Új Szó, 2004. augusztus (57. évfolyam, 177-202. szám)
2004-08-06 / 181. szám, péntek
12 Gondolat ÚJ SZÓ 2004. AUGUSZTUS 6. zépiskolai végzettséggel rendelkező réteg fokozatos kialakulását - ellentétben a szakmunkásképzéssel, ahol az anyanyelven történő képzés csak korlátozott keretek között valósult meg. A magyar pedagógustársadalom minőségi és számbeli gyarapodását a képzés szervezeti kereteinek megteremtése biztosította. A felsőfokú végzettséggel rendelkező szakértelmiség folyamatosan alakul(t) ki. A felsőfokú tanintézetekbe felvett diákok között a magyar nemzetiségűek százalék- aránya általában meg sem közelítette a magyarság szlovákiai részarányát. Az iskolai végzettség szerinti megoszlás az összlakosságon belül Az 1991-es és a 2001-es népszámlálási adatok alapján a szlovákiai magyarság iskolai végzettség szerinti tagolódását és az ebben bekövetkezett változásokat a 3. táblázat tartalmazza. Általános trendként fogalmazható meg az alapiskolai végzettséggel rendelkezők, illetve iskolai végzettség nélküliek (és a gyer- mekkorúak) számának és arányának csökkenése. A magyar és a szlovák lakosság iskolai végzettség szerinti megoszlása’ a 90-es években is alapvetően különbözik. Az alapiskolai végzettséggel rendelkezők részaránya a magyar lakosságon belül továbbra is aránytalanul magas (30,5 %), összehasonlítva Szlovákia lakosságának azonos műveltségű rétegével (21,1 %). 1991 és 2001 között az alapiskolai végzettséggel rendelkezők aránya Szlovákiában 28,7 Várói 21,1 %-ra, a magyar lakosság körében 39,5 %-ról 30,5 %-ra csökkent. Az igen jelentős különbség mérséklődéséről nem beszélhetünk, mivel a magyar alapiskolai végzettségűek részaránya 22,8 Vokal fogyatkozott, szemben az országos 25,1 %-os csökkenéssel. A magyar nemzetiségű szakmunkások részaránya (23,2 %) jóval magasabb a szlovákiai átlagos értéktől (19,7 %). A 90-es években a magyar nemzetiségű szakmunkások aránya (9,8 %-kal) emelkedett, miközben az országos emelkedés mértéke kisebb (5,6 %) volt. (A szlovák népességen belüli növekedés ennél is alacsonyabb: 4,9 %.) A középiskolai érettségivel rendelkező magyarok aránya 14,9 %- ról 22,1 %-ra, emelkedett. A növekedés üteme (35,7%) alacsonyabb, mint országos viszonylatban (43 %). Legnagyobb mértékben az érettségivel rendelkező magyar szakmunkások száma nőtt (230,0 %-kal), az általános középiskolai (gimnáziumi) érettségivel (40,8%- kal) és a szakközépiskolai érettségivel rendelkezők aránya már (17,6 %-kal) kisebb mértékben emelkedett. Az (érettségivel záruló) középiskolát végzett magyar szakmunkások száma nagyobb arányban nőtt, mint az érettségizett szakmunkások szlovákiai országos mutatói (177,6 %-kal), de a gimnáziumi és szakközépiskolai érettségivel rendelkezők száma is jelentős mértékben emelkedett (50,0 %-kal, ill. 24,0 %-kal). Ennek ellenére Szlovákiában nem elhanyagolható mértékben (15,8 %-kal) magasabb a középiskolai érettségivel rendelkezők aránya. Amennyiben az összlakosságon és a magyar népességen belül az érettségivel vagy ennél magasabb végzettséggel rendelkezők arányát vetjük össze, a két csoport közti különbség még nagyobb: Szlovákiában a lakosság egyharmada (33,5 %), a magyar népességnek nem sokkal több mint 1/4-e (26,6 %-a) rendelkezik legalább érettségivel. A felsőfokú végzettséggel rendelkező magyarok aránya 10 év alatt 2.9 %-ról 4,5 %-ra, Szlovákia lakosságán belül a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 5,8 %-ról 7.9 %-ra emelkedett. A 44,1 %-os emelkedés évtizedek óta első alkalommal haladja meg az összlakosságon belüli emelkedést (37,9 %). A Szlovákiában felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül azonban a magyar nemzetiségűek aránya 5,6 %, továbbra is igen alacsony. A magyar nemzetiségű felsőfokú végzettségűek belső tagoltsága sem kedvező. Leginkább még a baka- laureus végzettségűek aránya (8,2 %) közelíti meg a szlovákiai magyarság arányát. A magiszteri fokozattal rendelkezők aránya ettől jóval kisebb (5,5 %), s a doktori fokozattal rendelkezők aránya még alacsonyabb (4,7 %). 2001-ben nőtt az „ismeretlen” iskolai végzettségűek, pontosabban iskolai végzettségről szóló adattal nem rendelkezők aránya. (Az 1990-es évek demográfiai trendjeinek megfelelően a 16 éven aluli gyermekek aránya jelentős mértékben csökkent. A csökkenés jelentős mértékű annak ellenére, hogy 1991-ben még a 15 éven felüli népességre vonatkozólag kérdeztek rá az iskolai végzettségre. Az alapiskolai oktatás tartama az 1990-es évek második felében egy évvel meghosszabbodott.) Az iskolai végzettség nemek szerint Az iskolai végzettség szerinti megoszlás nemek szerint is jelentős mértékben eltérő. A magyar nők megoszlása az országos értékeknél két szempontból is kedve3.táblázat A magyar nemzetiségű lakosság iskolai végzettség szerinti megoszlása Szlovákiában 1991-ben és 2001-ben Legmagasabb iskolai Szlovákia összesen Ebből magyar végzettség 1991 2001 1991 2001 Alapiskolai (befejezetlennel együtt) 28,7 21,1 39,5 30,5 szakmunkás (érettségi nélkül) 19,0 19,7 19,4 23,2 Szakiskolai 2,1 3,8 1,9 2,7 Középiskolai érettségivel 18,3 25,6 14,9 22,1- ebből szakmunkás 1,7 4,7 0,9 3,1- ebből szakközép 13,3 16,2 10,1 12,9- ebből gimnáziumi 3,2 4,7 4,0 6,1 főiskolai és egyetemi 5,8 7,9 2,9 4,5- ebből bakalaureusi * 0,3 * 0,3- ebből magiszteri * 7,1 * 4,1- doktoranduszi * 0,4 * 0,2 Iskolai végzettség nélkül 0,5 0,3 0,5 0,4 Iskolai végzettségről szóló adat nélkül 0,7 1,6 0,4 0,8 Gyerekek 16 éves korig** 24,9 20,1 20,5 15,9 Összesen 100,0 100,0 100,0 ipo,o * 1991-ben csak felsőfokú végzettségűek ** 1991-ben gyerekek 15 éves korig zőtlenebb. Befolyásolja ezt egyrészt a magyarság iskolai végzettség szerinti hátrányosabb összetétele, másrészt a nők iskolai végzettség szerinti megoszlása is kedvezőtlenebb a magyar népességen belül, mint az összlakosságnál (4. táblázat). A nemek szerinti megoszlás esetében a rendelkezésre álló adatok szintén az összlakosságra vonatkoznak. A következőkben az egyes iskolai végzettségek mutatóinak eltéréseit tekintjük át nemek szerinti bontásban. A férfiak és a nők iskolai végzettség szerinti megoszlásában igen jelentősek napjainkban is az eltérések. Az adatokból látható, hogy a magyar női populáció 45,1 %-a rendelkezik alapiskolai végzettséggel (a magyar férfiak esetében ez 26,5 %). A magyar férfiak között több mint kétszer annyi a szakmunkás (38,8 %), mint a nők között (17,4 %). Hasonló arányú többlet mutatható ki - ezúttal a nők javára - az általános középiskolai (gimnáziumi) végzettséggel rendelkezők körében. A magyar nők 9,6 %-a, a férfiak 4,6 %-a rendelkezik gimnáziumi vagy ezzel egyenértékű érettségi bizonyítvánnyal. A férfiak között viszont a felsőfokú végzettségűek aránya (6,1 %) magasabb, mint a nőknél (4,7%). A nemek szerinti megoszlást egy másik aspektusból is megvizsgáljuk. Az alapiskolai végzettségű magyarok között a nők részaránya 65,3 % (országos viszonylatban 63,2 %), szakmunkás képesítése van a magyar nők 33,1 %-ának, és az általános középiskolai végzettséggel rendelkezőknél, ill. felsőfokú végzettségűeknél is jelentős eltérések mutatkoznak (a magyar nők aránya 33,1 %, 69,9 %, 46,1 %, országos viszonylatban: 37,8 %, 64,7%, 45,9%). A magyar lakosságon belül is kedveződen a nők iskolai végzettség szerinti megoszlása. Valószínű, hogy a meghatározó mértékben falusi településszerkezetű magyar lakosság értékrendjét, iskolai, pálya- választási irányultságát bizonyos mértékben ez a hagyományos értékrend is befolyásolja. Az iskolai végzettség korcsoportok szerint Az ötéves korcsoportok iskolai végzettség szerinti összehasonlítása lehetővé tesz hosszabb időszakra vonatkozó összehasonlításokat is, érzékelteti a változások dinamikáját, és utal az elkövetkező változások nagyságrendjére is (3. ábra). A magyar alapiskolai végzettségűek részaránya minden egyes korcsoportban magasabb, mint az összlakosságnál. Az idősebb korcsoportoktól a fiatalabbak felé haladva részarányuk fokozatos csökkenést mutat ugyan, de még a legfiatalabbak (20-29 évesek) korcsoportjainál is mintegy másfélszer magasabb a részarányuk az országos értékeknél. (A 15-19 évesek korcsoportjait érdemlegesen nem lehet összehasonlítani, mivel döntő többségük az adatfelvétel időpontjában még tanult.) A szakmunkás végzettségűek összehasonlítása már több, időben részben eltérő folyamatot tár fel. A szakmunkások részaránya magasabb a magyar nemzetiségűek körében (25,8 %), mint az összlakosságon belül (23,5 %). A szakmunkások részaránya országosan a 40-44 évesek korcsoportjában a legmagasabb. Az idősebb korcsoportok felé haladva arányuk erősen csökken, a fiatalabb korcsoportok irányába pedig mérsékelt csökkenésük figyelhető meg. Jelentős csökkenés a 20-24 éveseknél mutatkozik. A magyar népességen belül a szakmunkások aránya a 15 évvel fiatalabbaknál, a 25-29 éveseknél a legnagyobb. A két fiatalabb 4.táblázat A magyar nemzetiségű lakosság nemek és iskolai végzettség szerinti megoszlása Szlovákiában 1991-ben és 2001-ben Iskolai végzettség 1991 Szlovákia Ebből Ebből magyarok Ebből Szlovákia Ebből 2001 Ebből magyarok Ebből férfi nő férfi nő férfi nő férfi nő Alapiskolai 30,6 45,2 38,9 59,4 20,2 32,0 26,5 45,1 Szakmunkás 34,0 17,4 35,7 14,0 32,1 17,9 38,8 17,4 Szakiskolai BHHHHH 2,8 2,8 3,2 1,7 5,3 4,2 4,0 2,4 Szakközépiskolai 18,5 21,5 13,3 14,3 24,5 27,7 18,6 19,4 általános középiskolai 3,4 5,1 3,3 6,5 4,3 7,3 4,6 9,6 főiskolai és egyetemi 9,4 6,2 4,6 2,8 11,1 8,7 6,1 4,7 iskolai végzettség nélkül 0,6 0,8 0,5 0,7 0,3 0,4 0,4 0,5 iskolai végz. szóló adat nélkül 0,9 0,9 0,5 0,6 2,1 1,9 0,9 0,9 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 korcsoportnál jelentősen csökken. Az 50 éven aluliak között a fiatalabb korcsoportok felé haladva a szlovákiai értékekhez viszonyítva a magyar szakmunkások aránya napjainkig növekszik (a 30-34 éves magyar szakmunkások aránya 1,13-szor, a 20-24 éveseké 1,22- szer magasabb az országos átlagnál) annak ellenére, hogy a magyar nemzetiség körében - mintegy 15 éves fáziskéséssel - a 25-29 évesek korcsoportjától a fiatalabbak felé haladva csökken a magyar népességen belül is a szakmunkások aránya. A középiskolai érettségivel rendelkezők aránya a fiatalabb korcsoportok felé haladva az összlakosságon belül és a magyar nemzetiségűek között is emelkedik. Az eltérés itt is jelentős, a magyar népesség hátrányára. Valamennyi korcsoporton belül alacsonyabb a középiskolai érettségivel rendelkező magyarok aránya az összlakosságnál. Az eltérés még jelentősebb, ha a teljes populáción belül vizsgáljuk meg a magyar népességen és az összlakosságon belül a legalább érettségivel rendelkezők arányának alakulását korcsoportonként. Hosszabb távon 1,15-1,10-szer magasabb országosan a legalább érettségivél rendelkezők aránya a magyar népességnél. (A legfiatalabb számba vehető korcsoportnál, a 20-24 évesek között a teljes populáción belüli arányuk 63,9 %, a magyar népességen belül 54,8 %). A felsőfokú végzettséggel rendelkezők számarányainak vizsgálata egy lényeges vonatkozásban eltér a többi iskolai végzettség vizsgálatától. Lényegében a 25-29 évesek korcsoportjától felfelé figyelhető meg arányuk alakulása érdemlegesen. (A fiatalabb 20-24 évesek korcsoportján belül még csak egy kisebb hányaduk fejezte be iskoláit). Ezenkívül a felsőoktatásban résztvevők kora is nagyobb szóródást mutat, mint a többi oktatási forma keretében. A diákok egy része később kezdi, megszakítja, munka mellett végzi tanulmányait, ebből adódóan egy vizsgált kohor- szon belül az életkor előrehaladásával egy bizonyos ideig nagyobb mértékben emelkedik a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, mint az egyéb (közép- vagy szakmunkás) végzettségűeké. Ily módon, ha a felsőfokú végzettséggel rendelkezők adatait vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 30-34 éves kortól fölfelé (13,6 %) emelkedik, s a 10 évvel idősebbek csoportjában éri el a maximumot (14,2 %), s utána fokozatosan csökken. Itt mindössze arról van szó, hogy pl. az 1967 és 1971 között születettek kohorszában (2001-ben 30-34 évesek) még emelkedni fog a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Az érdemlegesen számba vehető legfiatalabbak (25-29 évesek) korcsoportjában a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya megegyezik a 40-44 évesek korcsoportjával. Ennek oka a rendszerváltást követő időszakban bővülő felsőoktatási képzésben résztvevők számának jelentősebb emelkedésére, másrészt a felsőoktatás szerkezetének átalakulására vezethető vissza (bakalaureátus, azaz egyfajta főiskolai szintű oktatás bevezetése). A magyar népesség körében évtizedeken keresztül mintegy kétszer volt alacsonyabb a felsőfokú végzettségűek aránya, mint az összlakosságon belül. Számottevő változásra a 90-es években került sor. A 90-es években nagyobb arányban szereztek magyar fiatalok felsőfokú végzettséget, mint a korábbi évtizedekben: a 35-39 éves magyarok között a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 1,7-szer, a 25-29 évesek körében 1,5-ször alacsonyabb az országos átlagnál. A magyar népesség körében bekövetkezett változások némileg eltérnek az országos trendektől. A fiataloktól (25-29 évesektől) az idősebbek felé haladva (kivéve az 55-59 évesek korcsoportját) folytonosan csökken a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. A legmagasabb értéket a 25-29 évesek körében éri el (9,4 %). Az, hogy a magyar népesség egyes kohorszain belül - kb. a 40-44 évesekig - az életkor előrehaladásával nem növekszik a felsőfokú végzettségűek aránya, a fiatal felsőfokú végzettséggel rendelkező magyarok arányának az országoshoz viszonyított nagyobb mértékű emelkedésére vezethető vissza. (Az itt leírtakkal kapcsolatban azonban van néhány egyelőre megválaszolatlan kérdés. Ismeretes, hogy a 90- es években jelentős számban tanultak fiatalok magyarországi egyetemeken és főiskolákon. Egy .jelentős részük a jelenlét és távoliét határmezsgyéjén található. Nagy részük Magyarországon, egyelőre szlovák állampolgárként él, s általában a szlovákiai nép- számlálás során Szlovákiában is számbavételre került. Ezért nem tűnik kockázatosnak az a feltételezés, hogy a tartósan Szlovákiában élő, dolgozó fiatal magyar felsőfokú végzettséggel rendelkezők számának és arányának a kimutatott statisztikai adatoknál nem elhanyagolható mértékben alacsonyabbnak kell lennie.) A továbbiakban vizsgáljunk meg néhány további összefüggést a magyar nemzetiségűek iskolai végzettségével kapcsolatban. Az iskolai végzettség és a települések nagysága Az iskolai végzettség és a telepü lések nagysága közti szoros össze függés Szlovákiában is kimutatható (4. ábra): az alapiskolai végzettsé gűek, a szakmunkások és a szakis kolások (kumulált) aránya na gyobb a kisebb településeken, bái ez utóbbiak aránya a legkisebb fal vakban kissé alacsonyabb, mint ; falvak többségében. A középiskola érettségivel rendelkezők aránya ; településeken élők számának emel kedésével folytonosan nő. A felsőfo kú végzettségűek körében hasonk tendenciájú, de az előzőnél sokka intenzívebb növekedés figyelheti meg. Míg a legnagyobb települése ken élő középiskolások aránya kö zel kétszer akkora, mint az aprófal vakban, a felsőfokú végzettségűéi aránya mintegy nyolcszor nagyobi az aprófalvakban élőknél. A magyar népesség körébei Szlovákia magyar nemzetiségű lakosságának iskolai végzettség és ötéves korcsoportok szerinti megoszlása 2001-ben, % XI o Q ismeretlen S alapiskoláit befejezetlennel együtt) D szakmunkás (érettségi nélkül) □ középiskolai érettségivel B főiskolai és egyetemi D Iskolai végzettség nélkül (1985.5.25 előtt születettek) B Gyerekek 16 éves korig 3. ábra o,o 80,0 100,0 120,0
