Új Szó, 2004. szeptember (57. évfolyam, 203-226. szám)

2004-09-18 / 216. szám, szombat

12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. SZEPTEMBER 18. MINDENNAPI KENYERÜNK A szeretet mozaikképe HALKO JÓZSEF A vatikáni Szent Péter-bazili- ka látogatói gyakran álldogál­nak hátradöntött fejjel a kupola alatt, és a fönt ábrázolt szente­ket csodálják. Nemcsak az ala­kok megformálása gyönyörű, a hatalmas félgömb belső palást­ján látható ötletes kompozíció s az egész gondolati mélysége, elkápráztató a felhasznált szí­nek telítettsége, változatlan élessége is. Miként lehetséges ennyi évszázad elteltével, hogy cseppet sem fakult a kép, az ala­kok ilyen magasságban is jól megkülönböztethetőek, s oly ragyogóak, ha rájuk esnek a nap sugarai? Mindennek titká­ra akkor döbbennek rá az oda zarándoklók, amikor úgy döntenek, feljebb is mennek, s a kupola belső erkélyein halad­va közvetlen közelről nézhetik, s akár meg is érinthetik az addig tá­volból csodált képeket. Akkor derül fény a cso­da titkára, hogy nem festett képek azok, hanem meg­számlálhatatlan apró kövecské­ből kirakott mozaikok. A Vati­kán falain túli híres mozaikmű­hely kínálata, hihetetlenül hangzik, de huszonkétezer színárnyalatból áll. Ami viszont mindennél csodálatraméltóbb, azoknak a mestereknek a türel­me, akik minden egyes, speciá­lisan kiégetett színes kis négy­zetet sor sor után az előre meg­adott sablon szerint a helyére erősítenek. Egy másik templomot díszít­ve egy egészen más művész egyszer csak elakadva valami apró részletnél, kicsit sokáig szöszmötölt, mikor kollégája lentről felkiáltott neki: „Ne ját­szadozz már vele annyit, úgy­sem látja senki!” A válasz, mely a magas állásokról érkezett, történelmivé lett: „De tátja az Isten!” Igen, Isten valóban átlát mindenen, észrevesz minden apró részletet, nemcsak a fel­színt, hanem a mélységeket. Észleli a tettet, de a motivációt is, a gondolati hátteret. Nem­csak napjainkat látja, napjaink másodperceit is, nemcsak az eredményeket, hanem az egyes lépéseket is, melyek az ered­ményhez vezetnek. A legap­róbb részletekig tudja, miből tevődik össze életünk mozaik­ja. Ez a legbensőbb lényege az e vasárnapi evangélium sorai­nak: „Aki kicsiben hű, a nagy­ban is hű; és aki a kicsiben go­nosz, az a nagyban is gonosz” (Lk 16,10). Minden nagy, hősi­es tett mögött ott vannak a hő­siesen megélt hétköznapok, az apró, észre sem vehető nemes döntések, az áldozatos hangya­munka önmagunk fejlesztésén. Minden nagy út mögött ott vannak az egyes lépések, me­lyeket feltétlenül meg kellett lépni mindet. Mikor egyszer Szalézi Szent Ferencet egy bi­zonyos lelkes apáca megkér­dezte, hogyan lehetne szentté, azt a nem mindennapi választ kapta, hogy „egyelőre tanulja meg nem csapkodni az ajtót”. „A szentség - teszi hozzá Avilai Szent Teréz - nem abban nyil­vánul meg, hogy napról napra nehezebb dolgokat bírunk, ha­nem hogy egyre nagyobb szere­tettel teszszük, amit teszünk.” Azt beszélik, hogy amikor a cipőkirály Bat’a új munkatársat keresett, azzal a nem szokványos kívánság­gal lepte meg, hogy mutassa a pénztárcá­ját. Aki a zsebében tur­kálva gyűrött bankókat húzott elő, annak nem volt nagy esé­lye. Akinek a pénze rendben a tárcájában volt elhelyezve, vár­hatta, hogy felveszik. Bat’a jól átgondolt mindent: hogy is te­hetett volna felelőssé vagyoná­ért valaki olyat, akinek a saját zsebében azzal a pár koronájá­val is rendetlenség volt. Vasár­napi evangéliumunk ezt emeli szellemi szintre: „Ha tehát a hamis mammonban nem volta­tok hűségesek - mondja Jézus -, ki bízza rátok az igazit?” (Lk 16, 11) Akinek ugyanis össze- viszszaság van saját élete észle­lésében, aki életének folyását úgy tekinti, mint értelmetlen helyzetek véletlenszerű torló­dását, soha nem rakja össze a képet, melyet a teremtő tőle vár. E kép alapja Jézus, az ő ar­cának és tekintetének kell min­den részletből sugároznia. Har­minc évig élt ismeretlenül Ná- záretben, hogy aztán három évi közszereplése alatt kamatoz­tassa annak a harmincnak a ta­pasztalatát. Lépésről lépésre felvonszolta a keresztet a Gol­gotára, hogy azon imádkozhassék üldözőiért. Só­haj sóhajra, szó szó után, vér- csepp vércseppet követve - mindezek a létezést biztosító „részletek” alakították ki végül egyetlen mozaikképét a tökéle­tes szeretetnek. A legismertebb és legtartósabb képet a világon. A szerző római katolikus pap Jelentős változáshoz vezetett a nők szerepváltoztatása is, hogy már nem csak a konyhában jeleskednek A szinglidivat a házasság válsága? (Paul lonescu felvétele) Napjaink, a felgyorsult munkatempó új életmódot kényszerítenek az embe­rekre. Kapcsolataink is szinte teljesen átalakul­nak, és a karrierépítés vagy éppen a létfenntartás feszítettségében egyre több családtalan, egyedül­álló emberrel, divatos szó­val szinglivel találkozni. Ez az életforma korábban is létezett, csak sosem volt még ennyire központi té­ma. MERENGŐ A szomszéd vénlányt, esetleg agglegényt megesett, hogy szá­jukra vették a falubeliek, de külö­nösebben nem foglalkoztak ve­lük. Ma viszont már senki nem be­szél róluk pletykaszinten, teljesen új helyet foglalnak el a társada­lomban. Ők lettek a szinglik. Számos okkal magyarázható, miért is maradnak az emberek egyedül. A legmeghatározóbb mindenképpen a változó világ, az, hogy ma már nagyon sok lehe­tőség van az ismerkedésre. Elmúlt az az idő, amikor az év egyetlen, farsangi bálján kellett a fiatalok­nak párt választani, s ha nem sike­rült, bizony, várhattak a követke­ző évre. Ma meg, ha valakinek nem felel meg százszázalékosan a választott társ, továbbáll, tovább keresgél. Már nem kényszer elfo­gadni a másikat rossz tulajdonsá­gaival együtt is, az emberek álta­lában eleve ügy mennek bele a kapcsolatokba, hogy addig ma­radnak együtt, míg jól érzik ma­gukat. A menők s a modernek már nem életre szóló partnert ke­resnek. Jelentős változáshoz ve­zetett a nők szerepváltoztatása is. Már nem csak a konyhában jeles­kednek, sokkal inkább vezető po­zíciókra törnek, óda, ahol eddig a társadalom csak férfiakat tűrt meg. Sok férfi meg épp az ilye­nekkel nem tud igazán mit kezde­ni. Vagy eleve el sem fogadja őket, vagy egyszerűen fél tőlük. A leg­több fiatal felsőfokú végzettség megszerzésére törekszik, ezáltal automatikusan későbbre tolódik a házasságkötés időpontja is. Rá­adásul közben a legtöbben meg­szokják az önállóságot, és nem is vágynak a későbbiekben sem partnerre. Ám ahogy minden érmének, a szingliségének is két oldala van. Milyen jó neked, mondja a pár- kapcsolatban élő barátnő, nem kell senkihez sem igazodnod, füg­getlenül élheted az életed, van időd másokra, és legfőképp ma­gadra. Ez mind igaz lehet, mint ahogyan az is, hogy ő, a párkap­csolatban élő nem fog egyedüllét­ről panaszkodni, az biztos. A szingli egyedül megy haza, otthon sem várja senki, problémáit, me­lyeknek legtöbbször a pénzhiány az oka, jó esetben is csak barátai­val oszthatja meg. Ha megfigyeljük, a férfi általá­ban minden előnyét megkapja egy kapcsolatnak, és még kötött­ségeket sem kell vállalnia. Talán ezt irigyelték el tőle azok a nők, akiknek nincsenek elvárásaik a férfiakkal szemben, s hirdetik, hogy ez a tökéletes boldogság. Csakhogy ez óriási tévedés, még önámításnak sem túl jó. Legtöbb­ször a karrierista nők igazolják így magányosságukat, azok, akik éle­tében a munka mindenek fölött áll, képesek 16 órát is dolgozni naponta, teljesen világos tehát, hogy nem is jutna elég idő és energia egy férfira. Viszont nem minden lány karrierista, mégis egyre több fiatal lánytól hallhatjuk, hogy nem köti le magát egy partner mel­lé, mert élni szeretne, és a férfiaknak imponál egy vagány, egyedülálló nő. Ki visz majd haza? Régen nagy szerepük volt az erkölcsi normáknak, amelyeket, mind a férfiak mind a nők szem előtt tartottak. A nőnek becsülete volt, a házaséletnek szinte miszti­kuma. Akkoriban az esküvő mér­földkőnek számított, hiszen a szerelmesek utána lehettek egy­máséi. Ma egészen más a helyzet, ha egy nő rövid időn belül nem adja be a derekát, türelmetlen kedvese odébbáll, és keres egy könnyebben megszelídíthető széplányt. Viszont ha beadja, ak­kor sincs garancia arra, hogy rö­vid időn belül nem unnak egy­másra. Az egymás megbecsülé­sén, a testiségen túl a belső érté­keken is alapuló párkapcsolat ezeknél nagyobb, komolyabb megpróbáltatásokat is kibír. Úgyhogy ha sikerült találkozni a fehér lovon jövő-menő herceg­gel vagy a királykisasszonnyal, azaz a nagy Övei, örülni kell ne­ki, és egy életen át megbecsülni. Aki meg egyedül él, s jól érzi ma­gát a bőrében, ne akarjon min­denáron, esetleg külső elvárások miatt társat találni. Akinek vi­szont fáj a magány, ne azzal gyó­gyítsa magát, hogy munkájába temetkezik, s büszkén vállalja a szingli életformát! Semmikép­pen sem szabad kényszerből erényt kovácsolni, (juhos) (Ritz Gábor felvétele) A vagány álarc mögött legtöbbször ordít a magány... Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kér­déseire. A megfejtést levelezőla­pon küldje be a Családi Kör cí­mére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szóra­kozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyer­heti. Beküldési határidő: szeptember 22. CSALÁDI KVÍZ 1. Mit sugall a mai viselkedés- kultúra? a) Korlátozd a vá­gyaidat! b) Elégedj meg a ke­vesebbel! c) Élj a mának! 2. Miért olyan ragyo­góak a Szent Péter- bazilika kupolaké­pei? a) különleges festékkel fes­tették őket b) állandóan restaurálják c) mozaikkockákból áll­nak 3. Mit jelent a szingli szó? a) egyedül élőt b) szeretőt c) táncstílust 4. Mivel lehetett a gyereket a szá­mítógéptől el­csalogatni? a) főtt kukoricával b) bunkerépítéssel c) egy új könyvvel Szeptember 11-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2a, 3c, 4b, 5c. A Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság ajándékát Puksa Magdolna, lévai kedves olvasónk nyerte. „Az anyának ösztöne van. A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarata él benne, az vezérli tetteit.” (Victor Hugo) Szeretettel meghívjuk az Anyák Polgári Társulása és a Dunaszer- dahelyi VMK közös szervezésében 2004. szeptember 22-én induló, szülésre felkészítő előadás-soro­zatra. Kérjük az érdeklődőket, hogy az előadásokra és a foglalko­zásokra szíveskedjenek előre beje­lentkezni. Szeptember 22. - Áldott állapot­ban. Testi-lelki változások a váran­dósság idején (Előadó: Németh MEGHÍVÓ Margit pszichológus, Földes Károly szülész-nőgyógyász szakorvos) Szeptember 29. - Szűrővizsgá­latok a terhesség alatt (mit, mi­kor, miért). A szülés (Előadó: Brányik Károly szülész-nőgyó­gyász szakorvos, onkológus) Október 6. - A helyes táplálkozás szerepe a magzat fejlődésében és az anya egészségének megőrzésé­ben (Előadó: Kosár Kinga gyer­mekorvos) Október 13. - A szülőszoba tit­kai. Szülőszobai történések a szü­lésznő szemével (Előadó: Lapos Éva szülésznő) Október 20. - Az újszülött szülés utáni ellátása. Szűrővizsgálatok az újszülöttnél. Ápolási, gondozá­si feladatok az első hetekben (Elő­adó: Vrezgo Erzsébet gyermekor­vos) Október 27. - „Édesanyám édes teje...” A szoptatás szerepe az anya és gyermeke életében (Elő­adó: Kosár Kinga gyermekorvos) November 3. - „Mert mi terem­tünk szép, okos lányt és bátor, ér­telmes fiút” Szülői szerepre, anya­ságra való felkészülés a várandós­ság ideje alatt (Előadó: Németh Margit pszichológus) ♦♦♦ Szülőszoba-látogatásra jelent­kezni az alábbi telefonszámon le­het, ahol bővebb információval is szolgálunk: 0905 150 600,031/552 63 15, e-mail: anyak@pobox.sk BudayEdit

Next

/
Oldalképek
Tartalom