Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-17 / 164. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 17. Kultúra 9 A Gazdag szegények előadásán az álmokat, a lelki életet otromba neonfények jelzik nehezen követhető logikával Már a córesz sem a régi Komáromban Jókait játsza­ni, annyit tesz: legendát idézni. Schlanger András rendező nem szoboravatót celebrált, de önálló világot sem teremt. Megelégszik a Gazdag szegények sovány történetének édesen pi­masz vagy keservesen édes széljegyzetelésével. A leg­főbb probléma a műfaj el- döntetlensége. FORGÁCS MIKLÓS A szöveg egyfajta külvárosiasí- tott népszínmű-egyszerűsítést kí­nál, a megzenésítés operettköny- nyedség látszatát csempészi a já­tékba, a felvonáskezdetek bábszín­házi stilizációval hitegetnek, né­hány dal, jelenet, figura groteszkre van hangszerelve, időnként az ökörséget súroló paródia szabados­sága uralkodik el, de egy vaskos bo­hózat színpadi eszközei is előkerül­nek. Talán összeköthető lett volna e sok széttartó zsáner, ha egy-egy alak következetesen egy stílust kép­visel, s ha van tematikus vagy törté­neti szál, mire fölfűződnének és minek stílusával konfrontálódná­nak az epizódok. Kapor Ádám (Dráfi Mátyás) és Kömény Zsuzsa (Varsányi Mari) realisztikus me­lodrámája, némi mikszátos társa­dalmi csipkelődéssel fűszerezve, el is láthatná ezt a funkciót, de törté­netük - naiv igyekezetük álmaik szegényházába kerülni, s így bol­dog, biztonságos életre szert tenni - teljesen szétforgácsolódik, darab­jaira hullik, áldozatául esve a ren­geteg mellékalak agresszív kitérői­nek. Varsányi Mari érett színészeté­nek édes-bús színeiből keveri ki a szerepet, Dráfi Mátyás Kapotja ab­ba a kölykösen vadóc és szemérme­sen belső tüzet leplező pillantásba, arckifejezésbe sűríthető, ahogy megörül a fertőzött sonkacsemegé­nek. A többi színész egy nagy csata színhelye: a népszínmű éfzelgős bárgyúsága küzd a groteszk fanyar­ságával. Az ütközet eredménye, hogy a színészi játék általában har­sányan egyszerűsítő és a játékosság eleganciáját nélkülöző. Bandor Varsányi Mari és Dráfi Mátyás (Dömötör Ede felvétele) Éva, Gagyuláné, a szerencsétlen gótikus nyanya szerepében próbál meg szigorúan stilizálni, de igyeke­zete motiválatlanságba fullad. Mi­vel Kucman Eta két mondatdalla­mot használó Amálja nem változott a szemünk előtt tolókocsis madám- ból démoni tramplivá, így nem vált megrázóvá a neki kiszolgáltatott Csicsonka (Holocsy Katalin), így csak bájosan naiv csetlése-botlása. Érthetetlen, miért nem lett torz gyönyörűséggé a valahai dizőz és a világfi, ma lotyókarikatúra és hal­vány pszichiáter (Tóth Attila) talál­kozása mélyén sejthető hátborzon­gató szentiment. A démonival már valóban kokettál Szüköl Makár (Olasz István) zsebmefisztója. El­képesztő energiával, remek stílus- és ritmusérzékkel bizonytalanít el a színész, hogyan illeszthető Jókai vitrin nyomorultjai közé ez a son­kaügyekkel terrorizáló, hirtelen fő­szereplőként cikázó rémalak. Egye­dül a mozgásetűdöket lehetett vol­na gondosabban Olasz készségei­hez igazítani. Schlanger jeleneten­ként helyzetenként váltat stílust. Ötletei, színészvezetése van, ami­kor a szürrealista automatizmust, időnként diákcsínyt, melodrámát és groteszket nem vegyítő rutinos konzervativizmust, jelenkori fék­telen eklektikát idézik. A nemzeti öntudatra viliódzó revüfények és szinte nemzetiszín huszárok ölte­nek nyelvet, bár még így is zavaró az a kitétel, miszerint egy magyar szájából a buta tót kedvességnek számít. Kranyec Franyó (Tóth Ti­bor) és Ritka Panna (Molnár Xé­nia) figurái megmaradnak kétféle akcentusnak, elkerekedett szemű értetlenségnek, illetve vaskos csör- tetésnek. Bár vásári komédiázás- ból és a néma burleszkekből van összegyúrva Paczal János (Fabó Tibor), az ő kupléja villantja fel az előadás egyik lehetséges, érvényes útját. Minden mellékszereplő tu­lajdonképpen egy monomániát hordoz, s János esetében az ő igazság-relativizáló becsületessé­gét sikerült játékos belső színházzá szabadítani. Igaz Fabónak szeren­cséje is van, hiszen dala azon keve­sek közé tartozik, miben nem meg­ismétlődik a prózában már megka­pott információ, hanem figurát, helyzetet jellemző, továbbmozdító funkcióval bír. Nyelvileg is nem egyszerűen zavarba ejtően blőd, de karakterteremtően sajátos. A rendező szépen poétikusan ironi­zálja a fonálférges sonkaevés gyö­nyörét a háttérben előbukkanó fennkölt gyertyás, pezsgés vacsorá- zókkal. Az álmokat, a lelki életet ot­romba neonfények jelzik nehezen követhető logikával, s a Tarafás Spiridion (Pőthe István) főbérlővel való végső leszámolás végérvénye­sen elszabadítja a stíluspoklot, mi­ben chaplini kergetőzés találkozik kalózos kalandfilm-paródiával és hrabali ihletésű cseh komédiával. Lizi (Holocsy Krisztina) és Miska prímás (Ropog József) inkább koloritfestő, vérszegény alakok, kiknek a dalai és színpadi jelenléte a hagyományosabb zenés színhá­zat idézték. Az előadás még egy történetet rejtett magában - egy közösség azért kovácsolódik össze, hogy végül elhagyják egymást, egymás segítségével egymástól szabadulnak meg. Schlanger azon­ban ezt megakadályozza, s Jókai Mór személyesen, elmagyarázza: példázatot láttunk, a lerobbant kül­városi bérházudvar a mi közös Eu­rópánk, az Örömódát éneklő gaz­dag szegények mi vagyunk, a meg- bicsakló történet, a stílusok kusza­sága, a figurák vitrinszaga, az Itzig (D. Németh István) emlegette örök córesz (szegénység, baj, szenve­dés) a mi helyzetünk. Kilencven éve született a magyar színjátszás nagyasszonya, Tolnay Klári - ma Mohorán felavatják a szobrát Boldogsága a közönség szeretete volt TALLÓSI BÉLA Különös képessége volt - úgy ját­szott, hogy szmte mindenkihez kü- lön-külön szólt a színpadról. Kap­csolata volt az egész nézőtérrel. Ezért is nem lehetett nem szeretni őt. Bájos volt, és kortalan. Egyszerű és tökéletes. Talán sokakban él róla az a kép, amikor Gobbi Hilda szüle­tésnapját ünnepelték a Katona Jó­zsef Színházban, s ő lila ruhában kilépett a színpadra. Alázatos mo­sollyal, szeretetet sugárzó tekintet­tel fordult az ünnepelt felé, aztán sajátos „angyalhangján” elkezdte a dalt: a boldogság... a boldogság... ha érzed, a közönség szeret. Ő, Tolnay Klári, a magyar színjátszás nagyasszonya boldog lehetett. Sze­rette a közönség. A Rózsi nevet kapta a szüleitől, Katyiként ismerte meg a közönség, és Kláriként lett nagy színésznő. Az 1942-ben készült Katyi című filmet ő tette pergővé és népszerűvé: az egész ország megszerette a Katyi- dalokat, amelyeket Tolnay Klári ízes palóc nyelven énekelt. Azon a nyelven, amelyet otthonról, Moto­ráról hozott. Budapesten született ugyan, de Mohorán nőtt fel. 1934-től szerepelt filmvásznon, s közel száz filmben és tévéjáték­ban játszott. Korai filmjei közül talán a legismertebb a Pacsirta. Kosztolányi regényének filmes át­iratát a kitűnő színészhármas, Tolnay Klári, Páger Antal és Nagy Anna remekelése tette emlékeze­tessé. Idős házaspárként megdöb­bentő erővel láttatják a keserű szomorúságot, amely abból fa­kad, hogy bár egész életüket a lá­nyuknak szentelték, valójában mégsem szeretik. A film a színészi alakításokkal hangos sikert ara­tott a cannes-i filmfesztiválon is. Tolnay Klári szinte elmaradhatat­lan szereplője volt a klasszikus magyar irodalmi művek filmes adaptációinak. Láthattuk egyebek közt a Légy jó mindhalálig-ban, a Beszterce ostromában, a Roko­nokban, a Fáklyalángban, a Feke­te gyémántokban, A koppányi aga testamentumában. Színpadi szerepei is jelentősek. Első színháza Várkonyi Zoltán szín­háztörténeti jelentőségű színháza, a Művész Színház volt, innen ke­rült 1948-ban a Vígszínházhoz, majd 1950-ben a Madáchba szer­ződött át, s ennek a teátrumnak volt a tagja élete végéig. Ahogy fil­men a magyar irodalom híres figu­ráit, színpadon a vüágüodalom nagy női alakjait keltette életre. Kiemelkedő alakítást nyújtott a Rómeó és Júliában, Ibsen Nórájá­nak címszerepében, a Három nő­vér Irinájaként, a Sirály Arkagyi- nájaként vagy Blanche-ként a Vágy villamosában. Visszafogottan és bölcs tartassál alakította Gizát a Macskajáték Játékszín-beli előadá­sában Psota Irén és Törőcsik Mari partnereként. A kilencvenes években volt olyan évad, hogy öt főszerepben léphetett színpadra. Az utolsó sze­repei egyike, amelyet szinte juta­lomjátékként kapott, színházi le­gendává vált: nagy kettősük Mensáros Lászlóval a Kései találko­zásban. Művészetének elismerése­ként kétszer jutalmazták Kossuth­díjjal, megkapta az érdemes és ki­váló művész címeket. Szerepre készült, Szabó Magda Régimódi történetében játszott volna, ám 1998 október huszonhe- tedikének reggelén nem ébredt fel, álmában érte a halál. Két évvel később Mohorán em­lékházat avattak a tiszteletére, ahol ma felavatják bronz mellszobrát. (Képarchívum) Színházi Minifesztivál az erődben Komárom. Levelek a háborúból címmel rendezik meg a Monos­tori erődben a 2. Nemzetközi Színházi Minifesztivált a katonaélet hagyományainak, a háború pusztító borzalmainak és az egyetemes békevágy kiteljesedésének művészi felidézése jegyében. Ma 20 órától Siposhegyi Péter Halottak napjától virágvasárnapig című művét mutatja be a kanizsai (Vajdaság) Magyar Udvari Kamara- színház. Holnap ugyancsak 20 órakor Georg Büchner Wojczek tö­redékeiből rendezett vásári játék elevenedik meg az erőd falai kö­zött. Ez a Zsámbéki Nyári Színház előadása a velencei Pantakin és a perugiai Fontemaggiore Teatro Stabile di Innovazione, valamint a sepsiszentgyörgyi Teatrul Andrei Muresan együttműködésével. E három nyelvű produkció címe: Pulcinella közlegény, (tébé) MOZI POZSONY HVIEZDA: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) szom­bat, vasárnap 17.15 Az 50 első randi (amerikai) sz., v. 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Tucatjával olcsóbb (amerikai) sz., v. 21 MLADOSÍ: Buddy (norvég) sz., v. 16,18, 20 TATRA: Szégyenfolt (amerikai) sz., v. 18.30,20.30 AUPARK- PALACE: Shrek 2 (ame­rikai) sz., v. 15, 15.40, 17, 19, 21 Tucatjával olcsóbb (amerikai) sz., v. 14.50 Pofa be! (francia) sz., v. 17.20, 19.20, 21.20 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) sz., v. 14.30,15.30,16.30, 17.30.18.30.19.30 Holtak hajnala (amerikai) sz., v. 21.30 Starsky és Hutch (amerikai) sz., v. 16.10,18.40 Fegyvertársak (amerikai) sz., v. 20.50 Trója (amerikai) 16.40, 20.20 Szégyenfolt (amerikai) sz., v. 20.30 Buddy (norvég) sz., v. 19.40, 21.50 Az 50 első randi (amerikai) sz., v. 19.40, 21.50 Betörő az albérlőm (amerikai) sz., v. 14.20,16.50,19.10, 21.40 Holnapután (amerikai) sz., v. 14.40, 18.10,21.10 A főnököm lánya (amerikai) sz., v. 15.20 Elveszett je­lentés (amerikai-japán) sz., v. 18.20, 20.40 PÓLUS - METROPO­LIS: Betörő az albérlőm (amerikai) sz., v. 