Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-17 / 164. szám, péntek

12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 17. MINDENNAPI KENYERÜNK Hol van az Isten? \ ÉDES ÁRPÁD Ige: „Azt gondolja magá­ban a bolond, hogy nincs Is­ten! Romlottak és utálatosak tetteik, senki sem tesz jót. Is­ten letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent? (...) Nem tudják a gonosztevők, akik úgy eszik népemet, ahogy a kenyeret eszik, de Istenhez nem kiál­tanak, hogy majd egyszer igen megrettennek, akik ad­dig nem rettegtek! (...) Bár­csak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! (Zsoltárok könyve 53, 2-7.) Zsenge gyermekkorom nagy­fölfedezése volt az énekes zsol- táros könyv lapozgatása köz­ben, hogy a kilences után a ti­zenegyes következik, és ez még másik két helyen megismétlő­dött. Aztán édesapám megpróbálta az én szintemen elmagya­rázni, hogy a kommu­nista cenzornak nem tetszett annak a né­hány épeknek a szöve­ge, ezért kihúzta azo­kat, amelyekben az is­tentelenek dölyfössé- géről, a templomok fölgyújtá­sáról panaszkodik Istennek a zsoltáros. Ki kellett maradnia annak az éneknek is, amelyben a Magyarország szó szerepelt, mert hát ez akkor éppen Cseh­szlovákia volt. Tanulságos, hogy azóta már sem az a nagy­hatalmú cenzor, sem az a Cseh­szlovákia nincs meg! így múlik el a világ dicsősége - mondja a latin közmondás. Pedig ők az istentagadást megpróbálták tu­dományos szinten művelni, és ezt a „tudományos ateizmust” mindenkibe belesulykolni. Oly pimaszul, hogy nekünk a teoló­gián is kötelező tantárgy volt, természetesen külső előadóval, és végeredményében nem sok sikerrel. Nem vették tudomásul azt az egyszerű bizonyítási sza­bályt, hogy valaminek a nem­létét bizonyítani csupán egy meghatározott rendszeren. be­lül, bizonyos korlátok közt le­hetséges. „Nem is lehet csodál­ni” - mondaná Petőfi, hisz a rendszerük is meg a gondolko­dásuk is korlátozott volt. Annál figyelemre méltóbb, hogy egy ilyen éles szemű cen­zor kétszer is elnézte az istenta­gadást mindjárt az első sorában bolondságnak tituláló zsoltárt. Vagy esetleg az az egyedi eset kápráztatta el, hogy ez a zsoltár szinte szó szerint kétszer meg­ismétlődik a 14. és az 53. szám alatt. Ez ma már valószínű ki­deríthetetlen, de nem is fontos. Itt maradt számunkra a zsoltár, és annak minden tanulsága. Az sem szorul különösebb bizonyí­tásra, hogy a kapitalizmustól a kapitalizmusig a legbonyolul­tabb út éppen a szocializmuson keresztül vezetett, csupán az kétséges, hogy ez a „kis kitérő” mekkora lemaradást eredmé­nyezett, és meddig isszuk még keserű levét? Még egy fontos dolog válik nyilvánvalóvá e zsoltár kapcsán, mégpedig az, hogy az istentagadás egyálta­lán nem új keletű dolog, és nem is a 19. vagy a 20. század vív­mánya. Az elméleti ateizmus talán, de a zsoltáros számára nem ez jelenti az igazi veszélyt. Mert a kommunista ideológu­sok „túlbuzgóságánál” sokkal veszélyesebb az a gyakorlati ateizmus, istentelenség, amely jobban burjánzik, mint valaha. A Hitetőnek az az ördögi sugallata, amellyel belénk oltja és elhiteti, hogy nem kell az Istennel foglalkozni. Csak az számít, ami most van, amit most megszerezhetsz és élvezhetsz. Ami pillanatnyilag profitot termel, mindegy, mi­lyen áron vagy kin keresztül. Az ^erkölcs pedig teljesen az én, az „ego” értékrendjének vagy kí­vánságának függvénye. A többi meg nem érdekes, csökevény és túlhaladott. „Akik úgy eszik né­pemet, mint a kenyeret eszik” - panaszkodik a zsoltáros. Mert az a tied, amit megeszel, ezért fogyassz minél többet! A jelszó a konzum, a tárgya pedig a mo­biltelefontól a szeretőig bármi. Hogy van-e Isten, vagy nincs, az meg egyáltalán nem kérdés. Lyukad az ózon? Szennyeződik a környezetem, én is egyre sá- rosabb leszek? Majd csak lesz valahogy! „Isten letekint a mennyből, hogy lássa.” Letekintett Káinra, letekintett Bábelre is és a hit­vallás szerint még egyszer eljön ítélni élőket és holtakat, hogy igen megrettenjenek, „akik ad­dig nem rettegtek”. De mi már tudjuk, hogy eljött Sionból a Szabadító, aki azt mondta, hogy Ő az út, az igazság és az élet. A szerző református lelkész A házassági korhatár főszabályként a nagykorúság határa, azaz a 18. életév betöltése A házasságkötés írásos akadályai Amit Isten összekötött, ember el ne válassza (Illusztráció) A házasságkötést megelő­zően a házasulandóknak az anyakönywezető előtt nyilatkozniuk kell arról, hogy házasságuknak leg­jobb tudomásuk szerint nincs törvényes akadálya. A nyilatkozattal egyidejű­leg igazolni kell a házas­ságkötés törvényes felté­teleinek fennállását is. \ ÚTMUTATÓ Aki éppen házasulandó, és nem tudná, annak most felsoroljuk a há­zasságkötés törvényes akadályait: ♦ a fennálló házasság, ♦ a közeli rokonság, ♦ az egyenes ági sógorság, ♦ a cselekvőképességet kizáró gondnokság, ♦ a gondnokság alá helyezés nél­kül is fennálló cselekvőképtelen ál­lapot, ♦ a házasságkötési korhatár el nem érése, ♦ a megfelelő okmányok hiánya Fennálló házasság esetén kötött újabb házasság érvénytelen. Ha azonban a korábbi házasság idő­közben megszűnik vagy érvényte­lenné nyilvánítják, az utóbb kö­tött házasság érvényessé válik. A közeli rokonsági, sógorsági kapcsolaton alapuló házassági akadályok meghatározásánál a családjogi törvényhez fűzött indo­kolás szerint a jogalkotó genetikai szempontokat, az egészséges utó­dok származásának biztosítását és olyan alapvető erkölcsi normá­kat vett alapul, amelyek indokol­ják az ilyen kapcsolatban álló sze­mélyek között a házasságkötés törvényi tilalmát. Közeli rokonság miatt érvénytelen az egyenes ági rokonok és testvérek házassága, a testvérnek testvére vér szerinti le- származójával, valamint az örök- befogadónak az örökbefogadottal kötött házassága. Fontos szabály, hogy a testvér­nek a testvére vér szerinti leszár- mazójával (nagynéninek az uno- kaöccsével, nagybácsinak az uno­kahúgával) kötött házasságához a törvényes akadály alól a házas­ságkötés előtt vagy a házasság alatt a jegyző felmentést adhat. Ugyancsak elhárítható akadály az örökbefogadó és az örökbefoga­dott közötti házassági akadály, az érvénytelenségi ok az örökbefo­gadás felbontásával ugyanis meg­szűnik. Semmilyen körülmények között sincs lehetőség azonban az egyenes ági rokonok, testvérek között érvényes házasságkötésre. (Az unokatestvérek közötti házas­ság azonban nem tilalmazott.) Egyenes ági sógorság áll fenn a házastárs és a volt házastársának egyenes ági rokona között. Nem köthet tehát házasságot az érin­tett személy a volt apósával, anyó­sával, illetve a mostohagyermeké­vei. Az egyenes ági sógorság aka­dálya alól a házasságkötés előtt vagy a házasság alatt a jegyző fel­mentést adhat. Érvénytelen annak házassága, aki a házasság megkötésekor a tel­jes cselekvőképtelenség állapotá­ban volt, jóllehet ilyen hatályú gondnokság alatt nem állott. (Pl. olyan mértékű ittas vagy bódult ál­lapot, amely cselekvőképtelenséget eredményez.) Az anyakönyvvezető köteles a cselekvőképtelen állapot­ban álló személy házasságkötésé­nél való részvételt megtagadni. Ha mégis közreműködik a házásság- kötés során, a megkötött házasság törvényes akadály miatt válik ér­vénytelenné. A házasság érvényes lesz, ha az a házastárs, akinek cse­lekvőképessége hiányzott, cselek­vőképessé válása után a házasságot fennállása alatt helybenhagyja. A házassági korhatár főszabály­ként a nagykorúság határa, azaz a 18. életév betöltése. A 18. életév betöltése előtt a gyámhatóság elő­zetes engedélye alapján van lehe­tőség házasságkötésre. A gyámha­tóság a házasságkötésre indokolt esetben és csak akkor adhat enge­délyt, ha a házasuló a 16. életévét betöltötte. A 16. életév betöltése előtt, tekintettel arra, hogy ehhez a gyámhatóság nem adhat enge­délyt, nincs lehetőség házasságkö­tésre. (A gyámhatósági engedél­lyel házasságot kötő, 16. életévét betöltő személy egyébként a há­zasságkötéssel automatikusan nagykorúvá válik.) (-net) OTTHON ÜLVE UTAZÁS További barangolások a sokszínű Indiában KOHÁN ISTVÁN Talán sehol a világon nem fonó­dik annyira össze a múlt és a jelen, mint India számtalan műemlékkel rendelkező városaiban. A fővárost elhagyva első utunk az indiai vi­szonylatban nem túl távoli holt vá­rosba, Fatehpur Szikribe vezet. A palotavárosként is emlegetett Fatehpur Szikri már évszázadok óta teljesen lakadan. Történt ugyanis, hogy a felvilágosult ural­kodóként ismert Akbar császár meggondolaüanul, mondhatnánk előzetes környezeti tanulmányok és vizsgálatok nélkül építtette fel a várost. Alig telt el harminc eszten­dő, amikor is kiderült, hogy a vá­rosnak nincs elegendő vize, s ezen túlmenően a levegője is egészség­telen. Ennek tudatában, mivel más megoldást nem talált, gondolt egyet, s tovább ment, majd pedig az alig 40 küométerre fekvő mai Ágra határában új palotát emelte­A holt város tett. így történt aztán, hogy azóta Fatehpur Szikri, jóllehet ma is telje­sen ép, mégis lakatlan, s így felte­hetően a vüág egyeden ilyen jelle­gű, mondhatnánk, holt városa. A fővárostól mintegy 200 kilo­méternyi távolságra északkeled irányban fekvő Ágra, amely a Jamuny folyó partján terül el, az­tán kedvező természeti körülmé­nyeinek következtében hosszú időn át a mogul uralkodók székhelye lett. Itt építtette fel ugyanis a híres mogul uralkodó, Akbar a világ egyik legnagyobb erődítményszerű palotaegyüttesét, és 2,5 km hosszú, kettős várfallal vett körül, amely egyben csaknem ötszáz épületnek nyújtott oltalmat a gyakori ellen­séggel szemben. Építészeti szem­pontból talán legjelentősebb közü­lük a Sandzsahán mecset, amely Indiában a mozlimok legszebb egy­házi építménye. Ezen túlmenően a palotaegyüttes udvarának köz­pontjában büszkélkedik a kis trón­(A szerző felvétele) terem féldrágakövekkel kirakva, a tükörpalota, a halpalota, a jázmin torony, valamint az uralkodó ma­gánpalotája, amely három külön­böző stílusú pavilonból áll, s való­ban csodálatos látványt nyújt a lá­togatónak. Ágra városának, de talán Indiá­nak is egyik legszebb, legismertebb és legjelentősebb építészeti remek­műve a Tadzs Mahal mauzóleum, melyet az egyik leggazdagabb és legnemesebb szívű uralkodó, a Nagy Mogul Shan Jehan emeltetett hirtelen elhunyt, szeretett hitves­társa sírja fölé. Célja az volt, hogy az épület fölülmúlja a világ vala­mennyi szépségét. Ezen a nagysze­rű alkotáson, amely féldrágakövek­kel díszített fehér márványból épült, nem kevesebb mint 20 ezer ember dolgozott 20 éven át. Az építkezés költségei teljesen kimerí­tették az akkori mogul birodalom államkincstárát. Végső akaratának megfelelően halála után az uralko­dó földi maradványait is a mauzó­leumban helyezték el. Az uralkodó­nak és hitvesének szarkofágját fi­noman megművelt márványból ké­szült kerítés veszi körül, amely szinte hihetetlenül áttört félho­mályt kölcsönöz a mauzóleum bel­sejének. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy ennek az építé­szeti remekműnek a valódi értékét soha senki nem próbálta meg felbe­csülni. Felejthetetlen élmények birto­kában hagyjuk el Ágra városát, hogy megismerkedjünk a csodála­tos Jaipurral, India egyik leggaz­dagabb maharadzsa dinasztiájá­nak, a Singheknek a székhelyével, melyet rózsaszínű városként szok­tak emlegetni. A városban járva- kelve aztán úgy érezzük, valóban rászolgált erre az elnevezésre. A város középpontjában ugyanis csupa széles sugárút található, négyszögű, kivétel nélkül rózsa­színűre festett házakkal, iskolák­kal, kórházakkal. A hagyomány szerint tették ezt a város lakói ta­lán alattvalói hódolatból, mivel az első uralkodói palota, a Szelek Há­za (Hawa Mahal) szintén rózsaszí­nű volt. Ugyancsak csodálatra méltó az utolsó maharadzsa palo­tája, amely jelenleg múzeum, s ahol alkalmunk adódott bejárni India első és legrégibb obszervató­riumát. S ha jnár Jaipurban járunk, nem mulaszthatjuk el, hogy elzarándo­koljunk a közeli Ambérba, amely festői dombokkal körülvett mese­szép völgyben fekszik, hatalmas erődítményszerű városfallal körül­véve. Az egyik domb tetején régi palota áll, belsejében a hinduista vallás búcsújáró helyeként szolgáló híres szentéllyel együtt. A palotába vezető utat egy elefánt hátán tesszük meg, ami bizony felejthe­tetlen élményt nyújt valamennyi­ünk számára. Az elefánt vezetőjé­nek gyakorlati képességében bízva nemcsak biztonságban érezzük magunkat, hanem művészi él­ményben is részesülünk, tipikus in­diai húros hangszerével ugyanis fe­lejthetetlen dallamokat pengetve valóban elbűvöl mindnyájunkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom