Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-24 / 170. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 HÉTVÉG(R)E Szárnyal a keselyű FIGYELŐ TRANSINDEX A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség (az őszi parlamenti választásokon in­dítandó képviselőjelöltek ál­lítására) az erdélyi magyar­ság számára megszervezi az előválasztásokat, amelyeken minden érdekelt romániai magyar szavazópolgár indul­hat - nyilatkozta Markó Béla az MTI-nek. Az erdélyi Ma­gyar Polgári Szövetség (MPSZ) azt javasolta, hogy szeptemberben az RMDSZ és az MPSZ „közös belső válasz­tásokat” szervezzen a képvi­selő- és szenátorjelöltek kivá­lasztására. Markó nem tartja célszerűnek, hogy az RMDSZ által megszervezendő elővá­lasztások megrendezésében bármilyen más szervezet részt vegyen. „Ha a Magyar Polgári Szövetség tagjai részt akarnak venni az előválasztá­sokon, megtehetik, hiszen nekünk az az érdekünk, hogy minden erdélyi magyar vá­lasztópolgár részt vehessen a jelöltek megválasztásában” - mondta Markó Béla. A Transindex című erdélyi magyar internetes újság sze­rint a Magyar Polgári Szövet­ség elnökének, Szász Jenőnek a javaslatára Eckstein Kovács Péter, az RMDSZ kolozsvári, liberálisként számon tartott szenátora is reagált. Úgy gon­dolja, hogy az előválasztások­ra készülő listán RMDSZ- tagságtól függetlenül bárki­nek lenne jelöltállítási joga. - Meg kell adni a megmérettetés lehetőségét azoknak is, akik nem RMDSZ-tagok, az vi­szont, hogy a parlamenti meg­jelenés hogyan lehetséges, még a jövő zenéje - mondta Eckstein Kovács Péter. A honlap a tusványosi sza­badegyetem eredeti program­jára utalva emlékeztetett arra is, hogy az erdélyi magyarság nemzetpolitikai céljairól és ro­mániai képviseletéről szerve: zett csütörtöki kerekasztal-be- szélgetésen sem Markó Béla és Frunda György, de Kövér László és Tőkés László sem vett részt. Robert Fico szárnyal. Tud­ják, ha ezt a mondatot SMS-ben írom, akkor le­marad az a betűről a vesz- sző, s így nyeri el a mondat az igazi értelmét. Magya­rul, így lesz nyerő mondat. MOLNÁR NORBERT Robert Fico önmagát balolda­linak vallja. Azt állítja, Szlovákia nem azért jött létre, hogy a szlo­vák parlamentben magyarul be­széljenek. Tehát akkor a mondat ellenkezője az igaz, vagyis azért jött létre, hogy a szlovák parla­mentben ne beszéljenek magya­rul. Ez elég kevés oknak tűnik egy ország megalapításához. Lehetne papolni most európaiságról így az unió árnyékában, de minek, a ke­selyű mindig dögevő marad. A baloldaliság és a nettósovinizmus ilyenforma elegye olyan nagysze­rű politikusokban található még meg, mint Milosevics vagy Lukasenko. Ez a zsigerből ma­gyargyűlölő kis pártszédelgő pe­dig másokra mutogat. Robert Fico jogászdocens, tehát komoly szakembernek kellene lennie a jogtudomány területén. Azt találta mondani, hogy a szlo­vák restitúcióban külföldi állam­polgárok nem igényelhetnek visz- sza földet. (Teljesen igaza van.) Ezért - mondja a docens - a Fi­desz, meg annak gazdatagozata menjen a büdös francba, amikor reményt kelt mindenféle külföldi­ekben, hogy jogos ingatlantulaj­donukról tulajdonlapot állíttassa­nak ki. (A gazdatagozat tényleg menjen a francba, mert szenzáci­óként tálalt rádöbbenését nem tudta elmondani, valószínűleg azért, mert nem értette meg pon­tosan, miről is van szó.) Namármost, ugye, a restitúció és a földek nevesítése nagyon nem ugyanaz, tehát Robert Fico jo­gászdocens esetében két dolog fo­rog fönn: ha nem tudja, hogy nem ugyanaz, akkor adja vissza diplo­máját. Ha viszont tudja, hogy nem ugyanaz - és ez a valószínűbb -, akkor tudatosan hazudott, szítot­ta az ellentéteket kettő darab nép között. Plusz még a magyarok dél-szlovákiai pozícióinak is neki­megy lárifári, nem érdekelve őt, hogy legálisan, a szlovák törvé­nyek alapján megválasztott tiszt­ségviselőkről, államigazgatási al­kalmazottakról van szó. Mindezt büntedenül. Robert Fico azt mondja a.Fi- deszre, hogy ultranacionalista. El kell őt keserítenem. A Fidesz any- nyira nacionalista, mint a KDH, a HZDS és a Smer. Vagyis a Smer is ultranacionalista. Lehet, a jogász­docens nem tudja, hogy pártjának egyik képviselője, Dusán Caplovic, magyarellenes parlamenti kiroha­násaival tette magát fontossá a Smer számára, a párt elnöke pedig amint megmozdul egy magyar, futóvadlövőre játszik. Most kénytelen vagyok vissza­vonni egy korábbi állításomat. Történt ugyanis, hogy idén fogad­ta Robert Ficót az MSZP, amiért az MKP megorrolt rá, mondván magyarellenes politikusokkal ne paktáljanak a szocik. Én akkor egy másik lap hasábjain megvédtem Ficót, hogy csak egy kicsit nacio­nalista, nem annyira, mint az MKP állítja. Mea culpa, mea maxima culpa. HETI GAZDA(G)SÁG A vidék nem egyenlő a mezőgazdasággal TUBA LAJOS Ne tessék feladni a reményt. Jobb híján ezzel szoktuk vigasz­talni azokat, akik a nagy dérrel- dúrral beharangozott strukturális alapokkal megismerkedve ráéb­rednek, hogy éppen az őket ér­deklő területre a szükségesnél jó­val kevesebb pénz jut. Az igazi majd 2007 után következik, akkor válunk teljesen az unió pénzügyi támogatási rendszerének tagjává - vigasztaljuk őket. Persze akkor sem lesz mindegy, mire lehet majd nálunk támoga­tást kérni. Erre már a mai helyzet is jó példa, a Brüsszel által meg­szabott kereteken belül minden ország maga választhatta meg a prioritásait, ami mögött általában komoly lobbiérdekek húzódtak meg. Civilizált helyeken azért en­nek mérséklésére is kitaláltak esz­közöket. A leghatásosabb a támo­gatási rendszert tartalmazó prog­ram társadalmi vitája, sőt a leg­jobb helyeken még ennek függet­len értékelését is vitára bocsátot­ták. Ezzel elérhető, hogy a legtöb­bet emlegetett, kért területek is bekerüljenek a támogatott körbe, azok mellé, amelyek képviselői ugyan a nyilvánosság előtt keve­set beszélnek, de annál jobban tudnak forogni az illetékes mi­nisztériumi funkcionáriusok köré­ben. Nos, a 2004-2006-os időszakra érvényes programok esetében ép­pen ez a társadalmi vita maradt el. Nem volt rá idő, állítják az üle- tékesek, majd legközelebb. Te­kintve, hogy a következő, 2007- től érvényes uniós pénzügyi-ter­vezési időszak programjait 2006- ban le kell zárni, nyilvánvaló, hogy az ehhez kötődő viták idén ősszel megkezdődnek és egész jövő évben tartanak majd. A brüsszeli, illetve pozsonyi szinten zajló események nagy hazai ér­deklődésre tartanak számot, hi­szen az így születő döntések alap­ján éljük le majd az első igazi uni­ós periódusunkat. Nos, az első üyen vita az elmúlt napokban megkezdődött, mégpe­dig a dél-szlovákiai magyarok számára húsbavágó területen, a vidékfejlesztésben. A vidék nem egyenlő a mezőgazdasággal - tet­te le javaslatát az Európai Bizott­ság. Ez egy évtizedek óta folyó vi­ta eredménye. Míg korábban vi­dékfejlesztés címén szinte csak mezőgazdasági cégeknek adtak támogatást, a jövőben ez vissza­szorul a vidéki élet egyéb terüle­teinek javára. Az ok nyilvánvaló, az unió célja a vidéki lakosság helyben tartása, és manapság ez már bőven nem csak a mezőgaz­daságtól függ. Ez csak első hallás­ra ilyen egyszerű, a mezőgazda­ság a bőkezű támogatási rendszer eredményeként évtizedek alatt nagyon jó működő érdekérvénye­sítő rendszert épített ki. Nincs ez máshogy nálunk sem, a földművelésügyi tárca MKP-s veze­tés alá kerülése után hiába vártuk, hogy az új, meghatározó emberek érdeklődési köre esetleg tágabb lesz, mint elődeiké. Bár a gyakorlat szerencsére sok mindenben válto­zott, a prioritások maradtak. Az ágazatból érkező vezetőktől nem is várhattunk mást, inkább arra szá­mítottunk, hogy a választóira való tekintettel talán az MKP elkezd ér­deklődni a „vidék nem egyenlő a mezőgazdasággal” elv iránt. Eddig ez nem történt meg és kíváncsian várjuk, müyen szerepet játszik majd Szlovákia az ezzel kapcsola­tos brüsszeli vitákban. Ne legyünk idealisták, már az is elég lenne, ha Simon Zsolt nem menetelne a régi időket visszasí­rok közt az első sorban. Jobb len­ne ezt az ottaniakra bízni és csendben elfogadni a kialakuló kompromisszumot. Ne feledjük, az MKP szavazóbázisa vidéki és bőven nem csak mezőgazdaság­ból él. Ez érvényes lesz majd a brüsszeli keretek hazai átváltása­kor is. Az MKP-s kormányba lépés ilyen szempontból sem sikerült valami fényesre. A funkcióba ke­rült vezetők azóta tapasztalatot szereztek, így csak reménykedhe­tünk, hogy ezúttal szélesebb érde­keket figyelembe véve döntenek majd. Már csak azért is, mert mostani döntéseiket már nem le­het tanulópénznek nevezni, ezút­tal valóban komoly változásokról van szó. VENDEGKOMMENTAR A benyomás súlya BODNÁR GYULA Minapi hír, a nyáron felújítják Nyitra város polgármesterének irodáját és titkárságát - két és fél millió koronáért, melyből egy­milliót szánnak bútorokra. Egyesek szerint hatalmas összeg ez, szerintem nem, sőt kevés is egy, a közjavát szolgáló intézmény esetében, némely üvegpalotákra, kacsalábon forgó irodaházakra gondolván pedig szinte említésre sem érdemes. Persze, más lenne a helyzet, ha Ferdinand Vitek a saját családi házába invesztálná a szóban forgó két és fél milliót, de nem, az adófizetők pénzével ő ilyet aligha cselekedne, ő csupán renoválni szeretné a hivatalt, ugyanis, amint olvasom, még a nyolcvanas évek elején épült, magyarán, eljárt fölötte az idő, reprezentációra ■ sem alkalmas, főleg arra nem. Együttérzek a polgármesterrel, szurkolok neki, sikerüljön a terve, merthogy el tudom képzelni, mennyire kellemeden lehetett számára, saját bevallása szerint, egyenesen a szégyenérzet kerítette hatalmába, amikor kopott bú­torok között kellett fogadnia rangos hazai és külföldi vendégeket, olykor nadrág is szakadt, beleakadva kiálló szögekbe, csavarokba, repedezett székek réseibe csípődön be hol ez, hol az. Kínos szituá­ciók, valóban. Egy Nyitra nem engedhet meg magának ilyesmit, s ami még rosszabb, nagy üzletek úszhatnak el efféle kázusok mi­att. „Egy bizonyos színvonalat mindenképpen képviselnünk kell, ez nem lehet pénzkérdés, mert amikor befolyásos embereket foga­dunk, sokat számít az is, milyen benyomást keltünk a környeze­tünkkel.” Az biztos. Miként az sem mellékes, milyen a külső megjelené­sünk, személyes vonzerőnk (personal attractiveness), tartjuk-e magunkat a keep smiling (mindig mosolyogj) íratlan szabályához. Arthur Miller Willy Lomanje a külsőség filozófiájával ugyan nem ment sokra Az ügynök halálában, ellentétben a példaképeiként emlegetett Bennel vagy Dave-vel, személyre vonatkoztatva a nyit- rai polgármester sem emlegette, akit egyébként életemben nem láttam, Ferdinand Vitek mégis tudhat valamit olyan emberi tulaj­donságokról, gyarlóságokról, melyek ismeretében megfoghatja a befolyásos tótumfaktumokat, természetesen mindenkor a közja­vára használva fel befolyásukat. De elegendő, ha csak abból a nagy igazságból indul ki, hogy gatya van mindenkin a világon. A legjobban azonban az tetszik nekem, hogy a polgármester nem kótyavetyéli el a kopott bútordarabokat, nem küldi le őket a ku­kák mellé, vigye, aki akarja, mind, akár ereklyének, hanem az ügyfélfogadói osztályt rendezik be velük. A kérdés csak az, vissza- kerülnek-e a szögek, csavarok eredeti helyükre, vagy ezentúl a nép ruháját szaggatják majd, érezze az istenadta, milyen befolyá­sos embernek lenni. JEGYZET Hossza és visszája TALLÓSI BÉLA Nem tudom, pszichológus vé­leményét kikérték-e azzal a kampánnyal kapcsolatban, ame­lyet egy svéd szervezet indított. A szándék nemes, ugyanis a rek­lámhadjárat a dohányzás ellen irányul: részint a rászokás meg­előzésének fontosságát hangsú­lyozza, részint leszoktatni akar. Ave! Hurrá! Csakhogy a szlogen úgy szól, hogy a dohányzás féke­zi, sőt teljesen megállíthatja a hímvessző növekedését fiatal korban. És itt a bibi! Na, nem az a bökkenő, hogy e megállapítás - a fiatal kor hangsúlyozásával - azt engedi sejtetni, és eseüeg az­zal a reménnyel kecsegtet, hogy az érintett szerv még idős kor­ban is nő, hiszen tudjuk, hogy nem, hanem hogy nem igaz az, amit állít. A kampányindítók magyarázata szerint e bocsána­tos hazugsággal azt szeretnék elérni, hogy az emberek elgon­dolkodjanak, és felkeressék az internetes honlapjukat, ahol megtudhatják, mi az igazság. Tehát a jó szándékú svéd szer­vezet ezt a félretájékoztatást ve­ti be annak érdekében, hogy a dohányosok eldobják a cigaret­tát. Ezzel a hazugsággal ijeszt­geti a fiatal fiúkat, hogy soha többé ne gyújtsanak rá, mert különben kicsi marad az izéjük. Na, ennek megint csak van há­tulütője, de nem az, hogy e fül­lentés a fiatal lányokat egyálta­lán nem tartja majd vissza a do­hányzástól, holott tudjuk, a te­rületen már rég megvan az emancipáció, hanem hogy ki az a jóember, aki ezek után hisz még a honlapnak? A honlapon olvasható igazságnak! Mert ugye ismeijük a farkast kiáltó juhász történetét. Amely példá­zat arról szól, hogy kétszer be lehet valakit csapni, de harmad­szor már nem. Az igazi gond az, hogy e bo­csánatos hazugságnak lehetnek akár mégoly kellemeden követ­kezményei is. Mert hát elég hák- lis területre merészkedtek e kis füllentés kiötlői. Olyasmivel él- celődnek - mentségül szolgál­jon, jó cél érdekében -, amivel nem ajánlatos tréfálkozni. Tud­juk, a felvilágosítás problémája, a szexuális kultúra megismerte­tése meglehetősen kényes téma, mivel nem mindegy, mit hogyan tálalunk. S bizony-bizony e rek­lámszlogen már eleve azt suly­kolja a fiatal fiúk tudatába, hogy ámha mást mondanak is a szak­emberek, a kicsi vagy nagy problémája igenis uralkodó je­lenség. És több se kell, hogy esetíeg nejó irányba terelődjön egy tudatlan, kétségek közt gyötrődő fiú szexuálpszi- chológiai fejlődése, s hogy egy életre szorongás alakuljon ki benne. Egy ártalmaüannak tű­nő hazugság miatt. Való igaz, hogy a dohányzás károsítja az egészséget. Ám úgy gondolom, nem hazugságokkal kell harcot indítani a füstölés ellen. Mert visszájára fordulhat a dolog. Azután ugyanis, hogy hama­rabb utolérnek bennünket, mint a sánta kutyát, papolhatunk majd, hogy a cél szentesíti az eszközt, vagy hogy érted harag­szom, nem ellened... Különben is, nem a hossza a fontos! Már csak egy hónap, emberek, és összeül a parlament! (Lubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom