Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-05 / 180. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 5. Kádárné Csák Ibolya: „Ha behunyom a szemem, megjelenik az olimpiai stadion, és látom az ugrásomat” 22 Sport __________________________________________________ Nin csenek rejtélyek az életében Hallatlanul szerény, rendkí­vül rokonszenves, a Ma­gyarországon élő olimpiai bajnokok korelnöke. Kádár­né Csák Ibolyával budapesti otthonában tölthettünk el röpke két órát. Beszélgeté­sünk a múltba kalandozott, de a mai hétköznapok je­gyeit is magán viseli. J. MÉSZÁROS KÁROLY Hogyan szólíthatom? Ibolya néni. Olyan öreg vagyok, hogy bőven belefér. A múltidéző könyvekben leg­többször Ibiként emlegetik. Ha úgy tetszik, nyugodtan használhatja. Már olimpiai lázban él? Ibo­lya nénit mivel szólítja meg 2004-ben az olimpia? Nagyon szeretném, ha mi, ma­gyarok sokat nyernénk, jó helye­zéseket érnénk el. Ez sokunknak a kívánsága és a reménye. Majd meglátjuk, hogy mi lesz. Mennyire van jelen hétköz­napjaiban a nagy esemény kö­zeledte? Nagyon kíváncsi vagyok, és szorítok a mieinknek. Azt hiszem, mindnyájan. Az izgalom csak a versenyek idején érkezik. Ez négyévenként jelentkezik? Igen. Érdekes módon nagyon gyakran előjönnek a régi élmé­nyek is. Mindig több és több em­lék tárul elém. Szinte magam előtt látom a berlini olimpiai ver­senyt, ahogy a többiekkel együtt szurkolunk, ugrálunk, s nézzük, hogy a másik leveri-e vagy átviszi a lécet. És minek örültek? Na mit gondol? Hát hogy leveri a másik a lé­cet. Azt hittem: a múlt század harmincas éveiben még más volt a szokás, netán egymásnak is szurkoltak. Egyedül voltam kint magyar at­létanőként Berlinben. És sikerült megnyernem a magasugrást. Har­mincban, tizenöt évesen léptem be a Nemzeti Torna Egyletbe, ahol harmincháromig tornáztam. Megalakult az atlétikai szakosz­tály, és átmentem, mert kisko­romtól kezdve ugrálni szerettem. Ott kezdtem a magasugrást. De még talán korábban is. Emlék­szem, nyolc-kilenc éves lehettem, amikor nővéremmel nagynéné- méknél nyaraltunk. Alkonyaikor kicsit leeresztették a közeli tenisz­pályán a hálót, és én azt ugráltam át. Tulajdonképpen már akkor el­kezdtem. Ha éppen nem a sport köti le a figyelmét, akkor mivel múlat­ja az időt? A családomnak szentelem. Fér­jem meghalt. Lányommal élek, van két unokám és egy déduno­kám. Néha meg visszapergetem magamban az egykori eseménye­ket. Van mire gondolni. Mi szórakoztatja? Mi mást tehetnék az én korom­ban: olvasok, tévét nézek, rádiót hallgatok. Beszélgetek a rokonok­kal, szomszédokkal. Ez vált álta­lános elfoglaltságommá. Korelnöke az anyaországban élő magyar olimpiai bajnokok­nak. Valamilyen kötelességgel jár ez, netán előjogokat kínál? Nem használok ki semmit. Örü­lünk, hogy élünk, hogy valamikor sikereket értünk el. És kész. Hosszú életében a közvetlen versenyszerű sportolás rövidke hét évet töltött ki. De hatalmas csúcsok rejlenek benne. Sorra ostromolhatnánk a legmaga­sabbakat... Egészen pontosan 1933-tól 1938-ig versenyeztem, és 149 centiről 164-re vittem fel a ma­gyar magasugró csúcsot. Utóbbi Európa-rekord volt. Megnyertem az olimpiát és az Eb-t. Sportolóként tehát nem volt harcban a kudarcokkal. Életét is ennyi siker övezte? Jó volt a házasságom, jók a gye­rekeim. Ami kellett, mindig meg­kerestük. Nem voltunk nagy- igényűek. Elégedett lehetek, szol­gált az egészségem is. Két éve azonban volt egy súlyos • gyo­morműtétem, azóta nem tudok rendbejönni. A hetvenes évektől 1993-ig jó­formán semmit sem lehetett hal­lani Csák Ibolyáról, legalábbis a könyvek fehér foltként kezelik ezt az időszakot. Mellőzték? Ne­tán mellékvágányra állította az akkori rendszer: Önként vállalta a visszahúzódást? Akkor már nem versenyeztem. Korábban sem szerettem a nép­szerűséget, nagyon jól éreztem magam anélkül is. Megtettem, amit tudtam, így volt boldog az életem. Mindegyik felvetett kér­désére nemmel kell válaszolnom. Később, 1993-tól azonban reflektorfénybe került. Ritkán van olyan sporttársadalmi ese­mény, amelyre ne hívnák meg. Mi történt? Nem tudom az okát. De az olimpiai bajnokok korelnökeként többször szólítanak meg, az tény. Menjünk vissza 1935-be. Ak­kor eltűnt az atlétikai pályáról. Férjhez ment, majd Hűvösvöl­gyön titokban készült a verse­nyekre, hogy a következő évben az olimpiai címig vigye. Leg­alább is erről ír a sportiroda­lom. Ez valóban így történt? Erről én is olvastam, és nevet­tem magamban. Kicsit mérges vol­tam, hogyan lehet ilyen hülyeséget leírni. Nem tűnhettem el, mert ha valaki egy évre eltűnik, akkor nem mehet ki az olimpiára. Annyira szerettem a sportot, hogy nem tud­tam volna hátat fordítani neki. Fér­jem egy szóval sem mondta, hogy hagyjam abba. Addig is minden versenyt megnyertem, hát miért hagytam volna abba? Télen az em­ber nem megy ki a pályára edzeni, bent készül. Én is ezt tettem. Nem kiabáltam, gyertek, nézzetek meg, hanem csöndben gyakoroltam. Berlinban páratlan izgalmak közepette nyert. Csak hárman vittük át a 160-at a 19 indulóból. Két centivel emelték a lécet, mind a hárman levertük. El kellett dönteni a sorrendet. Egy újabb ugrással. Éppen ké­szülődtünk, de jött egy eredmény- hirdetés, megvártuk. A pihenés jót tett nekem. Utolsónak ugrottam. Sorsolták a sorrendet? Maradt az eredeti. Ilyen szem­pontból is szerencsém volt. Ellen­feleim leverték, én meg nekimen­tem, és nagy nyugalommal átvit­tem. Mi, magyarok meg harmadi­kok lettünk az ötvennégy nem­zetből, tíz arannyal. Ez a kis Ma­gyarország. Nem nagy dolog? Azt is olvastam, hogy a berlini verseny közben salakot gyúrt a kezében. Segítette ez valamiben? Honnan vettem volna salakot? Kaparjam össze a pályán? Miért? Nem így volt? Kitalál­ták a történetírók? Újságírói fogás. Állítólag amíg ideges volt - s ezt Ibolya néni sem tagadja - a berlini versenyen, addig kezé­ben volt a salak, de a 162 centi fölötti szétugrásban már nem. Nem volt a kezemben salak. Tán ezért sikerült volna? Ez is kitaláció? Erre nem emlékszem, de elkép­zelhetetlennek tartom, hogy így történt. Ezt még én sem olvastam. Ezen csak tényleg nevetni tudok. Mit őriz napjainkig berlini di­adalából? Ha behunyom a szemem, meg­jelenik az olimpiai stadion, és lá­tom az ugrásomat. A többiekét nem, csak az enyémet. De valójá­ban a versenykörülmények tárul­nak elém. Igen, látom a győztes ugrást is, csak emlegetni kell. Csodálatos! Éppen most vitte át a 162 centit... Pontosan. Arról is írnak, hogy hazaérke­zése után elhúzták a nótáját. Örömében el is énekelte? Nem. Már a pályaudvaron is hatalmas volt a fogadtatás. Ren­geteg ember volt a Hősök terén is. Éljeneztek! Egyszer csak meglát­tam a férjemet. Aznap volt az egyéves házassági évfordulónk. A kordonnál álló rendőr észrevette, hogy potyognak a könnyeim. Megkérdezte, mit lehet egy olim­piai bajnoknak sírni. Elmondtam az okot, ő pedig beengedte hoz­zám a férjemet. Hatalmas pirosró- zsa-csokrot kaptam tőle. Sajnos, hazafelé jövet elveszett, A korabeli lapok azt írták, hogy versenyzőként ruganyossá­ga és szép ollózótechnikája kel­tett feltűnést. Később, az életben már egyikre sem volt szüksége? Nem. Az ollózótechnikát és,az olimpiai bajnokságot Balog Lajos mérnöknek köszönhetem. Távol­ugróként angol bajnokságot is nyert. Nagyon szerette az atléti­kát, s egyszer kijött egy verseny­re, amelyen nem volt magasug­rás. Mi, lányok azonban felállí­tottuk a mércét, hadd ugráljuk egy kicsit. Odajött hozzánk, ma­gyarázni kezdett, meghosszabbí­totta a rohamomat, s később ő lett az edzőm is. Stílusomat, min­dent neki köszönhetek. Meg a szerencsének. NÉVJEGYKÁRTYA NÉV: Kádár Jánosné Csák Ibolya SZÜLTETT 1915. január 6., Budapest CSALÁDI ÁLLAPOTA: özvegy KLUBJA: NTE VERSENYZŐI CSÚCSOK: mindössze hétéves atlétikai pályafu­tása alatt olimpiai bajnok (1936 Berlin 160 cm - szétugrásban 162 cm), Európa-bajnok (1938 Bécs 164 cm - Európa-csúcs és 23 évig érvényes magyar rekord volt), kilencszeres magyar bajnok, két­szer távolugrásban is nyert PÁLYAFUTÁSA UTÁN: 1936-1970 telefonközpont-kezelő a fővárosi Pénzjegynyomdában, 1970-1990 írnok egy orvosi ren­delőben, 1990 óta nyugdíjas MEGKÉRDEZTÜK Miért csak egyetlen számban rajtol az athéni olimpián? Matej Mé­száros, a szlo­vák válogatott sportlövője: Tavalyi Eb­hatodikként ki­harcoltam ugyan az athéni rész­vételt, s így indulhatnék a pus­kások valamennyi számában, vagyis a kisöbűsök versenyeiben is, de én egészségi okokból csak légpuskával lövök, ezért Athén­ban sem vár rám több lehetőség. Érzékeli magán a játékok közeledtét? Első olimpiámra készülök. Előre örülök, s már várom, hogy versenyezhessek. Egyelőre sem­mi különöset nem tapasztaltam magamon. Jóval nevesebb hazai ve- télytársa, Jozef Gönci múlt héten külföldön edzett, így hiányzott a válogatott hivata­los eskütételéről. Ha lett vol­na lehetősége a határon túl készülni, szintén távol ma­radt volna az ünnepségről? Elsődleges az edzés, s ha nyűt volna rá alkalom, biztosan válla­lom. Az eskütétel nagy megtisz­teltetés volt számomra, ugyan­akkor jóleső érzéssel vettem tu­domásul, hogy találkozhattam a többi kiváló sportolóval, (jmk) NIKÉ Csütörtök, augusztus 5. Manchesteri fo­citorna: 362. Boca Juniors-Eindho- ven 2,2-3,2-2,8­1,3-1,45; 363. Manchester U­Urawa 1,2-5,4-8,8-1,0-3,3. ír labdarúgóliga: 376. Derry City-Bohemians 2,9-2,9-2,3-1,4­1,3. Finn labdarúgóliga: 379. Val- keakoski-Inter Turku 1,75-3,2­4,0-1,15-1,75; 380. Rovaniemi­Tornio 2,35-3,0-2,75-1,3-1,4; 381. Jaro-Allianssi 3,0-3,0-2,2­1,45-1,30; 382. FC Lahti-Tampe- re Utd. 2,7-3,0-2,4-1,35-1,3. Labdarúgó Svéd-kupa, negyed­döntő, 1. meccs: 387. GAIS (2. li- gás)-Hammarby 3,8-3,2-1,8-1,7- 1,2. Brazil futballbajnokság: 389. Botafogo-Juventude 2,0-3,2-3,1- 1,25-1,55; 390. Cruzeiro-Inter- nacional 1,8-3,2-3,8-1,20-1,70; 391. Sao Paulo-Vitoria 1,45-3,6­6,1-1,1-2,25. Véget ért a svájci Federer szenzációs sorozata Dominik Hrbaty bravúrja TASR-HIR Cincinnati. Nagy meglepetés született a Cincinattiben zajló, 2,45 millió dollár összdíjazású ATP Masters tenisztorna 1. fordu­lójában: a szlovák Dominik Hrbaty 1:6, 7:6, 6:4 arányban legyőzte a világelső Roger Féde­rért. A svájci teniszező zsinórban 23 összecsapáson nem kapott ki, már csak egy győzelem hiányzott ahhoz, hogy beállítsa Pete Samp­ras 1999-es rekordját. „Sajnálom, hogy megszakadt a sorozat, de így legalább néhány napot pihenhetek, aztán pedig már itt is az olimpia. A sima első szett után többször is nagyot hi­báztam.” - mondta a szemmel lát­hatóan kimerült sportoló. Hrbaty érthető módon elége­dett volt: „Tisztában vagyok vele, hogy Roger nem nagyon kedveli a játékstílusomat. Az első játszmá­ban túl sokat kockáztattam, azon­ban ha egy világelső ellen játszik valaki, ez az egyetlen járható út.” Hrbaty öröme a világelső legyőzése után (TASR/AFP-Jelvétel) SPORT A KÉPERNYŐN GALAXIE SPORT - 17.10: Férfi tenisztorna, Cincinnati, 3. forduló (élő) 21.10: Férfi tenisztorna, Cin­cinnati, 3. forduló (élő) EUROSPORT -14.45 Női te­nisztorna, Montreal (összefog­laló) „Nagyon kíváncsi vagyok, és szorítok a mieinknek” (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom