Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-22 / 219. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 22. Szülőföldünk 27 A bemutatott dokumentumokat azzal a céllal válogatták össze, hogy a látogatót az adott korszakról való gondolkodásra késztessék Jog és jogtalanság levéltári iratok tükrében Az írásos dokumentumok és térképek mellett egyéb tárgyi emlékek, pallos és bilincs is megtekinthető a kiállításon (Szőcs Hajnalka felvétele) Vágsellye. Mai ésszel már felfoghatatlan, milyen indokok alapján lehetett valaki ellen boszorkánypert indítani. Elég volt, ha a gazdasszony fejés közben kendőt kötött a tehene szarvára, vagy hajnali órán harmatot szedett a réten, máris rásütötték, hogy boszorkány. GAÁL LÁSZLÓ Aztán a kínvallatás során már azt is bevallotta, hogy fekete kandúron lovagolt, és éjfélkor az ördöggel is üzekedett. Ilyen vallomás után pedig jöhetett a máglyahalál... Egyebek mellett ilyen érdekes témákról is hallhattak az augusztus 10-én Vágsellyén „Jog és jogtalanság a levéltári dokumentumok tükrében” címmel megtartott nemzetközi konferencia résztvevői. A Pázmány Péter Tudományos Társaság, a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltára és a Vágsellyei Városi Hivatal szervezésében megtartott rendezvény már hagyományosnak mondható, hiszen több éve gyakorlat, hogy szeptemberben hazai és magyar- országi levéltárosok és más szakemberek részvételével tartanak konferenciát egy-egy érdekes kérdéskörben. Néhány előadás címe az idei konferenciáról: „Boszorkányperek Nyitra és Pozsony vármegyében”, „Ius vitae - csecsemőgyilkosságok Pozsony megyében a 17-18. században”, „Katonai bíróságok a Rákóczi-felkelés időszakában”, „A nők jogai a nyíregyházi végrendeletekben”, „A szeredi munkatábor”, „A kollektív bűnösség elve”, „Az emberi jogok megsértése az 1970-es és 1980-as években”. Csáky Pál, aki az emberi és kisebbségi jogokért felelős alelnök- ként mondott megnyitóbeszédet, a következőképpen foglalta össze a konferencia lényegét: „A téma nagyon fontos, mert a lelkiismeretünkről van szó. Ismerni kell a műltunkat, tudomást kell szereznünk a múlt pozitív és negatív jelenségeiről, az emberi lélek deformációiról is, hogy levonhassuk a tanulságot és ne ismétlődhessenek meg hasonló jogtalanságok.” Boszorkányüldözések Az első előadás a bevezetőnkben már jelzett boszorkányperekről szólt. A témát boncolgató Lengyel Tünde rámutatott, a közhiedelemmel szemben boszorkánypereket nemcsak a sötét középkorban, hanem még a felvilágosodás korában is szép számmal folytattak, hiszen a mai Szlovákia területén az utolsó boszorkányégetés 1777-ben, Késmárkon történt. Az is téves nézet, hogy boszorkányok csak nők lehettek, hiszen dokumentumok bizonyítják: férfiak ellen is folytak perek. Igaz ugyan, hogy leggyakrabban egyszerű, gyógyfü- vekkel gyógyító javasasszonyokat vádoltak meg, de nem egyszer nemesasszonyok ellen is folytak perek. Egyes vélemények szerint összesen körülbelül hárommillió ember eshetett a boszorkányüldözés áldozatául. Bár az előadó szerint ez túlzás, mindenképpen százezrekre tehető az így meggyilkoltak száma. A levéltári dokumentumok bizonysága szerint a történelmi Magyarországon és Erdélyben 250 esztendő alatt 1650 boszorkánypert tartottak, vagyis átlagban évente hatot-hetet, ám a nyugati világban sokkal gyakoribbak voltak a hasonló eljárások. Igaz, korántsem mindegyik per végződött halálos ítélettel, előfordult, hogy csak megszégyenítették vagy kiűzték a településről a boszorkányt. Gyermekgyilkosságok A 17-18. századi gyermekgyilkosságokról előadó Stersnák Gábortól megtudhattuk, hogy a művi vetélés és a születés utáni gyermekgyilkosság egyaránt „gyer- mekcsikkasztásként” ítéltetett meg, és a körülményektől függően néhány hónapos szabadság- vesztéstől halálbüntetésig terjedt a ítéletek sora. A dokumentált gyermekgyilkosságok áldozatai közül a legidősebb egy 2,5 éves fiúgyermek volt, akit a mostohaanyja azért fojtott a Feketevízbe,' mert nem akart bajlódni a további nevelésével. Leggyakrabban a megesett lányanyák ölték meg újszülöttüket, de előfordult, hogy a vér szerinti apa vagy a nagyszülő tette el láb alól a nem kívánt gyermeket. Az indok szinte minden esetben a szégyen elkerülése volt. Az előadó által elmondott konkrét esetek között szép számmal volt olyan is, amely nemcsak a joggal vagy történelemmel foglalkozó szakemberek, hanem a laikus kívülálló számára is érdekes. Ilyen például az az eset, amikor egy pesti hajadon (bizonyos Konstan- tina nevezetű) teherbe esvén pozsonyi rokonaihoz költözött, bízva abban, hogy itt megszülve gyermekét pesti ismerősei előtt az egész ügyet titokban tarthatja. Megesett aztán, hogy a szülés rendes időpontja előtt körülbelül egy hónappal éles fájdalmakat észlelve a rokonok házának árnyékszékére menekült. Itt váratlanul és váratlan gyorsasággal megszülte csecsemőjét, aki szerencsétlen módon beleesett az árnyékszékbe. A történtek után mintegy negyed órával a rokonok különös gyermeksírásra lettek figyelmesek, majd a hangot követve felfeszítették az árnyékszék csatornájának deszkafödémét, és Isten segedelmével egészségesen emelték ki onnan az újszülött csecsemőt. Ez egy ritka szerencsés kimenetelű eset volt, nemcsak amiatt, hogy a csecsemő életben maradt, hanem azért is, mert az anya ellen indított perben bizonyítást nyert, hogy nem állt szándékában megölni gyermekét - el sem ítélték. A konferencia befejezéséül ugyanilyen című kiállítás is megnyitottak a vágsellyei levéltár épületében. A levéltár igazgatója, Novák Veronika szerint „a kiállítás közelebb kívánja hozni az érdeklődőknek a jogrendszer helyi vonatkozásait, ugyanúgy a jogértelmezés változásait az elmúlt ezer évben”. A kiállításon eredeti dokumentumokon és másolatokon láthatók Szent István törvényei, Magyarország alapvető jogi törvénykönyve, a nyomtatásban először 1517-ben megjelent Tripartitum. Bemutatja a tárlat a városi és megyei bíróságot, az úriszéket és a járásbíróságokat. Külön rész foglalkozik azokkal az előírásokkal, amelyek a törvényesség leple alatt jogtalanságot idéztek elő. Ide tartozik a kollektív bűnösség elve, a más vallást gyakorló és más nemzetiséghez tartozó személyek feletti bírósági ítélethozatal nélküli büntetés. „A kiállításon bemutatott levéltári iratokat azzal a céllal válogattuk össze, hogy a látogatót az adott korszakról való gondolkodásra késztesse. Mindenki maga döntheti el, hogy a dokumentumok a jog vagy a jogtalanság dokumentumai voltak-e” - mondta Novák Veronika. A kiállítás az iskolaév végéig tekinthető meg a levéltár épületében, a vágsellyei reneszánsz kastélyban. Ján Langos előadása A normalizáció időszakának jogtiprásai Vágsellye. A „Jog és jogtalanság a levéltári dokumentumok tükrében” című konferencián érdekes dolgokat mondott Ján Langos, a Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetője is, aki az „Emberi jogok megsértése az 1970-es és az 1980-as években” címmel a kommunizmus rémtetteit hozta közelebb. Beszélt egyebek mellett arról, hogy a kommunista Csehszlovákia határőrei, akik a Morva folyó vizében úszva menekülő fegyvertelen polgárokra eresztettek gép- pisztolytüzet, nem vonhatók felelősségre, mivel parancsot teljesítettek, ugyanakkor a nemzetközi jog értelmében az ilyen tettek háború idején háborús bűnnek minősülnek. A nemrég megnyitott titkos archívumokból derült fény arra is, hogy a határőrség magasabb parancs értelmében úgy idomította a szolgálati ebeket, hogy falkában támadva széttépjék a határsávon keresztül menekülő embereket. Egy konkrét eset kapcsán a keletnémet titkosszolgálat, a Stazi irataiból derült ki, hogy még maguk a határőrök is rettegtek a saját kutyáiktól. Amikor a nyugati szabad világ felé igyekvő menekülő az elektromos határzáron áttörve működésbe hozta a riasztóberendezést, a kutyák ketrecei automatikusan kinyíltak, és a kutyafalka a menekülő után vetette magát. A kutyákat úgy idomították, hogy ha a határőr „Állj!” felszólítására a menekülő megállt, akkor a kutyák csak körbeállták, ám ha tovább futott, akkor kötelességük volt széttépni őt. Langos rámutatott, az általa vezetett intézetnek az a kötelessége, hogy a hasonló rémségek kapcsán kiderítse, kik voltak a felelősek a parancsok kiadásáért. Az intézmény vezetője szerint további cél elérni, hogy a bűnösök bűnhődjenek, vagy legalábbis nyilvánosságra kerüljenek a gaztetteik, mert a ma embere csak így tanulhat a múlt tévedéseiből, (gl) „A bürokráciára mindig több pénz jut, mint a kultúrára” - Jana Holubcová Léván kevesebb a magyar olvasó Forgács Miklós Léva. A Barsi Könyvtár tavaly mintegy 1200 könyvet tudott vásárolni, ebből 150 magyar nyelvűt. Az idei év első félévének kimutatásai szerint 106 magyar nyelvű könyvvel gyarapodott a könyvállomány, s ezek a kötetek leginkább a „könnyebb fajsúlyú szépirodalom” katagóriába tartoznak. Jana Holubcová igazgatónő elmondta, már nincs lehetőségük követni a nemzetiségi mutatók alakulását, ám a múltbeli tapasztalatok alapján nyolc százalékra teszi a magyar olvasók arányát, vagyis az utóbbi évtizedben egyértelmű a csökkenés. „Könyvtárunk jó kapcsolatokat ápol a váci Katona Lajos Könyvtárral. Közös publikációt is tervezünk a régió személyiségeiről” - teszi hozzá az igazgatónő. A könyvvásárlások kapcsán egyre nagyobb gondokkal találkozik, hiszen szinte csak szponzori támogatásokból tudnak új köteteket venni. Ilyen szempontból fontos partner volt a mohi atomerőmű. „Sajnos, évről- évre csökken az az összeg, amelyhez így hozzájuthatunk. Egyre többen vagyunk, akik kérünk, és egyre kevesebben akadnak, akik adhatnak. Természetbeni támogatáshoz könnnyebb hozzájutni, mint pénzhez. Épületeink állagával is problémáink vannak. Sajnos, csak a városháza mögötti szépirodalmi részlegünk található saját épületben, igaz, arra büszkék vagyunk, hogy 1996 óta akadálymentes - mondja Holubcová. - A többi osztály számára két szálló, a Junior és a Druzba épületeiben bériünk helyiségeket. A Druzbában a padló felújítása és a termek kifestetése a legfontosabb teendő, de a bútorok és a terem is egészében öreg és kopott. A szükséges munkálatokhoz egyelőre nem sikerült pénzt előteremtenünk.” A kulturális minisztérium Ex Libris Alapjától multímediális olvasóterem létesítésére nyertek támogatást. A könyvtár idén fejezi be a gyermekirodalmi részleg fejlesztését. A Szlovákia Gyermekeiért Alapítvány „Egy óra a gyerekeknek” nevű akcióján szerzett összegből fogyatékos gyermekeknek rendezték be a terem egy részét. Játszószőnyeg, hatalmas szivacsalakzatok, rajztábla, bábszínház várja az érdeklődőket. „ A Barsi Könyvtár mindig nagyon fontosnak tartotta a gyermek olvasókat, főleg az alapiskolás korosztályt. Léván a 8-15 éves gyerekek 64 százaléka rendszeres látogatónk. Csoportos érdeklődés esetén féláron lehet beiratkozni. Naponta 4-5 osztály jár nálunk, kitűnő, szoros kapcsolatokat ápolunk a szlovák alapiskolákkal. Kvízversenyeket, író-olvasó találkozókat, kiállításokat szervezünk” - tudjuk meg az intézmény vezetőjétől.Szeptember 30-ig látható a gyermekirodalmi részleg előadótermében S. Horváth Klára kiállítása. A Kovács Magda meséihez készített a jelenkor, az álmok és a gyermeki fantázia világát ötvöző színpompás illusztrációk, az Oscar Wilde meséihez alkotott, komo- rabb, borongósabb, a szép és a rút közé feszített rajzok, valamint a kisiskolások olvasókönyvét díszítő, állatfigurákkal benépesített képek láthatók a tárlaton. Mivel illusztrációkról van szó, a könyvek sem hiányozhatnak. Szlovák, magyar, spanyol népmese-feldolgozások, Dénes György, Varga Imre, Szőke József versei és meséi elevenedtek meg S. Horváth Klára rajzain. Új ügyfeleket szeretne? Éljen az előnyös hirdetés lehetőségével Szülőföldünkben. az Új Szó regionális mellékletében! Területi üzletkötőink eMátogatnak Önhöz, és megoldást javasolnak. Kapcsolatfelvétel: Újvár: Kis Péter, tel: 0905/413 623 e-mail: peter.kis@ujszo.com Dunaszerdahely, Gálánta: Roskó Péter, tel: 0905/551 957 e-mail: peter.rosko@ujszo.com Nagymegyer: Kováts István, tel: 0905/646 843, e-mail: amethyst@centrum.sk Rimaszombat: Silling Géza, tel: 0907/255 600 Somorja: Méry Erzsébet, tel: 0905/145 920 e-mail: heureka@nextra.sk Hirdetni a Szülőföldünkben jó befektetés!
