Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-30 / 175. szám, csütörtök

„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) IZVILAG „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2004. július 30., péntek 4. évfolyam 15. szám Hétvégeken és ünnepekkor Adrienne főz, de ha épp nincs idehaza, természetesen Elemér, sőt a két nagylegény is megfogja a fakanalat, és még mosogatni sem restek Konyhatitkok sok zenével Az EloKoncert rendezvé­nyei határon innen és túl egyaránt nagyon népsze­rűek. A koncertiroda veze­tői, Török Elemér és fele­sége, Adrienne szinte ál­landóan úton vannak: hol egy zenekar turnéját bo­nyolítják, hol új produkci­ót szerveznek. M. CSEPÉCZ SZILVIA Azt hinné az ember, hogy ilyen életvitel mellett nemigen marad idő az otthoni főzőcskézésre. A Tö­rök családban azonban mindenki szívesen odaáll a tűzhely mellé, a két nagyfiút, Leventét és Szabolcsot is beleértve.- Nem rajongunk az éttermekért, habár a nagyobb turnékon időn­ként valóban nincs más megoldás - mondja Török Elemér. - A mi szem­pontunkból ilyenkor másodlagos kérdés, hogy hol és mit eszünk. A legfontosabb a művészek kulináris igényeinek a kielégítése. Mert az, hogy egy koncertnek vagy színházi előadásnak milyen lesz a minősége, nagyban függ attól, hogy milyen hangulatot tudunk két fellépés kö­zött teremteni, milyen étteremben milyen ételkülönlegességgel lepjük meg az előadókat. Vannak zenekar­ok, melyeknél a produkcióhoz hoz­zátartozik a saját konyha és a saját egy pozsonyi italgyűjtőtől sikerült szerezni. Suzanne Vega pedig egy olyan mogyoróvajat kért, amit egy­általán nem találtunk. Igaz, nem neki, hanem a kislányának kellett, mert azt szokta meg New Yorkban. Végül kompromisszumos megol­dás született: az itteni kínálatból választottak egy hasonlót. A fiúk is Ahogy Levente, Szabolcs is szin­te belenőtt a koncertszervezésbe. Még mindketten tanulnak - Leven­te a komáromi Selye János Egye­tem kihelyezett közgadász szakán volt másodéves, Szabolcs pedig a dunaszerdahelyi gimnázium hato­dik osztályát fejezte be az idén -, de ha csak tehetik, besegítenek a szü­leiknek. Levente például ügyesen tolmácsol angolból. De nem csak a turnék ideje alatt, odahaza is bár­mit elvégeznek. Két éve, amikor egy szerencsétlen balesetet követő­en egyedül Szabolcs maradt tal­pon, hónapokig ő látta el a többi, még mankókkal is nehezen közle­kedő családtagot.- A baleset 2002. június 19-én történt - idézi fel Adrienne már né­mileg megkönnyebbülve az esemé­nyeket. -Az országos Edda-turné ti­zedik, utolsó helyszínére, Ipolyság­ra igyekeztünk. Tökéletesen kipi­hentnek éreztem magam, s ragasz­kodtam hozzá, hogy én vezessem a Cadillacet. Elemér és a frissen érett­ségizett Levente ült még a kocsiban, nem utazott velünk, így amikor végre hazakerültünk, a lábadozás majd’ egy éve alatt rá hárult az ösz- szes házimunka.- Egy életre kimosogattam ma­gam -jegyzi meg huncut mosollyal Szabolcs. - A főzésbe szerencsére besegítettek a nagymamák. Úgy, mint amikor még kisebbek voltunk, és anyuék több napra elutaztak. Emlékszem, apu édesanyját csak vonatos nagyinak hívtuk, mert ő rendszerint Pozsonyból érkezett vo­nattal, anyu édesanyja pedig busz- szal, Gátőrről. Ma már inkább mi látogatjuk meg őket, szeretetből persze, de azért a gyomrunk is oda húz... A szülői koszttól igazából so­ha nem tudtam elszakadni. De ha éhes vagyok, csak kinyitom a hűtő- szekrényt, és jöhet a kolbász, a sza­lonna vöröshagymával, fokhagy­mával, mustárral és kenyérrel... A reggeli sonkás rántottét viszont én szoktam elkészíteni, s földobom egy kis lila hagymával vagy paradi­csomszeletekkel, sajtkockákkal. Az anyuci főztje- Én a középiskolában tanul­tam meg kicsit önállóan gondos­kodni magamról - kapcsolódik be a témába Levente. - Sárospata­kon végeztem, ami meglehetősen messze van. Ha kell, gyorsan elké­szíthető ételeket most is vállalok. Az öcsémmel ellentétben én in­kább ínyenc vagyok, de anyuci ételei közül nehezen lehet válasz­A Török családban mindenki szívesen főz, a két nagyfiút, Leventét és Szabolcsot is beleértve szakácsok. Ilyenkor általában ben­nünket is meghívnak, mivel