15.20,17.25,19.30 Szé­gyenfolt (amerikai) sz., v. 15.35,17.45,20 Shrek 2 (amerikai) sz., v. 13, 13.40, 14.20, 15, 15.40, 16.20, 17,17.40, 18.20, 19, 19.40, 20.20,21,21.40 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) sz., v. 13.25, 15.15, 16, 17.50, 18.45 Holnapután (amerikai) sz., v. 16.05, 21.35 Trója (amerikai) sz., v. 13.05, 18.25 Pofa be! (fran­cia) sz., v. 13.45, 21.20 Holtak hajnala (amerikai) sz., v. 13.20, 21.45 Az 50 első randi (amerikai) sz., v. 20.25 TATRA: Szégyenfolt (amerikai) sz., v. 18, 20 CAPITOL: Betörő az al­bérlőm (amerikai) sz., v. 16,18,20 ÚSMEV: Shrek 2 (amerikai) sz., v. 16,18,20IMPULZ: Flört a fellegekben (amerikai) sz., v. 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - AMFITEÁTRUM: A texasi láncfűrészes (amerikai) sz. 21.30 Baromi jó 2 (cseh) v. 21.30 DUNASZERDAHELY - LUX: Van Heising (amerikai) sz., v. 19.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Holnap­után (amerikai) sz., v. 21.30 NAGYMEGYER - SLOVAN: Trója (amerikai) sz., v. 20 PATH - KERTMOZI: Underworld (amerikai) sz. 21.30 Pán Péter (amerikai) v. 21.30 VÁGSELLYE - VMK: Baro­mi jó 2 (cseh) sz., v. 21.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A Mindenóó (amerikai) v. 20 LÉVA - JUNIOR: Pofa be! (francia) sz., v. 18 KERTMOZI: Pofa be! (francia) sz., v. 21.30 ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: Holtak hajnala (amerikai) sz., v. 19 ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Hl PLAZA: Gothika (amerikai) sz., v. 15 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) sz., v. 15,17.45, 20.30 Holnapután (amerikai) sz., v. 15,17.30,20 Holtak hajnala (amerikai) sz., v. 13.30,15.45, 18, 20.15 Időzavarban (amerikai) sz., v. 13.15, 15.30, 17.45, 20 Padlógáz (német-luxemburgi) sz., v. 15.30,19.45 Shrek 2 (ameri­kai) sz., v. 14, 16, 18, 20 Trója (amerikai) sz., v. 14.15, 17.15, 20.30 A tűz óceánja (amerikai) sz., v. 14,16.45,19.30 Van Heising (amerikai) sz., v. 17,19.45 Zsernyákok (svéd) sz., v. 13.30,17.30 Az 50 első randi (amerikai) sz., v. 14.15,16.15,18.15,20.15 Egy hét alatt tízezernél többen látták Sikeres a Miró-kiállítás MTI-HÍR Budapest. Tízezernél több ér­deklődő tekintette meg az egy hete megnyílt Joan Miró kiállítást a bu­dapesti Szépművészeti Múzeum­ban - tájékoztatta Mihály Mária, a közgyűjtemény főigazgató-helyet­tese csütörtökön az MTI-t. A város­ligeti intézmény közönsége az 1983-ban, 90 éves korában elhunyt világhírű katalán festő-, grafikus-, keramikus és szobrászművész'48 nagyméretű alkotását láthatja. A madridi Museo Nációnál Centro de Arte Reina Sofia gyűjte­ményéből összeállított kiállításon kilenc-kilenc festmény és szobor, valamint 30 grafika szerepel. Az utazó kiállítás anyagának vá­logatása során szempont volt, hogy Miró valamennyi alkotói korszaká­ról benyomást szerezhessenek az érdeklődők. A Szépművészeti Mú­zeum mélyföldszinti Ión és Dór ter­mében látható munkák Joan Miró szülte teljes érett kori pályáját fel­ölelik, mindazonáltal a tárlat kö­zéppontját az 1960-1970-es évek­ben született művei képezik. Ezek sorában a legkorábbi 1935- ös datálású, míg a legkésőbbit 1981-ben, 88 éves korában készí­tette a művész. A XX. századi modernizmus egyik legjelentősebb képzőművé­szeként számon tartott, sok műfajú alkotó nevéhez fűződik például Alfred Jarry, Übü küály című köte­tének illusztrálása, és ugyancsak ő rajzolta az 1982-es spanyolországi labdarúgó világbajnokság emblé­máját. A Joan Müó művek szeptember 30-ig vendégeskednek a Szépmű­vészeti Múzeumban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom