Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-26 / 171. szám, szombat
16 Visszhang ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 26. AD. ÚJ SZÓ - VALAKINEK FELELNIE KELL..., JÚNIUS 28., JÚLIUS 1. Sklut Tibor: nem szegtem meg a szavamat A Dunajské Strkopiesky Kft. területe. A kavicsbánya melletti, több mint tízhektáros területet, amely a szövetkezet használatában van, termőföldként tartják számon... (Sklut Tibor felvétele) Tisztelt szerkesztőség, megdöbbenve olvastam Péterfi Szonya „Valakinek felelnie kell az eltűnt milliókért” című cikkét. flmPVISSZHANG Az Új Szóban még 2001 szeptemberében megjelent cikkben a riporternő, anyagi visszaélésekkel vádolt meg. Természetesen elindult a lavina, különböző ellenőrzés szabadult a nyakamba, és csodák csodájára az összes ellenőrzés az én büntetlenségemet bizonyította. A támadó ellenzékieknek nem sikerült összegyűjtenie a választásra jogosult lakosok 20 százalékának aláírását, ennek ellenére én magam kértem a népszavazás kiírását és megtartását községünkben. Közjegyzőnél írásbeli nyilatkozatot helyezetem letétbe, mely szerint, ha az ellenem felhozott vádak igaznak bizonyulnának, vagy a polgárok többsége akarná távozásomat, akkor én lemondok tisztségemről. Tehát nem szegtem a szavamat, ahogy a félretájékoztatott újságírónő állítja riportjában. Sajnálatos, hogy a büntetlenségemet bizonyító jegyzőkönyvek nem érdekelték a szerzőt, miként az a tény sem, hogy a 2002-es választásokat újra megnyertem. Talán eljött már az idő, hogy leváltsuk a felsőpatonyi lakosságot? Még mindig nem tudják, hogyan és kire kellene szavazni? A 2004-es júniusi cikkét a riporternő egy névtelen, magát megnevezni nem kívánó rejtelmes telefonáló mondandójával kezdi. A névtelen telefonáló szerint teljesen leépült ez a virágzó község. Ennek a hamis állításnak az ellen- súlyozására csak néhány adatot említenék: Felsőpatonyban jelenleg valamivel több mint 1600 lakos él. A község kültelki határmódosításával sikerült legálisan, vagyis a törvényes feltételek betartásával és a felsőbb szervek jóváhagyásával 36 hektár területet beltelkesíteni, ezáltal több mint 350 potenciális építkezési telek kialakításához teremtettük meg a feltételeket. Jelenleg községünkben több mint 10 családi ház építésére van kiadva építkezési engedély és további 80 építkezési parcella van teljesen vagy részlegesen közművesítve. 1991-ben először nyertem meg a helyhatósági választásokat Felsőpatonyban. Eddig négyszer nyertem meg a választásokat, és ha a tisztelt újságírónő megszólította volna a falu lakosságát, akkor nagyon hamar rájött volna, hogy miért. Ez év áprilisában nagyon súlyos autóbalesetet szenvedtem, melynek során megsérült a hátgerincem. Saját felelősségemre nem feküdtem be a kórházba. Bár a gyógykezelésem még akár hónapokig eltarthat, nem maradtam betegállományban. Délelőtt munkába járok, délután pedig rehabilitációs gyógykezelésre. Egészségi állapotom nem pont akkor, hatkor romlott meg hirtelen, csak nem láttam értelmét egy nagyon fájdalmas procedúra után meddő vitákba bocsátkozni az újságírónővel. Ahogy a mellékelt fotón is látható, cégem, a Dunajské Strkopiesky Kft. befejezte az engedélyezett kavicskitermelést. A kavicsbánya tőszomszédságában található egy több mint tízhektáros terület, amely a szövetkezet használatában van, termőföldként tartják számon a mai napig, pedig több mint tíz éve a szövetkezet elnöke bányászati engedély és a tulajdonosok beleegyezése nélkül eddig már több mint 300 000 köbméter kavicsot bányászott ki erről a területről. A kavicsból származó bevétel pedig furcsa módon nem jelenik meg a szövetkezet könyvelésében. Valakinek itt kell felelnie az eltűnt milliókért. Magyarán: a lopásért. Azon az ún. eltüntetett 14 hektáron 4 utcát nyitottunk összességben több mint 150 építkezési telek kialakításával. Még a legnagyobb rosszakaróm sem állíthatja rólam, hogy nem tettem meg minden tőlem telhetőt a falu fejlesztéséért. Az itt lezajlott rendezvények, beruházások nem adnak okot a szégyenkezésre. Sokkal több is megvalósulhatott volna, ha az itt letelepülő vagy letelepülni szándékozó cégeknek nem veszik el a kedvét, attól, hogy itt eresszenek gyökeret. Néhány kiragadott példa: 1. 2001-ben egy holland-szlovák cég helyezte át székhelyét községünkből Érsekújvárba, mivel az itt kialakult légkörben nem tudtak dolgozni. 2.2004-ben az osztrák ipari kamara bejelentette - valamint a hazai médiákból is értesülhettek róla -, hogy Európa legnagyobb au- tószőnyeg-gyártó cége Felsőpatonyban kívánja felépíteni legújabb gyáregységét. 60 milliós zöldmezős beruházásról és ezáltal 2 éven belül 100 újmunkahely kialakításáról lett volna szó. Sajnos már múlt időben kell beszélni a beruházásról, mivel a befektetni szándékozó cég több, magát felsőpatonyi környezetvédőnek bemutató cég felszólítása alapján meggondolta magát. Az üzem ugyan Szlovákiában, de sajnos, már nem Felsőpatonyban fog megépülni. 3. Szélmalompark létesítésére önkormányzatunk a határ menti együttműködés keretében még tavaly nyújtott be pályázatot az osztrák Prellenkirchen községgel. Bár nem jártunk sikerrel, megszólítottak a legnagyobb osztrák szélmalompark telepítésével foglalkozó cég vezetői, és kifejezték szándékukat, hogy szélmalomparkot telepítenének a községünkben. Az előkészületi tárgyalások továbbra is folynak. Ami a bérlakásokat illeti, az előzményekhez hozzátartozik, hogy még 1997-ben községünk öröklakások infrastruktúrájának megépítéséhez kapott 4 087 000,- Sk-t. Az eredetileg kiválasztott területen végül is az akkori képviselő-testület döntése miatt nem épülhetett meg a 18 lakásos tömblakás, de mivel már nem volt idő új építkezési telek kiválasztására, ezért, talán Szlovákiában egyedüliként, visszaadtuk az állami és fel nem használt dotációt. Végül is más területen kínkeservesen megépültek ezek az öröklakások. Az építkezés időtartama alatt a tulajdonosokat ott is ellenem hangolták. Most, amikor a fő hangadók az általuk vásárolt lakásokat néhány év elteltével dupla árért- értékesítették, senki nem jött el közülük hozzám panaszkodni. Ugyanez a helyzet a jelenlegi bérlakások lakóival. Hagyták magukat felheccelni, de nem biztos, hogy ez a megoldás. Néhány tényt szeretnék közölni a tisztelt olvasókkal: azokat a területeket, ahol a bérlakások megépültek, a feleségem odaajándékozta az önkormányzatnak. Ez nagyon rossz döntés volt, mint ahogy a bérlakások megépítése is. Egyszerűbb lett volna egy bérlakásépítés terén tapasztalatokkal rendelkező tőkeerős vállalattal megépíttetni, mert akkor már régen elfelejtettem volna az egészet. A bérlakások mindezen probléma ellenére már tavaly novemberben elkészültek volna, ha én egy állami hivatalnok zsarolási kísérletének eleget teszek. De ellenálltam. Lehet, hogy rosszul cselekedtem? A bérlakások vélt vagy valós problémája csak egy ürügy a végső cél elérése érdekében. Ez pedig eltávolításom a polgármesteri posztról. Nem értem, hogy az elmúlt néhány hónapot miért nem tudták arra kihasználni, hogy a bérlakásokat befejezzék? Ami a községi vállalat gépparkjának átíratását illeti a községre, teljes mértékben törvényellenes módon történt. Én nem az átíratás, hanem a formája ellen tiltakoztam. Hogyan lehetséges az Alfa Kft. tulajdonos ügyvezetőinek a beleegyezése nélkül átíratni ezeket a gépeket a falura? Miként történt meg az átírás, ha a gépek egyszerűen eltűntek a vállalat tulajdonából a cégért felelős ügyvezető igazgatók beleegyezés nélkül? Ami a lemondásomat illeti, én azt a lehetőséget kínáltam fel, hogy fejezzük be a bérlakások építését, ezzel párhuzamosan keressük meg a vétkeseket. Bízom benne, hogy sikerül a felborzolt kedélyeket lecsillapítani, és megpróbálunk együttműködni. Nagyon elfáradtam ebbe a munkába. Váltanom kell és váltani is fogok. Szeptember végéig befejezem a bérlakások építését, felavatjuk a községi szimbólumokat, utána azt csinálom majd, amit Június végén lapunk terjedelmes riportban számolt be arról, hogy a felsőpatonyi lakosság és képviselő-testület egy része, és Sklut Tibor polgármester között - állítólagos anyagi visszaélések miatt - megromlott a viszony, s a kialakult állapot már-már a község működőképességét veszélyezteti. A riportot Péterfi Szonya jegyzi, aki lapunk régi munkatársa, több tényfeltáró írás szerzője, aki szerette volna megszólaltatni Sklut Tibort is. A polgármestert eleinte nem tudtuk elérni, utóbb egészségi okokra hivatkozva utasította el a találkozást. Később sikerült időpontot egyeztetnünk. Ám Sklut Tibor június 14-én délelőtt arról tájékoztatott, mégsem kíván találkozni Péterfi Szonyával, de e-mailben hajlandó válaszolni a kérdéseire. A riportműfajban szokatlan véleménycsere megtörtént. A riport két részben jelent meg, június 28-án és július 1-jén. A megjelenés után Sklut Tibor felkeresett a szerkesztőségben és arra kért, hadd fejtse ki véleményét ő is. Ez a lehetőség már a riport készítésének folyamatában is adott lett volna számára. Ennek ellenére - az elérhető legteljesebb objektivitásra törekedve -teret adunk Sklut Tibor és Izsák József, a községi kft. volt ügyvezetője véleményének is. Kocur László, az Új Szó főszerkesztője szeretek, ott fogok dolgozni, ahol igazán megbecsülnek. Csodálatosabb munkát el sem tudtam képzelni, mint a polgármesterkedést, biztos csalódást fogok okozni a rám szavazó felsőpatonyi polgároknak, de üyen körülmények között - ők is beláthatják- nem lehet dolgozni. Azt pedig nem tudnám elviselni, hogy csak szépen üldögéljek az irodámban és ne csináljak semmit. Lehet, hogy sok mindent ehontottam, de hát a csata után minden katona tábornoknak képzeli magát. Csak az vét, aki cselekszik. Az, aki nem csinál semmit, csak kritizál, vagy igyekszik szétrombolni mások munkáját, sokkal könnyebb helyzetben van, mint én. Tisztelettel Sklut Tibor Felsőpatony polgármestere AD. ÚJ SZÓ - VALAKINEK FELELNIE KELL..., JÚNIUS 28., JÚLIUS 1. Az Alfa Kft. volt ügyvezetőjének válasza Nehéz válaszolni egy olyan írásra, amely inkább hasonlít egy vádirathoz, mint egy tényfeltáró riporthoz, és nehéz reagálni úgy, hogy a hozzászólás ne védőbeszéd legyen. Ezért csak néhány valós adatot szeretnék közzétenni. Felsőpatony község 2002 februárjában létrehozott egy községi vállalatot Alfa Kft. néven. A vállalat a cégbejegyzés szerint 25 tevékenység folytatására volt feljogosítva, mint például: építészeti és azzal összefüggő tevékenység, gépi mechanizmusokkal való munkák és ezen gépek kölcsönzése, vülanyszerelési munkálatok végzése, parkok, kertek, nyilvános zöldterületek gondozása, községi utak karbantartása, szennyvízelhordás, sport- és kulturális rendezvények szervezése stb. Mondhatnám úgy is-, hogy ezek voltak a fő tevékenységeink. Tehát a vállalat létrehozása nem kizárólag egy tevékenység folytatására és nem egy akció kivitelezésére szólt. A vállalat az alapítótól a kötelező 200 000 koronás alapítóösszegen kívül több pénzt nem kapott. Ebből az összegből kellett volna felfejleszteni a céget olyanná, hogy problémamentesen tudjon működni. Igaz, az alapító nem határozta meg a cég tevékenységének kereteit, nem fogalmazott meg sem feladatokat, sem korlátozásokat. Nem szabályozta cégét gazdaságilag, és akkor még az ügyvezetők tevékenységét sem korlátozta. A kommunikációs láncszemet a cég és a falu között a polgármester úr alkotta, nem pedig a képviselő-testület. Ezért érthetetlen számomra a mai napig, hogy a képviselő-testületnek miért lett a saját vállalata az egyik napról a másikra mostohagyerekké? Miért lett egyszerre rossz minden, amit csináltunk, ha az alapító se pénzt nem adott, sem a játékszabályokat nem határozta meg? Miért volt az a sok támadás, amikor a cég haszonnal dolgozott? Rajtam kívül a vállalat összes alkalmazottja falubeli volt. Az esedékes alvállalkozókat, bedolgozókat is két szempont szerint választottuk ki: lehetőleg falubeli legyen, jól és jó áron dolgozzon. A vállalat egész jól beindult. Rögtön az elején sikerült a polgár- mester úr segítségével belekezdeni a falusi bérlakások építésébe, továbbá 8 családi ház építésére kaptunk megrendelést. Beindultak az egyéb munkálatok is. Sikerült megvennünk egy telket Felsőpatony és Csécsénypatony között, melyen a szétparcellázás után 28 családi házat építettük volna fel. Ezzel az akcióval a vállalatnak legalább két évre lett volna munkája, és az sem mellékes, hogy több mint 15 millió korona tiszta hasznot hozott volna. De a képviselő-testület ezt az akciót is különösebb indoklás nélkül megvétózta, bár már 6 telekre megkötöttük a szerződést. Szólnék pár szót az ominózus lakásokról. Az építkezés 2002 májusában kezdődött. Egy év alatt kellett volna felépíteni a lakásokat úgy, hogy pénzre csak az év végén számíthattunk. Ez szinte lehetetlennek tűnt, de mi megpróbáltuk. Ami a kapott pénzt illeti, utólag a tervezőiroda is elismerte, hogy a valós költségvetésnek 18%-kal, vagyis 6 millió koronával kellett volna magasabbnak lennie, de akkor túllépte volna az állam által szabott 16 500 koronás négyzetméterenkénti összeget. Sok minden kimaradt a költségvetésből: 8 kémény 1 000 000 koronáért, közel 1000 m2 külső vakolat 500 000 koronáért, 2000 m2 burkolat 600 000 koronáért stb., hogy csak a legnagyobb tételeket említsem. De ez csak későn derült ki. Maga az állam is elvitt a pénzből 1 000 000 koronát, amikor a hozzá- adottérték-adó nagyságát megváltoztatta. Az első év után a vállalat 1 000 000 koronás nyereségadót fizetett be az államkasszába. A vállalat a falu számára elvégzett munkálatokért sem látott soha pénzt, ez közel 2 000 000 koronát tesz ki. Mivel a vállalat szinte nulla tőkével indult, a cégalapítási költségek: gépek vásárlása, reklámok, fejlesztés stb. körülbelül 3 000 000 koronát tettek ki . Ezek azok a gépek, amelyek a cikk végén szerepelnek, tehát az állítás, •hogy ezeket a falutól kaptuk volna, valótlan. Ha mindent összeadok, az kb. 13 millió koronát kapunk. Ez volt az a segítség, amelyet mint kezdő vállalat, az induláshoz kaptunk. Ennek ellenére mi igyekeztünk a legjobb anyagokkal a legjobb színvonalon dolgozni. A képviselőket többször is figyelmeztettem a várható problémákra. Végezetül pedig, mint aki jól végezte dolgát, a testület feljelentette a saját cégét, amely az ő utasításai alapján került ilyen helyzetbe. Izsák József Királyfiakarcsa
