Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-16 / 163. szám, csütörtök

„Hosszan nyúljon, mint e hurkaszál, Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk: Mosolyogjon a sors szája ránk; S pályánk áldásával öntse le, Mint e kását a zsír özöne. ” (Petőfi Sándor) ÍZVILÁG „Semmi sem jó vagy rossz, a véleményünk teszi azzá - mondta a Mester. - Az egyik ember könnyedén megtartotta a vallásos böjtöt a hét minden napján. A másik éhen halt ugyanattól a koszttól. ” (Anthony de Mello) 2004. július 16., péntek 4. évfolyam 14. szám Otthoni ízek és szívélyes vendéglátás - ez a titka a doborgazi fesztiválnak Addig jó, míg a mi nagyanyáink ételeinek van sikere A lepény iránt nagy volt az érdeklődés (Juhász Tibor felvétele) Nyugodt séta közben fi­nom ételeket kóstolni - ez a doborgazi helyi gasztro­nómiai fesztivál titka. Nem kell itt szuper szakács- könyvekből kilesett bonyo­lult ételekre gondolni. Sőt, inkább nagyanyáink ételei­nek van sikere, amelyeket a mai hipermarketes világ­ban sokan elfelejtenek. TUBA LAJOS Alkalmakként azonban szíve­sen éreznek rá ezekre az ízekre, különösen akkor, ha bográcsban sülve kis füstöt is elnyelve alakul ki az utánozhatatlan összhatás.- Ez a fesztivál már sínen van, reméljük, még sok évig várhatjuk a vendégeket így július elején - mondta a disznótoros udvarába már ismerősként visszatérő ven­dégek láttán Jankó Zoltán. Ő az egyike azoknak, akik négy évvel ezelőtt összefogtak és a kultúrház elhagyatott szögletében önkéntes munkával felépítették a községi kemencét, elindítva ezzel a turiz­musfejlesztést a faluban. A fesztiválon kóstolható ételek közül talán nem a legfinomabbak, de biztosan a legkapósabbak a ke­mencében sült sós-tejfölös, vala­mint gyümölcsös lepények voltak. A községi kemencénél az előké­szítés minden fázisát nagy tömeg­ben figyelő érdeklődők közül so­kan nehezen hitték el, hogy a tésztába csak liszt, víz és élesztő kerül, tojás például egyáltalán nem. Olyanok is nagy számban akadtak, akik rebarbarás mártást itt láttak életükben először, de ál­talában igaz, hogy a kertjeink sar­kában lapulevélként burjánzó nö­vényt egyre kevésbé értékelik. Ko­molyabb viták az elosztás körül törtek ki, hiszen az érdeklődés a lepények iránt nagyságrendekkel meghaladta a lehetőségeket. A Mikus-házbeli eredeti, nagy ke­nyérsütő kemence jobban bírta a terhelést, ott Matus Tibor és csa­pata 45 kilogramm lisztből ké­szült tésztát voltak képesek meg­sütni, miközben még csülköknek is jutott hely. A négyéves községi kemence ennél jóval kisebb, igaz célszerű, hiszen azért egy malac megsül benne. Mégis, egész na­pos tüzes üzemeltetés ellenére is csak 14 kilogramm lisztből ké­szült tésztát lehetett benne kisüt­ni, így a Fórum Régiófejlesztési Központ aktivistái a lepényeket szeletekre vágva osztogatva igye­keztek minél több kézbe kóstolni- valót juttatni. Ők egyébként is tár­sasági eseményként fogták fel az egészet, így az oda vetődő nagy­számú somorjai és a fórumos is­merősök számára először halász­lé, majd pacalpörkölt, végül pedig brindzás galuska főtt. A somorjai Kajak-kenu Klub öregfiúival előző héten a dunakiliti vízifesztiválon járt Rudolf Pőbis ugyanis az otta­ni főzőversenyen akkora sikert aratott ezzel az étellel, hogy gyor­san Doborgazra is meghívást ka­pott. Bár régióspecifikus ételnek éppen nem nevezhető, de a brin­dzás galuska a fesztivál népszerű ételei közé sorolható, a Pozsony­ban vendéglős, Doborgazon pedig üdülőtulajdonos Peter Brocka idén már második alkalommal szerepeltette a kínálatában. Annak idején a kemenceépítés ötlete onnan eredt, hogy a kör­nyéken korábban nagyon elter­jedtek voltak az ilyen külső ke­mencék. A községi kemence pél­dájára azóta néhány üdülőtulaj­donos építtetett is magának ilyet, ők sajnos egyelőre nem vállalták a fesztivál idején való sütés fáradal­mait. Duna menti falu lévén a nap fon­tos eleme a hal. Egy igazi doborgazi a halat nem veszi, ha­nem fogja, de mivel az ágakra már rég nem a halbőség a jellemző, ez jelentősen befolyásolja a kínálatot. Ennek ellenére a fesztivál főszerve­zői tisztjét magára vállaló Barta László idén is a halra alapozta az udvarát, aki még idejekorán elláto­gatott hozzá, érdekes ízeket tapasz­talhatott. Van azonban a halnak egy elkészítési formája, amelynek nem nagyon jönnek rá az ízére. A környéken ecetes halnak nevezett marinírozott hallal már többen próbálkoztak, de nem nagy siker­rel. Úgy néz ki, hogy a sok újjáé­lesztett régi recept mellett ez való­ban a feledés homályába kezd me­rülni. Hacsak valaki kóstolgató kampányokkal újra fel nem tá­masztja. A kinyitott udvarok közül a legszebb Hideghéti Etelkáéké volt, aki cukrász lévén eleinte süte­ményeket kínált, idén azonban már sokak által dicsért pacalpörköltet, sőt a nálunk méltatlanul háttérbe szorult hideg meggylevest is lehe­tett kóstolni nála. A napközben el­hangzott vélemények szerint sokan a réteseket keresve látogattak el Doborgazra. Hegyi Veronikáék pél­dául csak ezt kínálták, és bár a házi rétes sem nevezhető éppen töme­gesen előállítható ételnek, kapujuk előtt késő estig türelmesen vára­koztak az emberek, hogy sorra ke­rüljenek. Az utolsó nagy ételcsoport a gu­lyás és más, hosszúlére eresztett, bográcsban készült ételek voltak. A marha- és babgulyás mellett idén olyan újdonságokkal talál­kozhattunk, mint a kocsisgulyás vagy a Mikus-udvarban kínált pa­lócleves. Sokan hiába keresték viszont Czafik Rózsi néni udvarát. Való­színűleg ő volt az, aki az egész faluban a legtöbbet készült erre a napra, de egy szomorú családi esemény miatt végül a fesztivál szegényebb lett a szálkamentes halászlével, a sokféle rétessel és egyéb, szinte már csak nála kós­tolható finomsággal. Aki végette érkezett Doborgazra, azzal távo­zott, hogy jövőre mindent dup­lán bepótol. A televíziós stábok udvarról udvarra járva örökítették meg a kínálatot (Szűcs Dénes felvétele) RÓZSI NÉNI LEVELE Doborgazi halászlé s a kihalófélben lévő ecetes hal otthon AJÁNLÓ Az ízvilág örökös gazdasszo­nya, Czafik Rozália, a mi Rózsi nénink idén is főszereplője lett volna a Doborgazi Kemencék Tit­ka elnevezésű ízfesztiválnak. Akik keresték, egy nagyon szomorú vá­ratlan családi esemény miatt most mégis zárva találták mindenkor vendégmarasztaló portáját. Hogy az utánozhatatlan szálkamentes halászléről meg az ecetes halról mégse kelljen lemondania annak, aki annyira vágyott rá, ismételten közreadjuk a receptjét. Ráadásul az ízvilág hűséges ol­vasóira Rózsi néni még így is gon­dolt, s levélben elküldte két külö­nösen finom pogácsa elkészítésé­nek leírását. Valamennyi receptjét érdemes kipróbálni. Ecetes savanyú hal A halat besózzuk, kicsit pihentet­jük a hűtőben, majd paprikás liszt­ben többször megforgatjuk. Egy serpenyőben forró zsiradékon pi­rosra sütjük. Közben sok hagymát, piros és zöld paprikát vékonyra me­télünk. Jó ecetes levet készítünk, felforraljuk és kihűtjük, ebbe tesz- szük a sózott hagymát és paprikát. Végül egy befőttesüveg aljába pár szem egész borsot és koriandert helyezünk, belerakjuk a sült halat rétegezve a hagymával, és ráöntjük a levet. Lefedve hűtő aljában több napig eláll. Jó vendégváró. Doborgazi halászlé Többféle hal kell hozzá. Egy szebb márnát (lehet csuka vagy süllő is) felszeletelünk, besózzuk, és állni hagyjuk. Két kisebb vagy egy nagyobb paducot vagy több­féle apróhalat megfőzünk, leszűr­jük, de a levét félretesszük. Köz­ben 3 fej hagymát, 3-4 zöld és pi­ros paprikát, egy paradicsomot (lecsónak eltett is jó) megdinszte- lünk, dobunk bele két halászléko­cát is. Mikor kissé kihűlt, lemixel­jük, majd felöntjük a főtt hal tevé­vel. A főtt halból kicsipkedjük a szálkákat, összenyomkodjuk, és a temixelt hagymás-paprikás lével összeöntjük. Ezt így együtt még egyszer turmixoljuk, majd felönt­jük annyi vízzel, hogy sűrűbb le­vest kapjunk. Föltesszük főni, mi­kor forr, két evőkanál zsiradékot felolvasztunk, teszünk rá két ka­nál pirospaprikát, s azzal felönt­jük, majd sóval, kakukkfűvel, ba­zsalikommal ízesítjük, de csak pi­civel, mert a halászlékocka fűsze­res. Ha már összeforrt, belerakjuk a nemeshal-szeleteket, és lassan még 10 percig főzzük. Tepertős pogácsa Hozzávalók: 65 dkg sima liszt, 30 dkg jó zsí­ros darált tepertő, 2 tojás sárgája, 3 dkg vaj, 2 evőkanál bor, 3 dkg élesztő, 1 tejföl, 2 kockacukor, 2 kávéskanál só. Elkészítése: Egyharmada lisztbe beledol­gozzuk a tepertőt úgy, hogy puha masszát kapjunk. A többi lisztet cukorral kis tejben felfuttatott élesztővel, a tojássárgákkal, az ol­vasztott vajjal, sóval, a borral, a tejföllel és annyi tejjel dolgozzuk ki, hogy jó rétestésztát kapjunk. Mikor megfelelő már, hagyjuk egy kicsit kelni. Azután kisodor­juk, rákenjük a tepertős masszán­kat, összehajtjuk, és kis pihenők­kel még kétszer megismételjük ezt a műveletet. Pogácsaszaggató­val kiszaggatjuk, és tojással leken­ve jó meleg sütőben kisütjük. Élesztős vajas pogácsa Hozzávalók: 70 dkg sima liszt, 2 egész tojás, 2 dkg élesztő, 1 evőkanál cukor, 1 dl tej, 1 dl fehérbor, 35 dkg vaj. Elkészítése: A liszt feléből só, cukor, élesztő, a bor s a tojás hozzáadásával tész­tát gyúrunk, a másik felét összedol­gozzuk a vajjal. A tésztát kinyújt­juk, rákenjük a vajas lisztet, össze­hajtogatjuk, pihentetjük. A műve­letet négyszer ismételjük, majd po­gácsaszaggatóval kiszúrjuk, tojás­sal megkenjük, és megsütjük. Mind nagyon finom, jó étvágyat kívánok hozzá: Rózsi néni

Next

/
Oldalképek
Tartalom