Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-10 / 184. szám, kedd
Kultúra - hirdetés ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 10. 8 MOZI POZSONY HVIEZDA: Shrek 2 (amerikai) 16,18 A főnököm lánya (amerikai) 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Minden végzet nehéz (amerikai) 20.45 MLADOST: Elveszett jelentés (amerikai-japán) 18, 20 TATRA: A passió (amerikai-olasz) 18.30 Arthur király (amerikai-ír) 21 AUPARK - PALACE: Arthur király (amerikai-ír) 15.10, 16.20, 18, 19, 20.40, 21.40 Jószomszédi iszony (amerikai) 14.20, 16.10, 17.10, 18.20, 19.40, 20.30 Pókember 2 (amerikai) 14.10, 15, 16, 16.40.17.30.18.30, 20.20, 21 Fék nélkül: Michel Vaillant (francia) 16.30 Az 50 első randi (amerikai) 18.50,20.50 Shrek 2 (amerikai) 15.20, 17.20, 19.20, 21.20 Betörő az albérlőm (amerikai) 15.30, 17.50, 20.10 Szégyenfolt (amerikai) 19.10,21.30 Pofa be! (francia) 14.50.17.19.30, 21.40 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 14.40,17.40 Elveszett jelentés (amerikai-japán) 21.10 KASSA CAPITOL: Arthur király (amerikai-ír) 18, 20.30 ÚSMEV: Pókember 2 (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Holdfényév (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - AMFITEÁTRUM: Fegyvertársak (amerikai) 21 GALÁNTA - KERTMOZI: Szégyenfolt (amerikai) 21 PATH - KERTMOZI: Trója (amerikai) 21VÁGSELLYE - VMK: Fegyvertár- sak (amerikai) 21 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Pán Péter (amerikai) 18 Pókember 2 (amerikai) 20 A titkos ablak (amerikai) 22 LÉVA - JUNIOR: Buddy (norvég) 18 KERTMOZI: Van Heising (amerikai) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Halálos kitérő (amerikai) 19 GYŐR PLAZA: Én és a hercegem (amerikai-cseh) 15.30, 17.45, 20 Függőség (amerikai-német) 17.45, 19.45 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) 17 Hirtelen 30 (amerikai) 18.30, 20.30 Holnapután (amerikai) 5.15,17.45,20.15 Holtak hajnala (amerikai) 18,20.15 A legelő hősei (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30 A megtorló (amerikainémet) 17.15,19.45 Shrek 2 (amerikai) 16,18, 20 Trója (amerikai) 17.30.20.30 Az 50 első randi (amerikai) 13.30,15.30,20.30 A nagyszínpad legjei a kevésbé sztárolt előadók voltak Zene füleinknek JUHÁSZ KATALIN Budapest. Helyzetjelentésem idején nemcsak a Sziget Fesztivál felén vagyunk túl, hanem a hárommilliomodik látogató megajándékozásán is. A 21 éves Nóg- rád megyei lányt most kis túlzással 2 999 999-en irigylik, amiért ingyenes belépésre jogosító örökös tagságit nyert. Renáta egyébként először járt a Szigeten, az üröm talán csak annyi, hogy épp a Rasmus kedvéért kelt útra. A finn műmájer rockerekre még a HIM- nél is allergiásabb vagyok, ám jókora tömeget vonzottak, ezért jövőre is számítani lehet hasonló kreálmányokra a nagyszínpadon. Bár az is igaz, hogy az itteni nagyérdemű nem vesz be mindent válogatás nélkül. Busta Rhymes-t, az első nap negatív szenzációját például máig emlegetik, válogatott jelzők kíséretében. Világsztár- rapper barátunk úgy gondolta, elég ezeknek, ha vidéki hakniműsort hoz. Azzal kezdte, hogy tizenöt percen át biztatta a népet, csapjanak némi zajt, pedig a munka- szerződés alapján ez az ő dolga lett volna. Aztán kétszámonként megismételte ezt a show-elemet. A nagyszínpad egyértelmű legjei, legalábbis a mai napig, a kevésbé sztárolt előadók voltak. A német SEEED vagy a moldvai Zdob Si Zdub szívből jövő, nívós, sodró zenével ugráltatták meg a közönséget, ami a délutáni tűző napon nem kis teljesítmény. Az „évet ismétlő zenekarokkal” (Kispál és a Borz, Anima, Sziámi) sem volt semmi szakmai problémám, sőt a tíz év után összeálló Sex Action koncertjével sem, leszámítva, hogy kissé ósdinak tartom a métáinak ezt a fajtáját. Tán soha ennyi változás nem volt a programban, mint idén, már ha a négy soknak számít. Az egyik legnagyobb csemegének ígérkező Talvin Signh taxija például a londoni reptérre menet karambolozott, és az indiai mágus könnyebb nyaksérülést szenvedett. Egy ukrán zenekar helyett is beugrót kellett keresni, a szervezők ízlését dicséri, hogy a Child Liki Tuának telefonáltak. Epeijesi barátaink kissé meglepett, ám lelkes közönség előtt domborítottak, háromra emelve a sziget szlovák fellépőinek számát. A világzenei színpad két csúcskoncertje szerintem egymást követte vasárnap este. Az év végi world- összesítések második helyezettje, a brit Oi Va Voi igazolta a várakozásokat, Rachid Taha, az észak-afrikai rai zene legnagyobb újítója pedig már ismerősként érkezett, és igazi jó barátként távozott. A moldvai Zdob Si Zdub nívós, sodró zenével ugráltatták meg a közönséget (Somogyi Tibor felvétele) Az előadás szinte teljesen „néma”, a néző azonban fokozatosan beleszeret ebbe a finom némaságba Három nővér - három darabból Mása, Emilie, Iszméné - főszereplők egy fesztiválról. Ami összeköti őket, az a szerepalkotás formája: a mozdulat. Kazincbarcikán a XVII. ifj. Horváth István Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon ugyanis mozgásszínházi produkciókat láthattunk, és hátérbe szorult a szó. Beszéljenek hát itt a nővérek. CSÉMYÉVA Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy visszajárva a kétévente megrendezésre kerülő kazincbarcikai fesztiválra több éve követhetem figyelemmel Uray Péter pantomimművész rendezéseit. Az ő Panboro Színházát több évvel ezelőtt a Duna Menti Tavaszon vendégcsoportként láthattuk. Fellépésük hatalmas szakmai és közönségsikert aratott (Tűzmadár). Mostani előadásuk Csehov Három nővér című drámájának mozgásszínházi újragondolása. „Produkciónk megkísérelt egy Csehov- hangulatú előadást színpadra állítani, az adott dráma tényleges adaptálása nélkül. A Három nővér figuráinak viszonyából építkező kamaraszínházi előadás »félközeli« helyzetekkel operálva, a gesztusvilág, illetve a színészi létezés eszközeinek tánc-értékű elemei segítségével keresi a csehovi világ belső ritmikáját és képi világát” - olvashatjuk a műsorfüzetben. Az előadás szinte teljesen „néma”, a néző azonban fokozatosan beleszeret ebbe a finom némaságba. Aznap már nem akartam több előadásra beülni. Másnap Másával, vagyis Györgyjakab Enikő harmadéves kolozsvári színészhallgatóval beszélgettem a művelődési ház hangulatos teraszán. „Nagyon örültem Mása szerepének. Régebben az egyetemen volt róla szó, hogy előadjuk ezt a darabot. Akkor a tanár Irina szerepét olvastatta velem. Nagyon mérges voltam, mert éreztem, hogy Irina nem áll közel hozzám. Később Uray Péterrel kezdtünk dolgozni, és ott megkaptam Mását. El voltam bűvölve. Aztán megnéztem Ascher Tamásnak azt a híres Három nővérét is, és nagyon inspirált. Uray Péter rendező finom instrukciókat adott, nagyon sokat segített. Nagyon pontosan kibontotta Mása karakterét, a figura belső konfliktusait. Ennek a nőnek nagyon rossz a kapcsolata a férjével. Annak idején talán azért ment bele a házasságba, mert Kuligin ígéretes tanárnak számított, aki majd nagy pályát fut be, és ő egy büszke nő lehet mellette. De később kiderült, Kuliginnek csak a státus fontos. Főleg nőként nem tud kiteljesedni az oldalán. Aztán megjelenik Versi- nyin. A Csehov-szöveg alapján valójában eldönthetetlen, meddig megy el Mása a vele való kapcsolatban. A mi darabértelmezésünk szerint az sem biztos, hogy megcsókolják egymást. Előadás alatt különben belső monológokat mondok, ami - legalábbis remélem - a tekintetben és a testtartásban tükröződik. És hogy mi volt a legnagyobb élményem ezen a fesztiválon? Csak két előadást láttam. Igazán a lengyelekre fogok szívesen visszaemlékezni (Teart Jedne- go Wiersza - Még egy kicsit). Csodás volt, ahogy a testüket használták. Egy szót sem értettem a szövegből, mégis lekötött.” A debreceni KonzervArtaudrium Színház Műhely Előhívás című komédiája fődíjat nyert a balassagyarmati Kamarajátékok Fesztiválján. A történet röviden annyi, hogy egy nemes lelkű madame megszelídít, civilizál, szó szerint kihúz az állati sorból egy röfögve kommunikáló lányt. Michael Mackenzie A bárónő és a komorna című darabját Bérezés László írta át. „A játék során mindent szabadon értelmeztek, csendekkel, elhallgatásokkal, éles vágásokkal szabták magukhoz az anyagot, hogy saját életükről, viszonyulásaikról, legbelsőbb érzéseikről valljanak.” (Ellenfény, 2004/3, Unoka Hugó) Az Emilie-t, a komornát alakító Oláh Tímeával vasárnap délelőtt, az ünnepélyes eredményhirdetés előtt beszélgettünk. „Nagy kihívás volt számomra ez a furcsa szerep. Teljesen más figurát kell kibontanom, mint az előző darabban. Ott Csokonai Karnyóné című művében Lázár deákot játszottam. A rendezőnk, Bessenyei Zoli úgy választ darabot, hogy már olvasás közben is keresi a megfelelő karaktereket. így talált meg engem is. Mivel itt egy nagyon bonyolult lelki folyamatot kell ábrázolni, az egész próbafolyamat alatt ő irányított. A végeredményt tekintve nagyon érdekes, hogy sokan, akik közelről ismernek, teljesen el voltak képedve, s alig hitték el, hogy mindaz, amit a színpadon lámák tőlem, én vagyok. Ami pedig a itteni élményeimet illeti, az valójában nem is egy színházi előadás, hiszen inkább személyes vallomásként éltem meg a 81 éves holland Hend- rika (Anna Heindrika van Hugten) bemutatkozását. Engem mélyen megérintett. Úgy gondolom, méltán kapott álló tapsot. De meg szeretném említeni a lengyelek előadását is. Az a bizarr világ teljesen más volt, mint amit én eddig életemben láttam.” A lévai Póton Színház Szophok- lész Antigoné (L’amourt) című előadása számomra vizuálisan volt izgalmas. Az ígéretes indítás a stilizált görög szobrokkal, a vetített háttérrel, a kád a színpad közepén, amelyben Iszméné megfürdik, mind-mind nagyon leköti az ember figyelmét. Fokozza az érdeklődést az is, hogy egy mellékszereplő - Iszméné - nézőpontjából figyelhetjük az előadást, aki a nővér (Antigoné) és a nagybácsi (Kreon) között áll. „Az asszony, aki mindkettőjüket megérti, de önmagát akarja vállalni, épp ezért az élet mellett dönt.” (műsorfüzet) Silvia Antol- ová földig érő piros ruhában, rendkívül érdekes mozgással jeleníti meg Iszménét. Nem lehet rá nem figyelni. „Nagyon sok elemzés, beszélgetés előzte meg a próbákat, főleg amikor az improvizációkkal vagy a mozgásetűdökkel foglalkoztunk. Az összmunka kitűnő volt. Iszméné figurája az eredeti darabban nem kiemelkedően fontos, ezért sok segítségre, fogódzóra volt szükségem a szerep megformálásához. Ezeket megkaptam Iveta Jurcová rendezőtől, aki nem csak a családi tragédiával foglalkozott, hanem a darab történelmi hátterével is. A kazincbarcikai fesztiválon a délutáni tréningek voltak szerintem a legkellemesebbek (Csetneki Gábor, a Szárnyak Színházának rendezője tartott két délután mozgástréninget). Ha fáradt voltam is, örömmel mozogtam, és feltöltődtem energiával.” Fonák festménytárlat „Arccal” a fal felé Fokváros. Aki szereti a képek hátulját nézni, jól jár a XVII. századi holland festők fokvárosi tárlatán: az összes képet „arccal” a fal felé fordítva aggatták fel. Többek közt Anthony van Dyck, Frans Hals, Jan Steen festményei lesznek nem láthatók a kiállításon. „Nem tévedésről van szó, hanem új koncepcióról” - mondta a tárlat kurátora. „A cél, átgondoltatni a tárlat látogatóival a művészet iránti prekoncepcióikat.” A tárlaton amúgy látnivaló is akad, méghozzá olyan, amely sosem tárul fel a közönség előtt: a képek hátuljára, mármint a vásznak „fonákjára” írt feljegyzések. (MTI) UP 1678 Györgyjakab Enikő (fent) és Oláh Tímea (Képarchívum)
