Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-17 / 164. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 17. Családi kör 13 Semmi értelme kínozni, stresszelni a gyereket, s más, vele egykorú babákhoz hasonlítani Agyő, pelenka! Egyszer már megfogadtam, hogy a gyereknevelést illetően nem hallgatok senkire, a babakönyvet elsüllyesztem a könyvespolc legsötétebb zugába, egyedül lányom igényeit veszem csak figyelembe. Igen, ez volt az elmélet... BENKŐ TÍMEA A gyakorlatban viszont továbbra is hol a nagymamák, hol a barátnők, hol vadidegenek osztották meg velem nélkülözhetetlen jó tanácsaikat. Ezúttal a szoba- tisztaságot illetően. Mert lányom betöltötte második életévét, s beköszöntött az első dackorszak: többé nem volt hajlandó ráülni a bilire. Én meg nem erőltettem a dolgot. Minek? Ha itt lesz az ideje, magától is ráül majd. Járni, beszélni szintén akkor kezdett, amikor neki szottyant rá kedve.- Téged én másfél évesen leszoktattalak a pelenkáról - így anyu.- Persze, mert a papírpelenkában nem is érzi, hogy mikor kell pisilnie! Majd ha kicsípné a fenekét, nem csücsülne a kakijában ilyen vígan... - így anyósom. Megkezdődött tehát a gyerek idomítása. Keresztszüleitől kapott egy szép autós bilit, hátha ez majd motiválja. Tetszett neki nagyon, de kizárólag felöltözve volt hajlandó ráülni. Vettem neki csinos kisbugyikat: katicabogarasat, egerkéset, babásat... Megnézegette őket és kijelentette, hogy oké, akkor ő bugyiban fog este a kádban pancsolni.- Tévedés - közöltem vele -, ez a pelusod helyett van.- Akkor tedd el, nem kell - jelentette ki önérzetesen.- Nem jól csinálod, túlságosan lágyszívű vagy - intett le az egyik kismama. - Megmondom, mit tegyél. Úgy kell dresszúrázni, mint a kutyákat. Bekakál? Belevered az orrát. Én a lányomnak kolbá- szosra vertem a fenekét, de legközelebb kéredzkedett is, mint annak a rendje, nyugodt lehetsz! Egyáltalán nem voltam nyugodt. Talán, ha van otthon egy kiskutyánk, azon kipróbáltam volna ezt a módszert, de a gyereken? Helyette praktizáltunk mindenfélét. Példálóztam idősebb barátaival, kiknek már rég nincs pe„Majd szólok, ha kell a bili...” (A szerző felvétele) Beköszöntött az első dackorszak (Mészáros Imre felvétele) lenkájuk, aztán elvittem az óvodába, ahová majd csak akkor járhat, ha szobatiszta lesz. Semmi. Teljes pedagógiai csőd. Aztán apja egy újfajta papírpelenkával állított haza. Csatoltak mellé egy kedves tízparancsolatot is a bilizésről, minek a lényege az volt, hogy a gyereket nem szabad erőltetni, a mama legyen türelemmel. Na és próbálja ki a gyártó e legújabb termékét, ezzel biztosan játék lesz a leszokás. Amíg a gyerekre húztam a színes Minnie mouse-os bugyipelenkát, féljem hangosan olvasta a használati utasítást:- A vidám figurák nyomban eltűnnek a pelenkáról, amint nedvesség éri őket - szólt az első mondat.- Akkor most nézd meg, mert éppen pisilek - vetette közbe lazán Enikő. Kínjait a bicska a zsebemben. Ez teljesen palira vesz bennünket! És még hazudni is elkezdett. Ha valaki megkérdezte tőle, van-e még pelenkája, ignorálta a témát s az illetőt, vagy szemrebbenés nélkül letagadta, hogy igenis van. Elmúlt az esős tavasz, megjött a szép idő. S a meleggel a nagy változás is. Egyik reggel lányom öltözködés közben határozottan kijelentette:- Ne adj pelust, nem kérek! Csak így, simán. Nem vettem őt komolyan.- Be fogsz pisilni, én nem súrolok utánad - ellenkeztem.- Majd szólok, ha kell a bili - állította.- Még sosem szóltál - néztem rá gyanakvóan. Felemelte a mutatóujját, úgy magyarázta:- Mondtam, hogy szólok. Egyáltalán nem bíztam benne. Ott álltam lesben fölötte, s a következő tíz percben vagy százszor kérdezhettem meg tőle, hogy nem kéri-e a bilit. Mindannyiszor azt válaszolta, majd szól. Mégis majdnem kővé meredtem, amikor bejelentette, hogy itt az idő... Ugyanaznap már alvás közben is száraz maradt. Mégsem mertem elhinni, hogy tényleg elfelejthetjük a pelenkázást. Annyira hirtelen, egyik pillanatról a másikra jött. Semmi értelme kínozni, stresz- szelni a gyereket, s más, vele egykorú babákhoz hasonlítani. Az a kismama, aki verte a lányát, utólag bevallotta, hogy máig előfordulnak náluk kisebb balesetek. Az egyik ilyen alkalommal a kicsi felhívta telefonon az utoljára tárcsázott számot, s egyik ismerősüknek sírt, hogy nem mer otthon szólni, mert ki fog kapni, ugyanis éppen bepisilt. Én sajnálom azt a kislányt. Hiába, na: igaza volt az anyjának. Túlságosan lágyszívű vagyok. LOCSOGÓ TOTYOGÓK Kedves Szülők, Nagymamák, Nagypapák, Óvó nénik! OLVASÓINK ÍRJÁK Kérem, továbbra is írják le, és küldjék el a Családi Kör címére totyogó és ugrándozó gyermekeik, unokáik, védenceik egy-egy aranyos mondatát. A legeredetibbért havonta az Új Nő sza- kácskönjrvét küldjük' majd el, hogy a kedves locsogásért változatos ízes falatokkal tömhessék be totyogóik száját. Használják ki e-mail címünket is: csaladivilag@ujszo.com Még gyako'rló óvónőként jegyeztem fel a következő néhány aranymondást, és még megtoldom egy viszonylag friss történettel: Kivirágzott a barackfa. Réka meglepődve kérdezte:- Hogyan került a fára a sok pattogatott kukorica? ♦♦♦- Mit gondoltok, hogyan gondoskodnak télen a vadász bácsik az erdei állatokról?- Úgy, hogy lelövik őket. ♦♦♦ Levente sas madarat rajzol.- Tudod, mit eszik? - kérdezem tőle.- Nyuszit meg óvó nénit - válaszol komolyan. ♦♦♦- Óvó néni, lehetekfélujjúban?- Hiszen abban vagy, Miklóska.- De félujjú nadrágban. ♦♦♦ A délutáni pihenés után a gyerekek felöltöztek. Csak a nyugalmáról híres Ádám ül pizsamában.- Óvó néni, már lement a nyugalmam - mondja és lassan öltözni kezd. ♦♦♦ Fordítva húzta fel valaki a cipőjét. Figyelmeztettem:- Kacsásap vetted fel a cipődet?- Óvó néni, ugye a kacsának fordítva nő a lába? ♦♦♦- Az unokatestvéremnek lépcsőgyulladása van - újságolta Gergely. ♦♦♦ Kisunokám még alig múlt egyéves, amikor beszélni kezdett. Minden szónak csak az első két betűjét mondta. így lett a nővérkéből egyszerűen csak nő, a paradicsomból pa stb. Egy napon az asztal mellett járva-kelve azt mondta: újszó.- Mit mondtál, te kisgyerek? - kérdezték a szülei.- Új Szó - válaszolta mosolyogva, és rámutatott az asztalon levő újságra. ♦♦♦ Unokám másfél évesen ügyesen firkál. Egjdk kedvence a rózsika színű ceruza. Mánya Rozália, Szőgyén KONTRASZTOK Álomból ébresztve PIERZCHALA JÓZSEF Tekintélyt parancsoló, szürke brezolitos épület. Az egyetem. Falai között eszmék, nézetek cserélnek gazdát. Egyik sarokban csalódott, panaszos tekintetű fiatalok csoportja, kisírt szemekkel. A másik sarokban kipirult arcúak, a vizsgát vitatják. Kreolbőrű, copfos diáklány a szóvivő:- Képzeljétek, a hármas kérdést tudtam a legjobbam. És mit húztam? A hármast... - feszültséget oldó sikoly. Az aula hirdetőtábláin az intézmény élete, nyitott könyv. Felvételizők az elért pontszámokkal. Konzultációs időpontok. Beosztás az államvizsgára. A javítóvizsga terminusai. Tanulmányi eredmények. Az egyessel jelzett sorszám: Jóska. Szociális segélyben részesülő diákok névsora, az élen: Jóska. Téli, nyári szemeszter eredménye összegezve. Az év legjobb hallgatója: Jóska. Közlemény, és pont. Méhkaptár, tolongás egymás dacára dolgozók és herék. Elsők és utolsók. Mindenki teszi dolgát. A járást forgó üvegajtó könnjati. Szervezetet koptató, egészséget tépázó múló évtizedek. Egyensúlyozva lépkedni az érvényesülés pengevékony ösvényén. Kérdőjelekre bontott jelen, reményre épült jövő. Feledni nem szabad! Kerek évforduló ezüst színben csillogó halántékkal. Svédasztalos, gyertya fénye mellett rendezett emlékvacsora. Maga a rektor gratulál a legjobbaknak. A gyűrt arcok barázdáiban kövér könnycseppek. Hófehér köpenyes professzorok: - Az emberiség életének jobbításáért cselekedtél?! - És felelet, és improvizált válasz. Felesége költögeti álmából: - Halkabban, Jóska. A szomszéd már megint átkopogott! A mézédes mámor csak egy pillanatig tartott. Elvitte az ébredés. A jók között a legjobb örülhet, ha nyugdíjalapjához sorolják az egyetemi években, kitűnő átlagért kifizetett pénzecskét. Közös nevező. Az elvégzett munka más kategóriába tartozik. MONOLÓG A demokrácia hétköznapjai NAGY ILONA Fuldokolsz, szemed vörös duzzadt? Lehetne allergia is, épp most nyílik a parlagfű, de nem az. Te vagy a sokat robotoló kispénzű ember! Ugye nem csodálkozol a fordított arányon? Igen, lehetsz te a kisnyugdíjas is, netán a munkanélküli! Megtalált a postás a gázszámlával, mely az egész évi fogyasztás értékét adja tud- todra. Oly borsos, hogy könnyed csordul, s a hétágra sütő nap ellenére csillagokat látsz. Vöröset? Körben forgó sárgákat? Töröld le a verejtéked, mert itt a villanyszámla is! Vagy-vagy... Utat gyúr a postás az ajánlott levelekkel, figyelmeztetnek-fenye- getnek?! Vizet is ittál? Bitangolók - bitangolók, a hétvégén még fürödtetek is? Hát most megtudjátok! Te jó Isten, a fekete leves jutott eszedbe? Az megfő annál a kemény fánál, melyből faragtak. Hogy mindezt honnét tudom? Költői kérdés. Jaj, a postás dörömböl ilyen türelmetlenül? Csak fölnevellek valahogy... (Fotó: Vári)
