Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-19 / 192. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ AMERIKAI SAJTÓ Az amerikai napilapok különbözően értékelik a haderő világméretű átcsoportosításának tervét. A The New York Times szerint stratégiai szempontból hosszú távon nem sok értelme van. További feszültségeket kelt az USA szövetségesi kapcsolatában, növeli a kiadásokat, és a legrosszabbkor csökkenti az elrettentő erőt a Koreai-félszigeten, mert Észak- Korea azt gondolhatja, hogy Washington leértékeli déli szövetségesét. A The Wall Street Journal napilap általában dicséri a tervet, amely végre igazodik ahhoz a tényhez, hogy vége a hidegháborúnak. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) A hidegháború alatt a legfontosabb potenciális „hadszíntér” Európa és részben Északkelet-Ázsia volt Amerika átcsoportosítja haderejét Az amerikai elnök Cinci- nattiben a háborús veteránoknak tartott beszédében bejelentette, hogy az USA nagyjából 60-70 ezer katonával csökkenti külföldön állomásozó haderejét. ONDREJCSÁK RÓBERT A téma így rendkívül aktuálissá vált, bár az elemzők már legalább két-három éve foglalkoznak a kérdéssel, és már a legfontosabb amerikai biztonságpolitikai dokumentumokban is szerepel. A 2001-ben publikált Quadrennial Defence Review és a 2002 szeptemberében kiadott Nemzetbiztonsági Stratégia nagyon is világosan fogalmaz az amerikai haderő globális átcsoportosításával kapcsolatban. Az európai és a valamivel kisebb mértékű kelet-ázsiai haderőkivonás ugyanis nem izolált folyamat. Mi több, a közhiedelemmel ellentétben nem is oszlatják fel a kivont egységeket. Egy részüket amerikai bázisokra vezénylik át, ahol jóval olcsóbb az állomásoztatásuk. Ezenkívül esetleg más, jelenleg krízisövezetnek számító régiókban megerősítik a katonai jelenlétet, esetleg olyan országokban jelenhetnek meg amerikai katonák, amelyekben eddig nem állomásoztak, de a stratégiai helyzet ezt szükségessé teszi. Ide tartozik például Grúzia, a kelet-afrikai államok vagy éppen Románia. Hozzá kell még termi, hogy mára az amerikai haderő színvonala olyan szintet ért el, hogy nagyon rövid időn belül képes jelentékeny erőket átcsoportosítani a Föld bármely pontjára, és a felszabaduló forrásokat további modernizálásra töltheti. A globális méretű haderőátcsoportosítás legfontosabb oka azonban a globális biztonsági környezet radikális megváltozása. Ennek része a biztonsági fenyegetések földrajzi eloszlásának módosulása is. A hidegháború alatt a legfontosabb potenciális és kevésbé potenciális „hadszíntér” Európa és részben Északkelet-Ázsia volt, és ennek megfelelően a külföldön állomásozó amerikai haderő döntő többsége is ezekben a térségekben állomásozott (Európában például 300 ezer). Ezzel szorosan összefügg az amerikai támaszpontok jellegének megváltozása is: lejárt az eddig például Németországból jól ismert „kis amerikai városok” ideje, amelyek külön amerikai iskolákkal és széles körű polgári infrastruktúrával rendelkeztek, ahová éves, kétéves turnusokra jártak az amerikai katonák - családjaikkal együtt. Az új európai támaszpontok kisebbek lesznek, nem lesz rendkívül drága infrastruktúrájuk, és a haderő sokkal inkább képes lesz Európán kívüli hadműveletek végrehajtására. A hidegháború végével megváltoztak a körülmények, de az amerikai hadsereg külföldi bázisainak láncolata megmaradt. Mindössze két jelentős változás történt a kilencvenes évek elején. Az egyik az általános haderőcsökkentés, melynek keretében az Európában állomásozó