Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-19 / 165. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 19. Háromezer helyet tartanak fenn a magyar diákoknak Elkezdődött a beiratkozás 8 Magyar glóbusz_____________ DUNA TV Erdélyben, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen és a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudmányegye- temen megkezdődött a beiratkozások időszaka. A középiskolát végzett, magyar anyanyelvű fiataloknak a két egyetem összesen ezernégyszáz tandíjmentes és kétezernégyszáz tandíjköteles helyet kínál. A Babes-Bolyai Tudományegyetem több mint 17 ezer helyet hirdetett meg, ebből háromezret azoknak tartanak fenn, akik magyarul szeretnék elvégezni felsőfokú tanulmányaikat. Az egyetemen a 2004-2005-ös tanévtől uj szakok is indulnak, ilyen például a környezettudományi szak. A Babes-Bolyai egyetem székhelye Kolozsvár, de ezen kívül még 17 erdélyi városban működtet karokat. A magyar kisebbségen kívül anyanyelvükön tanulhatnak itt németek és romák is, de külön helyeket tart fenn az egyetem a moldáviai román fiatalok, sőt, a testi fogyatékossággal élők számára is. A Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem idén negyedik alkalommal hirdet felvételit a Csíkszeredában, Maros- vásárhelyen és Kolozsváron működő 18 szakára. Aradon túl keveset foglalkoznak a megelőzéssel Népszerű a vadkender HÍREK.RO A drogfogyasztás nemcsak a nyugati országokban, de Romániában is egyre több áldozatot szed. Arad határmegyében lehangoló módon egyre nagyobb a terük a kábítószercsempészeknek. Dán Ilarie, az aradi ügyészség szervezettbűnözés-megelőző és drogellenes irodájának főügyésze szerint a tavalyi év hasonló időszakában számolt, kábítószer-csempészettel és -fogyasztással kapcsolatos hét büntetőügyi irathoz képest, idén huszonegyet állítottak össze. Ilarie főügyész szerint az aradi drogfüggők és -csempészek leginkább a cannabist (vadkendert) keresik. Ez olcsóbb is, mint a többi drog, a szakértők a „kemény drogok előszobájaként” tartják számon. A marihuána cigarettához szükséges cannabis grammját a feketepiacon 150- 200 ezer lejért lehet beszerezni. A főügyész úgy véli: a fogyasztók már egész fiatal, 13-14 éves korban kipróbálják, a szórakozóhelyek, bárok, diszkók pedig megfelelő helyet nyújtanak erre. Az aradi strandon is jócskán akadnak cannabis-fogyasztók. Dán Ilarie úgy gondolja: Aradon túl keveset foglalkoznak a megelőzéssel és az iskolákban sem világosítják fel kellőképpen a diákokat a drogfogyasztás gyilkos hatásáról és következményeiről. A régi-új táblajáték türelmet és figyelmet igényel Szenzációs felfedezés DUNA TV Egy-egy, már feledésbe merülő régi római eredetű játék ötlete nyomán új táblajátékot fedezett fel a nagyváradi Nagy Csaba. A tetrapentaminó 12 ötkockás és egy négykockás alakzat kirakásának változataiból áll. Az új játék, a tetrapentaminó eredetileg az amerikai Solomon Golomb ötletének továbbgondolása. A matematikus még egyetemista korában találta ki azokat az alakzatokat, amelyek a különböző számú négyzetek egymáshoz illesztésével jönnek létre. Ilyen a közismert dominó, a kevésbé ismert trominó, tetraminó és pentaminó. A logika-fejlesztő játékot most a nagyváradi Nagy Csaba tökéletesítette. A12 ötkockás alakzatokat (pentaminokat) egy négykockás alakzattal (tetra- minoval) egészítve ki alkotta meg a tetrapentaminót egy sakk- táblányi, azaz nyolcszor nyolcas területen. Rájött arra is, hogy ezen alakzatok helyes variációjából nem csupán pár száz, hanem mintegy 5-6 ezer változat létezhet. A gondolkodásmód vetekszik a sakk gondolkodási szintjével, és sok türelmet igényel. Ezért sokan félbe is hagyják, ez lehet az oka annak, hogy a játék feledésbe merült. A régi, római eredetű játéknak eddig 850 különböző változatát rakta ki Nagy Csaba, aki azt tervezi, ha eléri az ezret, a Guinness rekordok könyvébe is bejegyezteti magát, ahol ilyen felfedezést eddig még nem jegyeztek. A játék a sakk gondolkodásmódjával vetekszik (A Duna Televízió felvétele) A romániai tankönyveket román-magyar szerkesztőpárosoknak kellene összeállítaniuk Fejfájást okoznak a román leckék A romániai tanárnő olyan kiadványokat jelentetne meg, melyek segítik a magyar ajkú tanulókat a feladatok megértésében (Képarchívum) A tanévzárók, ballagások után a vizsgaidőszak is véget ért. Általános vélemény, hogy a magyar ajkú tanulók számára az állam nyelvének nem tudása, a tananyag hiányos ismerete sok bosszúságot, keserűséget okoz. Román nyelv- és irodalomból jelesre vizsgázni vagy legalább átmenő jegyet szerezni - a diák és a tanár hozzáállásától is függ. NÉPÚJSÁG Anamaria Dobrescut, a Református Kollégium román nyelv és irodalom tanárnőjét nagyon szeretik diákjai, mert talpraesett, lelkiismeretes, megértő, de szigorú is.- A Marosvásárhelyi Pedagógiai Líceumban végeztem, egy évig angol nyelvet tanítottam, majd tanító néni is voltam. 1996-ban bejutottam a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem bölcsészkarának román-francia szakára. Az oklevél megszerzése után hazajöttem, és a Művészeti Líceumban tanítottam, s mivel csak egyszázadnyi ponton múlott, hogy megkapjam a teljes katedrát, változtatnom kellett. Mivel déd- és nagyapám papok voltak, én is nagyon vallásos vagyok, valami azt súgta, hogy a Református Kollégiumot válasszam, habár nem sokat tudtam az iskola „életéről”.- Nem idegenkedett attól, hogy teljesen magyar közösségbe csöppen?- Sohasem voltak előítéleteim, a politikai élet is hidegen hagy. Én akkor érkeztem, abba a feszült hangulatba pottyantam az iskolába, amikor a román kollégák el kellett menjenek más tanintézményekbe, és nem akartak. Üllő és kalapács között voltam, biztos vagyok benne, hogy feltették a kérdést, hogy én miért jövök, amikor mások mennek. A magyar kollégákkal remekül megértjük egymást, fiatalok és szolidárisak, a diákok szeretnek, én is őket, ennél több nem is kell.- A tanárnő magyar nyelvtanfolyamra jár...- Már elég rég meg akartam tanulni magyarul, és az a legjobb, amikor gyermekkorunkban sajátítjuk el a nyelvet, mert felnőttkorban már sokkal nehezebb. Nagynéném, nagymamám voltak az első „tanítóim”, de ez mégsem olyan, mint amikor leckeként tanulod. Beiratkoztam a tanfolyamra, ahol tizen- ketten indultunk, aztán négyen maradtunk. Úgy gondolom, hogy az embernek szüksége van arra, hogy minél többet tudjon abból - gondolok jelen esetben bármely nyelvre -, ami hasznára és segítségére van. Mivel magyar gyerekeket tanítok, fontos, hogy segítsem őket a tananyag megértésében, a román nyelv elsajátításában. A két nyelv már nekifutásból nagyon különböző, más a rálátás a világra.- A román leckék egyre nehezebbek, sok „fejfájást” okoznak, legtöbbször a román anyanyelvű szomszéd sem tud segíteni. A tankönyvek nem a kisebbség számára íródtak, jó lenne ezt is szem előtt tartani...- Tulajdonképpen idegen nyelv a magyar gyerekek számára. Szerintem módszertani, szerkezeti gondok vannak, más alapelvekre és célkitűzésekre lenne szükség. Már megfordult a fejemben, hogy amikor elegendő tapasztalatra teszek szert a magyar nyelv „területén” és az időm is megengedi, ki lehetne adni olyan kis feladatlapokat tartalmazó füzetecskéket például, ami a tananyaghoz kapcsolódva segítséget nyújt, megkönnyíti a magyar ajkú tanulóknak a leckék elsajátítását. Hogy lehet irodalmat tanítani, megszerettetni, ha hiányzik a nyelv birtoklása; beszélünk, de nem tudjuk, hogy mit, ha nem szisztematikusan, fokozatosan halad a tanár, a diák a tananyaggal? A tankönyveket román-magyar szerkesztőpáros kellene úrnak indítsa. A kommunikációra, a nyelvre kellene a hangsúlyt fektetni.- Mi van (lesz) azokkal a diákokkal, akik nagyon keveset tudnak románul, és ez nem csak az ő hibájuk?- Sokan jöttek olyan falvakból, ahol senki sem beszél románul, és az iskolákban sem fektettek hangsúlyt legalább arra, hogy beszélgetni tudjanak. A gond elsősorban az övék, félnek, idegesek, hiszen a leadott leckéből nem értenek semmit.- Hogy lehet magas szinten irodalmat tanulni ilyen esetben?- Konzultációkat tartunk, szavakat tanulunk, kínlódunk, de így nem lehet érettségizni és bepótolni 8-10 év anyagát, amiről lemaradtak. Meg kell érteni, hogy ez hátrány számukra. Sajnálom őket, áldozatai egy nem kedvező konjunktúrának. Egy óra alatt képtelenség szinte minden szót lefordítani, elemezni és az anyagot is megbeszélni. Mindig izgulok azért, hogy diákjaim jól szerepeljenek. Nagy elégtétel számomra, ha jó eredményeket érnek el, mert mindnyájan tudjuk, hogy aki érvényesülni akar, annak jól kell ismernie a nyelvet. A vőlegény családja biztonsági okokból otthon maradt, mert attól féltek, hogy lecsap rájuk az „ukrán maffia” Lakodalomba mentek a világ végére KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Ilyen még nem volt. Legalábbis tudomásom szerint. De lehetséges. Úgy, ahogy az nálunk egy színmagyar faluban történt. Mert a XXI. században a nagy, korlátlan lehetőségek idejét éljük. Hála istennek, fiataljaink csak az idősebbek elbeszéléseiből tudják, milyen gondokkal, akadályokkal járt egykor egy külföldi utazás, a külföldi tanulásról, a munkavállalási lehetőségekről pedig többnyire legfeljebb álmodozni lehetett. Ma szerencsére már más a helyzet. Fiataljaink százai, ezrei tanulnak, dolgoznak, vesznek részt szakmai gyakorlatokon a szomszédos országokban. Az pedig természetes, hogy a kárpátaljai magyar fiatalok zöme az anyaországban próbálkozik. Azt is természetesnek tartjuk, hogy a szülőháztól távol kerülő fiatal az évek során barátságot, mélyebb kapcsolatot alakít ki a szomszédos ország fiataljaival. És a mélyebb kapcsolatok nemritkán házassággal is végződnek. Csakhogy... Néha könnyebb, s talán egyszerűbb is emberi, bensőséges kapcsolatot teremteni a fiataloknak, mint a gyakran keringő, rólunk szóló rémhíreket, tévhiteket eloszlatni, megcáfolni. Mert azokból még mindig több mint elegendő kering ahhoz, hogy elriassza a Kárpátaljára látogatókat. Mert miről is van szó? Olykor olyan esetekről, kuriózumokról, mint amilyenre a közelmúltban az egyik színmagyar faluban került sor. Amire utólag már a külföldi vendégek is nagyokat derülve emlékeztek vissza. ...Lakodalomra készülődött a fiatal pár. A kárpátaljai magyar faluban élő menyasszony és a budapesti vőlegény. A helybeliek csak úgy egyeztek bele a fiatalok házasságába, ha az ifjú pár egy igazi falusi lakodalmat tart Kárpátalján. Sátor alatt, „tisztességes” vendégsereggel. Az örömteli előkészületekbe kisebb feszültségek lopakodtak be. Bár a kárpátaljai hozzátartozók nem igazán értették, mi az oka a feszültségnek, amire a háromnapos mulatás végén, "közvetlenül a visszautazás előtt derült fény. De akkor már Károly bácsi, mert a vőlegény egyik közeli rokonát így hívják - aki egyébként tartalékos katonatiszt -, családja nélkül, de videóval érkezett, mosolyogva mesélte újdonsült rokonainak: „Ha hiszik, ha nem, úgy jöttem ide, mint aki a világ végére megy. Sajnos, ismerőseim sokat ijesztgettek az ukrán maffiával, véres leszámolásaikkal. Hosszas tanakodás után ezért jobbnak láttuk, ha a család otthon marad és legalább ők biztonságban lesznek... De ha otthon elmesélem, hogyan roptuk a csárdást az „ukrán maffiával”, akik egyébként ugyanolyan színmagyarok, mint mi vagyunk, talán el sem hiszik. Mert a felvételeken a csodás tájakat, az itteni vendégszerető embereket, azokat a körülményeket, ahogy ebben a magyar faluban is élnek az emberek, megörökítettem. Most már tudom, hogy a közeljövőben visszatérünk erre a csodás vidékre.” ...Elgondolkoztató az eset. De ha csak erről az egyről lenne tudomásunk! Sajnos, még mindig sok a rémhír, a negatív információ rólunk, vidékünkről, Ukrajnáról. De a sötétség egy-egy fénysugár által, a bensőséges emberi kapcsolatok révén, az első kézből kapott hiteles tájékoztatás segítségével remélhetőleg hamarosan eloszlik. Aki érvényesülni akar, annak jól kell ismernie a nyelvet (Képarchívum)