Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-02 / 152. szám, péntek

14 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 2. PÁLYÁZÓ Pályázat diáklapoknak AJÁNLÓ Bár itt van már a várva várt szünidő, és igyekszik mindenki mi­nél hamarabb elfelejteni az iskolát és a tanulást, akadhatnak még lelkiismeretes és aktív diáklapszerkesztők, akiket nagyon is érde­kelhet a következő pályázat, amivel digitális fényképezőgépeket lehet nyerni. Ugye, nem is jönne rosszul? A Provident Pénzügyi Rt. és a Diák- és Ifjúsági Újságírók Orszá­gos Egyesülete közös szakmai pályázatot írt ki diáklapok szerkesz­tősége számára. A DUE áprilisban lezárult diákújságíró és diákúj­ság pályázatára nagyon sok pályamunka érkezett. A DUE-nak kor­látozott lehetősége van minden évben, hogy a legtehetségesebb munkákat díjazza. A Provident Pénzügyi Rt. vállalta, hogy a diák­lapok közül még 10 szerkesztőséget elismer. A Provident és a DUE közös kezdeményezéséből hagyományt szeretnének teremteni, hogy még több iskolaújság kapjon országos megmérettetési és be­mutatkozási lehetőséget. A pályázaton az ország bármelyik diák­szerkesztősége, diáklapja részt vehet. Küldjétek be iskolátok eddig megjelent diáklapjaiból a legutóbbi három számot és maximum fél oldal terjedelemben mutassátok be lapotokat (megjelenés, szer­kesztés, kivitelezés, témaválasztás)! A pályázat címe: Iskolaújság. Beküldési határidő: 2004. szep­tember 10. Díjak: Digitális fényképezőgépek. További információk: e-mail: due@due.hu (ú) Idővel nálunk is javul az ellátottság mértéke Számítógépet az iskolákba ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Sikeresnek mondható a Számí­tógépet az iskolákba elnevezésű projekt, hiszen a meghirdetésétől eltelt alig két és fél hónap leforgá­sa alatt a hazai alap- és középis­kolák csaknem 79%-ának nyúj­tott jelentős segítséget számító- gépes szaktanterem kialakításá­hoz. A hazai oktatásügy a milliár­dos ajándék révén hatalmas elő­relépést tehetett az információs társadalom kiépítése felé. A Számítógépet az iskolákba projekt az oktatásügy történeté­nek eddigi legnagyobb beruházá­sát jelenti. A német távközlési vállalat jóvoltából az év végéig mintegy 22 ezer PC lel gazdára a hazai iskolákban. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy fél éven be­lül valamennyi szlovákiai alap- és középiskola - mintegy 3500 okta­tási intézmény - kialakíthatja sa­ját számítógépes szaktantermét és ezzel párhuzamosan rákapcso­lódhat a világhálóra. Jelenleg az iskolák 79%-ában működtetnek PC-termet, hozzávetőleg 74%-a pedig internethozzáféréssel is bír. Az iskolák műszaki ellátottsága terén Szlovákia még mindig óriá­si lemaradással küzd az uniós színvonalhoz képest. Egy hazai iskolai számítógépre jelenleg átlagban 100-130 diák jut. Az Európai Unió fejlettebb ál­lamaiban mindössze 20 tanuló­nak kell osztoznia egy PC-n. A jö­vő év végéig még kedvezőbb le­het ez az arány. Idővel nálunk is javul az ellátottság mértéke és je­lentősen megközelíthetjük az uniós értékeket. A tervek szerint a projekt lezá­rulásakor - erre azonban még éveket kell várni - már csak 30 di­áknak kell közösen használnia egy számítógépet, (érvé, st) Egy hazai iskolai számítógépre jelenleg átlagban 100-130 diák jut (Képarchívum) Helyreigazítás Lapunk szerdai számának 17. oldalán tévesen közöltük a MIK rö­vidítését. Helyesen: A Magyar Ifjúsági Konferencia munkájában nyolc határon túli régióból 44 ifjúsági szervezet vesz részt. Az érin­tettek elnézését kérjük, (ú) A galántai Kodály Zoltán Gimnázium „aratott” a tantárgyversenyeken, négyen öt első helyezést értek el A reáltantárgyak vonzásában A három „aranyérmes” diák (balról jobbra) Szentandrási István, Estélyi István és Páldy Sándor si­keresen öregbítik a Galántai Kodály Gimnázium hírnevét (Szőcs Hajnalka felvétele) Galánta. Birkus Róbert, Es­télyi István, Páldy Sándor és Szentandrási István. Mindannyian a galántai Kodály Zoltán Gimnázium diákjai, és mind a négyen értékes kitüntetést vehet­tek át Nagyszombatban, ahol a kerületi tanügyi hi­vatal a tanulmányi verse­nyek, tantárgyolimpiák ke­rületi fordulójában elért eredményeikért adomá­nyozott nekik elismerő ok­levelet. GAÁL LÁSZLÓ A négy fiatalember összesen öt első és egy második díjat szerzett a matematikai, fizikai és kémiai versenyeken. Mivel Birkus Róbert már leérettségizett, őt a kitünte­tés átvétele után pár nappal nem találtuk a gimnáziumban, de a többi három fiúval elbeszélget­tünk arról, mi készteti őket arra, hogy szabadidejük nagy részét egyéb szórakozás helyett a verse­nyekre való felkészülésre fordít­sák. A 6. G. osztályos Szentand­rási István a B kategóriában fizi­kából és kémiából is első helyen végzett a kerületi versenyen. Esté­lyi István a matematika olimpián a saját korosztálybeli B kategóriá­ban első helyet szerzett, mégpe­dig úgy, hogy az összes résztvevő közül egyedül volt sikeres megol­dó, ezenkívül az idősebbek A ka­tegóriájában is indult, ahol 2. he­lyezést ért el. Az 5. G. osztályos Páldy Sándor a matematikai olim­pia C kategóriájában lett első. Es­télyi István elárulta neki, két ked­venc tantárgya volt, a matematika mellett a történelemhez is hason­lóan vonzódott, ez utóbbival hob­bi szinten továbbra is kedvenc marad, de a jövőben inkább a ma­tematikával szeretne foglalkozni. Pedagógusként vagy kutatóként szeretne dolgozni, de úgy véli, a matematika azoknak is hasznos, akik nem akarnak kimondottan erre szakosodni, mert sajátos gondolkodásmód kialakításához vezet. István nemcsak a gimiben működő matematikai szakkörön és otthon képezi magát, hanem a nyári szünetbe is aktívan foglalko­zik a felkészüléssel. Tavaly Birkus Róberttel együtt részt vett az Eöt­vös Lóránt Tudományegyetem ta­nára, Pósa Lajos által vezetett bu­dapesti matematikai táborban. István az országos versenyen a negyven résztvevő közül a me­zőny első felében, a megosztott 17-20. helyen végzett, de megem­lítette, hogy a füleki Bodnár Jó­zsef egyike volt azon három részt­vevőnek, akinek maximális pont­számot sikerült elérnie, és be is került abba a hattagú olimpiai csapatba, amely Athénban a nem­zetközi matematikai diákolimpi­án képviseli Szlovákiát. Nyári tantárgytábor Szentandrási Istvántól meg­tudtuk, őt akkor fogta meg a fizi­ka, amikor a nyolcosztályos gim­názium második osztályában Szuchopa János tanár úr a szak­körön készítette fel a diákjait a di­ákolimpiára. A kémiával először tavaly az Irinyi János Kémia Ver­senyen próbálkozott Komárom­ban, ahol a Selye János Gimnázi­um szervezi a magyarországi ver­seny felvidéki régiós fordulóját. Ezen mindjárt első helyet szer­zett, és ezt a teljesítményét az idén is megismételte. Idén már a kémiaolimpia nagyszombati ke­rületi versenyén is részt vett, ahol a B kategóriában ugyancsak első helyen végzett. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a kedvelt tantár­gyain belül mely terület az, amellyel a későbbiekben foglal­kozni szeretne, de mint kiderült, ez még korai kérdés: „Fizikából még nem igazán van elképzelé­sem, mert még nem ismerem minden területét, csak negyedik­ben vesszük majd a kvantumme­chanikát, hullámoptikát és ha­sonló dolgokat. A kémiából in­kább a szerves kémia érdekel.” Páldy Sándor mindjárt a nyolc- osztályos gimnázium első évfo­lyamából indult a járási matek­olimpián, és mindjárt az első he­lyen végzett. A matematikával az­óta foglalkozik még komolyab­ban, amióta Mészáros tanár úr szakkörére jár. Az idei tanévben már több ver­seny nem vár a sikeres megoldók­ra, de nyáron mindhárman ké­szülnek Balatonberénybe egy tantárgytáborba, valamint Komá­romba, a Selye János Egyetemi Központ által szervezett táborba. Az említett komáromi táborozás­ra a kerületi versenyek legjobb eredményeket elérő résztvevőt hívják meg, de ezen kívül minden iskola lehetőséget kap, hogy a di­ákjai közül egy arra érdemeset maga is delegáljon a táborba. A versenyek sikeres résztvevői a szüleiktől is sok segítséget kap­nak, és nemcsak abban, hogy le­hetővé teszik számukra a tanu­lást, a szakkörök látogatását, ha­nem azzal is hogy a versenyekre sokszor valamelyik versenyző szülője a saját gépkocsijával szál­lítja a gyerekeket, ami nem kis anyagi áldozatot, az iskolának vi­szont nagy segítséget jelent. Talán hihetetlenül hangzik, de Babilóniában már több ezer esztendővel ezelőtt borotválták a hajat Szakáll vagy csupasz áll? LÁNGÉSZ Különböző korok, különböző di­vatok! Szerinted jól áll egy férfi­nak, ha szakállas, vagy neked in­kább a csupasz áll tetszik jobban? A kor divatja szerint eltérően véle­kedtek (és vélekednek ma is) erről a kérdésről az emberek. És azt va­jon tudod-e, hogy mikor terjedt el a borotválkozás szokása, mikor és minek hatására fogalmazódott meg a szőrtelenség igénye? Talán hihetetlenül hangzik, de már több ezer esztendővel ezelőtt borotválták a hajat Babüóniában és Asszíriában. A kezdeti borotva ak­koriban még egyszerű ásványból, obszidiánból hasított penge volt. A babüóniai borbély egy zacskóban hordozta magával. A szolgája vitte utána a sámlit, amin a borbély ült. A vendég pedig a földön csücsült a mester lábainál. Az egyiptomi borbélyok kőkést használtak kezdetben, aminek ma már a gondolatára is felszissze­nünk. A bronzkorban azonban megszületett a bronzzsilett, vagyis a bronzkés. Nem hasonlított a mai borotvához, inkább sarlószerű vagy széles, véső alakú szerszámok vol­tak ezek. Nyilvánvaló, hogy nem le­hetett valami gyönyörűség akkori­ban a borotválkozás, és amennyire csak lehetett, el is kerülték. És vajon milyen volt az ókori férfiak szakáll- viselete? Ezt persze, nem lehet pon­tosan tudni, elképzeléseink azon­ban lehetnek. A szakállviselet né­penként és korszakonként válto­zott. Az ősi Egyiptomban még nem nyírták a szakállat. Az első dinasz­tia idejében kezdődött a borotválás. Ám a fáraó, a szakállas időkre való emlékezésül, bizonyos alkalmakra henger alakú műszakállt kötött az áliára. És mit tehetett Hatsepszut, az egyetlen női fáraó? Természete­sen ő is hordta a műszakállat. Az asszír férfiak csigákba szedették szakállukat. A zsidóknál pedig a szakáll ápolása a szabadság és a jámborság jele volt. Az ókori görö­göknél csak Nagy Sándor idejében teijedt el a borotválkozás. Dionüszioszról azt jegyezték fel, hogy a borbély vasától való félelmé­ben inkább tüzes vassal égettette le a szakállát. Érdekesség az is, hogy a szakállpörkölést a családján belül végeztette el: mégpedig a lányával. A római korban általában a borot­vált arc volt a divat. Akkor tehát szakáll vagy csupasz áll? Erre a kér­désre korok és vidékek szerint kü­lönböző válaszokat adtak. 1551- ben történt, hogy Oroszországban a zsinati atyák kimondták: szakáll nélkül senki sem juthat be a meny- nyek országába. Ugyanebben az év­ben egy francia püspököt azért nem akart az egyházmegye elfogadni, mert hosszú szakállt viselt. A sza- kálldivat politikai állásfoglalás is le­hetett: 1848-ban a demokraták kör- szakállat viseltek, Garibaldi hívei vi­szont hegyes szakállal tüntettek. Végezetül pedig érdekességkép­pen olvass el egy ellentmondásos fejtörőt! Egy kis faluban sok-sok férfi él, akik közül az egyik a bor­bély. Ezek a férfiak mindannyian - csupasz áll-pártiak, ám mégis két csoportra oszlanak. Az egyik cso­portot a borbély borotválja, a másik csoport viszont saját maga borot­válkozik. (Tehát mindenkit vagy a borbély borotvál, vagy maga borot­válkozik.) Kivétel nincs. Akkor va­jon ki borotválja a borbélyt? Kelle­mes nyarat! (he, s) Azért talán neki mégnem kellene... (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom