Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-20 / 193. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Elmaradt az átfogó tájékoztatás, az ügy súlyának megfelelő figyelemfelkeltés Nevesítetlen problémák FIGYELŐ Fogy is meg nem is a népesség Magyarország népessége huszonöt százalékkal, 7,6 milliósra apad 2050-ig - jósolja egy amerikai kutatóintézet. Jelentése szerint Európa össznépessége nyolc százalékkal, 614,56 millióra csökken a jelenlegi 668 millióról, az Egyesült Államoké ellenben 43 százalékkal nőni fog ugyanezen időszak alatt, elérve a 419,9 milliót. Az Egyesült Államok kivétel az alól az általános tendencia alól, hogy a szegény országokban gyorsan nő, a gazdag államokban ellenben lassan gyarapszik, pang vagy apad a népesség lélekszáma - állapította meg a világ népességének alakulásáról kiadott jelentésében a washingtoni népességkutató intézet (PRB). Nagy-Britanniában (10%), Franciaországban (7%) és Belgiumban (5%) is növekedés várható 2050-ig. Ezzel szemben csökkenést jelez előre az amerikai intézet Németországban (9%), Olaszországban (10%), Spanyol- országban (3%), Portugáliában (11%) és Oroszországban (17%). Még jelentősebb hanyatlás várható a lélek- számban Közép- és Kelet-Eu- rópa országaiban. A 25 százalékos magyarországit is messze meg fogja haladni a bulgáriai népesség zsugorodása (38%). Románia esetében 27, Lengyelországéban 15 százalékos visszaesést jósol az amerikai kutatóintézet. Az ipari országok lakosságának össznövekedése mindössze négyszázalékos, az úgynevezett fejlődő országoké ezzel szemben 55 százalékos lesz a század derekáig. Viszonylag tetemes, 16 százalékos népességgyarapodást könyvelhet majd el Kanada. Kínában „csak” 11 százalékos lesz a növekedés, de még ez is azt jelenti, hogy a távol-keleti ország népessége eléri addigra az egymilliárd- négyszázharminchétmilliót. Nagy érdeklődéssel olvastam az Új Szó keddi számában Kocur Lászlónak A földek nemzetisége című kommentárját. A cikk alaphangulata meglehetősen kritikus. Joggal. FALUDI SÁNDOR Hiszen az a Magyar Nemzetben megjelent összefoglaló, melyet Kocur László írásában bírálat tárgyává tett, valóban több téves információt is tartalmazott. Fontosnak tartom azonban tisztázni, hogy a valótlan állítások miatt a felelősség elsősorban a magyarországi napilap munkatársát terheli. A budapesti újság ugyanis ugyanazt a tagozati állás- foglalásunkat vette alapul a hírösszefoglaló elkészítéséhez, amelyet az Új Szó szerkesztőségének is eljuttattunk, noha a pozsonyi napilap azt nem találta közlésre alkalmasnak, érdekesnek. A Magyar Nemzet újságíróját pedig - bár valóban hibázott - bizonyos mértékben felmenti az a körülmény, hogy a nevesítetlen földek ügye több olyan kérdéskört is érint, melyekről az átfogó tájékoztatás, az ügy súlyának megfelelő figyelemfelkeltés évek óta elmaradt. Ha őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy a földnevesítés kérdése, lehetősége, szükségessége egyáltalán nem vonult be a köztudatba. A Szabad Újság című hetilap portálján szintén kedd óta olvasható az a lista, mely csupán a Rimaszombati járásból 22 ezer olyan tulajdonosnak a nevét tartalmazza, aki a mai napig nem jelentkezett jogos tulajdonáért. Véleményem szerint, amint már említettem, elsősorban a megfelelő fokú figyelemfelkeltés és tájékoztatás hiánya az oka annak, hogy a listán szereplő tulajdonosok még nem nevesítették földjüket. Remélem, az ügy napról napra közelebb kerül a megoldáshoz, és egyre többen érvényesítik tulajdonjogukat nevesítetlen földjeikre. Az, hogy Robert Fico, a Smer elnöke július 28-án tartott sajtótájékoztatóján bírálta a Magyar Koalíció Pártját, mert az nem határolódott el Orbán Viktor kijelentéseitől, melyeket a restitúció és a nevesítetlen földek kapcsán tett, csak a politikus tájékozatlanságáról és rossz- indulatáról tanúskodik. A Fidesz - MPSZ elnöke ugyanis soha egyetlen megnyilvánulásában sem érintette a nevesítetlen földek kérdését. Mindezek mellett a Fidesz - MPSZ Gazdatagozata néhány napja hivatalos levélben tett javaslatot az MKP-nak a két párt földpolitikai szakértőinek együttműködésére, melynek első állomását egy szeptember eleji találkozó, tárgyalás jelenthetné. A szerző a Fidesz - MPSZ Gazdatagozatának elnöke Remélem, az ügy napról napra közelebb kerül a megoldáshoz. Medgyessy Péternek nehéz keresztülvinnie reformját Hasonló kormányválságok LEVÉLBONTÁS ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Hasonlóság van a cseh és a magyar kormányválság között, amely valószínűleg abból adódik, hogy Prága és Budapest gyökerei is az Osztrák-Magyar Monarchiában találhatók - állítja a cseh gazdasági és politikai napilap. Medgyessy Péter azért változtatott kormánya összetételén, hogy „a szocialista párt októberi kongresszusa előtt megerősítse pozícióját és fenntartsa az államháztartás reformjának legalább a látszatát” - véli az újság. Megjegyzi, hogy Medgyessy húzása - október helyett már most bejelenteni a változásokat - meglepetést keltett, hasonlóan mint Jósé Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének váratlan bejelentése az európai tárcák elosztásáról. Az újság szerint a szabaddemokraták felháborodtak ugyan Csillag István gazdasági miniszter leváltásán, de „a koalíció szétesése nem valószínű”. A szocialisták népszerűsége ötéves mélyponton van, s a pártvezetők szemére vetik Medgyessynek, hogy a cserékkel nem várt októberig, amikor a párt tisztújító kongresszust tart, s kiválasztja a 2006-os választások államfő-, illetve kormányfőjelöltjét. Az elégedetlenség a magyar szocialisták körében - hasonlóan a cseh szociáldemokratákéhoz - azután érte el tetőpontját, hogy a párt vereséget szenvedett az európai parlamenti választáson. A politikai vezetők attól tartanak, hogy a kormányfő reformintézkedései miatt szavazatokat veszítenek a 2006-os választáson - írja az újság, s úgy véli: „Medgyessynek ezért nehéz keresztülvinnie az államháztartás reformját.” A cseh politikára emlékeztet az a mód is, ahogy Budapest kinevezte az Európai Bizottság új magyar biztosát, Kovács Lászlót - jegyzi meg végezetül a Hospo- dárské noviny. (-kés) Képviselők vagy kiskirályok? Sokat olvastunk a közelmúltban a Zoboralji Generációk találkozójáról, amelyre Alsóbodokon került sor. Mivel a támogatók között az önkormányzat is szerepelt, úgy néz ki, minden rendben van ebben a községben. Mi, bo- dokiak tudjuk, hogy ez nem így van. Ádáz harc folyik a helyi MKP-szervezet (Paulisz Boldizsár) és az önkormányzat (Gyepes Zoltán) között. Mi, polgárok nem is törődnénk ezzel, ha nem a falu fejlődésének rovására menne. Paulisz Boldizsár, a helyi magániskola igazgatója, működtetője a községi MKP-szervezet elnöke és tagjai a járási MKP-el- nökségnek is. Kebelbarátja Ladányi Lajos képviselő úrnak, aki ezenkívül a Zoboralján számtalan funkciót tölt be, és ők ketten szinte teljhatalmú urai a közéletnek. Jaj annak, aki nekik egyszer ellentmond. Ezt Gyepes Zoltán polgármester hivatalából kifolyólag megmerte tenni; természetesen a 2002-es önkormányzati választásokon a helyi MKP- szervezet nem őt jelölte a polgármesteri posztra. Az alsóbodokiak mégis megválasztották, mégpedig nagy többséggel. Ezért persze bosszút kell állni a polgár- mesteren. Hogyan? Nagyon egyszerű. A polgármester és - persze - a falu nem kap ezért semmilyen támogatást. Az önkormányzat bérházak építésébe kezdene. Minden előkészület rendben lefolyt, s a kérvény elment az építésügyi és régiófejlesztési minisztériumba. Minden rendbe volt, az aláírt szerződést az illetékes tárcától elküldték aláírásra, majd leszóltak, hogy mégse. Tudom, hogy a minisztérium illetékes hivatalnoka meg tudja magyarázni. De mindez valószínűleg azért történt, mivel a polgármester nem hajlandó utólag építési engedélyeket adni egy szénatározóból feketén átalakított, hátalmas, vendégek fogadására is alkalmas létesítményre. Csodálkozom rajta, hogy az MKP országos vezetői engedik, hogy egyes képviselők kiskirályként viselkedjenek szűkebb hazájukban. (Csak névrokona vagyok a polgármesternek.) Gyepes László Alsóbodok A kormányfő reformintézkedései miatt szavazatokat veszíthetnek. KOMMENTÁR Strasbourgi szalmaszál TÓTH MIHÁLY Szerdán még azzal térhettünk nyugovóra, hogy a koalíciós partnerek ellenzik a zsolnai földek kisajátítását. Egy nappal később arról értesült az ország lakossága, hogy a koalíciós partnerek által delegált kormánytagok úgy döntöttek: az állam megkezdi a földek kisajátítását. Valószínűleg soha nem tudjuk meg, hogy konkrétan mivel tudta Rusko gazdasági miniszter 24 óra alatt meggyőzni a magántulajdon szentségére oly gyakran hivatkozó KDH-s politikusokat a kisajátítás elkerülhetetlenségéről. Vagy ott van Bugár Béla MKP-elnök kétségkívül briliáns és nehezen cáfolható szerdai érvelése: Hogyan beszélhetünk közérdekben történő kisajátításról, amikor a KIA szőröstül-bőröstül magánvállalkozás. Sokért nem adnám, ha akár most, akár később megtudhatnám, hogy Gyurovszky László, aki egykor, nagyon régen, úgy 13-14 éve mégiscsak elkötelezett liberális volt, minek a hatására vált egyik napról a másikra közérdekre hivatkozó államosítóvá. A mi tájainkon ezt talán legutoljára a bősi erőmű megálmodói tették könnyű szívvel; négyzetméterenként 40 fillérért sajátították ki a földeket. Nem semmi, hogy tizenöt évvel a rendszerváltás után egy keresztény politikus figyelmeztet az állam mindenhatósága keretek közé szorításának fontosságára, miközben az egykor bősz liberális a kormányban megszavazza kisegzisztenciák vagyonkájának kisajátítását. Régóta az a mániám, hogy ha meglátok egy minisztert vagy törvényhozót, ahogy autón száguldva végzi az országlást, nem tudom megállni szó nélkül: fráter, te is az én adómból fogyasztod a benzint! Édestéstvére az ilyen magatartásnak, hogy az emberek 15 évvel a rendszerváltás után (ha igaz, hanem) ismét elhiszik, hogy az általunk választottak - ugyanúgy, mint az átkos évtizedeiben - megint különszanatóriu- mokban gyógyíttatják magukat, különszabóműhelyben varratnak, különüdülőkben pihennek. Szlovákiában működik a földkerekség talán egyik legmerészebb kormánya. Mert ahhoz nem kis kurázsi kell, hogy egy ennyire népszerűtlen végrehajtó hatalom, egy olyan kormány, amelyről az emberek már a legképtelenebb mendemondákat is elhiszik, intézkedéseire még rá merjen tenni egy lapáttal, és ne rühellje államosítani kisemberek vagyonát. A földjük kisajátítása ellen tiltakozók közül néhányan azzal „fenyegetik” a hatalmat, hogy nem lesznek restek, és panaszukkal elmennek egészen Strasbourgig. Egyikük - kevésbé derűlátó - megjegyezte: ez lesz majd a szalmaszál, amelybe belekapaszkodunk. Elképzelni sem tudom, mi történik, ha a Strasbourgig érő bírósági huzavona napján - úgy öt-hat év múlva - az európai bíróság a zsolnai kisembereknek ad igazat, miközben a KIA, a munkához jutottak nem csekély örömére, már vidáman gyártja a gépkocsikat. Az eredeti állapot visszaállítására már nem lesz mód. Ne is legyen! Egyvalamiben azonban biztos vagyok: ha majd Strasbourgig ér ez az ügy, a szlovákiai kisemberek megtudják, hogy a Rusko-fé- lék által megálmodottnál emberségesebb polgári társadalom, vagy ha úgy tetszik, kapitalizmus is létezik Európában. JEGYZET Méltatlanul tálalt halál JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Évekkel ezelőtt történt Budapesten, amikor épp ügyeletes voltam egy kollégiumban, hogy hajnali két órakor füst áradt ki az egyik emeleti szobából. Lélekszakadva hívtuk a tűzoltókat, és köz- . ben mentettük a menthetőt. A lángokat nem tudtuk eloltani, de mindenkit felköltöttünk és kitelepítettünk az udvarra. A tűzoltóknak még hírük-hamvuk sem volt, de már megjelentek a paparaz- zik, és folyamatosan kattog- tattak. Húsz perc is eltelt, míg a tűzoltók is megérkeztek, és alig egy óra alatt megfékezték a lángokat. A szoba kiégett, az ott lakó lány, akinek mindene ott veszett, halkan sírdogált a folyosó sarkában. Másnap az egyik, ma már nem létező szennylap öles betűkkel hirdette az eseményt; kiégett a kollégium egyik szobája, több fényképet is mellé-kel- ve fuldokló diákokról, megspékelve egy pikánsnak tetsző szöveggel: a csinos doktornő láttára többen is rosszul lettek. ízléstelennek és visszataszítónak tartottuk a szöveget, de jogi lépéseket nem tettünk. Ez a történet jutott az eszembe, amikor egy másik bulvárlap a minap címlapon hozta a budapesti tragédiát a szerencsétlenüljárt német orvostanhallgatóról, aki a Szabadság hídon vetett véget az életének. A képen a fiú véres képe, kitört lábbal, szétloccsant fejjel. A fiú szemét „szemérmesen” eltakarták, ezzel letudva mindenféle személyiségjogi formulákat. Döbbenten állok a történtek fölött, s nem tudom eldönteni, hogy a megdöbbenésem vagy a dühöm nagyobb-e. Vajon meddig lehet még elmenni büntetlenül az emberi méltóság sárba tiprásakor? Mikor lesz ismét fontos a történet, amely e mérhetetlen tragédia mögött rejtőzik. Ki fogja azt megírni? Vagy elég egy véres emberi test, s mi szenv- telenül pergetjük tovább a mindennapjainkat? Vajon hol a határ, s hol kezdődik az emberi méltóság? Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha rajza)
