Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-31 / 176. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 31. Családi kör 13 A grillezés és a piknik legyen elsősorban jó szórakozás, családi együttlét, kellemes baráti találkozó Piknikek ideje nem csak a nyár Nyár van, meleg van, ne üljünk a szobában, terítsünk meg a szabadban! Tegyünk néhány tányért, evőeszközt, poharat, színes abroszt és szalvétát karkosarunkba, és irány a természet. BOLEMANT ÉVA Nem kell több száz kilométert utaznunk, elég a lakóhelyünkhöz legközelebb álló rétre, erdőszélre kivonulni, és máris kezdődhet egy ebéd a fák alatt, vacsora a lenyugvó nap fényében a tábortűz mellett. Valahogy kinn a természetben minden falat jobban ízlik majd! Hogy mit, milyen ételt csomagoljunk a kosárba? Ki-ki ízlése szerint vásároljon és készítsen. Ma már akár hosszabb időre is bármit vihetünk magunkkal. A hordozható hűtoboxban nyers hozzávalót, grillezésre előkészített húsokat, halételt, zöldségeket szállíthatunk. Lassan mifelénk is divattá vált a barbecue. Mit is takar ez a szó? A barbecue-t a spanyolból származtatják, jelentése olyan összejövetel, ahol a társaság grillezés céljából a szabadban találkozik. A családi házak tulajdonosai szinte kivétel nélkül berendeznek a ház udvarán egy grillezősarkot. Erre szélmentes hely felel meg a legjobban, ahonnan a szél és a huzat nem viszi be egyenesen a szomszéd hálószobájába a füstöt és a hamut. A romantikusnak indult délutánt igen sokszor olyan hívatlan (Képarchívum) Praktikus kellék lehet egy jól felszerelhető piknikbőrönd A gyerekek örülnek neki a legjobban (A szerző felvétele) vendégek is megzavarják, akikre, illetve amelyekre a városi ember így elsőre nem is számít! A finom illatokra bizony odasereglenek az erdő-mező rovarféléi, legyei, bogarai, hangyái és nem utolsó sorban a szúnyogok. Mit tegyünk ilyenkor? Vigyünk magunkkal fűszernövényeket, és próbáljuk meg természetes módon elriasztani apró látogatóinkat. A citrom kimondottan légyriasztó, de a rovarokhoz hasonlóan a legyek nem kedvelik a bazsalikom, a menta, a kamilla illatát sem! Azt sem díjazzák, ha éppen egy bodzabokor közelében tanyázunk, gyűlölik ezt az illatot! Ha viszont hangyatámadás indul ellenünk, tépjünk néhány páfrányt, és tegyük az útjukba. Garantáltan visszavonulást fújnak, mégpedig rövid időn belül! És ha véget ér a nyár? A grillezés és a piknik legyen elsősorban jó szórakozás, kellemes baráti találkozó, kikapcsolódás, ilyenkor a finoman elkészített ételek mellől ne hiányozzon néhány üveg igazán finom bor sem! És ne feledjük, lehet télen is piknikezni. Nincs nagyobb kaland annál, amikor a hóban tudunk tüzet rakni és megsütni a hátizsákunkban cipelt sütnivalónkat. ÖTLET-TÁR Nyári időtöltés TIPPEK (Képek: Vári és Archívum) Tálalókosár Maradjunk a kertben. Ez a kosár jó szolgálatot tesz. Mindent egyszerre kivihetünk a piknikhez, és ugyanúgy a piszkos edényt, evőeszközt is könnyűszerrel elrejtjük a zsebekbe (de azt már zacskóban). A képen látható kosár vászonból készült, de bármilyen régi kosár alkalmas az átalakításra (sőt még jobb, mert tartása van). Oldalaira zsebeket varrunk az evőeszköznek, szalvétának, egyebeknek. Kerti tálca A gyümölcsláda ügyes kerti tálcaként szolgálhat, s ha befestjük, senki meg nem mondja, mi volt előző életében. A tányérok, poharak biztonságosan szállíthatók rajta, (köp) Szélcsengő A divatos szélcsengőért adhatunk néhány százast, de fillérekből is kihozhatjuk - illetve kulcsokból. A fiókokban az évek során összegyűlnek a régi kulcsok, ki tudja, milyen zárat nyitottak valamikor... Kidobhatjuk vagy hasznosíthatjuk őket, ráadásul némelyik oly szép, hogy kár volna érte... Arany- vagy ezüstzsinórt veszünk a méterárusnál (5-6 korona métere), és erre kötjük tetszés szerinti távolságban a kulcsokat, váltogatva a kisebbeket és nagyobbakat. Két lécet öszszeszegelünk, ezekre kötjük a kulcsos zsinórt, több szálat egymás mellé, és a folyosón olyan helyre akasztjuk, ahol a szél is éri. SZÓ MI SZÓ Hol egy spulni? BODNÁRGYULA Valamikor az iskolában én is ceruzával a kezemben indultam el a betűk világa felé. A kis füzetbe először ferde vonalakat kellett húzgál- nom oldalakon keresztül, aztán ilyeneket meg olyanokat, dőlt szilvát rajzolni százszámra, hogy lehetőleg kanyarok, kitérők nélkül találkozzanak a stráfok, szép ívben olvadjon egybe a kezdet és a vég. Az akkor fölöttébb fölöslegesnek tetsző ujjgyakorlatok meghozták gyümölcsüket, a különböző alakzatokból előbújtak a betűk, a betűk szavakká álltak össze, a szavak mondatokká, melyeket már tollal írhattunk. Sok idő múlván az írógép következett, évtizedeken keresztül koptattam betűit, mígnem, magam sem gondoltam volna, eljutottam a számítógépig, melyen eme jegyzetecske is születik, miközben reménykedem, hátha előgurul valahonnan egy spulni, vagy megcsörren a telefon, s valaki jelenti azok köréből, akiknek szóltam spulniügyben, ötöt találtak a nagymama kidobott varrógépének fiókjában. Komputer ide, e-mail oda, vonzódom a hagyományokhoz, az egykori közösségi, családi közegben kölyökként megtapasztalt erkölcsi és tárgyi értékekhez, melyek akarva-akaratlanul beépülnek az emberbe, többé-kevésbé meghatározva világszemléletét, magatartását, életvitelét. Olykor késztetést is érzünk, hogy ezeket az értékeket átadjuk gyermekeinknek, unokáinknak, hogy ezeknek az értékeknek a mentén próbáljuk meg formálni személyiségüket, alakítani pályájukat, hogy például mindjárt az elején ismertessük meg velük azokat a játékokat, melyeket mi játszottunk valamikor, még ha fennforog is a veszély, hogy tanításaink a csípek és csipszek korában anákronizmus- nak tetszhetnek, mi pedig köny- nyen nevetség tárgyává válhatunk. Habár mostanában én szoktam nevetni, kínomban, látva a rengeteg fröccsöntött műanyag szemetet, melyet ma a játékipar produkál a kínai falon innen, de főleg túl, ez azonban mit sem számít, az egész világ egy város, Made in China. Zömükben semmi fantázia, hiába énekel gombnyomásra gitár, kacsa, pisilős baba, hiába ismételgeti ugyanazokat az angol szavakat mobiltelefon, masiniszta, elefánt, a gyerek inkább butul tőlük, mint okosodna. Játszani pedig egyenesen lehetetlen ezekkel a műanyag vacakokkal - mert hogyan, mit? Pláne, ha életkoruk cirka három perc. Leány unokám, Noémi, orvosi készletet kapott. Kiemeltem az ollót, s már a tapintás alapján biztos voltam benne, még a levegőt sem viszi el, de azért hátha mégis, nyisz, nyisz, és abban a minutumban kampec, darabokra tört. A fonendoszkóp meg Noémi kezében roppant ketté. Más. Mire Leventét megtanította volna apukája, hogyan kell használni a vízipisztolyt, mely inkább gépfegyverre hasonlított, mindenhol folyt belőle a víz, és amikor meghúzták a ravaszt, magukat lőtték szembe. Lőtték? Loccsantották! Szintén Levente kapott a keresztapjától egy szép, nagy lendkerekes autóbuszt. Csak egyszer lökte meg a gyerek, igaz, mindkét kezével, ránehezkedve, azóta sem mozdul, és mégcsak megjavítani sem lehet. Hasonlóképpen rokkant a kisebb-nagyobb autók, ketyerék garmadája, melyek tulajdonképpen már csak a kétéves Lehelnek szereznek örömet, egyenként dobálja le őket a szekrény polcairól. Hol egy spulni? - kérdeztem ezek után, traktort csinálok az unokáknak. Nem kell hozzá sok, cémaspulnin kívül kiselejtezett bicikligumi, gyertya, gyufaszál, szög vagy erősebb pálcika. A spulni „kerekeinek” bemetszésével együtt öt perc alatt kész az egész, és még megy is, magától, csak fel kell húzni, emellett strapabíró. Aki készített vagy látott már hasonló traktort, vagy, legyünk modernek, nevezzük holdjárónak, hiszen a dim- bes-dombos párnán is magabiztosan halad, az tudja, miről beszélek. Csak egy a bibi - a tettig nem jutok el. Ugyanis sehol egy spulni, az a régi, fából készült. Varrónő ismerősöm azt mondja, a pályája elején még találkozott vele, azóta nem, ugyanezt állítják cérnaszakértő háziasszonyok, vagyis hogy faspul- ni nincs többé. Műanyagból meg papírból gyártott volna, de azokkal mit kezdek. Le kell tehát mondanom tervemről, mint ahogy már a fiam gyermekkorának idején a csúzlikészítésről, mert akkorra eltűntek a Zetka motorbiciklik, melyek kerékabroncsának a gumibelsejéből lehetett a legjobb, legerősebb, legtartósabb csúzlit összehozni. Korántsem biztos azonban, hogy csupán ezért nem találkozunk csúzlival katonát, vadászt játszó fiúkkal, persze, földbe vájt lyukba színes agyaggolyókat juttatni igyekvő vagy bigéző (pilinckélő), vagy éppen gyeplőnek képzelt spárgával lovacskázó gyejgkeket sem látni manapság, és csaknem teljesen kiment a divatból a bújócska, az ipiapacs, és az apu készítette fakardot, íjat is mintha teljesen a múlt relikviái közé sodorta volna az idő. Napjaink más játékokat, szórakozási lehetőségeket kívánnak-kínálnak. Ha úgy tetszik, más programokat. És ez így van rendjén. Vagy nem egészen - örök vita tárgya. Vajon fűz- hetnek-e tízéves gyereket igazi mobiltelefonhoz everlasting (maradandó) élmények? Fűzhetnek. Fűzhetnek? A magamfajta mindenesetre sajnálja, hogy sehol egy spulni, melyből a számítógép szomszédságában traktort vagy, legyünk modernek, holdjárót készíthetne az unokáinak. Meggyőződése szerint, örömükre. s
