Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-28 / 200. szám, szombat

UJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 28. Családi kör 15 HÉTVÉGI OLVASMÁNY A házasság „válsága” Fi I.'.'J»i V!.ti AiBrJirti.fi»» jm.mrr* yjHÁLr, caxfxr *n/KAt, qu-at >*vn ■tmar*mrnA Siftú UJOS, £41* .IKT: V. fflSXY Otl>. ff-.Wrt ««A,! hot .viii,íx, ummm wer» a. mamÍA-srt orrvi. «jrcor oh ?t* IIIV«. tl-XOTfl Ä£.VT*ri*T. MÖiWGZ 7Sfn.MiJ.Vn, ‘iJOT L«íM MOV ZXttIXV, lífTÖ/ ££M, -ií.ifMe. v/,'í> fíí.v^ f/H* owítl TiwsASuKr t. a v.r ?,>rw azP.w t. mr.uaM; i AV'ii <r * %'kiT i a .t tf.i 4 c -V’ .ti MC.r ftiKist * V A'.iftrjr ! ♦«4«. #4 IT *H.4,V ftlíM.'SH ZWtT. rm/muvn w/v1 r.u:jxo out.«. v tor evő*«. w,vr>">/ja ••A/iMüvf ea.i, SZ/.VI avn.i »■!«»» 7* i>i ! *. « ■KawniLtwi ímik' ... írjtar »w/it-ue . ’ fríij iif|í 'i»iA, , WWtU tMtf.’.l ■Lí,‘nt .4 >'**$?>}, IV , IZE? F.K.Vfl- Pepi iür mi * i 1 ifeiAVA»» Ül 4 ifi*;» mKt&Avrf f V»tí«i*Vf r« íAxrté’ féém 4Áni á&K&£t 0VföXCrt l£*f vsrn» fMiMlRMr 4$ I W?úh * 1 j¥. Üig ín, htsL- fM#i# fUrilí/?. í D 4.V. #** UUH r,xv>7 VfötVüL .h wmjsr mu. * jf f.w.. í<MÉTÚS ALMMSL msi OYVLA üwéM.é*ÉÉiá*f üsr wm&isrrmm f;.s, A7 Íímhip€Mt KU Maates 1/ /»is ■ ii IM J!f.Su miiéy&w frtíif/í »*m.\ p».'a StU'üS f S £ Ö xmttrfafcn | ♦tagjafejHt mimten hr- :’«.«< -r*. Ife«.-* Ifi *« m írí* IPC'il«fcö«l»S JSŰtÁ« Ara in ün A Nyugat 1926/10-es címoldala. Kis képen balól jobbra: Schöpflin Aladár, Füst Milán, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes Kiindulva abból, hogy az újabb irodalom feltűnően so­kat foglalkozik a házasság válságával, a Nyugat elhatá­rozta, hogy ankétban tár­gyalja a problémát. Mostanig a következő hozzászólásokat kaptuk: SCHÖPFLIN ALADÁR Az az intézmény, amely millió és millió embernek - mondhatni, az egész emberiségnek - a leg­bensőbb, tehát jó-érzésükre leg­fontosabb ügyeit akarja szabá­lyozni, nem lehet abszolút érte­lemben jó, vagyis nem szabályoz­hatja ezeket az ügyeket úgy, hogy minden esetre, vagy akár az ese­tek túlnyomó számára is teljes boldogság és megnyugvás szár­mazzon belőle. Egy falu dolgait nem lehet úgy rendezni, hogy ki­vétel nélkül mindenki meg le­gyen elégedve és senki se érezze valamely érdekét sértettnek. Egy család dolgait sem tudja a legböl- csebb családfő sem úgy intézni, hogy panaszok ne származzanak belőle. Hát hogyne lennének pa­naszok a házasság ellen, amely a kultúra legszélesebb körében élő összes emberek mindennapi éle­tére legfontosabb, legmélyebb in- timitású életviszonyát köti bizo­nyos általános szabályokhoz? A dolgok természetéből kifolyólag egy ilyen nagy általánosságokra létesült intézmény csak általá­nosságokban lehet jó, az egyes esetek igen nagy számára nézve okvetlenül boldogtalanságot je­lent. Mert semmiféle emberi vi­szony nem foglalható általános érvényű és mindenkit kielégítő szabályba. Rossz ezért az intézmény? Csak annyiban rossz, amennyi­ben minden emberi intézmény az. Legfőbb hibája nem is belőle magából származik, hanem ab­ból, hogy nem mindenki, aki há­zasságban él, alkalmas a házas­ságra, amint hogy nem minden hivatalnok alkalmas a hivatalno­ki állapotra, nem minden keres­kedő alkalmas a kereskedelemre és így tovább. Az én képzelődé­sem szerint minden emberi vi­szonylatban való elhelyezkedésre kell bizonyos arravaló tehetség. Van egy speciális mesteremberi, kereskedői, hivatalnoki tehetség, s csak az találja meg boldogulását és megnyugvását a mesterembe­ri, kereskedői, hivatalnoki stb. ál­lapotban, akiben ez a speciális te­hetség megvan. Épp így van egy speciális férji és feleségi tehetség is, amely különböző emberekben különböző mértékben van meg. S ahogy nagyon sokan vannak, akik rávetődnek valamely pályá­ra, holott nincs rávaló speciális tehetségük, még többen vannak, akik férjjé és feleséggé teszik ma­gukat házasságra való tehetség nélkül. Ezekből lesznek aztán a házasság ellenségei és heves ost­romlói, akik nem veszik észre, hogy ostromuk nem az intéz­ménynek, hanem a saját balsike­rüknek szól. Strindberg, akire legtöbbet szoktak hivatkozni a házasság-ellenesek, a tipikus há­zassági antitalentum. Nem volt benne egyike sem azoknak a tu­lajdonságoknak, amelyekkel tar­tós rokonszenvet tudott volna kelteni egy nőben. Nem volt ben­ne élni-tudás, nem volt benne szeretet, különösen szeretet a nő iránt, mazochista volt, minden túlizgatott szexualitása mellett, vagy talán azért, nem tudta a nőt kielégíteni, és a házasságot csu­pán szexuális viszonynak fogta fel. Őt csak arra lehet példának tekinteni, hogy a házasság nem mindenkinek való, de nem arra, hogy a házasság nem alkalmas intézmény. Általában én azt hiszem, té­vesztett úton járnak azok, akik a házasságot merőben szexuális kapcsolatnak tekintik. Szexuális kapcsolat lehet olyanok között is, akikben egyébként semmi emberi szimpátia nincs, holott a házas­ság lényege éppen az összes em­beri szimpátiák kapcsolódása a szexuális kapcsolaton keresztül. Nietzsche azt mondja egy aforiz­májában, hogy: ha házasodok gondolj arra, hogy egy emberi lényt veszel magad mellé, akivel egy életen át együtt fogsz regge­lizni, ebédelni és vacsorázni. Már most, ha ezzel a társaddal nem quadrál az erkölcsöd, műveltsé­ged, érdeklődésed, életideálod, csak éppen a nyoszolyán tudsz - ha tudsz - vele harmonizálni, ak­kor hogy várhatsz boldogságot attól, hogy magadhoz kötöd a há­zasság társadalmilag megkötött formái között? Mindezzel azt akarom monda­ni, hogy a hiba nem a házasság­ban van, hanem abban, hogy az emberek rosszul csinálják. Arról a világ végéig lehetne vi­tatkozni, hogy az ember mono- gám vagy poligám állat-e. Ami a férfiembert illeti, az alighanem úgy kezdi, hogy poligám, de úgy végzi, hogy örül, ha monogám tud lenni. A kérdésben fődolog­nak azt tartom, hogy a házasság­ban a dolog szexuális része idővel egyre jobban csökken fontosság­ban, és a többi meglévő vagy meg nem lévő emberi kapcsolatok jut­nak egyre jobban előtérbe. Aki csupán a szexualitást keresi ben­ne, az ne házasodjon, hanem tartson szeretőt és váltogassa tet­szése szerint. A házasság nemcsak törvénye­sített szerelmi viszonyt jelent, ha­nem családot is. A végső konzumálást minden házasság­nak a gyermek adja. A gyermek­telen házasság csonka házasság, nem felel meg az intézmény igazi céljának, amely a fajfenntartásra irányul. Ma persze, az egymás­nak gyermektelenséget fogadó jegyespárok korában, ezt a célt éppen a társadalom úgynevezett jobb rétegeiben igen sokszor el­homályosítják, ami az egész in­tézmény megbomlására vezet. Jól van, de tudnak-e helyette job­bat kitalálni? Amit eddig ajánl- gattak, mint a szabad házasság, a határidőre kötött házasság stb., az lehet hogy jó egyes speciális esetekre, de nem általánosítható az egész emberiségre. De mond­vacsinált kitalálásokkal nem is le­het a dolgon segíteni éppúgy, ahogy nem lehet az eszperantó­ból az összes többi nyelveket ki­küszöbölő valóságos világnyelvet csinálni. A házasság úgy lett, nem találták ki, együtt fejlődött az em­beriséggel, egy emberi ösztönök­től és szükségletektől meghatáro­zott történelmi folyamat eredmé­nye. Hibái és bajai az emberi ter­mészet és a belőle alakult társa­dalmi szervezet hibáit tükrözik, nem az intézmény természetéből, hanem azokból a körülmények­ből folyó hibák, melyek közé az intézmény került. Leginkább ab­ból folyó hibák, hogy az embe­reknek különös tehetségük van boldogtalanságot facsarni ki a legjobb dolgokból is. Persze hogy korrektúrákra szo­rul a házasság is. Ezek azonban egy jobban berendezett társada­lom, egy észszerűbb emberi élet korrektúrái. Ha - amit nem hi­szek - az emberek valaha böl- csebbek lesznek és jobban fognak érteni az élés tudományához, ak­kor majd jobb lesz a házasság in­tézménye is. De házasság intéz­ménye, valami formában, mindig lesz, amint hogy mindig volt. Olyan szükséges az emberi élet­ben, hogy ha nem volna meg, ak­kor is már rég kitalálták volna. Nyugat, 1926/10 CSALÁDI KVÍZ Augusztus 21-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2b, 3c, 4a, 5c. A Nap Kiadó ajándékát Merica Zoltán, ipolyvarbói kedves olvasónk nyerte. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határ­idő: szeptember 2. 1. Mikor jelent meg a 12 lépés először könyv alakban? a) 1935-ben b) 1939-ben c) 1989-ben 2. Honnan származik Alyssa családja? a) Lengyelországból b) Csehszlovákiából c) Magyarországról 3. Mennyit fogyott először Alyssa? a) 40 kilót b) 50 kilót c) 12 kilót 4. Mi akadt végül Kö- vesdi Kár­oly horgá­ra? a) csuka b) harcsa c) balin 5. Moszkvá­ból vissza­térőben mi­től sípolt a vámellen­őrzésnél a lézerkapu? a) a nagy ve­zér fémszob­rától b) lőfegyver­től c) egy kon- zervnyitótól Miklós Dénes Kertészek könyve A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Hullott gyümölcs Ha nem férges, hanem szél vagy vihar verte le, gyapjútakaróba csa­varva tovább érik. Csak tökéletesen száraz legyen. Hús spékelése Ez a kifejezés azt jelenti, hogy a húsdarabba szalonnacsíkokat fű­zünk bele, ettől ízletesebb, levese- sebb lesz. A spékeléshez külön spé- kelőtű kell. A leírás szerint vagy füs­tölt vagy főtt szalonnával spéke- lünk, mert nem mindenhez illik a füstös íz. A szalonna felső, sózott ré­tegét levágjuk, azután olyan csíko­kat metszünk belőle, amekkorákat a húsba bele akarunk fűzni. Leg­gyakoribb az ujjnyi hosszúságú és félujjnyi vastagságú. A csíkokat egyenkint fűzzük a tűbe és egyen- kint húzzuk a húsba, egymástól egyenlő távolságra. Jó mélyen fűz­zük bele, hogy íze a húsba süljön. Húsdarálás A megdarálandó húst megmos­suk, a vizet lecsurgatjuk róla, min­den csontrészétől, csontocskától, íntól megtisztogatjuk, azután koc­kákra vágva, apránkint rakjuk a da­rálóba. Inas húst a daráló nem őröl meg. A daráló elé tányért állítunk, hogy a hús abba folyjon bele. Da­rált húst soká tartani nem lehet. Ha húshoz (pl. pástétomkészítésnél) más felaprózandó dolgot is keve­rünk, mondjuk szalonnát, áztatott zsemlyét stb., azt vele darálhatjuk. Darálás után a darálót azonnal tisztogassuk, mossuk ki és csak tö­kéletesen megszárítva illesszük megint össze, különben megdoho- sodik és elrontja a hús ízét. Húskivonat Zsírtalan vagdalt hús, melyet Liebeg módszere szerint préselnek és párolnak. 1 kg kivonathoz 3-4 kg húst dolgoznak fel. Hús mosása Mély tálban, jó bő vízben, de áz­tatni nem szabad, mert az íze ki­ázik. Kivéve a vadhúst, amit jól ki kell áztatni. A birkát, a bárányt még le is forrázzuk, hogy a kellemetlen mellékíze eltűnjék és másodszor is leforrázva, letakarva állni hagyjuk néhány percig. így teszünk a mar­ha- vagy borjúhússal is, ha legki­sebb szagát érezzük. Minden darab húsnál mossuk le a bárddal össze­zúzott csontdarabkákat, mert azok a gyomorba, belekbe belekerülve nagy bajt okozhatnak. Ha a húst el akarjuk tartani, akkor nem szabad megmosni, mert könnyebben el­romlik. A kibelezett baromfit több lében, alaposan ki kell mosni, a ka­csát kicsit vízben is hagyhatjuk, hogy bélszagát elveszítse. A meg­tisztított halat sem kell vízben áz­tatni, csak megmosni. Hús vásárlása Lehetőleg mindig elsőrendű mi­nőségben vásároljunk. Ebben van a legtöbb fehérjetartalom, tehát táp­érték is. Ha a hús megfőtt, vagy megsült, felszeletelés előtt mindig hagyjuk a húst néhány percig pi­henni. Felszeletelésnél ügyeljünk arra, hogy a hús rostjait ne vágjuk hosszában, hanem keresztben, így tetszetősebb és jobb ízű is. Hús puhulása A hús puhulását kétféleképpen gyorsíthatjuk: 1. Hozzáadunk egy csipetnyi szódabikarbónát. 2. Kanálnyi törkölyt vagy szilvó- riumot keverünk a levébe. Ez még ízesíti is. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR • Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469 NYUGÄT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom