Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)

2004-08-17 / 190. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ EXPRESSEN A svéd bulvárlap szerint me­nedékjogot kapott Svédország­ban Szaddám Húszéin két uno­katestvére, miután elmenekül­tek az amerikai hadsereg elől. A két tábornoknak Szaddám volt ügynökei szereztek re­pülőjegyet és vízumot, állítólag 30 ezer dollárért. Jelenleg egy svéd városban élnek, amelynek nevét nem közölték. Egy me­nedékjogi ügyekben járatos ügyvéd szerint azért választot­ták Svédországot, mert nem toloncol ki azt, akikre országá­ban halálbüntetés várna. A svéd bevándorlási hivatal nem ad információt menedékjogot kapott személyekről. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) A kis népeknek meg kell tanulniuk, hogyan őrizhető meg nyelvük, kultúrájuk, önazonosságuk Finnugor világkongresszus A Finnugor Népek IV. Vi­lágkongresszusát tartják a napokban Észtország fővá­rosában Tallinnban, a ta­nácskozáson részt vesz és beszédet mond Mádl Fe­renc magyar köztársasági elnök is. MTI-HÁTTÉR Az 1992-ben életre hívott világ- kongresszus a finnugor és a szamo­jéd népeknek a kormányoktól és politikai pártoktól független fóru­ma, tagja az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága őslakos munkacsoport­jának. Azzal a céllal hozták létre, hogy fejlessze és oltalmazza a világ több mint 20 finnugor népe nem­zeti öntudatát, kultúráját és nyel­vét, bővítse együttműködésüket, segítse minden finnugor nép ön­rendelkezési jogának megvalósítá­sát a nemzetközi normák és elvek alapján. A finnugor népek a ma­gyarral rokon nyelvet beszélő né­pek. A világon több mint 24 millió ember beszéli anyanyelvként a finnugor nyelvek valamelyikét. A finnugor népek manapság a Skan- dináv-félszigettől a Tajmir-félszige- tig terjedő területen foltokban és a Kárpát-medencében összefüggő tömböt alkotva élnek. Öt csoportra oszthatók: balti finnek, volgai fin­nek, finn permiek, ugorok (köztük a magyarok) és manysik. Egyedül a legnagyobb számú csoportok - ma­gyarok, finnek és észtek - függet­len nemzetek. A világ finnugor né­peinek együttműködéséről szóló nyilatkozatot a Finnugor Népek I. Világkongresszusán 1992-ben fo­gadták el, a tanácskozást az orosz- országi Komi Köztársaság főváro­sában tartották. A következő kong­resszust 1996-ban Budapesten ren­dezték. 2000-ben Helsinki adott otthont a III. kongresszusnak. A mostani tanácskozás mottója: „Fiatalok - a finnugor népek remé­nye és jövője.” A kongresszus véd­nöke Arnold Rüütel észt köztár­sasági elnök. A tanácskozáson 11 ország - Oroszország, Finnország, Magyarország, Svédország, Norvé­gia, Lettország, Szlovákia, Kanada, Románia, Ukrajna és Észtország - 630 képviselője vesz részt, Mádl Ferenc mellett felszólal Tarja Halo- nen finn államfő is. A legtöbben, 458-an az Oroszor­szági Föderációból érkeztek. Az egyik fontos téma éppen az Orosz- országi Föderáció területén élő kis­államok nehéz helyzete. Az Orosz­országban található egyes finnugor csoportok sorsa különbözőképpen alakult, de mindegyiküknek küz­deni kellett a túlélésért. Az oroszor­szági finnugor népek lélekszáma 1989 óta katasztrofálisan, mintegy egyheteddel csökkent az orosz nép- számlálás adatai szerint. - Ez a fo­lyamat még visszafordítható. A finnugoroknak meg kell tanulniuk, hogyan őrizzék meg nyelvüket, kultúrájukat, önazonosságukat - mutatott rá a találkozó előtt And­res Heinapuu, a kongresszus főtit­kára. A kongresszus lehetőséget biztosít a kulturális csere sokoldalú továbbfejlesztésére a finnugor né­pek között. Mivel a rokon népek egymás számára legfontosabb hát­országot jelentik, kulturális ön­meghatározásuk szempontjából segítséget jelentenek egymásnak az egyesülő Európában is. Nem vezették be a kisebbségek számarányos képviseletét, nem hozták létre a kisebbségi választók névjegyzékét A VMSZ erkölcsi és politikai csődje ÁGOSTON ANDRÁS Egyre több a bizonyíték arra, hogy a kisebbségi politikai elitek helyi hatalomhoz simuló szárnya a Kárpát-medencében élő magyar­ság határmódosítás nélküli nemze­ti integrációjának kerékkötőjévé vált. Vajdasági vonatkozásban kü­lönösen szembetűnnek a károk, amelyeket a bankigazgató pártel­nök Kasza József által vezetett VMSZ okoz. A gond az, hogy a VMSZ által eredménynek titulált káros megoldások a vajdasági ma­gyarokat valójában eltávolították mind a tényleges autonómiától, mind a részarányos parlamenti képviselet, s ez által a legitim ki­sebbségi érdekérvényesítés le­hetőségétől is. Saját párt- és csoportérdekeinek védelmében a VMSZ vezetői, első­sorban Kasza József és Józsa Lász­ló, még a Djindjics-kormány idején személyesen is hozzájárultak a ki­sebbségellenes kisebbségi törvény kidolgozásához. A törvény alapján létrehozott legális, ámde nem legi­tim VMSZ-es nemzeti tanács seho­gyan sem tud lábra állni. Nem is csoda. Ehhez ugyanis arra lett vol­na szükség, hogy tagjait a kisebbsé­gi választók névjegyzéke alapján maguk a magyarok válasszák meg demokratikus többpárti választá­sokon. Az így létrejött kisebbségi parlamentnek kellene, hogy legyen kormánya, jogszabály-alkotási jo­gosítványa. Ilyesmiről azonban szó sincs. Józsa, a vajdasági magyarok pénztárosa legfeljebb elosztja azt a pénzt, amit a szerb hatalomtól és Budapestről kap. Mindenekelőtt a szépen kikerekedett munkatársi gárda fizetéseire és a „kapcsolatok ápolására”. Nagy igyekezetében, hogy biztosítsa magának a nagy hasznot hajtó „kormányzati fe­lelősségvállalást” és lerázza magá­ról a nemzeti oldalt képviselő VMDP-t, Kasza a múlt év végén megtartott köztársasági választá­sok előtt nagy fába vágta a fejszé­jét. Azt fundálta ki, hogy a szerb kormány egyik alelnökeként nem követeli az ötszázalékos diszkrimi­nációs választási küszöb törlését, hanem egy szerb koalícióban menti át magát a szerb parlamentbe. A VMDP pedig pénz és magyar mé­diatámogatás nélkül úgy sem tudja átlépni az ötszázalékos választási küszöböt. Ezt az utóbbit jól gondol­ta, hiszen az ötszázalékos választá­si küszöb a megfogyatkozott ma­gyarságnak akkor is magas lett vol­na, ha a magyar pártok összefog­nak, s együtt indulnak. Arra vi­szont nem számított, hogy a Djin- djics utáni belső tisztogatás során a belgrádi székhelyű Demokrata Pártból pont azok hullnak ki a ros­tán, akik Djindjics idejében túl kö­zel voltak a tűzhöz. Tadics, a De­mokrata Párt új elnöke jobbnak lát­ta, ha nem veszi nyakába sem a cu­korügyekbe bonyolódott Csanakot, sem a feljelentések tömegével vias­kodó Kaszát. A VMSZ tehát hoppon maradt. Kasza miatt most nincs magyar képviselő a szerb parla­mentben. De nincsenek a magyar pártok által közösen begyűjtött magyar szavazatok sem, melyek birtokában a magyar politikai elit közösen követelhetett volna auto­nómiát a szerb, és kérhetett volna magyar állampolgárságot a ma­gyar politikai elittől. Nincs továbbá részarányos képviselet és garantált helyek a magyaroknak a szerb par­lamentben. Horvátországban, Szlovéniában már vannak. S van­nak a szerbeknek is Koszovóban.- A kétpólusú vajdasági magyar politikai elit többségi hatalomhoz simuló szárnyának a bűne, hogy még csak meg sem próbáltuk, hogy közösen jussunk célba. Az elbukott köztársasági választások után Ka­sza elkezdett dörgölőzni Kostuni- cához. Nem fogta fel, hogy miután az egész magyar közösség súlya a negyvenezer magyar távozása után jócskán megcsappant, többé nincs szükség magyarra a szerb politikai színtéren. A múlt év decemberében megtartott köztársasági választá­sok után Kostunica és Tadics, a szerb nemzet érdekeit szem előtt tartva, gyorsan kiegyezett. Koszo­vó, Hága, Szerbia és Montenegró államközösség, nemzetközi nyo­más: ezek a tényezői a küzdelem­nek Tadics Demokrata Pártja egyértelmű támogatást ad a szerb képviselőházban Kostunicának, aki tovább kormányozhat. Ebben a játszmában az atrocitásokkal meg­félemlített vajdasági magyarok las­san túszszerepbe csúsznak. Kostu­nica levette a kezét, nemcsak a ma­gyarokról, hanem Kaszáról is, akit a besöpörhető magyar szavazatok­kal együtt átengedett Tadicsnak. Ő nagylelkűen belegyezett: nem egyenrangú partnerként ugyan, de egy „stratégiai megállapodásnak” becézett dokumentum alapján a szerb érdek magyarok között tör­ténő érvényesítése céljából mégis alkalmazza a VMSZ-t. Azzal fize­tett, hogy a VMSZ a tartományi vá­lasztásokon részese lehet Tadics Demokrata Pártja által létrehozott koalíciónak. Szerbiának nem felel meg a kisebbségek részarányos képviselete. Túl sok legitim kisebb­ségi képviselő foglalhatna így he­lyet a köztársasági parlamentben. A VMDP a vajdasági magyarság alapérdekeit szem előtt tartva a ki­sebbségi képviselők legitimitásá­ért, a legitim képviseletért száll sík­ra. Követeli a kisebbségek számará­nyos képviseletét, valamint a ga­rantált képviselői helyek intézmé­nyének beiktatását a köztársasági választási törvénybe. Ilyen körül­mények között készülünk most a tartományi választásokra. Tadics Demokrata Pártjának a nyomásá­ra, a VMSZ asszisztenciája mellett a Vajdaságban nem vezették be a kisebbségek számarányos képvise­letét. Nem hozták létre a kisebbségi választók névjegyzékét. A VMSZ és Tadics demokratái által szorgalma­zott természetes küszöb pedig csú­fot űz a multietnikus Vajdaság kon­cepciójából. A szerző a VMDP elnöke KOMMENTÁR A földek nemzetisége KOCUR LÁSZLÓ A Magyar Nemzet tegnapi számában „Faludi Sándor, a Fi­desz gazdatagozatának elnöke a felvidéki nevesítetlen föl­dek ügyében fordulatként értékelte a szlovák agrárszekció elnökének közleményét, amelyben Ján Mrva kijelentette: a korábban elfogadott földtörvények támadást jelentenek mind a szlovák alkotmány, mind az EU polgári jogrendje el­len. Faludi sikeresnek értékelte azt a tájékoztatást, amellyel tagozata hozzájárult több százezer egykori felvidéki magyar gazda, illetve örököseik felkutatásához annak érdekében, hogy visszakaphassák a Benes-dekrétumok alapján elkob­zott földjeiket.” Az ellenzéki Smer napirenden azzal vádolja a Magyar Koalí­ció Pártját, hogy együttműködik a Fidesszel, s egy nagy kö­zös kondérban együtt forralják a nacionalista-irredenta-au- tonomista összeesküvést. Faludi Sándor nyilatkozatát olvas­va azonban úgy tűnhet, a Fidesz működik együtt a Smerrel: elhatározták, hogy a fogalmakat összekeverve tovább bo­nyolítják az egyébként sem egyszerű helyzetet földügyben. Robert Fico július 28-án tartott sajtótájékoztatóján azért bí­rálta az MKP-t, mert „nem határolódott el Orbán kijelenté­seitől, melyeket a restitúció és a nevesítetlen földek kapcsán tett. Ez a Benes-dekrétumok és a Szlovák Nemzeti Tanács 1945-ös határozatának megkerülése, melyek számunkra szentek.” Úgy látszik, nem lehet elégszer elmondani: a föld nevesítése nem azonos a restitúcióval. Az 503/2003-as törvény a 229/1991-es földtörvény által biztosított kárpótlási lehető­ség érvényesítését teszi újra lehetővé. A törvény hatálya alá eső elkobzott földeket 2004. december 31-ig lehet visszaigé­nyelni, ezzel a lehetőséggel azonban csak szlovák állampol­gárok élhetnek. A visszaigénylési procedúra mindennek ne­vezhető, csak egyszerűnek nem, de az állam nézőpontjából érthető: csak úgy nem osztogat földeket. A nevesítetlen földek elenyészően kis részét képezik azok a területek, melyek tulajdonosát valóban nem ismerjük, mert a földhivatali bejegyzések megsemmisültek. Túlnyomó több­ségük esetében ismert a tulajdonos neve, azonban vagy már nem él, vagy nem él az országban. Az alkotmány értelmében a tulajdonhoz mindenkinek joga van. Az örökléshez való jo­got is garantálja az alaptörvény. így ezek a földek - bár ha nem jelentkezik értük tulajdonosuk vagy annak utóda, 2005. szeptember 1-jével önkormányzati tulajdonba kerül­nek - is jó eséllyel visszakerülhetnek eredeti tulajdonosuk­hoz. A különböző Szlovák Nemzeti Pártok (felsorolásukra terje­delmi okokból nincs lehetőségünk) és a néhány kérdésben velük azonos retorikát alkalmazó Smer nyilatkozatai a „szlovák dél” magyar elfoglalásáról, dél-szlovákiai térhódí­tásról, magyar hatalomról szólnak. Kétségtelen, a restitúció­val és a nevesítéssel jobbára magyar nemzetiségűek próbál­koznak, de talán azért, mert a szóban forgó földet ők vagy elődeik birtokolták. Éppen ezért nem kéne egy egyszerű tu­lajdonjogi kérdésből nemzetiségi kérdést gyártani. JEGYZET Szebb a Kevin, mint a Karcsi RÁCZ VINCE Nevünk egyszersmind von­zóvá és ellenszenvessé is te­het mások szemében, leg­alábbis ezt állítja néhány elszánt tudós, akik tudomá­nyos szempontból - még nyelvészetileg alulművelt filoszként személve is - erősen megkérdőjelezhető kutatásaik során nemrégi­ben igazolták, a név nagyon is kötelez. A kísérletbe bevont szemé­lyek úgy találták, a magas magánhangzókat - például é-t, í-t, ő-t - tartalmazó fér­finevek vonzóbbá teszik birtokosukat. A hölgyek esetében pedig éppen fordí­tott a helyzet, a női nevek­ben szereplő mély magán­hangzók - mondjuk az a, á, o, ó - szexisebbé teszik vi­selőjüket. Nos, bármi is legyen mind­ebből megalapozott és hely­tálló, a kutatás számomra megnyugtató eredménnyel járt, az amerikai kutatók véleménye szerint ugyanis én inkább szép vagyok, mintsem csúnya. Igaz, a ve­zetéknevem némileg ront az összhatáson. Sebaj. Lát­tam én már Jimmyt is csú­nyát. Amire az óceánon túli kuta­tóműhelyekben csak hosz- szas vizsgálódások során jutottak, szűkebb hazám, a szlovákiai dél leleményes lakói már rég, és legfőkép­pen önmaguktól rájöttek. Az utóbbi években ugyanis a szép hangzású és idegen eredetű nevek világa való­sággal rabul ejtette polgár­társaim egy jelentős részét. Körükben rendkívül diva­tosnak számít, hogy idegen csengésű névvel illessék az újszülötteket. Mára már Jessica, Jennifer vagy akár Vivien bármelyik felvidéki magyar óvodában akad. Sa­ját, hevenyészett gyűjtésem legeredetibb darabja az Eli- zabeth-Tyria. Hát nem szép?! Szegény rokonság, valósá­gos nyelvtörő lehet számuk­ra néven szólítani az új jö­vevényt. így aztán a nagy­szülők ajkán előbb-utóbb úgyis Juliska lesz minden Evelyn és Karcsi minden Kevin.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom