Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-07 / 182. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 7. MINDENNAPI KENYERÜNK Mi lesz a Bibliával? HALKO JÓZSEF A ceremónia után termékenységi szertartás biztosítja a bőséges gyermekáldást Néhány mondat az esküvőről Furcsa látványt nyújtott pár hete az esti híradóban, amint egy amerikai hivatalnok éppen házastársaknak nyilvánít két szakállas férfit, akik a körben állók tapsviharában végül szenvedélyesen megcsókolják egymást. Mielőtt sírásra vagy nevetésre fakadna az ember, alighanem megdöbben és mélységes sajnálatot érez. És ez csak fokozódik olyan esetekben, amikor valaki az ilyen homoszexuális partnerkapcsolatot még a keresztény tanításokkal is megpróbálja összhangba hozni, és azt állítani, hogy a hit tekintetében is rendben van minden... Nincs rendben. És a Biblia e kérdésben egyértelmű. Ezért azok után, hogy Ake Green svéd evangélikus papot elítélték a homoszexualitás ellen irányuló prédikációjáért, felmerül a kérdés, nem ítélik-e el egyszer - valamilyen „antidiszkriminációs” törvény alapján - a Bibliát is... Mert azt, amit Green most mondott, kétezer évvel ezelőtt ugyanüyen élesen kifejtette Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében, amikor szexuális magatartásukat „gyalázatos szenvedélynek” nevezte. „Asszonyaik ugyanis-elcserélték a természet szerinti szokást azzal, amely a természet ellen van. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természet szerint való együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek...” (Róm 1, 26-27). Ugyanilyen kemény szavakkal illeti Pál apostol a korín tusiakat is: „Ne ejtsétek tévedésbe önmagatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak... nem részesülnek Isten országában.” (lKor 6,9-10) Ezért aztán hozhatnak valamiféle nemzetek fölötti bizottságok majdan akármilyen törvényeket, egyet nem akadályozhatnak meg, mégpedig mint azt az e heti evangélium is hangsúlyozza, hogy Isten, vagyis az Emberfia visszatér, és ítélni vagy jutalmazni fogja az embereket az ő cselekedeteik szerint, miközben akkor jön, „amelyik órában nem is gondoljátok” (Lk 12,40). Igaz is, mit talál itt tulajdonképpen az Isten, ha visszatér? Ő, az emberi élet eredeztető- je olyan emberiséget talál, mely a terhesség művi megszakításának törvénybe iktatásával maga határozott megszabni, hogy ki és mikor szülessék meg... Ő mint nem csak az élet, hanem a halál ura is, egy olyan civilizációt talál itt, mely az eutanázia leple alatt ugyancsak meghatározza, kinek mikor kell meghalnia... És végül Ő, aki az embert teremtette „férfinak és nőnek” (Ter 1,27), két férfi vagy nő „regisztrált párkapcsolatát” leli..; De mintha mindez még nem volna elég, a Teremtő, aki a férfit és a nőt megáldva azt mondta nekik: „Szaporodjatok, sokasodjatok” (Ter 1, 28), olyan gyerekeket talál, akiket vagy csak férfiak, vagy csak nők nevelnek. Nem kell pszichológusnak sem lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, a gyermek egészséges fejlődéséhez szükség van a szülők nemi különbözőségére, látnia kell apát és anyát, hogy példát kapjon a férfi és a nő, a férj és a feleség, az apa és az anya szerepére. Sokakat talán csak akkor rendít meg a dolog, amikor gyermekeik az iskolából hazatérve a tanáraikról mesélnek majd, akik „regisztrált partnerkapcsolatban” élnek egymással, vagy a szexuális nevelés óráról, melyen a hasonló neműek közti biztonságos szexről vetítettek nekik. Esedeg amikor majd serdülő gyermekeik a párkapcsolat ilyen formáját is ki akaiják próbálni - „csak úgy” -, hogy milyen lehet... Szent Lukács evangéliumában maga Jézus kérdezi, hogy talál-e hitet az Emberfia a földön, amikor elérkezik? Nem felületes hitet természetesen, mely saját igény és vágy szerint alakítható, hanem a magvas isteni tanítást, mely magasra emel minden jót és nemeset, ugyanakkor élesen bírálja mindazt, ami a Teremtő Isten megtá- madhataüan törvényével ellenkezik. A svéd lelkipásztor elítélése jelentheti a „liberalizmus totalitarizmusának” eljövetelét akár, melyben minden megengedett, mindent szabad, csak egyet nem: valamit helytelennek, rossznak, elfogadhatatiannak nevezni. Konkrét álláspontot vagy viselkedést kritizálni. Vitathatatian, az egyház ren- düleüenül hirdeti az emberi méltóság tiszteletben tartását, teljességgel elfogadhatatiannak tartja a más nemi orientációval született emberek elleni gyűlöletkeltő bujtogatást. Csakhogy az egyház megkülönbözteti a szexuális beállítottságot, amiről senki nem tehet, és a szexuális magatartást, amiért viszont mindenkinek magának kell vállalnia a felelősséget. Isten előtt is, ki jön, amikor nem is gondoljuk... A szerző római katolikus pap Ha sikerrel jártunk, és megtaláltuk életünk párját, a következő lépés az, hogy megkérjük a kezét, és eljegyezzük egymást. Sok országban ezt az ígéretet egy gyűrű megvásárlása hitelesíti, mely ország-vüág előtt hirdeti: olyan szövetség köttetett, melyet mindkét fél nagyra becsül. VILÁGHÁLÓ Az eljegyzés után természetesen mindenki a menyegzőre készül. A fehér menyasszonyi ruha csak az ezemyolcszázas évek első felében terjedt el, korábban a menyasszony általában ruhatára legszebb darabját viselte. Mára viszont az esküvő komoly üzletté vált. Egy átlagos európai menyegző költségei mintegy 20 000 dollárra rúgnak; a menyasszony, a vőlegény és a nyoszolyó- lányok ruhái akár 3000 dollárt is felemészthetnek. A ceremónia Aztán eljön a várva várt nap, a házasságkötés egy nyilvános ígérettétel. A legtöbb kultúrában két tanú jelenléte teszi legálissá a szerződést. Persze, lehet több tanút is hívni, de őket már vendégeknek nevezzük. Vallástól és kultúrától függetlenül, minden esküvőben van valami közös. A menyasszony például sosem érkezik fedetlen fővel. A pogány időkben a fátyol a rontástól védte a menyasszonyt. A szertartás végeztével már nem volt rá szükség, mert a nő férje oltalmában állt; ura és védelmezője fölemelte a fátyolt, megcsókolta hitvesét, és a rontás nem árthatott többé. A zsidó hagyományoknak megfelelően a vőlegény a szertartás előtt emeli fel a fátylat, hogy megbizonyosodjék róla, a megfelelő nőt veszi-e el. A zsidó-keresztény szokások szerint a menyasszony csupán félig rejtőzik el, míg Tunéziában teljesen. Egyes iszlám országokban azonban egy lépéssel még ennél is továbbmennek. A zsidó menyegző az egyik legösszetettebb szertartás, mely egy baldachin alatt zajlik le. A menyasszony a hagyománynak megfelelően körbejárja a vőlegényt, ami egyesülésüket jelképezi, s egyben az ártó szellemeket is elriasztja. Majd a pár bort iszik egy serlegből. Aztán a vőlegény széttapos egy üvegpoharat, majd az egybegyűltek így kiáltanak fel: „Mázletov!” „Sok szerencsét!” A cigány lakodalom pedig igen mozgalmas. A jegyesek sebet ejtenek ujjaikon, és hagyják, hogy vérük egyesüljön; ezután kezüket egy selyemkendővel egymáshoz kötik. A vajda elmond egy cigány imát, ezután először a vőlegény ugoija át a tüzet, majd a tüzes menyecske következik, hogy megmutassa: bárhová kész követni urát. Végezetül kézen fogva még egyszer ugranak. A hinduknál a szertartás több napig tart. Miután a szertartás vezetője a házasság fontosságáról beszél, vőlegény s menyasszony kezeit összekötik, és szenteltvízzel öntözik meg. Az örömapa átadja vejé- nek a lánya kezét, és a fiatalok rizsáldozatot mutatnak be a termékenység oltárán. Végül édes falatokkal kínálgatják egymást. Kínában a második világháború alatt nem volt ritka a csoportos esküvő, melynek hátterében általában gazdasági megfontolások álltak. Elég volt egyetlen nyoszolyó- lány és egyetlen virágoskosár a negyven egyszerű ruhát viselő menyasszonynak és a negyven fekete konfekcióöltönyös vőlegénynek. Az ötlet Sun Myung Moon tiszteletesnek, az Egyesítő Egyház alapítójának is megtetszett. 1997-ben 2500 pár jelent meg egy washingtoni stadionban, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak - és az egyháznak is. Gyűrűsujj és virágeső Alig találunk olyan kultúrát, ahol a házasságkötésnek ne lenne fontos szereplője a gyűrű, két ember egyesülésének jelképe. Először vasból készítették, majd az aranygyűrű vált hagyományossá. A tizenötödik század óta kedvelt választás a gyémántgyűrű, az állhatatos szerelem jelképe. Valamikor úgy tartották, hogy az ember egyik vénája a szívtől egyenesen a gyűrűsujjig vezet, s aki nem hord gyűrűt, az hagyja, hogy a szerelem az ujyán át elillanjon. A ceremónia után termékenységi szertartás biztosítja a bőséges gyermekáldást. A vendégek rizs- zsel vagy virágszirmokkal borítják el az ifjú párt. Az ókori rómaiak egykor dióval dobálták a házasokat, másutt a cipőhajigálás volt népszerű szokás. A modern életkörülmények azonban a világon mindenütt megváltoztatják a házasságot és a hozzá kapcsolódó szokásokat. A világ például mára olyan kicsi lett, hogy általánossá vált a különböző nemzetiségű, kultúrájú és hátterű párok frigye. Az élet felgyorsulásával pedig Amerikában már hétköznapos jelenséggé vált az autós házasság. Reggel kilenctől este tízig félóránként kerül sor egy esküvőre. A szolgáltatásba beletartozik a virágcsokor, a szabadon választható kísérőzene, még a ruhakölcsönzés is. Sőt a szexuális tolerancia nevében ma már az egyneműek közti házasság is legális Los Angelesben, Hawaiin, Hollandiában, és a lista egyre gyarapszik, (-rigó) SORSOK Akikre kevesen gondolnak JUHOS MELINDA Sorsok, melyek iránt a legtöbben közömbösen viseltetünk. A napi feszített munkatempó, a család szinten tartása olyan terheket ró ránk, hogy alig marad bennünk készség mások nyomorúsága iránt. A legtöbben keresztülnéznek a hajléktalanokon, a koldusokon, azokon a szerencsétlen embereken, akiknek száma pedig napról napra nő. Pozsonyban 'az Árral szemben elnevezésű polgári társulás (Obcianske zdruzenie Proti prúdu) próbál tenni valamit ez ellen az áldatlan állapot ellen, és segíteni azokon az embereken, akiknek nincs fedél a fejük felett. Az egyik segítő program, a Nota bene havilap kiadása. Lényege, hogy a harminckoronás lapár felét a hajléktalan eladó kapja, s az olvasnivaló is nagyrészt az ő munkáikból és az ő sorsukról szóló írásokból áll össze. Ezenkívül természetesen találunk benne inteijúkat, melyekben általában neves személyiségek vallanak önmagukról és a nincstelenekhez fűződő viszonyukról, és számos más érdekességet. A legutóbbi számban viszont valami új is található: táskát kínálnak az újsághoz. A mutatós vászonszatyrokat nehéz körülmények között élő nők variják. A táskáért hatvan koronát kérnek, miközben az ár magában foglalja a textília árát, a varrónő és az eladó munkadíját. A napokban egy ilyen varrónőt kerestünk fel Pozsonyban. Éva Bohácková lányával és unokájával egy kis szobában lakik a vereknyei Mea Culpa hajléktalanszálló mögötti menedékházban, tíz hasonló sorsú családdal együtt. Egyedül dolgozik azon a varrógépen, amelyet egy támogatótól kapott. Más munkaeszköz nem is látható a szobában, nincs se egy szabóolló, se egy mérőeszköz. Különböző tárgyak mentén, papírvágó ollóval szabja ki a táskák alapanyagát. „Egy nap csak egy órát ülhetek a varrógép előtt, mert pár évvel ezelőtt a hátgerincemmel műtötték” - mondja az asszony, aki betegsége óta munkaképtelen, s emiatt vesztette el a lakását is. A szociális segélye mellett, amiből bizony nem igazán költekezhet, ez az egyetlen bevételi forrása. Amióta a Nóta bene megrendelését legyártotta, nem dolgozhat, nem tud ugyanis alapanyagot venni. Nincs miből. Most a legnagyobb örömet az jelentené neki, ha kaphatna akár vállalattól vagy vállalkozóktól olcsóbb textíliát, így közvetve ő is tudna segíteni másokon. Azokon, akikre csak kevesen gondolnak. Vyrábajú tasky, ktoré sí mozno zakúpit spolu s casopisom Nóta bene alebo príamo v Podporíte ich? Y séfig 69 Sk só éíastoíiie zahrnute: » náktetly na matériái, * eőmeaa m feraléMicj - tmémmkym*- risk őrs predates Nota tone ftaSka bude prédavana spolu s Casopisom).
