Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-30 / 201. szám, hétfő

6

Kultúra

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 30.

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Pókember 2 (am.) 18, 20.30 MLADOST: Férfifutam (cseh) 16, 20 Betörő az albérlőm (am.) 18 TATRA: Kill Bill 1 (am.) 18.30 AUPARK - PALACE: A sötétség krónikája (am.)

14.20, 16.40, 19, 21.20 Pókember 2 (am.) 15.20, 17.50, 20.40 Arthur király (am.-ír) 14.50, 15.50, 17.40, 18.30, 20.20, 21.10 Dirty Dancing 2 (am.) 15.30, 17.30, 19.30, 21.30 Csak az a szex (am.) 14.40,17.20, 20.10 Garfield (am.) 14.20,15,16.10,17,18,

19.50, 21.40 Pofa be! (francia) 19.40, 21.50 Jószomszédi iszony (am.) 14.20,16.30,18.40,20.50 Időzavarban (am.) 14.30,16.50,

19.20, 21.30 Shrek 2 (am.) 15.10, 17.10, 19.10, 21.10 Férfifutam (cseh) 18.20 Choking Hazard (cseh) 20.30 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 15.30 PÓLUS - METROPOLIS: A sötétség krónikája (am.) 13.40,16,18.20,20.40 Időzavarban (am.) 14.45, 16.55, 19.10, 21.20 Dirty Dancing 2 (am.) 14.15, 16.05, 17.55,

19.50, 21.40 Garfield (am.) 13.45,14.30,15.30,16.15,17.15,18, 19.05, 20.15, 20.50 Jószomszédi iszony (am.) 13.10, 17.30, 19.30, 21.30 Shrek 2 (am.) 13,14.55,17,17.30,18.05,19, 20, 21 Pókember 2 (am.) 15.10,21.55 55 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 15.20 Trója (am.) 19.45 Kill Bill 1 (am.) 18 Kill Bill 2 (am.) 20

KASSA

TATRA: Időzavarban (amerikai) 18, 20 CAPITOL: Jószomszédi iszony (amerikai) 18,20 ÚSMEV: A sötétség krónikája (amerikai) 16, 18, 20 IMPULZ: Holdfényév (amerikai) 17.15, 19.15

DÉL-SZLOVÁMA

SZENC - AMFITEÁTRUM: Jószomszédi iszony (amerikai) 20.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A passió (amerikai-olasz) 20

GYŐR

PLAZA: Bajos csajok (am.) 13.15,15.15,17.30,19.30 Én és a hercegem (am.-cseh) 17.45 Függőség (am.-német) 19.45 Garfield (am.) 14,16,18, 20 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 13 Hirtelen 30 (am.) 15.45, 17.45 Holnapután (am.) 15.45 Holtak hajnala (am.) 18.15, 20.15 A legelő hősei (am.) 13.30 A Macskanő (am.) 10.15, 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Pókember 2 (am.) 14.15, 16.45, 19.15 Shrek 2 (am.) 13.45, 15.45 A sötétség krónikája (am.) 13.15,15.30,17.45, 20

430 éve született Szenei Molnár Albert

A tudás szerelmese

ÉVFORDULÓ

Sejtette-e vajon Károli Gáspár, a nagy prédikátor, amikor magyarra fordított bibliájának elkészült fejezeteit tudós- és nyomdászinasára, az ifjú Szenei Molnár Albertre bízta, vigye őket Göncről Vizsolyba, hogy a tudásra szomjazó gyerekember egykor ugyanolyan tisztelt és becsült személyisége lesz a magyar művelődéstörténetnek, mint ő maga? Hogy egy nagy tehetségű, kivételes egyéniség került a keze alá? Bizonyára sejthetett valamit, ha a fáradságos munkával készült fordítás lapjait rá merte bízni. S talán a gyerek mohó tudásszomja sem kerülte el a figyelmét. Abban az időben, a 16. században sem lehetett mindennapos, ha egy gyerek az alsó iskolákat játszva, röpke két év alatt végzi el, s tízévesen tudatában van annak, hogy mindenképpen tovább szeretne tanulni, és hogy kitűzött célját elérje, nem csupán Magyarországon, hanem Európa számos városában gyűjti magába az oly áhított tudást.

És mit érezhetett vajon Szenei Molnár, amikor később maga dolgozta át és jelentette meg újra a Károli-féle Bibliát, amelynek születésénél gyermekként maga is jelen volt? Talán eszébe jutott az is, mekkora utat tett meg azóta, hogy Károli Gáspár inasának állt. A küzdelmes, olykor a nélkülözéstől sem mentes élet azonban meghozta a gyümölcsét. Mert a késő reneszánsz protestáns művészetének kimagasló alakja nem csupán mestere munkáját, a Vizsolyi Bibliát gondozta. Ó készítette például az első, valóban használható latin- magyar, magyar-latin szótárt (mindössze fél év alatt!), s munkájának minőségét illetően elég talán annyit megjegyezni, a XIX. század közepéig a legjobb szótárnak tartották, még maga a katolikus Pázmány Péter is remekműnek nevezte. Emellett elismert nyelvtudós, teológus, pedagógus. Az ő nevéhez fűződik az első tudományos magyar nyelvtan megteremtése. A református teológia legfontosabb könyvét, Kálvin Institutio című munkáját is ő magyarította. A magyarországi iskolaügy fejlődésére is nagy hatással volt, hiszen a Németországban tanuló magyar diákokat ő biztatta arra, hogy szülőföldjükre hazatérve új, korszerű tankönyveket írjanak.

S mindemellett - és egyáltalán nem utolsósorban - még költő is. A rímes-időmértékes magyar vers első magyarországi megvalósítója. A 150 zsoltár, amelyeket francia minta alapján (a német és latin változatokat is figyelembe véve) fordított le magyarra, 130 különféle versformában szólal meg. És a sorok végén már nem az addig gyakorta használt „vala, vala” cseng össze, amit ő maga erősen bírált. Olyan rímképleteket honosít meg a magyar irodalomban, amelyeket előtte senki nem használt.

Ma van 430 éve, hogy fordulatokban és eredményekben gazdag élete elkezdődött, (me)

570 éve született Janus Pannonius - az utána következő költők számára mérce és viszonyítási pont

A vitakultúra költője

„...versei már nem jelentősek. Ez a puffogó elokven- cia a panegiriszek latinsá- gával, ez a szellemeskedő pornográfia martialisi disztichonokban tökéletes példája annak a fajta műveltségnek és fölvilágosodás- nak, amit az »újjászületés« a költészettel szemben jelentett” - szinte hiheteden, de a fend sorokat Babits Mihály Janus Pannoniusról vetette papírra Az európai irodalom történetében.

CSEHY ZOLTÁN

A humanista költészeteszmény érzékelésére szemmel láthatólag tökéletesen süketnek mutatkozik ugyan, ám az is nyilvánvaló, hogy nem jelentéktelen és másodlagos az a költői és szellemi mozgás, amely ilyen felháborodott kijelentésekre ragadtat egy általában higgadtságáról ismert ítészt. Ha tabulárisan olvasunk, azaz nem sorban, hanem kulcsszavak mentén, Babits egyre hínárosabb mélységbe ránt, s kiderül, az idézet minden szava a jelentéktelenség és a deviancia bélyege: Martialist pl. - akit Janus mesterének vallott (Martialis majmának nevezi magát), és akihez, akár egy istenhez, azért fohászkodott, hogy miképpen Homérosz lelke némi intermezzo után (amíg egy pávában időzött) a római Enniusba szállt, úgy szálljon át belé Martialisé - Babits még talán ennyire sem becsülte, hiszen „mai értelemben” még költőnek sem volt hajlandó nevezni. A pornográfiáról szó se essék, hiszen Babits az Erato műfordításaiban még a kissé szókimondóbb erotikától is gyakran visszahőköl, nemhogy indokolt helyen „kellőképpen” pornográf legyen.

Janus Pannonius világhírű költőnk volt, az utána következő és a kortárs költők számára mérce és viszonyítási pont: ha a közép-európai neolatin költők jelentőségét egyvalamire való dicséret ki akarta emelni, kétségtelenül a Janus-toposz- hoz nyúlt. Az egyetemesség poétája volt, aki szövegeiben maga lett a reinkarnálódott antikvitás, s nyilvánvaló, ha egy lélek (mondjuk a zseniális Martialisé) átvándorol egy

másik emberbe, az amellett, hogy berendezi a maga létszféráját, mindig hordoz magában valami megőrzött, archaikus régiséget és homályos titkot is. Janus számos versét olvashatjuk antik leletként is, ám ehhez a leletszerűséghez járul a folytonos aktualizálási tendencia, mely minden verset a maga kontextusában is olvashatóvá tesz. Janus egy epigrammájában, mely alighanem kötetnyitó vers lehetett, újrakereszteléséről számol be, s egy keresztény mintára megalkotott névadó ceremóniát rögtönöz antik díszletek közt: Janus lesz a neve, a kétarcú időistené, aki kábára és Magyarországra egyformán tekint, aki átnéz a múlton és látja a jövendőt. Janust a Múzsa kereszteli meg, az ő keresztvizétől lesz költő. Ez a beszédes rimáié egy olyan kor jellegzetes tünete, mely az antikká levés játékterét nemcsak a szövegvilágra, de az önreprezentációra is kiterjeszti. S bármily hihetetlen, ez a kor teszi a költőt társadalmilag is jelentékeny tényezővé, ez formálja meg az európai értékeket valló értelmiségi profilját a nemzettudat mindennemű preferálása nélkül, s ez az, amit a romantika és a posztromantikus (mint Babitsé) szemlélet a maga spontánnak feltüntetett lázadó géniuszaival és testi-lelki betegségkultuszával, szigorú nemzeti nyelvűségével képtelen elviselni.

Janus költészetének mai recepciója teljes fordulatot vett, alighanem újra egyik legismertebb költőnkké vált, s ezt verseinek nemcsak régóta sikeres angol fordítása jelzi, hanem pl. Gianni Toti elképesztően szellemes olasz átköltéseinek roppant visszhangja is. Ráadásul Janus költészetének épp a Babits által leginkább kárhoztatott kisköl- tészeti része látszik jelenleg poten- sebbnek, a zseniális elégia és panegyris-költő kissé mintha a háttérbe szorulna. Régi irodalmunkban alig van még pár olyan életmű, mely a kortárs költői diskurzushoz ilyen elevenen tudna csatlakozni: s nagyrészt épp szókimondásának köszönhetően, mely természetszerűleg nem kizárólag az erotikus költészet terén nyilvánul meg, hanem az invektivikus versekben is. Ezek fűzfa- és bértollnokokról, kotnyeles irodalomkritikusokról, felcsinált kékharisnyákról, szexmáni- ákusokról vagy éppen pszeudo- tudósokról, bölcselőkről, egyházi személyekről (pedofil papoktól a gyereknemző pápáig) szólnak elévülhetetlen humorral egy olyan korban, amikor egy vitás latin grammatikai kérdésen (pl. hogy milyen nemű a bolha szó) öröknek hitt barátságok omlottak össze, s

amikor még egy valamirevaló ösz- szesküvést is antik múltára illett megszervezni. A humanista költészeteszmény legjobb darabjaiban semmi sem maradhat antik referencia híján (ki hinné, hogy még az olyan pajzán tényanyag is, mint amikor a lírai én 15 menetre vágyakozik partner híján, antik előképre megy vissza: az adat Flavius Vöpiscus művében szerepel Pro- culus császárral kapcsolatban), s a kortársi tematika esztétikai megformálásának is az antikvitás tárgy- és helyzetismerete szab gátat. S ez a tendencia a meglévő latin szavakhoz új szemantikai mezőket tudott rendelni. Ekkora tudós apparátussal egy korszak sem dolgozott, s épp ez az álcaszerű, elidegenítő közvetettség biztosította azt, hogy a mögötte rejtőző közvetlenséggel még a lelket pőrére vetkőztető, személyes, én-központú romantika sem vetekedett, s nem tudott eny- nyit felfedni kora intimitásaiból. A humanista költő úgy beszél, hogy szövegein belül hagy beszélni másokat is, nem monologizálni szeret, hanem a polifónia híve (ennek felismerése persze feltételez némi előzetes műveltséget), folytonos vitát folytat a hagyománnyal, s az olvasót is vitatkozni szólítja. Ezt bizonyítja a számos versvariáns, az örök kísérletezés a tökéletes nyelvi szépség elérése érdekében. Az eljárást magát az olvasás programozott többirányúsításának nevezném: a vers akkor jó, ha evokatív ereje mind több dimenziót megnyit a lehetséges értelmező előtt, s így jön képbe Janusnál a temérdek kortárs és antik szerző mellett az asztrális misztika, a keresztényivé tett neoplatonizmus vagy a fiziog- nómia.

Végezetül külön figyelmet érdemel, hogy a régi magyar irodalomban épp Janus költészete az, amely a legkorszerűbbnek tartható irodalomelméleti iskolázottságot magukénak valló nemzetközi kutatókat is megszólalásra ösztönzi, gondoljunk csak Laura M. Dolbyra, aki az intertextualitás felől közelített Janushoz, Marianna Birnbaumra, Janus egyik angol monográfusára vagy éppen Donatella Coppinire. Ferrarában, ahol Janus Guarino iskolájában költővé formálódott, nemcsak utca őrzi a nevét, hanem egy tetszetős emléktábla is, melyet tavalyelőtt, egy ottani, nemzetközi Janus-konferencián avathattunk.

OTTHONUNK A NYELV - HOGYAN NEVEZZÜK MAGYARUL?

Samostatne zárobkovo cinná osoba

SZABÓMIHÁLY GIZELLA

A rendszerváltozás után számos új közgazdasági fogalommal és kifejezéssel ismerkedtünk meg, ilyen például a samostatne zárobkovo cinná osoba (SZCO). Amint az a szlovák elnevezésből is kitűnik, bizonyos, önálló kereső tevékenységet folytató magán- személyek tartoznak ebbe a kategóriába. Új fogalomról lévén szó, szlovák-magyar szótárainkban hiába keressük, s ha közvetítő nyelvvel, pl. az angollal próbálkozunk, eléggé zavarosnak tetszik a helyzet: az általam ismert szlovák-angol szótárak nem közlik a teljes kifejezést. Jómagam csak egy fordítói szótárban találtam meg, ott angol megfelelőjeként a self-employed szó szerepel.

A vonatkozó szlovákiai jogszabályok taxatíve felsorolják, milyen tevékenységek sorolhatók a samostatná zárobková cinnosi fogalma alá (megjegyzem, a felsorolt tevékenységek nem mindenütt azonosak), s ezek között az egyéni vállalkozás csak az egyik. Rajtuk kívül ún. samostatne zárobková cinná osobá-nak minősülnek a szellemi szabadfoglalkozásúak (ideértve pl. bizonyos kamarák tagjait), az egyéni gazdálkodók, a betéti és közkereseti társaságok tagjai stb. Nem csodálkozhatunk tehát, ha lapjaink e kifejezést különbözőképpOen fordítják magyarra, pl.: önmagukat foglalkoztatók, önfenntartó személyek, önfoglalkoztató vállalkozók. Ha a samostatne zárobkovo cinná osoba magyarországi megfelelőjét keressük, az európai uniós jogszabályokat, azok magyar (és szlovák) fordítását, illetve e jogszabályokat feldolgozó szakmai publikációkat kell átnéznünk. Ezekből kitűnik, hogy az EU hatályos dokumentumaiban előforduló self-employed terminust a magyarországi anyagokban önfoglalkoztató-nak fordítják, s az újabb munkaügyi és társadalombiztosítási anyagokban is így szerepel. Egyébként Magyarországon főképp az ún. kényszervállalkozók kapcsán folyik vita erről a jelenségről, s jelenleg csak egy törvény definiálja az önfoglalkoztató fogalmát, mégpedig úgy, hogy az egyéni vállalkozókat nem sorolja ide - szemben a szlovákiai gyakorlattal. Az Európai Unióban azonban nincs általánosan kötelező önfoglalkoztató fogalom, az egyes tagállamok magukjelölik ki az általuk e kategóriába tartozónak minősített tevékenységi köröket, foglalkozásokat. Az angol nyelvű nemzetközi

dokumentumok a self-employed fogalmat - melyet szlovákra a samostatne zárobková cinná osoba kifejezéssel, magyarra pedig az önfoglalkoztató szóval fordítanak - nem egy sajátos jogviszonyként határozzák meg, hanem olyan összefoglaló kategóriaként, amelybe minden olyan munkavállaló beletartozik, aki bármiféle munkáltatótól független, nem bérből és fizetésből él, jövedelemszerző tevékenységet pedig saját felelősségére folytat. Az elmondottakból következik, hogy alapvető fogalmi jegyeik azonossága okán a samostatne zárobkovo cinná osoba magyar megfelelőjeként nyugodtan használhatjuk az önfoglalkoztató szót, még ha az ide sorolt tevékenységek köre országonként (és jogszabályonként) nem fedi is egymást.