Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-20 / 217. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 20. Nagyszünet 15 A családi anyagi támogatás kiegészítésére jó bevételi forrás lehet az óraadás, korrepetálás Azok a piszkos anyagiak A diákélet finanszírozása nem könnyű feladat, még akkor sem, ha fogához ver­ve a garast „csak” a tanul­mányokhoz szükséges jegyzetekre és könyvekre költ az ember. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Ám a diákévek nem csupán a tanulásról szólnak, itt a lehető­ség, hogy elmerüljünk a kulturális programokban, színházba és könyvtárakba járjunk, folyóirato­kat járassunk, és persze nem vol­na baj, ha szórakozásra is marad­na valamennyi pénzünk. Pénzkereseti lehetőségek Hogyan kereshetsz pénzt, mi­közben tanulsz? Igénybe veheted a diákhitelt is, persze az is lehet, hogy nem szeretnéd, ha majdan munkába állva rögtön hiteltör­lesztéssel kezdenéd a munkaévei­det. A családi anyagi támogatás kiegészítésére jó bevételi forrás lehet az óraadás, korrepetálás. Különösen a nyelvszakosok élvez­nek előnyt ezen a területen. A zsebpénz további forrása le­het a diákszövetkezetek által köz­vetített diákmunka. A munkák többsége egyszerű, gyakran fizi­kai jellegű, de néhány esetben adatbevitel, szövegszerkesztés is szerepel a kínálatban. Minden­képpen célszerű - ha már feltétle­nül szükséges - olyan munkahe­lyet választani, ahol a leendő dip­Jó és segítőkész ember vagyok. Most pedig megbüntetem, mert kötelességtudó is vagyok. A folyóparton kihallgatott beszélgetések A diákmunkák többsége egyszerű, gyakran fizikai jellegű, de néhány esetben adatbevitel, szöveg- szerkesztés is szerepel a kínálatban (Képarchívum) lomát igénylő munkát, vagy an­nak egyszerűbb elemeit lehet elő­zetesen gyakorolni. A nagy cégek gyakran megtartják alkalmasnak látszó gyakornokaikat, kisegítő munkaerőiket. Az ilyen gyakorno­ki állások alkalmasak kapcsolat- építésre, a szakmai előmenetel megalapozására. Tudományos munka, szakmai előrelépés Tudományos munkával is keres­hetnek a hallgatók némi zsebpénzt. Az egyetemek, főiskolák és egyéb intézmények, civü szervezetek által meghirdetett tudományos ösztön­díj-pályázatokra benyújtott színvo­nalas munkák közül a megfelelő színvonalúakat jelentős összegek­kel támogathatják. Előny, hogy így ösztöndíjként folyósított, tehát adómentes öszszeggel járulnak hozzá a gazdasági problémák meg­oldásához. Érdemes tehát elmé­lyülni a kedvenc szakterület irodal­mában, saját vizsgálati tervvel, té­mával pályázni, (he, fj son rá erre a jófajta cigarettára! Hallgassuk együtt a csend hangjait!- Mintha mi lennénk Szájmon és Garfunkel? Gombóccal horgászik?- Igen. A feleségem speciális kí­nai májgombóca másra nem is na­gyon lenne alkalmas.- Képzelje, én meg tegnap gom­bócevő versenyen voltam.- Gratulálok! Ez igen! És? Le­gyűrte mindet?- Ne is kérdezze! A vége felé ki­estem. Ha tudtam volna, hogy az utolsó öt gombócot ilyen nehezen tudom lenyelni, azt vettem volna előre!- Hopp! Most mintha megmoz­dult volna!- Igen! Én is látom! Húzza meg, de nagyon óvatosan!- Húzom én, de nem jön. Jaj! Na most! Amindenit!- Leette! Leette a gombócot! A szemtelen!- Na, mindegy! Teszek rá mási­kat. Addig húzza meg ezt az üve­get. Jófajta vegyes pálinka van ben­ne!- Köszönöm, azelőtt gyakran emelgettem a poharat, de már egy- Ez nem hal! Ez egy dinnyehéj! Teszek rá másikat. Addig meséljen valamit!- Képzelje barátom, ma az egész éjjelt átvirrasztottam azzal a tudat­tal, hogy fáj a fejem. Csak reggel jöttem rá, hogy a tyúkszemem fáj, ugyanis fordítva feküdtem be az ágyba.- Ha-ha-ha! Hát ez jó! Én egy­szer jógázás közben fejjel lefelé lóg­va meditáltam. Gondoltam, köz­ben ügyesen megborotválkozom. Később keresem a szemöldököm: nincs sehol!- Nem mondom, jó sztori! A ma­gáé ez az újság? Mi volt benne?- Semmi különös. Szalonna meg egy szelet kenyér.- Mondja, maga nem szokott itt unatkozni?- Nem. Miért, maga unatkozik? Akkor tessék, fogja!- Köszönöm. És mondja, jó ez a távcső?- De még mennybe! Ha olyan dolgot néz vele, ami tíz küométer- nél közelebb van, úgy látja, mintha a háta mögött lenne. Nézze meg például a túlparton a vadlibákat!- Jé! Tényleg ott vannak! Ez Julis és Maris, a két vad, dundi liba a szomszéd utcából! Hát, nem szé­gyenlősek! Hohó! Kapása van, jó­ember! Azzal törődjön! Szedje össze minden erejét! Tekerjen! Most húzza!- Mekkora harcsa! Tejó ég! Ez vi­lágrekord!- Ez pedig itt az igazolványom!- De hát azt mondta, hogy nincs magánál! Álljunk csak meg! Maga is segített kifogni.- Igen, mert jó ember vagyok és segítőkész. Most pedig megbünte­tem, mert kötelességtudó is va­gyok. Ezer korona lesz, s még a halat is elkobzom. Na viszlát, minden jót! Z. NÉMETH ISTVÁN- Horgászgatunk, horgászga- tunk? És milyen a szerencse?-Állítólag forgandó.- Úgy értem, fogott valamit?- Ma még semmit. De képzelje, tegnap itt negyvenöt kishalat és legalább húsz nagy pontyot fog­tam!- Ne mondja! És tudja, én ki va­gyok? Én a horgászegyesület elnö­ke vagyok, és közlöm magával, hogy most tilalmi rendelet van!- És maga tudja-e, hogy én ki va­gyok? Tudja meg, hogy én vagyok a világ legnagyobb hazudozója!- Hát ez jó! Ezt akárki mondhat­ja!- Azt is, hogy a horgászegyesület elnöke! Pedig maga csak egy egy­szerű halőr, akinek végképp nem hiányzott az a malőr, hogy otthon hagyta az igazolványát. Anélkül meg...- Ó! Hohoho! Ezt meg honnan a csudából tudja?- Mert máskülönben már rég az orrom alá dörzsölte volna. Tudja mit? Üljön ide mellém, aztán gyújt­Na, van valami? éve, hogy egyáltalán nem iszom al­koholt.- Bravó! Ez igen! Szóval magá­nak volt elég ereje ahhoz, hogy le­szokjon az italról?- Nekem nem. A feleségemnek.- Szegény ember!- Most már nem. Amit azelőtt italra költöttem, azt mind félretet­tem, összespórolgattam. Befizet­tem a feleségemet egy tízhónapos világ körüli útra. Most csend van otthon és nyugalom.- Elhiszem. És egy kicsit irigylem is! Az én feleségem órákig tud be­szélni egy tárgyról! Ettől néha olyan ideges vagyok, hogy éjjel fel­ébredek, és le-fel járkálok a szo­bámban. Maga sokat tapasztalt ember. Nem tud erre valamüyen orvosságot?- Dehogynem! Mielőtt este le­fekszik, hintsen szét a padlón rajz­szögeket!- Köszönöm a tanácsot, de fakir azért nem vagyok!- Hopp! Megint mozog! Elkapta!- El bizony! Ez megvan! Jön is könnyedén!- Szép sötétzöld! És gömbölyű! (Képarchívum) PÁLYÁZÓ Kézműves pályázat fiataloknak ajánló flMM A Világ Világossága Alapítvány és a Látássérült Fiatalok Rehabi­litációs Speciális Szakiskolája kézműves pályázatot hirdet a szakis­kola fennállásának 10. évfordulója alkalmából. Tanulsz vagy ta­nultál te is valamüyen kézműves mesterséget? Ha igen, akkor itt a lehetőség! Pályázz te is, és nyerj! Pályázhatnak: azok a fiatalok, akik az elmúlt 10 évben speciális szakiskolában vagy a kézműves iskolák valamelyikében kézműves mesterséget, népi kismesterséget tanultak vagy tanulnak. Helyszíni beadási határidő: 2004. szeptember 30. Cím: Látássérült Fiatalok Rehabilitációs Speciális Szakiskolája és Szakiskola, 7635 Pécs, Bálicsi u. 29. Pályázni lehet: az elmúlt 10 évben készült kézműves termékek­kel. A pályázatra beküldhető alkotások bármilyen természetes anyagból készülhetnek, hagyományos módszerekkel, kézműves technikákkal. Beküldhetőek a már díjat nyert alkotások is. Ezek a pályamunkák nem vesznek részt a versenyben, de a zsűri által ki­választott darabok szerepelnek a jubileumi kiállításon. Külön meg kell jelölni ezeket a tárgyakat, és ráírni a kísérő cédulára, hogy mi­kor, hol szerepelt, és milyen helyezést ért el. A tárgyakon és kísérő jegyzékükön a szokásos adatok mellett szerepeljen az alkotó mellett a felkészítő tanár, az iskola neve, cí­me és a készítés időpontja is! A kategóriák kialakítása és a díjazás a beérkezett tárgyak függvényében a pályázatot kiíró iskola és a zsű­ri joga. Jó munkát mindenkinek! (ú) IDŐBEN SZÓLUNK Az első alkalom megváltoztat FELDOLGOZÁS Minden ember általában már az első randevú után véleményt tud alkotni a másikról. Érezhetjük úgy, hogy hiba volt, és eldöntjük, más­kor jobban megfontoljuk, kivel is találkozunk. Ellenkező esetben érezhetjük csodálatosnak, szinte a szerelem első látásra fogalmát em­legetjük. Van, hogy úgy térünk haza, hogy jó volt, érdemes folytami, annak ellenére, hogy nem is volt olyan varázslatos. Egyre öntudato­sodó kultúránkban az ember sokkal lassabban lesz szerelmes. Szinte naivitásnak tartják, ha rögtön szerelemre lobbanunk. A kapcsolat, a fejlődése során eléri azt a pontot, amikor a szeretke­zés határozott lehetőséggé válik. Márpedig a szeretkezés vízválasztó, utána kapcsolatunk már nem lesz ugyanolyan azzal, akivel lefeküd­tünk. Amikor először szeretkezünk valakivel, valószínűleg bonyolult ér­zelmeket fog kiváltani belőlünk. Egyszerre érez az ember vágyat, re­ménységet, szorongást, gyöngédségre való vágyakozást. A szeretke­zés egyben az önuralom elvesztését is jelenti, ami egyeseket meg­ijeszt, másokat ujjongásra késztet. Ezek a komplex érzések elárulják magukat a testbeszédben. Tipikus szorongásaink középpontjában az áll, hogy partnerünk mit gondol rólunk, és hogy kapcsolatunk megfe­lelő stádiumban van-e a szexuális élethez. Különböző egyéniségek különböző ütemben haladnak előre. Az általános aggályok viszont szülte mindenkinél egyformák. Nem történik-e túl gyorsan? Szeret engem, vagy csak kíván? Elég szexi va­gyok? Mit vár a másik a szexuális partnerétől? Más szexuális partne­rei nagyszerűek voltak-e az ágyban? Megértő lesz-e, ha nem sikerül tüstént ragyogóan? Sajnos a legtöbb ember nem beszéli meg partnerével a hasonló ag­godalmait, ezért aztán még nagyobb az esélye a csalódásnak. Talán a legrosszabb eset, amikor partnerünk szorongásait illetve idegességét tapintatlansággal leplezi. Amikor az ember szerelmes szinte képtelen elfogulatlanul szemléim a másikat. Pedig saját érdekünkben le kell venni a rózsaszín szemüveget, amivel általában újdonsült partnerün­ket szoktuk szemlélni. A kapcsolatok többségénél az egyik partner sürgeti, hogy a kapcsolat minél előbb szexuális síkra terelődjön. Vi­szont a legtöbb embernek ehhez biztonságot kell érezni, érezni a má­sik szeretetét, azt, hogy valóban őt akarja, és nem fogja ót elhagyni az első alkalom után. Érzékenyen kell értelmeznünk a másik viselkedését; ne csak azt lássuk meg, amit látni akarunk. Ez nem csak a kapcsolat kezdetén fontos. Akármilyen hosszú ideje vagyunk is már együtt, tudnunk kell olvasni a másik jelzéseiből, és ismernünk kell, hogy partnerünk egyes jelzéseinkre mi módon reagál, (jm) Egyszerre érez az ember vágyat, reménységet, szorongást, gyön­gédségre való vágyakozást (Horváth Árpád illusztrációs felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom