Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-26 / 198. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 26. Ingyen a Mednyánszky-kiállításra Pozsony. A héten még látogatható Mednyánszky László életműkiállítása a Szlovák Nemzeti Galéria Esterházy-palotabeli kiállító- termeiben. Az utolsó nap, vasárnap ingyenesen tekinthető meg a kiállítás, (tb) MOZI POZSONY HVIEZDA: Jószomszédi iszony (am.) 18,20.30 MLADOSÍ: Férfifutam (cseh) 16, 20 Betörő az albérlőm (am.) 18 TATRA: Kill Bill 1 (am.) 18.30 PÓLUS - METROPOLIS: A sötétség krónikája (am.) 16, 18.20, 20.40 Időzavarban (am.) 14.45,16.55,19.10 Dirty Dancing 2 (am.) 14.15,16.05,17.55,19.50, 21.40 Garfield (am.) 14.30,15.30, 16.15, 17.15, 18, 19.05, 20.15, 20.50 Jószomszédi iszony (am.) 17.30,19.30,21.30 Shrek 2 (am.) 14.55,17,17.30,18.05,19,20,21 Pókember 2 (am.) 15.10,21.55 55 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 15.20 Trója (am.) 19.45 Kill Bill 1 (am.) 18 Kill Bill 2 (am.) 20 KASSA TATRA: Időzavarban (am.) 18, 20 CAPITOL: Jószomszédi iszony (am.) 18,20 ÚSMEV: A sötétség krónikája (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKLA SZENC - AMFITEÁTRUM: Férfifutam (cseh) 20.30 PATH - KERTMQZI: Dirty Dancing 2 (am.) 20.30 VÁGSELLYE - VMK: Chihiro Szellemországban (jap.) 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Chihiro Szellemországban (jap.) 18 Életeken át (am.-kan.) 20 Derült égből Polly (am.) 22 LÉVA - JUNIOR: A felejtés bére (am.) 18 KERTMOZI: Gyönyörű mocsokságok (ang.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Pókember 2 (am.) 17,18.15 GYŐR PLAZA: Bajos csajok (am.) 15.15, 17.30, 19.30 Én és a hercegem (am.-cseh) 17.45 Függőség (am.-ném.) 19.45 Garfield (am.) 16,18, 20 Hirtelen 30 (am.) 15.45, 17.45 A legelő hősei (am.) 13.30 A Macskanő (am.) 14.15,16.15,18.15,20.15 Pókember 2 (am.) 16.45, 19.15 A sötétség krónikája (am.) 15.30,17.45,20 Szex, csajok, Ibiza (ném.) 14.30,16.30,18.30, 20.30 Trója (am.) 20.15 Ajándék a tíz éve elhunyt Fábri Zoltán filmrendezőnek Beindult a Körhinta TALLÓSI BÉLA Idén, halálának tizedik évfordulóján - ha lehet így mondani - nagy ajándékot kapott Fábri Zoltán filmrendező és természetesen mi, nézők. A Magyar Nemzeti Filmarchívum kétéves munkával felújította Fábri legendás filmjét, a Körhintát. Filmtörténetírók szerint a magyar filmet Fábri ismertette meg a vüág- gal. Filmművészetünk örökzöld darabja - Törőcsik Marival és Soós Imrével a főszerepben - annak idején több külföldi fesztiválon kapott díjat: Karlovy Varyban, Moszkvában, Új Delhiben. Ám, ami egyedülálló dolognak számított, hatalmas sikert aratott a cannes-i film- fesztiválon. Bár nem kapta meg a nagydíjat, meghódította a közönséget és a kritikusokat is. Törőcsik Mari igazi sztár lett Párizsban. S immár a Körhinta felújított változatának is elindult a nemzetközi élete: a mozis vetítésre alkalmassá tett kópia bemutatása az idei Karlovy Vary-i mustra egyik hangzatos magyar vonatkozású eseménye volt. A Körhinta az ötvenes évek közepén a magyar film megújulását, új irányvételét jelentette. Fábri kimondta vele, hogy a régi világ törvényei felett az újak győzedelmeskednek. Úttörő volt abban is, hogy társadalomkritikát vitt a vászonra. A merész hangú, szokatlan hangvételű Hannibál tanár úr című filmjéről azt írták: „a szatirikus, rendszerkritikus parabolák műfajának egyik korai darabja volt”. Kritikamondásban azonban nem lehetett messzire menni. Ahogy az ugyancsak az ötvenes években indult Ranódy László, Fábri Zoltán is az irodalom felé fordult, eredeti forgatókönyvek, a valós életből vett témák helyett irodalmi műveket dolgozott át filmre. Olyan műveket választott, amelyekkel valamüyen formában a hatalommal viaskodó, a történelem szorításában vergődő kisemberek sorsát mutatta be. így a Fábri-fil- motékában megtalálhatók a magyar irodalom gyöngyszemei. Kosztolányi regénye az alapja az Édes Annának, Sarkadi Imre a Körhintának és a Dúvadnak, Karinthy Ferenc a Bolond áprilisnak és a Gyertek el a névnapomra című, utolsó, 1983-ban készült filmjének. Örkény az Isten hozta, őrnagy úrinak, Palotai Boris a Nappali sötétségnek, Kaffka Margit a Hangyabolynak. De filmre vitt 141 percet a Befejezetlen mondatból Déry Tibortól, és ő írta át filmre Molnár Fe- renctől A Pál utcai fiúkat. A Fábri- filmek nem szorulnak különösebb elemzésre, hiszen szinte valameny- nyit „olvastuk”. Igaz, soha nem követte szolgai módon az eredeti alkotást, az csak kiindulás volt számára, amelyből kibonthatta saját üzenetét. Amellyel az embertelenség és az erőszak ellen szólt. A Körhinta híres táncjelenete (Képarchívum) Teljes körképre törekedtek a szervezők, s így egymásba csúsztak különböző tárlatok Hol lakik a hely szelleme? Ipolyság és Vác az idén testvérvárossá fogadták egymást. A kulturális és nonprofit szervezetek viszont már hosszú ideje együttműködnek és egy évre előre tervezik meg a közös kulturális évadot. Az idei évad fontos állomása az augusztus 19-én a váci Madách Imre Művelődési Központ emeleti galériájában megnyitott Ipolysági képzőművészek című kiállítás. FORGÁCS MIKLÓS Ennek a tárlatnak az anyaga nem művészeti, szakmai szempontok szerint lett összeválogatva, a húsz kiállító alkotót jobbára csak Ipolyság városa kapcsolja össze - az a hely, ahol születtek vagy élnek. A szervezők inspirálni akarnak és hagyományt őrizni, úgy vélik, minél szélesebb a merítés, annál inkább bizonyított a város művészeti életének gazdagsága, és annál többen kapnak kedvet arra, hogy alkossanak és megmutassák magukat, s ez óhatatlanul a minőséghez is elvezethet. Ez igaz is, meg nem is. Fontos a közeg, s egy-egy jelentősebb egyéniség a hely szellemének termékenyítő hatása révén is megszülethet, bár manapság sokkal közelebb lehet egymáshoz egy hasonlóan gondolkodó, a témát és anyagot hasonló érzékenységek és elvek alapján formáló tokiói és ipolysági alkotó, mint a művészettörténet teljesen más korszakaiban élő, bár egy városban létező két művészegyéniség. A kiállított negyven művet ösz- szeköthetné a stílusbeli, tematikai, technikai, tehetségbeli különbségeket áthidaló koncepció. A szerkesztés, hangsúlyozás, a művek irányított dialógusa, a kérdés, amire a választ keresi a tárlat. Jelen esetben azonban mechanikusan egymás mellé került műtárgyakról van szó, az elhelyezésben sem fedezhető fel semmilyen tudatosság. Pedig szolgálhatott volna koncepcióként például a generációk találkozása, párbeszéde. A 94 éves Gyurász Lajos autodidakta szürrealizmusa és a 18 éves Balga Valéria vízszintes és függőleges hullámvonalakból kigaba- lyodó figurája közé feszülhetett volna ki a mezőny. Szerveződhetett volna a tárlat valamelyik elhunyt mester köré (vagy árnyékába). Milyen viszonyban vannak a mai alkotók a tanáros, tehetségét stílusgyakorlatokban kibontó Simonyi Lajos, a lebegő, álomszerű akvarellek és szálkás, ideges vonalú képregények mestereként ismert Zórád Ernő vagy éppen Lánczos József klasszi- cizáló, nehéz fényekbe burkolt, idealizált tájakat felvonultató, már lezárt életművével? A képzőművészetet főfoglalkozásként űző és az amatőr alkotók művei között is termékeny dialógus lett volna kialakítható az elrendezés révén. (Hadd jegyezzem meg itt: a kiállítók közül a „profikat” a hazai és nemzetközi szinten is ismert, komor, súlyos témákat felvető, elmélyülten érzékeny Kutak Adrienn, a látomásait, benyomásait harsányan színező és komponáló, eredeti látásmódú és technikájú Pokorny Lajos, valamint a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika szakának hallgatója, Németh Géza képviseli, aki groteszket és kozmikus érdeklődést vegyít kisméretű, fekete-fehér grafikáiban.) Ezenkívül a táj arculata, a vidék lényegének keresése, a természet vizsgálata is szolgálhatott volna témául, hiszen a képek közül tizenhét nevezhető többé-kevésbé tájképnek. Minden az arányokon és az elrendezésen múlik. Ennek a tárlatnak a koncepciója azonban inkább egy almanach szerkesztési szemléletéhez hasonlatos. A rendezők mintha sétára invitálnának bennünket a városban, ahol a véletlenen múlik, milyen sorrendben, milyen fajsúlyú élmény ér bennünket. Itt jön azonban az arányok kérdése. A tárlaton Simonjától és Alena Kolesárová-Lickovától van a legtöbb - öt-öt kép. Ez óriási aránytévesztés, hiszen Kolesárová- Licková naivan kísérletező, sem kompozícióban, sem színkezelésben nem biztos ízlést tükröző művei nem alkalmasak arra, hogy egy ilyen tárlat leghangsúlyosabb elemei legyenek. Pokorny Lajos képein a világ mint szétrobbant csendélet, a csendélet mint szétrobbant világ van jelen, de téli tája bizonyítja, hogy a kietlenséget, a kopárságot is mesterien, érett alázattal tudja láttatni. Ő ugyanúgy három képpel van jelen, mint a fiatal Pleva Péter, aki még keresi saját stílusát, s inkább utánoz, mint átformál. A kiállításon a kitűnő keramikus, Kutak Adrienn két kerámiája szerepel, s bizarr helyzetbe kerülnek az apró plasztikák, hiszen a budapesti Schrammel Imrének a galériát uraló, hatalmas kerámiájával kell megküzdeniük. Schrammel pikkelyes, hólyagos őslénytestet vagy megdermedt lávát idéző, lélegzetelállítóan monumentális fala nem tudja agyonnyomni Kutak Félelem tornyát és Sziklaátjáróját. Az oszlopokra emelt, allegorikus objektummá változtatott épület és tájrészlet kemenceszerűségével, baljós tömbösségével, az égett feketétől a bronzig árnyalódó színeivel az emberiség legnagyobb katasztrófáira figyelmeztet. Láthatóak a tárlaton otthoni kincsek, családi ereklyék, féltve őrzött személyes emlékek. Pál Dezső, Kiapai Anna, Baráti János, Zuglói Anna, Kissimonyi István képei a helyi jelentőséget képviselik. Cibulya Lívia és főként Menyhár Anna szerény, visszafogott vázlatai jó kézségekről tanúskodnak. A fotóművészetet Pintér Miroslav, Baltazár Zsuzsanna és Baltazár Péter eszté- tízáló, a választott tárgyat közelről vizsgáló, szép, lírai képei képviselik. Az ipolysági képzőművészek tárlata nemes vállalás megvalósulása, emberileg, népművelői szempontokból nagyon tiszta, érthető gesztus, de felvet esztétikai és szakmai kérdéseket is, hiszen művészetről van szó. A kiállítás szeptember 10-ig látható Vácott, innen a kibővített anyag Nagymarosra költözik, ahol szeptember 18-ától, majd Szobra, ahol október 2-ától lesz látogatható. A házi olvasmányok szerepéről, tervekről, rendezvényekről lesz szó a Katedra Társaság holnapi ülésén Hiányosságok a szövegértés terén INTERJÚ Rendhagyó „tanévnyitó” ülésre vátja tagjait holnap a dunaszer- dahelyi Fontána étterembe a Katedra Társaság. Az ülésről és későbbi terveikről a Társaság elnökét, A. Szabó Lászlót, az oktatási minisztérium osztályvezetőjét kérdeztük. Mi a Katedra Társaság soron következő ülésének a témája? A Társaság immár lassan egy évtizede szolgálja honi magyar közoktatásunkat, s reformelképzeléseivel igyekszik tartós nyomot hagyni a szlovákiai iskolarendszerben. Természetesen ez nem köny- nyen megvalósítható cél, de a szándék mindannyiunk érdekeinek képviseletére irányul. Az elmúlt esztendők során ezért számtalan területet, különböző súlyú problémákat érintett a szakmai tömörülés. Most egy látszólag kisebb jelentőségű kérdést készülünk megvitatni, de a látszat ezúttal is (Somogyi Tibor felvétele) csal, hiszen ha mélyebb összefüggéseiben vizsgáljuk a témát, amely nem más, mint a házi olvasmányok szerepe az olvasóvá nevelésben, akkor megállapíthatjuk, a szövegértés kardinális kérdés a műveltség megalapozásában. Miben látja a téma jelentőségét, aktualitását? Nemzetközi és hazai felmérések igazolták, hogy tanulóinknál szinte minden korosztályban komoly hiányosságok mutatkoznak az elolvasott szöveg megértésében. Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy a gyakorlat nem formálja, illetve nem erősíti kellőképpen a gyerekek ilyen jellegű készségeit. Fontosnak tartjuk, hogy rámutassunk, müyen módon látjuk megoldhatónak a problémát. Elsősorban Pénzes István vitaindító dolgozata tartalmaz sok értékes gondolatot, ám a korreferátumok és az utánuk kialakuló vita is minden bizonnyal számos felbecsülhetetlen adalékot hoz majd felszínre. Milyen további témái lesznek a tanácskozásnak? A holnapi ülés a tanévnyitó jegyében zajlik, s kicsit ünnepi hangulatúra tervezzük, ami persze nem jelenti azt, hogy a munka háttérbe szorul. A következő találkozók viszont kifejezetten szakmai színezetűek lesznek. Elsősorban az októberre tervezett Katedra Napokat említeném meg, amelynek központi témája az oktatás tartalmi szabályozása. Örömmel mondhatom el, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökével, Pék Lászlóval folytatott előzetes tárgyalások alapján a két szakmai szervezet a jövőben szorosabban is együtt kíván működni, s ennek a közös útnak első állomása lesz az őszi pedagógusfórum. Bízom benne, hogy mostantól kezdve sok-sok újabb, egyesült erővel megvalósított találkozó fémjelzi majd jeles szakembereink és pedagógusaink együttgondolkodását, hiszen régóta hangsúlyozzuk, hogy csupán összefogással vihetjük előbbre közös dolgainkat, (na) Ipolysági képzőművészek váci kiállításuk megnyitóján (Mándli Gyula felvétele)
