Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-22 / 219. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 22. Európai unió 11 Ellenséges légkör a mélyülni látszó szakadék miatt Vissza a berlini falat? euro.hu A tagországok azt várják, hogy javulni fog az övezet irányítása politikai szinten Kinevezték Mr. Eurót Svédországban kevés Szegények az Unióban 2001-es adatok szerint az Unió lakosságának 15 százaléka élt a szegénységi küszöb körül, vagyis hazájuk átlagos jövedelmi szintjé­nek 60 százaléka alatt. A legkeve­sebb „szegény“ Svédországban, a legtöbb pedig Írországban élt. Az így jellemzett szegénység nem ab­szolút, inkább relatív koncepció. Az összehasonlítás inkább arról árul­kodik, hogy az egyes tagállamok­ban mennyire egyenlő a vagyon el­oszlása, mekkora a társadalmi egyenlőség. Svédországban a la­kosság 9 százaléka élt a 60 százalé­kos szegénységi küszöb körül, Dá­niában 10, Hollandiában 11, Lu­xemburgban 12. A 15 százalékos EU-ádag fölé került Írország 21 szá­zalékkal, a négy déli állam 19-20 százalékkal, (euro.hu) INDEX Felülbírálhatja a csatlakozási tárgyalásokon képviselt, a mun­kaerő szabad mozgását hét évre korlátozó álláspontját Franciaor­szág. Az elmúlt fél év tapasztala­tai alapján elmaradt az újonnan csatlakozók rohama, miközben számos területen szükség lenne az olcsó munkaerőre. A tervezetnél korábban nyitná meg munkaerőpiacát az újonnan csatlakozott országok polgárai előtt Franciaország, jelentette a Rzeczpospolita című lengyel na­pilap, francia diplomatákra hivat­kozva. A lengyel gazdasági mi­niszterhelyettes értesülései sze­A Forsa Intézet közvélemény­kutatása szerint minden ötödik német állampolgár visszaállítana a hidegháború jelképét, a berlini falat. A magyarázatot a német gazdaság elbizonytalanodásában látják a szakemberek. Tizennégy év és 1000 milliárd euró ráfordítás után a nyugatné­metek egynegyede visszaküldené a 15 millió keletnémetet a fal túl­oldalára, egy önálló államba, és a keletnémetek 12 százaléka is „kikí­vánkozik” a nagy Németországból. A „nyugati” németek 24 száza­léka úgy érzi, személyesen is meg­szenvedte anyagilag az újraegye­sítést. A nyugatiak 37 százaléka sokallja a keleti országrész felzár­kóztatására fordított évi 80 milli­árd eurót; ráadásul úgy vélik, az rint más EU-tagok is hasonló lépé­seket terveznek. Keresik a munkaerőt A franciák előbb a szezonális munkavállalók előtt nyitnák meg piacukat, majd 2006 közepétől tar­tós foglalkoztatást is engedélyez­nének. A francia vezetés mindene­kelőtt a hiányszakmákban, a szál­lodai és az idegenforgalmi ipar­ban, az orvosokat, nővéreket érin­tően tenné lehetővé. Franciaország a csatlakozási tárgyalások során, Németország­hoz és Ausztriához hasonlóan a munkaerő szabad áramlásának hétéves, átmeneti korlátozása mellett érvelt. Az unió tagállamai „osszik” hálátlanok, és nem tesz­nek erőfeszítéseket, hogy a saját erejükből talpra álljanak. A keleti országrészben a mun­kanélküliség kétszerese a nyugati­nak, és a jövedelmek sem érik el a gazdagabb tartományok szintjét. A megkérdezettek egyharmada érzi úgy, hogy nem él jobban, mint a kommunista éra utolsó éveiben. Nem véletlen, hogy a 2005 január 1-jén hatályba lépő szociális és jóléti reformtörvény előkészületei a keleti országrész­ben váltották ki a leghevesebb til­takozást. Hans-Dietrich Genscher volt nyugatnémet és Markus Meckel egykori keletnémet külügyminisz­ter aggodalmuknak adtak hangot az ellenséges légkör és a két or­szágrész között növekedni látszó szakadék miatt. közül csak Írország, Nagy-Britan- nia és Svédország nyitotta meg korlátlanul munkaerőpiacát a csatlakozók előtt. Elmaradt a roham Az elmúlt fél év tapasztalatai alapján a korlátozással csak any- nyit lehetett elérni, hogy az olcsóbb munkaerőre vágyó vállalatok az új tagországokba vitték termelésüket. Hamisnak bizonyultak a korábbi félelmek a keleti munkavállalók ro­hamáról is, hiszen a május elsejei csatlakozás óta mintegy 11 ezer len­gyel talált munkát Írországban és ennél kevesebb Nagy-Britanniában, főként a szállodaiparban, a mező- gazdaságban és az épí-tőiparban. Az euróövezetbe tartozó ti­zenkét állam pénzügymi­nisztereinek hágai, infor­mális tanácskozásán hatá­roztak a jelenlegi legna­gyobb tekintélyű luxem­burgi politikus és gazdasá­gi szakember kinevezé­séről. A nyugaton csak Mr. Euróként emlegetett posz­tot Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterel­nök tölti be. MTI Jean-Claude Juncker luxembur­gi miniszterelnök lesz az euróöve­zet első pénzügyminisztere az Eu­rópai Unió közös pénzt használó tagországainak döntése alapján. A miniszterek ezzel egyúttal me­gelőlegezték azt a bizalmat az EU- nak, hogy a nemrégiben elfogadott alkotmányt minden tagországban megerősítik és életbe is lép. A nyu­gaton csak Mr. Euróként emlege­tett posztot ugyanis ez a dokumen­tum hozza létre hivatalosan. Juncker diadala nem számít meglepetésnek, már korábban is őt tartották a legesélyesebbnek erre a posztra. Egyáltalán nem volt biztos viszont az, hogy a kér­désben már most sikerül egyez­ségre jutni a miniszterek között, ugyanis voltak tagországok, ame­lyek az osztrák Karl-Heinz Gras- ser pénzügyminisztert támogat­ták volna szívesebben. Ausztria nemcsak azért erősködött Grasser mellett, mert a saját embere lett volna, hanem azért is, mert így le kell mondani a másfél év múlva Jean-Claude Juncker esedékes osztrák EU-elnökséggel együtt járó euróövezet-irányító szerepről is. Grasser egyébként már Hágába érkeztekor jelezte, országa lénye­gében elvetette a vétózás gondo­latát, és kész az euróminiszter ki­nevezésére, ha úgy látja, hogy ez­zel javulnak a gazdaság- és pénz­ügypolitika uniós összehangolá­sának esélyei. Grasser számára a kompromisszumos megállapodás alapján - meg nem erősített infor­mációk szerint - Juncker helyette­sének szerepköre jutott. Jeán-Claude Juncker szintén már érkezésekor jelezte, hogy fel­kérést kapott a posztra, és ha ki­(Képarchívum) nevezik, elvállalja, és nagy lelke­sedéssel fog dolgozni ott. A luxemburgi kormányfő az egyik legrégebbi tagja az EU pénzügyminiszteri tanácsának, mostani kinevezése pedig várha­tóan jövő januártól kétéves perió­dusra szól majd. Az euróminiszter kinevezésétől a tagországok azt várják, hogy ja­vulni fog az övezet irányítása poli­tikai szinten. A gazdaságpolitikai vezetés az euróövezetben jelenleg a tizenkét érintett ország minisz­terének kezében van, és sokak szerint ideje hatékonyabbá tenni. (A monetáris politikát az Európai Központi Bank irányítja). Franciaország a tervezettnél hamarabb megnyithatja munkaerőpiacát Szükség van az olcsó munkaerőre CSALÁDTAGOK Olaszország Olaszország az Európai Unió legközkedveltebb országa az eu­rópai polgárok körében. A csizma alakú ország háromezer éves tör­ténelmével, kultúrájával és világ­hírű konyhájával elkápráztat minden látogatót. Olaszország csak 1861-ben egyesült és a regio­nális jelleg még mindig él az ola­szokban, akik először milánóiak, firenzeiek vagy nápolyiak és csak másodsorban olaszok. Olaszország az EU alapító tag­jai közé tartozik. Az állandó üzle­ti és politikai botrányok ellenére az 58 millió lakosú ország gazda­sága az egyik legfejlettebb a vilá­gon. A gazdaságot húzó vállala­tok és cégek nagy része a jóval fej­lettebb északon helyezkedik el, míg a déli rész jóval fejletlenebb, és elsősorban a mezőgazdaságra támaszkodik. Az országhoz taro­zik Szicília, Szardínia és 70 ki­sebb sziget is. Igen változatos fel­színi formákkal áldotta meg a ter­mészet, hiszen hatalmas hegyei mellett ott van a Pó-folyó alföldes völgye, mely sűrűn lakott, iparo­sodott vidék. Északi határa men­tén az Alpok láncai húzódnak, az Appenninek pedig az Alpoktól Szicíliáig az egész félszigeten vé­gignyúlik. Az ország különleges­sége, hogy egyszerre három aktív vulkánja van: a Stromboli, a Ve­zúv Nápoly közelében, valamint a Szicílián található Erna. Az etruszkok voltak azok az első népcsoportok, melyek meg­hódították a félszigetet, valami­kor a 12. és 8. század között Krisztus előtt. Lényegében eltűntek a hatalmas Római Biro­dalomban, egyeden síremléket hagyva csak maguk után kulturá­lis bizonyítékként. A kortársaik, az ősi görögök, néhány kolóniát létesítettek a déli tengerparton, melyek Magna Garecia néven is­mertek és később ezek független városállamokká fejlődtek. Ennél­fogva Róma az etruszk és görög kultúrákból fejlődött ki. Az első Római Köztársaságot Krisztus előtt 509-ben alapították, amely megteremtette az alapját a de­mokrácia dogmájának, a latin nyelv nyelvészeti rémképének és a világ egyik valaha látott legna­gyobb birodalmának. Ez az etnikai sokrétűség a 12. században kezdett megállapodni, amikor kezdetét vette a történe­lemkönyv következő nagy fejeze­te. Hatalmas versengő városálla­mok nőttek ki északon, amelyek vagy a pápát (a félszigeten belüli hatalom a pápai államokban öl­tött testet) vagy a császárt (általá­ban idegen hatalom volt) támo­gatták. A városok és egy keres­kedő osztály gazdagodása köz­vetlenül vezetett a kulturális fejlődéshez, melynek végeredmé­nye a Reneszánsz kialakulása volt a 15. században. Festők, építé­szek, költők, filozófusok és szob­rászok felülmúlhatatlan mes­terműveket alkottak a városok közötti háborúskodás és az északi országok behatolása ellenére. 1861-ben kikiáltották az Olasz Királyságot. Az egység azonban nem tudta elrejteni azokat a ha­talmas kulturális és társadalmi különbségeket, melyek különvá­lasztották az iparosodott északot a szegény déltől. A következő év­tizedekben a nemzet gazdasági válságokat és politikai botrányo­kat élt át, és így vészelte át Olasz­ország az első világháborút és vo­nult be a 20-as évek gazdasági válságába. Egy emlékezetes ügyetlen döntéssel a király arra kért egy Benito Mussolinit, hogy vegye át a kormányzást a fasiszta párt felügyelete alatt. Hitlerrel való kapcsolata komoly katonai vereséggel járt és a Szövetségesek invázióját eredményezte. A háború utáni éveket megszí­nesítették a szélsőségek: az olyan terroristák, mint a Vörös Brigádok tagjainak szélsőséges tettei, a szélsőséges jobbközép politikusok, a szélsőséges gazda­sági fellendülés, a szélsőséges korrupció és csalás a kimondot­tan magas helyeken. Olaszor­szág parlamentje híres a botrá­nyokról és lemondásokról, és emiatt Olaszország időnként kormányzás nélkül van és ki­mondottan kaotikus, (nu) 1995 óta Nyugat-Európában megduplázódott az új fertőzések száma AIDS-járvány elé néz az EU-térség? euro.hu Egyre komolyabb gondot jelent az AIDS Európában, hiszen itt nő a legnagyobb arányban az új fertőzések száma - figyelmeztet az Európai Bizottság. A járvány nem csak az új tagor­szágokat érinti. 1995 óta az új fertőzések száma Nyugat-Európá­ban megduplázódott. David Byrne egészségügyi biz­tos szerint a betegség terjedésé­nek megelőzése érdekében na­gyobb erőfeszítéseket kellene ten­niük a tagállamoknak és az unió­val szomszédos országoknak. A szegényebb európai orszá­gokban élő betegek számára el­érhető gyógyszeres kezelést kel­lene biztosítani. A hatóságok sze­rint szükség van a nemzeti stra­tégiák összehangolására, hogy újabb és hatékonyabb gyógysze­reket dolgozzanak ki a betegség ellen. Pavel Telicka, a jelenleg az egészségügyi biztos mellett tevé­HIV-pozitív AIDS Tünet nélkül férfi nő együtt férfi nő együtt férfi nő együtt Szlovák állampolgár 90 19 109 27 5 32 63 14 77 Külföldi 54 7 61 3­3 51 7 58 együtt 144 26 170 30 5 35 114 21 135 A fertőzöttek száma Slovákiában (2003 elején), forrás: www.upkm.sk Az új fertőzések aránya 100 ezer lakosra Szlovákiában és az EU-ban i 'J­I fi ff \ rnnmu*S*m m 1-------­a teujpSF,Ste,/1 1985 1990 1995 2000 Szlovákia EU-átlag Forrás: European health for all database, WHO. kenykedő cseh EU-biztos szintén fenyeget. A biztos szerint az EU- úgy látja, hogy a HIV-vírus és az nak az egész kontinensre kiter- AIDS nem csak Afrika vagy a jedő politikai szerepet kell vállal- fejlődő világ gondja, Európa nia a fertőzés terjedésének meg- egyes részein valóságos járvány akadályozása érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom