Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-24 / 196. szám, kedd

8 Kultúra

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 24.

A Bazant kinematográf utolsó állomása

Pozsony. A szlovák és a cseh filmek népszerűsítését tűzték ki célul tavaly a Bazant kinomatográf, vagyis a Szlovákia nagyvárosait járó szabadtéri vándormozi elindítói. Idén a vetítéseket eddig negyvenötezren látták, de a nézői szám még növekedni fog, hiszen a vándormozi most Pozsonyba érkezett, és holnaptól augusztus 29- éig, 20 órától a Fő téren tart vetítéseket. A különös hangulatú mozi Petr Zelenka Gombdili, Bohdan Sláma Vadméhek, Vladimír Morávek Unalom Brünnben, Martin Sulik Kert, valamint Jan Híebejk Pupendo című filmjét kínálja, ingyenes vetítéseken, (tébé)

Görög filozófusok kertje

Athén. Szókratész, Aszpázia, Periklész: az ókori Athén aranykorának minden nagy alakja feltámadt az olimpiai játékok idejére és ott sétál esténként a Múzsák dombján, szemben az Akropolisszal. A programot Jean-Jacques Tesson francia színművész állította össze „Látogatás a filozófusok kertjében” címmel. Szókratész (Kr. e 469-399), a filozófusok atyja jelenti a hivatkozási alapot a tizennégy élőképben, amelyet a látogató a három idegenvezetőt követve fedezhet fel. A három hölgy, akik közül az egyik görögül, a másik franciául, a harmadik angolul beszél, egy órán át kalauzolja esténként a mintegy száz fős csoportot a görög demokrácia máig is fenséges színhelyein. Jean-Jacques Tesson terve szerint a látogatók az „élő” ókori filozófusokkal ismerkedhetnek meg azok mindennapi életének körülményei között és meghallgathatják tanításukat ugyanazokon a helyeken, ahol két és fél évezrede hirdették azt. Az életképek ihletője a III. században íródott első görög filozófiatörténet. (MTI)

MOZI

POZSONY

HVIEZDA: Az utolsó tangó Párizsban (ol.-fr.) 18, 20.30 MLADOST: 21 gramm (am.) 17.30, 20 TATRA: Good Bye Lenin! (ném.) 18.30 AUPARK - PALACE: Garfield (am.) 15, 16.40, 17 18.30 Dirty Dancing (am.) 14, 16, 18, 19, 20, 21 Pókember 2 (am.) 15.30, 16,

17.50, 20.40 Csak az a szex (am.) 16.30,19.10, 21.30 Arthur király (am.-ir) 14.50,17.4Ó, 20.20 Jószomszédi iszony (am.) 15.20,17.30,

19.40 Betörő az albérlőm (am.) 14.20,20.10 Férfifutam (cseh) 16.50,

18.50, 20.50 Shrek 2 (am.) 15, 17.20, 19.20, 21.20 Pofa be! (fr.)

18.30, 20.30 Choking Hazard (cseh) 16.20, 18.40, 21.10 PÓLUS - METROPOUS: Dirty Dancing (am.) 14.15, 16.05, 17.55, 19.50,

21.40 Férfifutam (cseh) 14.10, 16.40, 18.20, 21.55 Garfield (am.) 13.15,13.45,14.30,15,15.30,16.15,16.45,17.15,18,18.30,19.05, 20.15, 20.50 Jószomszédi iszony (am.) 13.25, 15.25, 19.30, 21.30 Shrek 2 (am.) 13, 14.55, 17, 17.30, 19, 21 20 Pókember 2 (am.)

15.50.18.10.20.30 Trója (am.) 19.45

KASSA

TATRA: Minden végzet nehéz (am.) 18, 20.15 CAPITOL: Jószomszédi iszony (am.) 18,20 ÚSMEV: Piszkos tánc 2 (am.) 16,18,20

DÉL-SZLOVÁKIA

SZENC - AMFITEÁTRUM: Fék nélkül: Michel Vaillant (ff.) 20.30 GALÁNTA - VMK: Buddy (nor.) 21 PATH - KERTMOZI: Jószomszédi iszony (am.) 20.30 VÁGSELLYE - VMK: Horrorra akadva 3 (am.) 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Kémkölykök 3D - Game Over (am.) 18 Starsky és Hutch (am.) 20 Hideghegy (am.) 22 LÉVA - JUNIOR: Fék nélkül: Michel Vaillant (ff.) 18 KERTMOZI: A főnököm lánya (am.)

21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Pókember 2 (am.) 17,18.15

GYŐR

PLAZA: Én és a hercegem (am.-cseh) 17.30 Függőség (am.-ném.)

16.30, 18:30, 20.30 Hirtelen 30 (am.) 14.30, 19.45 A legelő hősei (am.) 15.45,17.45 Pókember 2 (am.) 14.15,15.30,16.45,18,19.15,

20.30 Shrek 2 (am.) 14, 16, 18, 20 A sötétség krónikája (am.) 15, 15.30,17.45,20 Szex, csajok, Ibiza (ném.) 14.15,16.15,18.15,20.15

Megjelent az Irodalmi Szemle augusztusi száma

Hatalom és irodalom

LAPISMERTETŐ

Péntektől vasárnapig magyarországi, romániai és szlovákiai magyar literátorok táboroztak Martoson

Irodalmi körkép csacsikkal

Az írótábor résztvevői (szemben a nagyváradi vendégek) (Somogyi Tibor felvételei)

Húsbavágó kérdés — legalábbis az érdekeltek számára -, milyen a hatalom viszonya az irodalomhoz és a művészetekhez. Márai Sándor szerint „minden (politikai? gazdasági? - semmi esetre sem »szellemi«) hatalom igényli a művész támogatását, beleegyezését, jóváhagyását; annak ellenére igényli, hogy az esetek túlnyomó többségében »botfülű«, érzéketlen, a művészetet és a művészeteket legföljebb reprezentációs céljaira igyekszik kihasználni”. Fried István esszéjében Márai Sándort idézi, amikor - történelmi távlatból! - a hatalom természetét vizsgálja. Megítélése szerint a „naiv társutasok és ideológusok a Hatalom szolgálatában” nemegyszer pszichopatológiai vizsgálatot igényelnének: „Mivel a Hatalom (kijhasználja mindazokat, akik hajlanak a kompromisszumokra, a könnyebb ellenállás irányába térnek, akik nem a művészettel szemben elkötelezettek, hanem a (napi) politikai álságokkal szemben. Ők az írás és az írás árulói”.

A lap közli Leck Gábor, Gyüre Lajos, Bozó Norbert és Hudák Katalin verseit, Végh Péter és Pavol Rankov novelláját, és (hosszú hallgatás után!) Mese - nincs! címmel részleteket közöl a folyóirat Bereck József meseenciklopédiájából. Jelentés a Cselényi-je- lenségről címmel Pomogáts Béla korábbi (rögtönzött) előadását ismerhetjük meg, Lacza Éva lejegyzésében. Vendégkritikaként, Az esszéista tudós és a tudós költő címmel Elek Tibor elemzését olvashatjuk Tőzsér Árpád Milétoszi kumisz című kötetéről. Á Múlt és történelem rovat közli Popély Gyula tanulmányát a szervezkedő felvidéki pedagógustársadalom gondjairól az impériumváltás után. A lapot Lőrincz Zsuzsa grafikáival illusztrálták, (zsolt)

A Szlovákiai Magyar írók Társasága az elmúlt hétvégén hatodik alkalommal rendezte meg a Fiatal írók Táborát. A kortárs magyar szépírókat és szerkesztőket felvonultató - és korántsem csupán a legifjabb hazai toliforgatók érdeklődésére számot tartó - rendezvénysorozatnak, amelynek helyszíne korábban Gombaszög volt, immár harmadik éve a mar- tosi Feszty Árpád Művelődési Park ad otthont.

HIZSNYAI ZOLTÁN

A magyarok bejövetele című körkép alkotójáról elnevezett, a Nyitra folyó holtága által körülölelt félszigetet - mely hajdan a Feszty-birtok részét képezte és majálisok helyszíne is volt, de a második világháború utáni kisajátítást követően szemétlerakóként funkcionált - Katona István álmodta és formálta újjá az.ezredforduló körüli években. Az ősfás parkot, a szállásul szolgáló jurtákat és a hangulatos fedett teraszt, ahol az előadások és a beszélgetések zajlottak, pénteken délelőtt vették birtokukba a hazai irodalmárok. Lidus és Ucula, a parkerdő két csacsija, akik a három nap alatt megkülönböztetett figyelmet szenteltek még a legelvontabb irodalomelméleti eszmefuttatásoknak is, a tábor számos résztvevőjét régi ismerősként üdvözölték. Ezúttal a szúnyoginvázió is elmaradt, amely két évvel ezelőtt komoly pszichés terheket rakott a széplite- ratúra művelőinek nemcsak a vállára, hanem szinte egész testfelületére. Idén az időjárás is kedvezett, az egyedüli zavaró körülményt csupán a park felülnézetből turult formázó szabadtéri színpadának péntek esti műsorai jelentették. A gyönyörű görög népzene kellemes aláfestése volt ugyan az eszmecserének, melynek óhatatlanul némi mediterrán jelleget is kölcsönzött, ám Vass Ottó Barak László verseiből készült előadóestjét a hét vezérről elnevezett jurták egyikében kellett megtartani. Igaz, az operettslágereknek a „szellők szárnyán” a legtávolabbi Töhötömig is el-elha- toló foszlányai helyenként kivételes képzettársításokat indukáltak a legösszetettebb metaforák szövevényeiben is logikai csapásokat kereső alkotókban.

A háromnapos írótábor nyitórendezvénye a hazai magyar folyóiratok és kulturális rovatok szerkesztőinek bemutatkozása volt, amelynek az elképzelés szerint nyilvánvalóan parázs vitába kellett volna torkollnia. Olyan konstruktív vitába, mely az irodalmi fórumok tapasztalatcseréjén kívül az értékközvetítés jobb összehangolását is elősegíti (és bizonyos esetekben a minőség minimumának számonkérésétől sem mentes). Ehelyett azonban jószerivel csak párhuzamos monológokat hallottunk - a múlt és legfeljebb a jelen ecsetelését. A szerkesztőket csak a pályázati pénzek folyósításának idei késéséről szóló epés (és, bizony, már az epénél is keserűbb) megjegyzések mozdították ki a mély letargiából.

A péntek kora délután a Szlovákiai Magyar írók Társasága szervezeti kérdéseinek taglalására fordít- tatott. Hodossy Gyula elnök különösen az alapszabályzatnak az ef- fektívebb működéshez elengedhetetlenül szükséges korrekcióiról szólott drámai erővel.

Keserű József eddig kizárólag Komárom kulturális életét gazdagító Egy csésze tea című beszélgetéssorozatának vendégei ezúttal a romantikus martosi parkban vallottak alkotói attitűdjeikről. A két fiatal füleki író, Mizser Attila és György Norbert együttszerepelte- tése produktív ötletnek bizonyult - és nem csupán a közös gyökerek okán. Mizser Attila költőként ismert ugyan - méghozzá igencsak ígéretesként, hiszen például tavaly megjelent második versgyűjteményével nem csak a kritikusok egyöntetű elismerését nyerte el, hanem a Szlovák Irodalmi Alap nívódíját is kiérdemelte -, ám poétái sikereinek közepette első regénye is elkészült, és hamarosan megjelenik a Kalligram Kiadónál. György Norbert sem prózaíróként kezdte. Ő a filmes szakma felől közelített a nagyprózához: amatőrként a kilencvenes évek elejétől készít rendkívül szerény költségvetésű, mégis komoly szakmai sikereket elért mozgóképeket. Második filmjét, a Túléletet a győri Mediawave-en

mutatták be, Gabika és Hugó című alkotása pedig a Budapesti Filmszemle versenyprogramjában szereplő tizenöt film között is helyet kapott. Klára című első regénye - amely Norbert György álnéven a Nap Kiadó gondozásában látott napvüágot - úgy tűnik, az idei szlovákiai magyar prózatermés egyik legsikeresebb alkotásaként vonul be a köztudatba. Persze Mizser Attila sem csupán a pennaforgatásban leli örömét! Hogy mást ne mondjak, földije egyik filmjében is komoly szerepet játszott - vagyishogy szerepelt.

A Vass Ottó előadásában pénteken este elhangzott versösszeállításról már szóltam, itt annyit tennék még hozzá, hogy a gyakorlott versmondó teljesítményét a kéretlen zenei kíséret sem volt képes különösebben befolyásolni.

A pénteket a tábortűz körüli események zárták: a felolvasások, illetve a hajnalig folyó kötetlen beszélgetés, amely tudvalevőleg minden értelmiségi együttlétnek legfontosabb része.

Másnap délelőtt is beszélgetéssel folytatódott az írótábor programja. Két jelentős fiatal költő-teoretikus (nehéz lenne eldönteni, melyik tevékenységük kívánkozik inkább kiemelésre) értékelt és faggatott három elsőkötetes prózaírót. Az előbbiek: Németh Zoltán (akinek mértékadó irodalomkritikusi életműve is egyre gyarapodik) és Csehy Zoltán (aki fiatal kora ellenére az antik költészet egyik legismertebb és legelismertebb fordítója), utóbbiak pedig Bárczi Zsófia (A keselyű hava, AB-ART), Gazdag József (Kilátás az ezüstfenyőkre, Kalligram) és a már említett György Norbert (Klára, Nap Kiadó). Tegyük hozzá gyorsan, ami - tekintve az igencsak gyér hazai prózatermést - föltétlenül aláhúzandó: mindhármuk kötete idén került ki a könyvesboltok polcaira. Nem emlékszem, mikor jelent meg nálunk utoljára három ilyen színvonalú első prózakötet röpke fél év leforgása alatt. Valószínűleg soha.

Az ítészeknek a fiatal prózaírótriásszal való szimultán beszélgetését a Nagyváradon megjelenő Várad című „irodalmi, művészeti, társadalmi, tudományos” folyóirat bemutatkozása követte. Barabás Zoltán szerkesztő beszélt az immár harmadik évfolyamába lépett lap törekvéseiről, céljairól és nagyra törő terveiről, felhívva a szlovákiai magyar írók figyelmét is a Várad- beli publikálás lehetőségére és kívánatos voltára. Egyébként aki nem tudná: a közelmúltban látott

napvilágot a partiumi és a csallóközi írók közös antológiája. Szombat délután pedig arról is tudomást szerezhettünk, hogy a két, egymástól - legalábbis földrajzilag - meglehetősen távol eső régió irodalmárainak együttműködése korántsem szakad meg az antológia megjelenésével.

Az ebéd utáni ejtőzést követően, melyet a táborban három nap alatt megfordult mintegy félszáz alkotó többnyire a Patikának nevezett helyi vendéglőben abszolvált - ahová kedélyes holtági csolnakázás keretében is el lehetett jutni, miközben aladikos (ésbárkás) szerepében jelen sorok íróját tudhatták maguk mögött a kalandvágyóbbak -, egyszóval ebéd után a Pegazus-pályázat kiértékelésére és a díjátadásra került sor. Szerepeljen itt legalább a két első helyezett diákíró neve: próza kategóriában Gubo Sándor, versben pedig Rácz Boglárka végzett az első helyen (utóbbi érdekes mód szintén Fülekről). Kis szépséghibája az idei pályázatnak, hogy tanulmány-kritika kategóriában a beérkezett két darab pályamű sem bizonyult értékelhetőnek.

Estefelé friss Kossuth-díjas költőnk, Tőzsér Árpád előadása hangzott el Az északi, közép-európai és felföldi géniusz mint irodalmi minőség címmel, amely cím természetesen Hamvas Béla Öt géniusz című esszéjére utal. Tőzsér írása tulajdonképpen Hamvas érzékletesérzékien leírt rendhagyó kultúr- antropológiai eszmefuttatásának méltó - bár némileg racionálisabb - továbbgondolása.

A szombat este későbbi műsorairól és a vasárnap délelőttről sajnos csupán hallomásból számolhatok be. Különösen H. Nagy Péter Vizuális költészet és avantgárd című programját sajnáltam elmulasztani, amelynek olyan kiváló vendégei voltak, mint Géczi János vagy a hazaiak közül Juhász R. József és Mészáros Ottó. Nem is beszélve arról az állítólag kitűnőre sikeredett (és korántsem csupán a maga vizu- alitásában önmagát emésztő) gulyásról, amelyet Juhász R. kreált a tábortűznél. A tábortűznél, amelynél minden bizonnyal akkor már - úgy, ahogy előző hajnalban - Lidus és Ucula is ott melegedett...

Az utolsó híradást az idei táborról a három napot végigsziporkázó Z. Németh Istvántól kaptam, mégpedig SMS formájában. Pista természetesen már hazafelé menet megdallta a martosi írófesztet, íme, az első négy sor: „Üres a tábor, / szú szól a fából, / szamárszem villan / az éjszakából...

Amikor egy író könyvet vásárol