Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)
2004-09-03 / 204. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 3. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 35. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Gágyor Péter. E héten az 500-500 koronát Kovács Edit kelecsényi, Gogh Péter dunaszerdahelyi és Balogh Karolina megyercsi olvasónk nyerte. Gratulálunk! MOZI HVIEZDA: Garfield (am.) 16.30 Arthur király (am.-ír) 18, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Mulholland Drive - A sötétség útja (am.) 20 MLADOST: Férfifutam (cseh) 18 Samsara (ném.-fr.-ol.) 20 TATRA: Kill Bill 2 (am.) 18,20.30 PÓLUS - METROPOLIS: Én, a robot (am.) 15.50, 16.40, 18.10, 19, 20.30, 21.20 Kill Bill 2 (am.) 16.10, 17.20, 18.45, 20, 21.15 A sötétség krónikája (am.) 16, 18.25, 20.45 Dirty Dancing 2 (am.) 17.55, 19.50 Időzavarban (am.) 15, 21.50 Jószomszédi iszony (am.) 14.05, 21.40 Garfield (am.) 15.30, 17.15, 19.05 Shrek 2 (am.) 13.45,20.50 KASSA TATRA: Dirty Dancing 2 (am.) 16,18, 20 CAPITOL: Kill Bill 2 (am.) 16,18, 20 ÚSMEV: Én, a robot (am.) 16,18.15, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - MIER: Vas (am.) 18 DUNASZERDAHELY - LUX: Poa be! (francia) 19.30 GALÁNTA-VMK: Shrek 2 (am.) 16.30,19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Garfield (am.) 18, 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Buddy (norv.) 19 LÉVA - JUNIOR: Bolero (cseh) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Pofa be! (fr.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Arthur király (am.-ír) 14.45, 15.15, 17.15, 17.45, 19.45, 20.15, 22.15 Bajos csajok (am.) 15.45, 17.45, 19.45 Dühöngés (fr.) 17.15, 19.30 Én és a hercegem (am.-cseh) 14 Függőség (am.-ném.) 16.15,18.15 Garfield (am.) 16,18, 20 Hirtelen 30 (am.) 17.30 Holtak hajnala (am.) 20.15 A Macskanő (am.) 16.15,18.15,20.15 Pókember 2 (am.) 15.30,18,20.30 A sötétség krónikája (am.) 15.30,17.45,20 Szex, csajok, Ibiza (ném.) 16.30,18.30,20.30 Trója (am.) 19.30 A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok „Azért szeretek a Felvidéken játszani, mert a nézők egyszerűen együtt lélegeznek velünk” A belső tűzijátékhoz elég a csönd (A szerző felvételei) MŰSORAJÁNLÓ Szombaton 7 órakor kezdődik a Hétről hétre. Az első órában a naphoz kötődő információk hangzanak el. Nyolc óra után összefoglaljuk a hét fontosabb belpolitikai ese-.. ményeit, majd összeállítás hangzik el a jelzálogkölcsönök körül történt változásokról, továbbá az egészségügy tervezett reformjáról - főleg az ellenzéki pártok szemszögéből vizsgálva. Kilenc óra után külpolitikai szakértőnkkel a felső- oszétiai túszdrámáról beszélgetünk. A BBC Európa-magazinját a Pénz, piac, gazdaság című rovat követi, mely főleg a külföldi befektetésekkel összefüggő kérdéseket veti fel. Tíz óra után összeállítás hangzik el arról, hogy Szlovákia déli régióiban milyen körülmények között kezdték meg az iskolák az új tanévet. A szerkesztő Kamocsai Imre. 11.30-kor Délidő: stúdiónk vendége A. Nagy László, a parlament emberjogi bizottságának elnöke. 13 órakor kezdődik a Téka, melyben egyebek között Fukári Valéria beszél a Kalligram gondozásában megjelent Egy régi alma mater című könyvéről, valamint szó lesz Szombathy Viktor most megjelent interjúkötetéről. 13.30-kor jelentkezik a Tallózó. Megismételjük a Horsicza Ferenccel készült beszélgetést, aki a Nota Bene árusításából tartja fenn magát, valamint a Böjté Csaba atyával készült interjút, aki az erdélyi Déván árva gyerekekről gondoskodik egy kolostorban. 15 órakor válogatás hangzik el a rádió hangarchívumából. Részleteket is- métlünk meg a pozsonyi magyar iskola megalakulásának 50. évfordulója alkalmából 2000-ben a Szlovák Rádió koncertstúdiójában rendezett gálaműsorból. Vasárnap is 7 órakor indul adásunk. Az első órában ismertetjük a legfrissebb sporteredményeket, összefoglaljuk a hét politikai történéseit, és a londoni BBC heti gazdasági szemléjét közvetítjük. 9 órakor hírek, majd katolikus egyházi műsorral jelentkezik a Vüágosság. A tanévkezdés kapcsán dr. Gábor Bertalan szepsi esperes-plébános szól a hallgatókhoz, majd beszámolunk az újbásti római katolikus templom felújítási munkálatairól. A katolikus egyház szentségeit elemző sorozatunkban az egyházi rend szentségéről kérdezzük Herdics György apátot. 10 óra 10 perckor indul a Gyerekzsúr. Felidézzük a nyár emlékeit, elbeszélgetünk arról, hogy ki mennyire várja az iskolát, és elhangzik Az igazmondójuhász meséje. 11 órától is a fiataloké az éter. A műsor vendégei lesznek a Budapesti Táncművészeti Főiskola leendő diákjai, bemutatjuk a magyarországi zenepiac egyik feltörekvő csillagát, Jusufot, alias Maxot, és szó lesz az Omegáról is. 13 órakor jelentkezik a Térerő. A tartalomból: új tanév, tanévkezdési gondok, kisiskolák helyzete - Kárpát-medencei körkép. A pozsonyi, újvidéki, kolozsvári, lendvai és bukaresti magyar szerkesztőségek munkatársai készítették a riportokat, beszélgetéseket. 14.05-kor kezdődik a Kaleidoszkóp. Műsorunkban először M. Nagy László fotóriporter mesél arról, hogyan él nyugdíjasként egy kis határ menti faluban, Helembán, majd bemutatunk egy csallóközi fiatalembert, aki a debreceni egyetem tanársegédeként informatikát oktat. A nagylégi Németh Gergely a Szlovák Vasutak biztonságtechnikai munkatársa, szabadidejében pedig amatőr csillagászként tevékenykedik. Minderről többet is elmond a vele készült interjúban. Végül a komáromi Bárány Ivettel főzni fogunk, s közben a mai fiatalokról is kiderül ez- az. A szerkesztő Lacza Tihamér. 15 órakor Nevelők fóruma. Összeállításban számolunk be a szlovákiai magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepségéről. Szó esik még a Katedra Társaság legutóbbi üléséről. Néprajzi összeállításunk, a Hazai tájakon a szokott időben, 15.30- kor kezdődik: bemutatjuk a Bástya citerazenekart. (ML) A SZEVASZ, vagyis a Szerdahelyi Városi Színház a nagymegyeri előbemutató után szeptember 5-én mutatja be új darabját Magyar- országon, a komáromi Jókai Filmszínházban. Az elveszett paradicsom című, Gágyor Péter rendezte tragikomédia kétszereplős kamaradarab, egy férfi és egy nő szerelmi kapcsolatának négy különböző állomását villantja fel: az öregség minden illúziótól megfosztott, megváltoztathatatlan állapotától - az időben visz- szafelé haladva - egészen az első tétova, kamaszkori randevúig. M. CSEPÉCZ SZILVIA A darabbeli Ádámot Gál Tamás, a nőt, Évát pedig a budapesti Tóth Rita alakítja. A színésznő nem először szerepel nálunk, és egyáltalán nem tekinti magát vendég- művésznek. A felvidéki közönség először az Edith Piaf életének utolsó időszakát feldolgozó Edith és Simone című zenés darabban láthatott, a komáromi Jókai Színházban. A darab sajnálatos módon csak néhány előadást ért meg, te viszont maradtál Gágyor Péter rendező új színházában. Miért? Nagyon elölről kell kezdenem... Több mint negyedszázada vagyok a pályán, s közel két éve nem vagyok semmilyen színház tagja. Elég volt. Soha nem a kollégákkal volt bajom, hanem a színházvezetéssel. Nincs, nem lehet közöm az üzemszerű színházcsináláshoz. Egy idő után úgy éreztem, hogy bemegyek egy kekszgyárba, ahol azt mondják, ma szív alakú kek- szecskéket kell csinálni, mert mesejáték megy. Ilyen alapon mindegy is lesz, hogy kekszgyárban vagy színházban dolgozol. Mit hagytál ott a szabadúszás bizonytalanságáért? Sorolhatom... Amikor a 25. Színházban már kezdett jól menni a dolog, egyesítették a Népszínházzal, amihez semmi köze nem volt. Amikor már a Népszínházban is elkezdődött valami, akkor egyesítették a Várszínházzal, amihez szintén semmi köze nem volt. Majd a Nemzeti Színház, és utána Kecskemét következett. Ott Jancsó Miklósék teremtettek volna színházat, ha hagyják nekik. Végül is nagyon furcsa helyzet alakult ki, amibe körülbelül negyven színész döglött bele, mert Jancsóék távozása után minden „emberüket” kirakták az utcára. Én akkor egy időre abba is hagytam a színjátszást, elegem lett az önmutogatós színházvezetésből. Később lementem Debrecenbe, azután Kecskemétre, de nem találtam rá arra, amit kerestem. Veszprémben voltam a leghosszabb ideig, akkor viszont már megszületett a most hétéves kisfiam, és ilyen helyzetben az ember már nagyon meggondolja a kilépést. Rávisz a kényszer, hogy igenis maradj szerződésben, mert van egy kicsi ember, akit föl kell nevelned. Azután mégis eljöttem, és egy olyan időszak következett... Ismered azt a fajta háztartási beosztást, hogy kétszáz forintból mit lehet ma venni?! De így sem bántam meg. És nem hiszem, hogy nekem most kilincselnem kéne valahol. Ha megkeresnek, leszerződöm egy-egy szerepre. Igaz, hogy a komáromi Jókai Színházban, vagy a SZEVASZ Színházban minimális a honorárium, legfeljebb a puszta létfenntartáshoz elegendő, de legalább azt csinálom, amit mindig is akartam. És jól érzem magamat. Gágyor Péterrel hogyan találtatok egymásra? Még Kecskeméten találkoztunk. Péternek politikai okokból mennie kellett Kassáról, sőt az akkori Csehszlovákiából is. Mielőtt családostól Németországba menekült volna, rövid ideig Kecskeméten dolgozott. A bevált színházi gyakorlat szerint kiosztottak neki is egy darabot, a szereplőkkel együtt. Csak az egyik kolléganőm és én voltunk a saját „választása”, mert előzőleg látott már bennünket játszani. Nekem nagyon tanulságos volt vele dolgozni. Akkor voltam 23 éves, egy nemzeti színházi múlttal, amit nem áll szándékomban lebecsülni, mert hatalmas színészegyéniségekkel játszhattam. De az a kötelezően merev, egyértelmű színházi stílus! Ha szomorú vagy, sírjál, ha dühös, akkor kiabálj... Én Pétertől tanultam meg azt a fajta színjátszást, ami finom, hétköznapi jelzésekből, gesztusokból rakódik össze. S hogy az emberi lét kettősségét a színpadon is meg lehet mutatni. Ő egy nagyon emberi színházat talált ki. Az általa rendezett előadásokban nincsenek technikai csodák vagy meghökkentő látványelemek. A harsogó mainstrem-kínálatban viszont alig akadnak igazi emberi történeteket bemutató filmek. Harcos, partraszállós sztorikat, szerelmi kalandregényeket, monumentális csatákat kapunk helyettük, és a néző már a színházban is ilyesmit vár. Az apró rezdüléseket nem is érzékeli. A sznob magyarországi színházi közönség „vérre vágyik”, és én pont azért szeretek a Felvidéken játszani, mert a nézők egyszerűen együtt lélegeznek velünk. Az új darab is ilyen? Egy „harcra éhezett” néző számára két egyszerű ember nem nagyon izgi egy színpadon. Főleg egyetlenegy helyszínen, és úgy, hogy senki nem érkezik, nem történik gyilkosság az elején... és mit tudsz meg a végén is?! A közönség hangulatokat érzékel, egy etűd az egész, olyan, mintha egy nagyon szép zene hallatán elfogná a szíveket a szomorúság és az öröm keveréke. Meghallgatod, s valami köny- nyebb lesz. Ilyen ez a darab, nincs hozzá szükség slusszpoénra. Ez mind nagyon találó és igaz, kivéve, hogy a darabban nem történik semmi. Nagyon is történik, szinte minden megtörténik, ami két ember „érzelmi skáláján” megtörténhet. Persze, amikor elkezded érezni a közönséget, már tudod, hogy megérte. Az előbemutatón olyan csöndek teremtődtek, hogy az én szívem szorult össze a színpadon. És ennyi elég is a belső tűzijátékhoz. Péter talán ezért is nem törekszik látványos megoldásokra. Emberi történéseket „komponál”. Lehet, hogy nincs se eleje, se vége, csak egy szilánk, egy darabka ez, de ha nem lenne, igen hiányozna. Nekem is ez hiányzott, ez a darabka, letörték vagy én hagytam el, nem tudom. Most ragasztgatom vissza. És nagyon hálás vagyok a kollégámnak, mert hát ő adja a ragaszt, és Péternek is, mert ő mutatja meg, hogy hol hiányzik valami. Merthogy én már nem is látom. Éva az örök nő. Hogyan közelítettél magához a szerephez? Ez egy olyan folyamat, amit az ember nem igazán tud követni, bár én tudatosan is keresek dolgokat. Voltak iszonyú pillanatok, amikor már-már föladtam. De aztán valami elindult bennem, s Éva szövege elkezdett a sajátom is lenni. Világos, hogy én még nem vagyok 76 éves, az is, hogy elmúltam már 16, de minden nőt érnek fájdalmas csalódások, mert egy nő és egy férfi kapcsolatában a konfliktushelyzet kikerülhetetlen. Ezeket a levarrt, elfércelt érzéseket kapirgálva egyszer csak kiszakadt belőlem minden... Ez a darab egy nőről és egy férfiról szól, akik egész életükben egymást keresik. A tűz és a víz azonban műidig kioltja egymást. Én azt gondolom, hogy ez az egész már mindenkivel megtörtént - vagy megtörténhet. És nagyon remélem, hogy ezt a nézők is így fogják látni, érezni. Hajói csináljuk! Valóban, az előadás olyan, mintha engednék a nézőt, hogy belessen két ember magányvilágába. Annyira spontán... ...Tamás nagyon szeret improvizálni. És én nagyon becsülöm az improvizációs készséggel megáldott kollégákat! Vannak ugyanis kiváló színészek, akik nem képesek rá. Az improvizáció alapja,‘hogy nagyon kell tudni, mit miért csinálsz, mit miért mondasz. Csak utána lehet „belejátszani”. Tomi az improvizáció nagymestere, neki ez a szabad játékstílus a lételeme. Ilyen szempontból nehéz kolléga, mert nem ad színpadi biztonságérzetet. Időnként teljesen kiszámíthatatlan, mint egy gyermek, viszont ettől iszonyúan kreatív is. Nagyon meglepő és váratlan helyzeteket tud teremteni, melyekben rendkívül izgalmas nekem is mást mozdulni. Tudom, egy kétszereplős darabban az egyiknek óvatosabbnak kell lennie, mégis, amikor megadatik a játék öröme, fütyülök mindenféle biztonságra!