amerikai hadsereg létszáma harmadára csökkent, valamint az állandó amerikai katonai jelenlét kezdete a Perzsaöbölben az Iraki háború következtében (1990-1991). Nyilvánvaló tehát, hogy az USA haderejének jelenlegi elhelyezkedése nem a valós biztonsági helyzetre reagál, hanem a hidegháborúból „örökölt” struktúrákon alapszik. A haderő-átcsoportosítás tehát de facto a globális biztonsági környezet új körülményeihez való alkalmazkodás. Ezzel szorosan összefügg az amerikai támaszpontok jellegének megváltozása is: az új európai támaszpontok kisebbek lesznek, nem lesz rendkívül drága infrastruktúrájuk, és a haderő sokkal inkább képes lesz Európán kívüli hadműveleteket végrehajtására. Milyenek lesznek tehát a konkrét lépések globális méretekben? Kulcsfontosságú az a két régió, amely jelentős potenciállal rendelkezik a globális biztonsági környezet befolyásolására, illetve destabilizálására: Kelet-Ázsia, ahol a kínai fegyverkezési programok miatt speciális, lokális fegyverkezési verseny folyik, valamint elsősorban a Közel-Kelettől Délke- let-Ázsiáig húzódó instabil övezet, amelyben számtalan feltörekvő vagy éppen összeomló hatalom, ország jelent veszélyt a regionális, és bizonyos mértékben a globális biztonsági környezetre. Az USA szempontjából a legkritikusabb régió a Bengáli-öböltől Japánig húzódó part menti övezet, ahol az amerikai támaszpontok sűrűsége és az en route infrastruktúra alacsonyabb szintű, mint a többi kritikus régióban. Ezenkívül nagyon fontosak Közép-Ázsia és Afrika egyes régiói is. A közép-ázsiai amerikai jelenlét jelenleg elsősorban az afganisztáni hadműveletekkel függ össze, de a jövőben fontos ellensúlya lehet a kínai terjeszkedésnek és az iszlám szélsőséges mozgalmaknak. Afrikával kapcsolatban elsősorban Kelet- és Nyugat-Afrikára kell összpontosítani, az előbbi esetében a veszélyforrások közelsége és a stratégiai tengeri útvonalak miatt, Nyugat-Afrika esetében részben a helyi stratégiai nyersanyagforrások miatt. Európában a Németországban állomásozó amerikai haderő létszáma drámaian csökken, ami azért is jelentős, mert a hidegháború alatt éppen Németország volt a legfontosabb frontállam; területén állomásozott a legnagyobb külföldi amerikai kontingens. Az ottani haderő egy része visszatér az Egyesült Államok területén lévő bázisokra. A többit más országokba vezénylik, jelentős részüket a közép- és délkelet-európai „új szövetségesek” területére. Ez alatt elsősorban Lengyelország, továbbá Bulgária és Románia értendő (a Fekete-tenger melletti Constanca támaszpontját már az iraki háború alatt is használták az amerikaiak). Természetesen nem a teljes haderőt csoportosítják át Németországból, a legnagyobb bázisok egy része megmarad - például a Ramsteini légi támaszpont. Természetesen az egész folyamat több év alatt zajlik le, hiszen ekkora átcsoportosítás a hidegháború kezdete óta nem volt. Ha viszont befejeződik, az amerikai haderő még inkább képes lesz arra, hogy válaszoljon a megváltozott globális biztonsági környezet kihívásaira. A szerző a védelmi tárca elemző osztályának vezetője A tallinni orosz nagykövet a magyar-orosz kapcsolatok egészére kiható fenyegetéssel reagált Finnugor incidens a világkongresszuson FIGYELŐ Kellemetlen közjáték zavarta meg a Tallinnban folyó finnugor világkongresszust. Egy Moszkva nemzetiségi politikáját bíráló magyar tudós felszólalására a tallinni orosz nagykövet a magyar-orosz kapcsolatok egészére kiható fenyegetéssel reagált. Az észtországi látogatáson tartózkodó Mádl Ferenc köztársasági elnök szerint az orosz diplomata elvetette a sulykot. A tanácskozás szellemétől idegen incidens hétfőn történt. Az észt, a finn és a magyar államfő beszéde után a tizenegy ország delegátusai kaptak szót. Köztük Pusztai János, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola uralisztika tanszékvezetője. A professzor megkongatta a vészharangot az Oroszországban élő finnugor népek lélekszámának rohamos csökkenése miatt. Oroszországban kezdetét vette a korábbi területi elv átrendezése, amelynek során a jelenlegi 89 megyét összevonják. Első intézkedésként a ko- mi-permják autonóm körzetet, az egyetlen olyan régiót, ahol a finnugor lakosság többségben van (komik az összlakosság 60 százalékát alkotják, s mintegy 125 ezren vannak), beolvasztják a szomszédos Permi megyébe. Következésképpen elveszítik többségüket, s a legcsekélyebb érdekérvényesítésre sem marad lehetőségük. A professzor elmondta: ha a homogeni- zációs törekvéseket mutató orosz politika változadan marad, s ha a három finnugor államalkotó nemzet, Észtország, Finnország és Magyarország nem fokozza támogatását, 2009-re az oroszországi finn- ugoror teljesen asszimilálódnak. Erre az aggodalmára reagált úgy a tallinni orosz nagykövet, hogy a tudós felszólalásának diplomáciai következményei lehetnek. A fenyegető hangnem az ülésteremben megütközést keltett, és Lennart Meri volt észt köztársasági elnök megjegyezte: a nagykövet túlment minden diplomáciai határon. Az eset kapcsán Mádl Ferenc köztársasági elnök a Népszabadságnak elmondta: „Nem gondolnám, hogy egy kétségtelenül markánsan megfogalmazott szakértői vélemény diplomáciai bonyodalmakat okozna. Ugyanakkor a tal- linni világkongresszus kiemelte a finnugor ügyet az eddigi szakértői körből és állami üggyé tette. Már korábban Medgyessy Péter miniszterelnök is jelezte Putyin orosz elnöknek, hogy közvetlen kapcsolat- felvételre készülünk az oroszországi rokon népekkel. Az észt, a finn és a magyar elnök még tovább szeretne menni ezen az úton, és arra készül, hogy összehangolja tevékenységét. Erre vonatkozólag Arnold Rüütel észt elnök készít egy programtervet.” KOMMENTÁR Megbízható semmittevés NAGY ANDRÁS Friss hír, hogy folyamatosan emelkedik a köztársasági elnök tet- szésindexe, Ivan Gasparovicot már a megkérdezettek 14,5 százaléka tartja az ország legmegbízhatóbb politikusának. Ezzel már a második helyre tornázta fel magát, előtte csak Robert Fico áll. Az ellenzéki vezér a maga 22,6 százalékával évek óta vezet, és a harmadik, illetve negyedik helyen lévő Vladimír Meciar és Bugár Béla is már jó ideje ott van a „legjobb négyben”. Ivan Gasparoviccsal kapcsolatban sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan lehet valaki az ország második legnépszerűbb politikusa úgy, hogy eddig még az égvilágon semmit sem csinált, ami alapján meg lehetne ítélni, milyen államfő. így. Minden valószínűség szerint Gasparovic támogatottsága tovább emelkedik, ha nem keveredik senkivel konfliktusba. Ez egyébként egyáltalán nem egyedi jelenség, hogy a felmérésekben olyan személyeknek, vagy intézményeknek kimagaslóan magas a támogatottsága, amelyek valójában semmit sem csinálnak. És talán pont ezt várják el tőlük. Ha megnézünk néhány hasonló felmérést, kiderül például, hogy az intézmények közül Szlovákiában évek óta a hadsereget tartják a legmegbízhatóbbnak. Pedig soha semmit nem tett, az országot igazán nincs kivel szemben megvédeni, veszélyhelyzetbe az elmúlt évek során pedig az a pár tucat önkéntes került csak, akik külföldön békefenntartóként tevékenyednek. Visszatérve a köztársasági elnökhöz, elég csak visszaemlékezni arra, hogy Rudolf Schusternek akkor volt a legmagasabb a támogatottsága, amikor mozdulatlanul, kómában feküdt, azaz nem csinált semmit. Talán egy kicsit morbid, de a számok nem ismernek érzelmeket. Csak a puszta tényeket közlik. JEGYZET Nyár végi kiárusítás JUHÁSZ KATALIN Egyik szemem sír, a másik nevet. A napokban vettem egy divatos nyári nadrágot 320 koronáért, két hete még 1200- at kértek volna érte. Illetve bevallom, hogy júliustól nézegettem, fogdostam, sőt többször fel is próbáltam azt a bizonyos nadrágot az áruházban, amely pechemre mindig útba esik. De egy vékony lenvászon pantallóért ennyit nem akartam adni, inkább kerestem egy nagyon hasonlót a lengyel piacon. Most meg lám, áthúzva az eredeti ár, kiírva, hogy „nyár végi akció”, és máris jobb az ember kedve, mehet a portéka a kosárba. Amiért a másik szemem sír, azok a szép, mintás pólók, amelyeknek bizony nem tudtam ellenállni júniusban, és megvettem egyet 499 koronáért. Nos, tegnap már 150-ért kínálták őket, azaz kevesebb, mint ötszázért három darabot tehettem volna a kosaramba. De vannak ezerkoronás ingek 300-ért, ötszázkoronás rövidnadrág fél áron, és még ki tudja, mi minden. Ilyenkor óhatatlanul számolgatni kezd a vásárló, és belegondol, mekkora haszonnal működhet az áruház, ha ennyit tudnak engedni az árból. Mert ha tetszik, ha nem, itt kell vásárolni, amennyiben minőséget akar az ember. A belvárosi butikok ugyanis szinte egytől egyig a lengyel piacról szerzik be az árukészlet nagy részét. Kicserélik a márkajelzést, és már mehet is rá három-négyszáz korona felár. A gyakori ellenőrzések ellenére ugyanez a helyzet a márkás tornacipőkkel, a táskákkal és reti- külökkel, de még a fehérneművel is. A hazai textilipar pont emiatt van mélyponton. Nem tudnak versenyezni az ázsiai túlkínálattal, mert a lassan elszegényedő lakosság először az árcédulát nézi, csak aztán az anyagminőséget. Ezért lassan nem is éri meg a boltoknak minőségi „cuccokat” tartani, illetve csak a kiárusítások során tudnak megszabadulni az árukészlettől. A bóvlipiacok pedig virágoznak. Hétvégén mozdulni sem lehet ott, mert száz koronáért már „divatos” rövid nadrágot kap az ember, 150-ért „márkás” tornacipőt, kétszázért pedig bizony „trendy” lenvászon nadrágot is. Igaz, hogy csak az első pár mosásig lehetünk elégedettek, de vajon ki gondol a jövőre a „népi” árak láttán? FIGYELŐ Li Peng a „pekingi tavaszról” Teng Hsziao-ping határozottan támogatta a „pekingi tavasz” elfojtását és a Tienanmen téri vérengzést tizenöt évvel ezelőtt - jelentette ki Li Peng akkori kínai miniszterelnök. Korábban éppen Lit vádolták azzal, hogy 1989. június 4-én kivezényelte a hadsereget a tüntető egyetemisták ellen. A Kínai Kommunista Párt folyóiratában megjelent, „Keressük az igazságot” című cikkében azonban, amelyet szerdán idézett a hongkongi sajtó, Li értésre adta, hogy a döntést Teng hozta meg. „Teng Hsziao-ping elvtárs a párt más nagy öregjeivel együtt szüárd és erőteljes támogatásáról biztosította a pártvezetést a politikai zűrzavar erővel történő felszámolásában” - tette hozzá. Li magyarázata a legkézzelfoghatóbbak közé tartozik a mészárlásról, amellyel kapcsolatban a kínai hatóságok egyébként hallgatásba burkolóznak. A sajtó szerint a hivatalos szervek akadályozták meg Lit emlékirata kiadásában is, ahol megpróbálja tisztázni magát a vádaskodások alól, amelyekkel rá hárítják a felelősséget az öldöklésért. Teng Hsziao-ping 1997-ben halt meg.
