Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-11 / 185. szám, szerda
MOZIMUSTRA 2004. augusztus 11., szerda 1. évfolyam 23. szám Karlovy Vary fesztiválján komoly érdeklődés övezte Guka Omarova kazah-francia filmjét, a Sizát Árvaházban találtak címszereplőt A Shrek 2 szatirikus Hollywood-paródia fa Visszatért a zöld szörny Musztafának senki sem hívja. Mindenkinek csak Siza... Olzasz Nuszuppajev, a film címszereplője Világvégi buszmegálló. Valahol Kazahsztánban. Egy asszony és a fia. Sivár, félhalott táj - aszfaltutat, szomjas földet, száraz mezőket éget a nap. Áll egymás mellett szótlanul két ember. Mintha semmi közük nem lenne egymáshoz. SZABÓ G. LÁSZLÓ Orvoshoz mennek. Be a városba. Ki kell vizsgáltatni a gyereket. Hallgat. Nem nagyon beszél. Mi baja lehet? Tizenöt éves, és csak „befelé” él. Skizofrén, sugdossák a háta mögött. Siza, csúfolják a társai. „Nem komoly, kinövi” - mondja az orvos. És elteszi a kivizsgálásért kapott tejfölt, túrót. Siza rokonszenves, érzékeny fiú. Apja helyett anyja jelenlegi élettársa „neveli”. Kétes egzisztencia a férfi. „Szabad stílusú” bokszmeccsek szervezője kétkezi munkások között. A győztesre fogadni lehet. Nagy pénzek forognak kockán. A „szervezők” megélnek belőle. A törvény persze tiltja az ilyen véres játékokat, de kit érdekel errefelé a törvény? Sizának is jól jönne már egy kis pénz. Vehetne magának ezt-azt a városban. Például egy motorkerékpárt. El is gyalogol egy távoli rokonáért, jöjjön, nevezzen be a „versenybe”, verje péppé az ellenfelét, és övé a fődíj, egy ,jó állapotban levő” Mercedes. A rokon jön, lát is még a vodkától és győz. Elviszi a rozoga kocsit, és azonnal pénzt csinál belőle. A maffia azonban nem hagyja annyiban. Vagy a pénzt, vagy a kocsit kell visszaszerezni. Siza nem teljesen érti, mi zajlik körülötte. Csak azt tudja, segítenie kell gyorsan anyja bajba jutott társának, különben végeznek vele. Elmennek hát pénzt szerezni. Kirabolni egy útszéli pénzváltót. Sizának akkor már barátnője van. Egy nála jó pár évvel idősebb, gyerekét egyedül nevelő, furcsán járó szőkeség. Siza tartozni akar valakihez. Sokkal erősebben, mint addig bárkihez. A lopott pénzt a szerelme kapja. Éljenek addig is valahogy, amíg ő börtönben ül. Kazah-orosz-francia-német koprodukcióban készült Guka Omarova első játékfilmje. Cannes után az idei Karlovy Vary-i fesztivál műsorán szerepelt az alkotás. Tehetséges munka, nagy az értéke. Emberről és tájról, a kettő kapcsolatáról, céltalan, megfeneklett életekről, kiégett sorsokról kevesen tudnak úgy beszélni, olyan képsorokat mutatni (operatőr: Kasanbek Kidiralijev), mint Omarova. Ebben a filmben nincsenek mellékszereplők. Itt mindenki főhős, mert minden figurának finoman körülrajzolt és pontosan érezhető sorsa van. A történet a kilencvenes évek elején játszódik, de játszódhatna ma is. Tíz év alatt ott, azon a pontján a világnak aligha változott valami. Csak Siza lett időközben huszonöt. S lehet, hogy elköltözött valahova. A „semmiből” az „egy kicsit jobb”-ba. De az is lehet, hogy maradt a szőkeség házában, és hogy pénzhez jusson, most éppen ő pü- föl halálra valakit. Ketten írták a film forgató- könyvét. Omarova és Szergej Bodrov, A kaukázusi fogoly című nagy sikerű film rendezője, aki szintén Kazahsztánban forgatta első filmjét. Ismeri és szereti Kö- zép-Ázsiát. Guka Omarova Alma-Atában született 1968-ban. Tizenöt és tizennyolc éves kora között több filmben szerepelt, aztán rendező- asszisztensként gyakornokosko- dott a kazah televízióban. Első diplomáját újságíró szakon szerezte, majd dokumentumfilmesként végzett az Alma Ata-i egyetemen. Szergej Bodrowal 2001-ben került kapcsolatba, amikor a Nővérek forgatókönyvét írták. Három éve, fiával együtt, Rotterdamban él. „Pár évvel ezelőtt Alma Atában, egy kávéházban odaült mellém az asztalhoz egy huszonéves férfi - eleveníti fel a forgatókönyv születésének történetét. - Én már éppen menni akartam, fel is álltam, amikor ő odajött, elkezdett beszélni hozzám, és visszaültem. Egy csésze tea, pár szendvics és egy üveg vodka volt a tálcáján. Megkérdezte, iszom-e vele. Nem ittam. Kimerültséget és kétségbeesést láttam a szemében. Éreztem, hogy maradnom kell. Elárulta, hogy sokáig bokszoló volt. Hogy tiltott mérkőzéseken játszott. Én akkor még semmit sem tudtam az efféle veszélyes játékokról. Érdeklődve hallgattam őt. Kazahsztán déli részéről jött, ahol kemény fiúk élnek. Munkáért messze kellett mennie. Pénzért még messzebb. Anyját és húgait otthagyta vidéken, ő meg feljött a nagyvárosba, hogy majd onnan támogatja őket. így kötött ki ezeken a veszedelmes meccseken. S miközben mesélt, végig bűntudat bujkált a szemében. Nem tudom, azóta hogy alakult a sorsa, egyvalamiben azonban biztos vagyok: ha él még, ő már akkor sem megy haza soha.” Ennyi a történet, amely elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Guka Omarova „továbbírja”. 2002 szeptemberében, amikor a velencei filmfesztiválon találkozott Szergej Bodrowal, még nem sok volt papíron belőle. De pár hónappal később már az egészet elé tette. „Szergejjel aztán megváltoztattunk egy-két jelenetet. Csiszoltunk a jellemeken. Gondban akkor voltunk, amikor főszereplőt kellett találni a történethez. Június volt, Kazahsztánban tombolt a nyár. A gyerekek szünidejüket töltötték. Az iskolák üresek voltak. Úgy döntöttünk, körülnézünk néhány árvaházban. És mindjárt az elsőben, rögtön az első srác, aki megjelent a válogatáson, ő volt. Olzasz Nuszuppajev. Ekkora szerencse ritkán éri az embert. Ránéztem, és azonnal megláttam benne Sizát. Mint kiderült: egy 1937-ben félreállított, neves kazah író dédunokája, aki édesanyja halála után, hétéves korában került árvaházba. Különös kettősséget fedeztem fel benne. Félénksége és zárkózottsága ellenére remek humorérzékkel kommentálta a körülötte zajló eseményeket. Mindent megcsinált, amit kértem tőle, nagyszerűen játszott, de az a bizonyos három lépés távolság a forgatás utolsó napjáig megmaradt köztünk. Ám ahogy befejeztük a munkát, onnantól fogva a legféltettebb titkaiba is beavatott.” Bár a film fesztiválról fesztiválra utazik a világban, Kazahsztánban még mindig nem vetítették. Pedig Guka Omarova is már csak erre vár. Az Alma Ata-i bemutatóra. Közben következő filmje forgatókönyvén dolgozik. Rotterdamban írja a történetet. Egy férfiról szól, aki három évet tölt menekülttáborban. Koprodukciós alkotás lesz ez is. Kazahsztánnak nincs pénze kazah filmre. KOSSÁR LAJOS Shrek csak rajzolt szörny, mégis teljes értékű hollywoodi filmcsillag. Sőt néhány hús-vér sztárnál még híresebb is, hiszen 2002- ben Oscar-díjat kapott. Most, három év után ismét megjelent a filmvásznon, hogy fergeteges sikert arasson. A zöld szörny immár fiatal szörnyfeleségével és persze a kotnyeleskedő hülye szamárral visszatért, hogy görbe tükröt állítson nemcsak a mesevilágnak, hanem a sztárcsináló Hollywoodnak is. A forgatókönyvíró-rendező, Andrew Adamson azt nyilatkozta, hogy a folytatás sok gondot okozott számára, mert az első részben minden a hagyományok szerint fejeződött be: a fiatal szörnypár, Shrek és Fiona még ma is élnek, ha meg nem haltak. És valóban, nem haltak meg, sőt élvezték a nászutasok életét a hawaii tengerparton. Utána pedig vártak rájuk a hétköznapi, nem éppen mesés teendők. Mint például egy kötelező családlátogatás Fiona szüleinél. Szegény szülők nem tudtak beletörődni, hogy lányukból ogre szörny lett, és egy másik szörny feleségeként éli boldog életét. Ugyanis eredetileg a szép szőke herceg jegyese volt, aki így feleség nélkül maradt. Nem segít rajta senki, még a gonosz szándékú Jótündér sem. Éppen ezért - a Csizmás kandúr személyében - bérgyilkost fogadnak, hogy tegye el Shreket láb alól. S ezzel megindul egy fergeteges komédialavina, gegparádé, és a mese végén ezúttal is el lehet mondani, hogy minden jó, ha a vége jó. A Shrek második része a reklámok szerint az egész családnak készült. A korhatár a kicsiktől a nyugdíjasokig húzódik. Ennek ellenére a felnőtt nézők minden bizonnyal sokkal jobban szórakoznak majd rajta, mint a gyerekek. Ennek az az oka, hogy a Shrek 2 szatirikus Hollywood-paródia, melynek teljes értékű élvezéséhez bizonyos filmismeretekre is szükség van. Az új Shrekben nemcsak mesehősöket pellengéreznek ki, hanem nagyon sok sikerfilmet is, mint például A Gyűrűk urát, a Betolakodót, a Szellemirtókat vagy olyan alkotást is, melyet csak valóban néhány vájt fülű ismer, mégpedig a The Rocky Horror Picture Show-t. Ennek ellenére a gyerekek is élvezhetik a maró gúnnyal bemutatott meseországot, mely Hollywood és Beverly Hills prototípusa, azok túlaffek- tált, beképzelt sztárjaival. A már említett főhősök mellett sok ismerős mesefigura is megjelenik, mint például Pinocchio, a három kismalac, Hófehérke, Hamupipőke és sorolhatnánk. Mindezek mellett a filmben más, sokak által talán észre sem vehető újdonságok is fellelhetőek. Ezek elsősorban az animációt érintik: a Shrek 2 alkotóinak elmondása szerint az elmúlt három év alatt óriási fejlődésen ment át a DreamWorks stúdió animációja. A mesealakok sokkal élethűbbek, Shrek mimikája is tökéletesebb, sőt, már látni férfias ádámcsutkáját és szőrös mellkasát. Szintén sokkal élethűbb lett a Csizmás kandúr alakja, amelynek szőrzetét új számítógépes technika alakította tökéletesebbé. A szamár sem panaszkodhat: sokkal jobban artikulálhat és arc(pofa)vonásai sokszor hasonlítanak az eredetiben a hangját adó Eddyie Murphy arcvonásaira. Meg kell említenünk azt is, hogy ezeknek a rajzfilmeknek van egy kis hátulütőjük is. Míg az angol nyelvterületen óriási plusznak számít a rajzolt hősöket megszólaltató színészek teljesítménye, szinkronizált változat esetében csak a jó fordítás mentheti meg a filmet. Ha a film a szlovák vagy a magyar piacon DVD-n is forgalomba kerül, sokan élvezhetik majd az eredetiben Mike Myers, Eddie Murphy, Cameron Diaz vagy Antonio Banderas hangját. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a magyar szinkron is nagyon jól sikerült. A csehnél viszont sok szójáték, utalás a fiatalabbak számára idegennek hat, és a poén nem úgy csattan, ahogy azt elvárná az ember. A Shrek 2-be fektetett 70 millió dollár már az első vetítési héten megtérült, a harmadik hét végére már 354 millió dolláros volt a bevétel, és ma már a legsikeresebb filmek élén áll. Mindez bizonyítja, hogy még sok felnőtt nézőben ott szunnyad a gyermeki lélek, és nem szégyen bevallani, hogy néha kell egy jó kis mese nekik is. Néha kell egy jó kis mese (Képarchívum) Guka Omarova és Szergej Bodrov (Képarchívum)