mi is a stáb része vagyunk. Ezek a közös ét­kezések általában nagyon jó hangu­latban telnek, ilyenkor szövődnek az igazi kapcsolatok, barátságok. De az is gyakori, hogy a művészek pontosan írásban rögzítik a techni­kai feltételeket. S ezek között az is szerepel, hogy az öltözőbe milyen márkájú és milyen típusú italokat készítsünk be, hogy milyen hideg­tálak vagy meleg ételek legyenek. A show-biznisz tízparancsolatának egyike, hogy a kívánságokat teljesí­teni kell. Megesett már, hogy valami­lyen étel- vagy italkülönlegessé­get nem sikerült beszerezni? Igen - válaszol mosolyogva apja helyett az idősebbik fiú, Levente. - A Scooter együttes Sumbacót ren­delt, amiről csak annyit tudtunk, hogy olasz eredetű ital. Körbefutot­tam érte még Bécset is, aztán végül amikor a Rozsnyóról Tornaija felé vezető úton bekövetkezett a már oly sokat hallott mikroalvás. Semmi­nek nem mentünk neki, de állítólag megrántottam a kormányt, amitől az autó a levegőbe repült. És milyen a sors - én szervező vagyok, de ilyen szervezést még filmen sem láttam -, a balesetnek négy szemta­núja volt: szemben velünk egy men­tőautóban három baleseti sebész utazott Pozsonyból Kassára, mögöt­tünk pedig egy másik mentőautó­ban egy gyermekklinika főorvosa. Levente súlyos koponyatörést szen­vedett combnyaktöréssel megtold­va, Elemérnek a medencecsontja csúszott szét, nekem négy nyakcsi­golyám tört el. A fiunkat azonnal a kassai kórházba szállították, ott ün­nepelte a tizennyolcadik születés­napját. Mi a férjemmel hónapokig a rozsnyói, majd a dunaszerdahelyi kórházban feküdtünk. Már annak is örültünk, hogy egyáltalán újra tu­dunk enni... Szabolcs hála Istennek tani, mert abszolút ízesen és fino­man készít el mindent. Nemrég éppen az egyik ízvilágban megje­lent recept alapján sütött portugál csirkét, hát az valami fenséges volt! Minden, ami időigényesebb, az anyura hárul, apu a rövid idő alatt elkészíthető ételek specialis­tája. Első osztályú például a spa­gettije, de a juhtúrós sztrapacská- ja is lekörözhetetlen. Habár ez utóbbi elkészítése már hosszadal­masabb.-Ajuhtúrós sztrapacskát és még sok minden mást is a Páskaházán élő nagymamámtól tanultam, aki ma, kilencvenévesen is ott tüstén­kedik a konyhában - szólal meg Elemér. így a fiaim is megismerhet­ték az utánozhatatlan gömöri íze­ket. Pozsonyban születtem, de utá­na pár évig Gömörben élt a csalá­dunk. Anyai nagymamám kamrájá­ban ott lógtak a régi világból meg­maradt vászontarisznyák, azokban tárolta az erdei és mezei fűszernö­Minden, ami időigényesebb, az anyura hárul (Kiss Gábor felvételei) vényeket, melyek olyan különlege­sen zamatossá tették a főztjét. Igazi parasztgyomor Később a bodrogközi konyha ha­tása alá kerültem, mivel az édes­apám három évig Leleszen tanított egy mezőgazdasági szakközépisko­lában (idősb Török Elemér költő, újságíró - a szerk. megj.). Akkor még hárman voltunk testvérek, há­rom fiú, és izgalmas élmény volt, hogy egy kolostorban laktunk, ha­talmas boltíves szobákban, ami an­nak idején a premontrei szerzetesek tulajdona volt. A Bodrogközben sok azonos ételt másképp neveznek, mint Gömörben, ilyen volt a pa- szulyleves, amit a nagymamám zöldbablevesnek hívott. A gyermek­korom legnagyobb részét még távo­labb - ahogy a bodrogköziek mond­ják, a vízen túl töltöttem. A szüleim tizenöt évig egy kisiskolában taní­tottak a Labore, a Latorca és az Ondava ölelésében fekvő reformá­tus kisközségben, Abarán, utána költöztünk vissza Pozsonyba. Én vi­lágéletemben mindenevő voltam, azt szoktam mondani, hogy igazi parasztgyomrom van, ebben ha­sonlít rám Szabolcs fiam. így, a negyvenen túl sem vetem meg a fi­nom húsokat, a sonkákat, de most már mindent csak módjával fo­gyasztok. Igyekszem odafigyelni az étrendemre. Ha az ember megtalál­ja a középarányt, és megfelelő mennyiségű mozgással vagy más energiaégető tevékenységgel páro­sítja, akkor sokkal jobb lesz a közér­zete. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végeztem, ahol a búza­nemesítés mellett tantárgy volt a nemes borfajták ismerete is. Speciá­lis borkóstolókra jártunk, így van áttekintésem arról, hol lelhetők fel az igazi jó borok. A vörösbort Vil­lány vagy Szekszárd környékéről szeretem, a fehérborok közül na­gyon jók a Balaton-felvidéki, és a Hegyaljai, tehát a Tokaj-környéki borfajták. Ami a konyhai teendőket illeti ...- Mivel csupa fiú volt a család­ban, jó anyám mindenre megtaní­tott - folytatja Elemér. - Hétvége­ken és ünnepekkor Adrienne főz, de ha épp nincs idehaza, mert tár­gyal vagy a tévéstúdióban ad előze­test valamelyik rendezvényünkről, természetesen megfogom a faka­nalat. És a mosogatást is vállaltam.- Az az igazság, hogy a mi mun­katempónk mellett a nagy ebédek és a nagy beszélgetések általában a szabad hétvégékre maradnak - ve­szi át a szót Adrienne. Én tősgyöke­res csallóközi vagyok, az édesapám Előpatonyból származik, s ott is lak­tunk hatvannyolcig, a szovjet had­sereg bevonulásáig. Egészen pici voltam, de jól emlékszem, hogyan vonultak el a házunk előtt a tan­kok... Apámék tizenhármán voltak testvérek, s mint a legfiatalabbat, őt taníttatták. Végül is pedagógus lett. Az anyukám szintén tanított. Ők Gútoron éltek, oda költöztünk mi is. Öten voltunk testvérek, egy hú­gom és három öcsém van. Az édes­anyám remek szakácsnő, bármiből képes finom ételt kreálni. Nagyon szerettem például a - csallóközie- sen mondva - darás csikmákot, az­az a darás tésztát savanyúsággal. Apukám - ő sajnos már nem él - ugyan ritkán főzött, de ha mégis, akkor fantasztikus ízeket varázsolt. Olyan nagyszerű lecsót, amilyet ké­szített, még sehol máshol nem et­tem, és én magam sem tudom elta­lálni ugyanazt az ízt. Annak idején a húgom, Ildikó hamar odatalált a tűzhelyhez, én viszont bármi mást csináltam, csak főzni ne kelljen. Ta­karítani szerettem, a főzés ízére csak jóval később jöttem rá, az egyetem befejezése után. Elemérrel Pozsonyban, az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg. Én bölcsészhall­gató voltam, Hornyák Pistáékkal műsorokat szerveztünk a JAIK-ban. Egy alkalommal a gödöllői egyete­misták színjátszócsoportját láttuk vendégül, és Elemér háttérzenész­ként abban hegedült... Főzni akkor kezdtem, amikor az egyetem befe­jezése után összeházasodtunk, sa­ját konyhám lett, és megszülettek a gyerekeink. Az első időkben még a húslevest is recept alapján csinál­tam. A receptgyűjtögetés mint hobbi a mai napig megmaradt, s ha va­lamelyik új étel kiállja a család kós­tolópróbáját, akkor bekerül az ál­landó menübe. Nagyon szeretek sű­rű, sok zöldséggel dúsított levese­ket főzni, és szeretek játszani az ízekkel, a fűszerekkel. Visszakö­szönnek az ősök ízei is, Elemér csa­ládjának hagyományos, tárkonnyal, bazsalikommal fűszerezett ételei­ből és a csallóközi konyhából egy­aránt igyekszem átmenekíteni a fi­nomságokat. De vöröshagymát és fokhagymát szinte mindegyik étel­be teszek. Szerencsés vagyok, mert a családom minden újdonságért hálás, még akkor is, ha reggel elma­radhatatlan a kakaó, és az örökös kedvenc, a rántott csirke vagy a na­túr pulykamell hasábburgonyával. Mindenesetre igyekszem a nehéz sülteket egészségesebb köretekkel kiegyensúlyozni. Szívesen vásáro­lok különféle zöldségeket, de min­dig ott motoszkál bennem, hogy nem tudhatom, melyik mennybe agyonpermetezett. Egyelőre egy szűk, háromszobás lakásban la­kunk, de már elkészült Eperjesen a Kis-Duna-parti nádfedeles házunk, és talán a nyáron végre kiköltözhe­tünk. Nagy kertem ott sem lesz, de legalább a család számára ter­meszthetek majd bionövényeket. Sült ponty Török Adrienne szerint Veszekkét-három kiló pontyot (általában fagyasztva, tisztítva). A szeleteket bedörzsölöm paprikás-sós liszttel, és a tepsiben több rétegben egymásra rakom. A burgonyát vastagabb szeletekre vá­gom, és a hal köré adagolom. Az egészet megszórom köménymag­gal, s a halat is, a burgonyát is vékony csíkokra vágott szalonnával borítom. Bőségesen teszek rá fokhagymát (legalább két fejet) és három nagyobb fej karikákra vágott vöröshagymát. A tepsit forró­ra hevített sütőbe rakom, majd kis idő múlva közepes hőmérsékle­tűre állítom. Körülbelül ötven perc alatt sül készre. (A receptet az apósomtól lestem el, az egész család kedvence.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom