45,18,20.15 Pokolfajzat (am.) 15,17.30,20 A sötétség krónikája (am.) 15 Szex, csajok, Ibiza (ném.) 17.30, 20.30 Szüzet szüntess (am.) 15.30,19.30 Terminál (am.) 15.30,18,20.30 A DAJAMA könyvkiadó magyar nyelvű könyvei Szlovákiai utazások VÉRCSE MIKLÓS A DAJAMA nevű szlovák kiadó közel 10 esztendeje azzal a céllal jött létre, hogy Szlovákia természeti szépségeit ismertesse és népszerűsítse itthon és külföldön. Alapítói és fő munkatársai a Szlovák Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének szakemberei. Kiadványaik a célkitűzésnek megfelelően több nyelven jelennek meg, többnyire egy időben. Napjainkban immár három sorozattal vannak jelen a könyvpiacon. A Határ nélküli régiók sorozat keretében 1996-ban jelent meg A szlovák-osztrák Morva mente című kiadványuk szlovákul és németül. Ezt követte 1998-ban A szlovák és a lengyel Tátra című könyvük szlovákul, angolul, németül, lengyelül és magyarul, majd néhány év múltán oroszul is. Ennek magyar változata már elfogyott, most mérlegeli a kiadó újabb megjelentetését. E sorozat harmadik kiadványa A szlovák-osztrák-magyar Duna mente, amely szlovákul, angolul, németül és magyarul látott napvilágot. A kötetek a Szlovákia határa mentén 20-25 kilométernyi sávban élő népek, nemzetek együttélésének gondolatát és a szomszédos tájakat népszerűsítik. Az egyes fejezetek a tájegységek földrajzi, történeti vonatkozásaival, a lakosság és a települések jellemzésével, az itt fekvő városok és falvak történetével, műemlékeivel és természeti látnivalóval foglalkoznak.-A kiadó hasonló céllal indította útjára az Ismerjük meg Szlovákiát című sorozatát is. Ezekben a könyvekben Szlovákia tájegységeit mutatják be. Ez idáig az Árvát, Üptót, a Tátrát (magyarul is), a Szepes- séget, Túrócot és Gömör-Kishontot (magyarul is), a városok közül Pozsonyt (magyarul is),' Nyitrát és Nagyszombatot bemutató kiadvány jelent meg. Az előző sorozathoz hasonlóan számos térképet, vázlatot és színes felvételt tartalmaznak, valamint gyakorlati útmutatást is adnak a turistáknak. A kiadó harmadik sorozata, a Hátizsákkal Szlovákián át elsősorban a gyalogtúrákat kedvelőknek készül. Mostanáig 9 kötete jelent meg: a Nyugatí-Tátra, a Szlovák Paradicsom (magyarul is), a Kis- Fátra, a Nagy-Fátra, az Alacsony- Tátra, a Magas-Tátra (magyarul is), Pozsony környéke, a Szlovák- karszt (magyarul is) és a Selmeci- hegység. Egy-egy kötet az adott térségben lévő 40-45 gyalogtúra útvonalát ismerteti a szükséges gyakorlati tudnivalókkal együtt. Számunkra elsősorban a magyarul is megjelent kiadványaik érdekesek. Bízunk benne, hogy a jövőben egyre többel találkozunk. Ezeknek a kiadványoknak ugyanis az is érdemük, hogy felelevenítik és megőrzik településneveink, tájegységeink, hely- és egyéb földrajzi neveink magyar változatát. A 35. Kazinczy Napokon nyelvészek vizsgálták a hazai magyar sajtót Nyelvészi górcső alá lettünk véve (A szerző felvétele) Ki ne lenne zavarban, ha olyan szakmai konferenciáról kellene tudósítania egy napilapban, amelyen az írott sajtó nyelvével és stílusával foglalkoztak neves hazai, magyarországi és erdélyi szakemberek? JUHÁSZ KATALIN Gondolom, alig vátják, hogy e cikket is vizsgálgathassák hírérték, stílusregiszterek, objektivitás vagy éppen a hatáselemek szempontjából, külön szétcincálva a címet és a felcímet, továbbá kimutatva a szövegben előforduló idegen szavak százalékarányát. Nos, a pénteken és szombaton hallottak után óvatos leszek, kétszer is meggondolom például, használom-e a „média”, vagy a „médium” szót, a közintézmények neveit pedig, ha csak lehet, egyszerűen kihagyom a szövegből. A Csemadok és a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda jóvoltából ugyanis olyan alapos elemzésen esett át a hazai magyar sajtó, mint még talán soha. Nagy kár, hogy az értékes előadásokat kevesen hallották. És mivel a hír nem a valóságot tükrözi, hanem az újságírónak a valóságról alkotott képét, az olvasó pedig szintén saját, előre gyártott sémáiba illeszti az új információkat, vüágos, hogy a ,hevesen” szó is mindenkinek mást jelent. És mivel a lokálpatriotizmus is munkál bennem, ám az objektivitást is fontosnak tartom, úgy fogalmaznék, hogy két fő híján negyedszázán ültek a teremben péntek délután. A szombati napról nem szólnék, azt pedig csak egy odacsapott félmondatban említeném, hogy a pénteki összlétszámba az előadók is bele lettek számolva. Alapos újságíró ilyenkor megvizsgálja az okokat. Nos, mentség lehet, hogy az elmúlt hétvégén tudomásom szerint négy fontos, országos jelentőségű rendezvény is zajlott kis hazánkban, egymással nem egyeztető szervezőink jóvoltából. Aztán itt a földrajzi jellegű faktum: Kassa sokak számára egyszerűen „messze van”. Kérdés, mihez képest? (Költői kérdés, hatáskeltő stíluselem, nem szükséges megválaszolni.) A harmadik tényt Lovász Attila, a Vasárnap főszerkesztője fogalmazta meg frappánsan: a konferencia tényleges címzettjei, a gyakorló újságírók egyszerűen túl elfoglaltak ahhoz, hogy végigüljenek egy kétnapos rendezvényt. Én magam sem tudtam végigülni, két alkalommal is el kellett rohannom a munkámat végezni, mert a téma nem hever az utcán az idők végezetéig. Ezért néha kissé abszurdnak is tartottam a helyzetet, nevezetesen, hogy nyelvészek, stiliszták, tudományos kutatók vizsgálgatják mindazt, aminek papírra vetésére gyakran fél órája marad az embernek lapzárta előtt. Az is igaz viszont, hogy a hazai magyar sajtómunkás a rendszer- váltás óta tulajdonképpen nyelvalkotó tevékenységet végez, új kifejezéseket hoz létre, köztisztviselői funkciókat, intézményneveket magyarít, a gyorsan változó vüággal igyekszik lépést tartani nyelvi szempontból. Nagy szerepe van egy-egy kifejezés meghonosításában, és idegen nyelvi környezetben kell helyesen, példamutatóan használnia anyanyelvét, olyan problémákkal birkózva, amelyekről magyarországi kollégái nem is álmodnak. Talán elég, ha annyit mondok, hogy egy, a szerény létszámú hallgatóság soraiban helyet foglaló leendő újságíró péntek estére már nem volt biztos abban, hogy valóban erre a pályára szeretne lépni. Mások viszont megfogadták, hogy a jövőben gyakrabban forgatják majd az értelmező kéziszótárt. Bencze Lóránt médiaelméleti gyorstalpalójának számomra legérdekesebb gondolata az volt, hogy a huszonegyedik század embere tulajdonképpen nincs felkészülve egy merőben új eszközrendszer kezelésére. A média (=tömegkommunikációs rendszer) új életteret teremt, amelyben nehéz eligazodni, mert a digitális technológiának köszönhetően igencsak kitágult. Ha ugyanis létrehozható egy virtuális világ, abban az ember igényeit is megalkothatják. Tolcsvay Nagy Gábor „Stílusba csomagolt ideológiai manipuláció a sajtóban” címmel tartott előadást, amelyben egyebek mellett a közszolgálati és a bulvársajtó nyelvi eszközeit hasonlította össze egy konkrét eseményről szóló két különböző újságcikket elemezve. Jakusné Harnos Éva a nyomtatott sajtó híreinek valóságmodelljéről értekezett, majd a romániai magyar sajtó nyelvében észrevehető román nyelvi hatást elemezte a kolozsvári Benő Attila. Kiderült, hogy akár magyar-magyar kommunikációs nehézségek is felléphetnek; nem hinném például, hogy önök közül valaki is tudná, mi az a „robotportré” (fantomkép, románul portrét robot), vagy a „küldőpapír” (beutaló), illetve milyen tiszti fokozatot takar a főrendőrkvesztor vagy a rendőr-főbiztos megnevezés. A Gramma iroda munkatársa, Simon Szabolcs a sajtóbeli címadással foglalkozott, számos szlovákiai magyar lapból vett példával illusztrálva előadását. Legjobban azonban Szabómihály Gizella megállapítása gondolkodtatott el, aki szerint a szlovákiai magyar sajtó nyelve meglehetősen fád. Márpedig ha a közérthetőség mellett objektivitásra, nyelvi igényességre és stílusbeli változatosságra is törekednünk kell, eközben meg kell találnunk az új kor új valóságának kifejezésbeni formáját, az egyes szavak jelentésmezejét, lehetőleg a valóság tükrözésével egyidejűleg, akkor bizony megállapíthatjuk, hogy ez egy nehéz hivatás, és a fádságot elkerülni bizony nem könnyű. Új szervezeti szabályzat szerint végzi munkáját a szlovákiai magyar írók szervezete Változások kora Csanda Gábor, Barak László, Hodossy Gyula, Németh Zoltán, Szászi Zoltán és Ardamica Zorán (M. Csepécz Szilvia felvételej HIZSNYAI ZOLTÁN Szombaton a pozsonyi Brämer- kúriában tartotta rendkívüli közgyűlését a Szlovákiai Magyar írók Társasága. A tét egy lényeges elemeiben módosított, korszerű alapszabály elfogadása, illetve a társaság új vezetésének megválasztása volt. A közgyűlést a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nevében Lakatos Mihály főosztályvezető, Magyarország pozsonyi nagy- követsége képviseletében Szesztay Ádám, a szlovák kulturális tárca részéről Dohányos Róbert főosztály- vezető, a Szlovákiai írószervezetek Társulása küldötteként pedig Jozef Leikert köszöntötte. Hodossy Gyula elnöki beszámolójában szólott a reformok elkerülhetetlenségéről, illetve arról, hogy az írótársaság minden eddigi tevékenységének folytatása mellett az új koncepció szerint nagyobb súlyt kívánnak fektemi az írótársadalom érdekvédelmére és - egyebek mellett - a pályázati és publikálási lehetőségekről szóló információk naprakész továbbítására a tagság felé. Az elnök az elvárásokkal kapcsolatban - nem kis racionalitásról téve tanúbizonyságot - hangsúlyozta: „Egyrészt lehetőséget kell teremteni az igények teljesítésére, másrészt az igényeket kell korrigálni a lehetőségek szerint addig, míg e kettő nem találkozik.” Csanda Gábor titkár hat új tag felvételéről tájékoztatott, akikkel a társaság létszáma 116-ra emelkedett, majd megemlékezett az előző közgyűlés óta elhunyt tagokról, valamint köszöntötte Tóth Lászlót, aki tegnap ünnepelte 55. születésnapját. A titkár ezt követően beszámolt a választmány egyéves munkájának nehézségeiről és legfontosabb eredményeiről. A korábbi időszakokban tapasztalható heves, a választmány munkáját már-már megbénító viszályokra, illetve az utóbbi időszakban folyó csendes, ám annál eredményesebb munkálkodásra utalva Csanda Gábor elmondta: „Úgy érzem, írószövetségünk nem osztja meg a tagságot. (...) Azt tapasztalom, hogy a társaság tevékenysége, látható és kevésbé látványos ügyködése kizárólag a vállalt feladataira, azok legcélszerűbb lebonyolítására korlátozódik, s ennek a tárgyilagos légkörnek, úgy tűnik, mintegy mellékesen pa- cifikáló hatása van.” Az egy éve működő választmány munkáját dicséri sok egyéb mellett az az alapszabály-tervezet is, amelyet kisebb módosításokkal végül is egyhangúlag fogadott el a közgyűlés. Az új alapszabály rendelkezik az elnök közvetlen, három évre szóló megválasztásáról, illetve a választmány és az elnök jogkörének szétválasztásáról. így aztán az elnök és az alája rendelt titkár mostantól természetszerűleg nem tagja a héttagú választmánynak, miközben mindkét intézmény hatásköre lényeges mértékben bővült. A korábbi terméketlen belharcok teljes elcsitulásáról tanúskodik az a tény, hogy Hodossy Gyulát a közgyűlés - az alapszabályzathoz hasonlóan - ellenszavazat nélkül választotta a társaság elnökévé. A vá lasztmány tagjai a következő há rom évben Németh Zoltán, Szász Zoltán, Ardamica Zorán, Baral László, Csanda Gábor, Juhász R József és Balázs F. Attila lesz. P közgyűlés ezenkívül két bizottság tagjait is megválasztotta. Az etika ügyeket a következő ciklusban Mé száras András, M. Csepécz Szüvi; és Pénzes István, a pénzügyeket pe dig Csicsay Alajos, Motesíky Árpác és Zirig Árpád felügyeli. Az utóbb bizottság az új alapszabály értei mében jött létre, a várhatóan nö vekvő aktivitás miatt ugyanis a tár saság gazdálkodása a korábbi évek hez képest minden bizonnyal lé nyegesen kiterjedtebb lesz.
