Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-15 / 162. szám, szerda

A Diákhálózat, MIK és az MKP Pozsony járási Ifjúsági Csoportja módosító javaslatai az oktatásügyi reformtervezethez A felsőoktatási reform tervezete A tanügyi reform első verziója meglehetősen nagy nyugtalanságot keltett a hallgatók körében (Lubos Pile felvétele) JÓ, HA TUDJUK Diákkölcsönök törvénytervezete ♦ A tandíj összege a diákokra fordított éves átlagkiadás alap­ján van meghatározva. Alsó határ 0%, felső határ 25%. ♦ A szociális segélyt igényel­hetők száma az összdiákság 35%-ra emelkedett. ♦ Az egyetem által, a diákok után beszedett tandíj nem használható fel azok beleegye­zése nélkül. ♦ Diákkölcsönre minden hall­gató jogosult, mégpedig az adott kar által meghatározott teljes tandíj összegéig. ♦ Szociális segélyre csak a nappali tagozatos diák jogo­sult, meghatározott kritérium- rendszer alapján, mely a csa­ládra eső nettó (tiszta) havi összbevételen alapul (pl.: 4 ta­gú, 1 főiskolással rendelkező család esetén a bevételi határ 21 690 korona, 4 tagú, 2 főis­kolással rendelkező család ese­tén a bevételi határ 32 000 ko­rona). Ha a család összbevéte­le kevesebb, a hallgató szociá­lis segélyre jogosult. A szociális segély maximál összege az ed­digi 2 000 korona helyett 6 870 korona lesz. ♦ A törvénytervezet magában foglalja a felsőfokú intézmé­nyek tanárainak 11,5%-al való fizetésemelését. ♦ A tandíj összege a következő 2 iskolai évben további 2 alka­lommal változna: 2005/2006- ban a felső határ emelkedne 30%-ra, 1 évvel később pedig az alsó határ növekedne 5%- ra. ♦ Az egyes szakokon beveze­tendő tandíj mértékéről az is­kola rektora dönt. Ő dönt to­vábbá arról, hogy a nappali ta­gozatos hallgatókhoz hasonló­an a levelezős hallgatók is ugyanolyan tandíjat fizesse- nek-e, vagy sem. ♦ Az iskola a beszedett pénz­keret egynegyedét köteles tá­mogatási formákra fordítani (pl. szociális segély, tanulmá­nyi ösztöndíj, diákkölcsön). ♦ A törvénytervezet egységesí­ti továbbá az állami és magán főiskolák állami költségvetés­ből való támogatását. ♦ A tanulmányait meghosz- szabbító diák a nem lesz jogo­sult szociális segélyre, és ma­gasabb tandíjat fizet. ♦ Megszűnik az állami hoz­zájárulás a diákok kollégiumi költségeihez (szállás, étke­zés). (dh, mik, mkp-ics) Az egyes szakokon beveze­tendő tandíj mértékéről az iskola rektora dönt (Lubos Pile felvétele) Ez az elemzés a Diákháló­zat, a Magyar Ifjúsági Kö­zösség és az MKP Pozsony járás Ifjúsági Csoportja köz­ti együttműködés keretében született meg. Reméljük, hogy ezzel a munkával sike­rül precedenst teremtenünk és a jövőben többször kerül majd sor együttes fellépésre a fent említett szervezetek között. ÁLLÁSFOGLALÁS Tekintve, hogy a Diákhálózat legfőbb céljának tekinti a szlová­kiai magyar diákok érdekeinek védelmét, kézenfekvő volt, hogy az oktatásügyben zajló reformok ügyében köteles konstruktívan hozzájárulni a törvényjavaslat kö­rül folyó szakmai jellegű vitához. Nem véletlen, hogy a múltban is gyakran került sor. a problémával foglalkozó beszélgetések, nyilvá­nos viták rendezésére, melyek a közelmúltban már közös szerve­zésben zajlottak (többek között Albert Sándor, Szigeti László rész­vételével). A Diákhálózat és a Magyar If­júsági Közösség 2003 októberé­ben aláírt együttműködési megál­lapodásának értelmében a Diák­hálózat a Magyar Ifjúsági Közös­séggel közösen lépnek fel a refor­mok ügyében. A két legnagyobb ifjúsági szervezet szakmai együtt­működésének első lépésként egy minden középiskolát átfogó fel­mérés ötlete született meg. Május közepén kerültek kiküldésre a kérdőívek, melyek célja a diákok továbbtanulási terveinek felméré­se volt. Az így befolyó eredmé­nyek újabb ürügyet szolgáltattak arra, hogy részletes elemzés ké­szítésével felhívjuk az MKP figyel­mét a reformtervezet hibáiból fa­kadó főbb problémákra. A doku­mentum elkészítésében nagy sze­repe volt az MKP Pozsony járás If­júsági Csoportjának is, mely a szakmai politizálást tűzte ki céljá­ul. Az ICS tagjainak széleskörű ta­pasztalatai nagy segítségünkre voltak az elemzés kérdéses pont­jainak tisztázásában és a hiányos­ságok orvoslásában nyújtott taná­csaikkal. Kedvező visszhang A Diákhálózat által elkészített anyag, mely a kölcsönös tárgyalá­sok után mindhárom szervezet elképzeléseit tükrözte, megvita­tásra került az MKP-n belül is. Az egyeztetésen, melyre június 24- én a parlament épületében került sor, részt vett és javaslatunk vég­leges formába öntésében érdem­legesen segített Szigeti László, Albert Sándor, Dolník Erzsébet, Bárdos Gyula, Komlóssy Zsolt, Farkas Iván valamint Harna Ist­ván. Az elhangzott módosító ja­vaslatok többsége kedvező vissz­hangot keltett az MKP képviselői között is. Szigeti László, az okta­tásügyi minisztérium államtitká­ra közbenjárásával lehetőség nyílt, hogy fenntartásainkat a tör­vény egyik alkotójával, az oktatá­si minisztérium hivatalvezetőjé­vel, Peter Mederlyvel is megvitas­suk. Ez a találkozás július hetedi­kén zajlott le. Örömmel tapasz­taltuk, hogy az általunk javasolt változtatások túlnyomó része el­fogadható volt a törvényalkotó számára is. A tervezet kidolgozásának fő cél­ja az a törekvésünk volt, hogy kikü­szöböljük a készülő reformtervezet általunk feltárt hiányosságait. A dokumentumban megfogalmazott fenntartásaink figyelembe vételé­vel reményeink szerint hozzájárul­hatunk egy mindenki számára elfo­gadható törvénytervezet megszü­letéséhez. A reformok jelentősége A tanügyi reform első verziója meglehetősen nagy nyugtalansá­got keltett a közvélemény berkei­ben, tekintve, hogy a hagyomá­nyos tárcák gazdálkodásának át­fogó reformja következtében nem maradtak érintetlenül a főiskolák­ra vonatkozó passzusok sem. A re­formtervezet bejelentésére reagá­ló első hangok többnyire pánik­szerűen reagáltak a változások hí­rére. Az illetékesek általános véle­ménye megerősítette azt a máskor is gyakran tapasztalható jelensé­get, miszerint a közvetlenül érin­tettek mind úgy látják, reformok­ra szükség van ugyan, de nem itt és nem most. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy az egyetemi oktatás kérdése talán még az átla­gosnál is jobban befolyásolja Szlo­vákia majdani gazdasági helyze­tét - azt a területet, amelyet a kor­mány eddigi reformintézkedései olyan nagy erőfeszítésekkel szán­dékoztak támogatni. Az egyemet végzett réteg jelenti az ország szá­mára a jövőt - a magasan képzett lakosság részaránya közvetve be­folyásolja a munkanélküliséget, az átlagbéreket, sőt a minimál­bért is. Ha ez a - kelleténél amúgy is szűkebb - réteg valamilyen ok­nál fogva tovább fogyatkozik, Szlovákia egész gazdasági rend­szere kerül majd veszélybe. Az ál­lam számára kifizetődő a felsőok­tatásba történő invesztíció, ugyanakkor nem szabad elfelejte­ni azt sem, hogy a hallgatók szá­mára a továbbtanulás szintén egy jól megtérülő befektetés. Ezen az alapon tehát a tandíj megalapo­zott, feltéve, hogy a felsőoktatás ezentúl is elérhető lesz bárki szá­mára. Az egyetemisták jelentik az ország jövőjét, a reform első ver­ziója pedig korántsem felelt meg a fent említett elvárásnak még az utólag hozzátóldott javításokkal együtt sem. Az általános és jogos közfelhá­borodás hatására kölcsönös pár­beszéd bontakozott ki a reform el­lenzői és támogatói közt így fel­színre került az eredeti elképzelés több hiányossága is. Az eredeti törvénytervezet a múlt nyáron nem emelkedett jogerőre, ugyan­akkor a kormány feltett szándéka volt véghezvinni a megkezdett re­formokat egy mindenki számára elfogadható formában. A módosí­tott törvénytervezet nyilvános­ságra hozatala után kijelenthet­jük, hogy egy sokkal érettebb (persze egyáltalán nem hiba nél­küli) oktatásügyi törvény van szü­letőben. A legnagyobb probléma abból fakad, hogy a két fél állás­pontjaiban az elmúlt év folyamán csak igen kis előrehaladást ta­pasztaltunk. A törvénytervezet­nek megvannak a maga jó oldalai, amelyek - egyes paragrafusok módosításával - elfogadhatóak a diákság zöme számára. Vélemé­nyünk szerint a diákság számára a legnagyobb veszélyt a mellékes­nek ható intézkedések rejtik ma­gukban, amelyek megnövelik e réteg mindennapi kiadásait. Ma­ga a tandíjtervezet alapjában véve képes biztosítani azokat a biztosí­tékokat, amelyek garantálják minden diák számára a - financi­ális problémákat csak speciális helyzetben okozó - továbbtanulás lehetőségét. További probléma, hogy a ter­vezet a jelenlegi formájában nem garantálja a felsőoktatás minősé­gének javítását. Az az érzésünk, hogy az egyetemi diákképviseleti szervek korántsem képesek átfogó változtatásokat kieszközölni, effek­tiven képviselni a diákok érdekeit. Véleményünk szerint amennyi­ben sikerül megváltoztatni a tör­vénytervezet egyes intézkedéseit, a reform valóban hasznosnak bi­zonyulhat minden diák számára, ugyanakkor hosszútávon képes lesz megoldani a felsőoktatás pénzügyi helyzetének javítását is. Természetesen a tervezet egyma­gában a kormány minden szándé­ka ellenére sem lesz képes megol­dani a felsőoktatás anyagi gondja­it tekintve, hogy a bruttó hazai össztermék aggasztóan kis része fordítódik az oktatásra, ezért is szükséges lenne ennek növelése a nyugati államok mintájára. Fenntartások A Diákhálózat, Magyar Ifjúsági Közösség és az MKP pozsonyi Ifjú­sági Csoportja a tervezet következő intézkedéseivel nem ért egyet: A törvénytervezet I/9./1. számú cikkelye értelmében a diákkölcsön alapkamatának maximális mérté­ke nincs semmilyen módon szabá­lyozva. A törvényalkotók szándéka szerint a kamat magassága a min­denkori gazdasági helyzettől függ. Ugyanakkor nincs törvényes aka­dálya annak, hogy az állam tetsző­leges mértékben változtassa meg a kamatokat. Egyfajta felső határ megállapítása gátat szabhat a ka­matok mértéktelen emelésének. I/10./6 A cikkelyben a diákköl­csön törlesztésével kapcsolatban felmerül egy komoly probléma miszerint az adós diák havi jöve­delme változása esetén csak az év októberétől kezdve, változtathat­ja meg a havi törlesztendő részlet nagyságát. Egyéb esetben köteles az abban az időszakban megálla­pított havi részletet fizetni egé­szen a következő év októberéig. Égy példával élve: ha valaki janu­árban veszti el a munkáját, októ­berig nincs módja a havi törlesz­tendő részlet csökkentésére. A tervezet e része tehát meglehető­sen rugalmatlan, amit ki kell kü­szöbölni. Javaslatunk tehát, hogy egyénenként indokolt esetben fél­évenként illetve negyedévenként legyen lehetőség a havi törlesz­tendő részlet felülvizsgálatára, amennyiben az esetlegesen ezzel járó adminisztratív költségek nö­vekedése ezt lehetővé teszi. I/12./7 A kormánypropaganda állítása szerint az állam átvállalja az állami szektorban dolgozók kölcsönének törlesztését. A tör­vénytervezet átolvasása után úgy tapasztaltuk, hogy semmiféle kö­telezettségről nincs szó, mind­össze ennek lehetőségéről. Mivel a részletek törlesztésének átválla­lása egy fontos motivációs ténye­ző a gyengébben fizetett szekto­rokban tevékenykedők számára, célszerű lenne, ha az állam köte­lezné magát a törlesztésre egyes speciális esetekben (különösen nagy szükségük van az állami hozzájárulásra, például a regio­nális oktatás területén tevékeny­kedőknek). A II/46./4-es számú javaslat ér­telmében az évet ismétlő diáktól befolyó összeg az eredeti 2,5-ről ötszörösével nő. Ugyanakkor az állami hozzájárulás mindenkép­pen csak a felére csökken. Ezáltal megnyílik az elméleti lehetősége annak, hogy az egyetemek a szor­zó variálásával elérjék azt, hogy az évet ismétlő diákok után több pénzhez jussanak, mint amennyi­vel az állami támogatás csökken. Ebből következik, hogy kifizetődő lesz számukra, ha a diákok évet ismételnek. Ezt a problémát az ál­lam részéről kieső és a diák részé­ről befolyó összeg harmonizálásá­val lehet elkerülni. Semmiképp sem tartjuk elfogad­hatónak a törvénytervezet II/46./5. számú rendelkezését, mi­szerint a doktorandusok kötelesek tandíjat fizetni. A rendelkezés demotiváló hatással van azokra a fiatal kutatókra. II/46./15 - az egyetem ugyan köteles a tandíjakból befolyó ösz- szeg 25 százalékát szociális segély­re, tanulmányi ösztöndíjra vagy di­ákkölcsönre fordítani, ugyanakkor semmi sem gátolja abban, hogy az összeg teljes egészét kölcsönökbe fektesse be. Ezáltal megnyílik az út a nyerészkedésre. Javaslatunk, hogy a befolyt összeg legalább felét az egyetem köteles legyen szociális segélyre és tanulmányi ösztöndíjra fordítani. III/95./2. Eszerint a rendelke­zés szerint annak a diáknak, aki a meghatározottnál hosszabb ideje folytatja tanulmányait, megszű­nik a jogosultsága a szociális se­gélyre. Ezt teljes mértékben elfo­gadhatatlannak tartjuk. A kreditrendszer egyik újítása, hogy a diák maga választhatja meg egy bizonyos intervallumon belül, hogy mennyi idő alatt szándéko­zik befejezni tanulmányait, ez az intézkedés ugyanakkor nagymér­tékben korlátozza a diák cselekvé­si szabadságát. A hátrányos hely­zetben lévő diákok ráadásul ko­moly lépéshátrányba kerülnek év­ismétlés esetén módosabb diák­társaikkal szemben. Elfogadható kompromisszumot jelentene, ha a rendszer nem büntetné ilyen mó­don is a tanulmányok meghosz- szabbítását egy évvel. A szociális segély kiszámításá­ban nagy szerepe van az ún. be­vételi koefficiensnek. Ennek a változónak az értéke 0,25 illetve 1 között mozoghat. Az aktuális érték a gazdasági helyzet függvé­nyében változik, jelenleg az ille­tékes szervek ezt az értéket 0,33- ban állapították meg. Tekintve, hogy a szélsőértékek akár több ezer koronás különbséget is ered­ményezhetnek a szociális segé­lyek összegében, illetve a kedvez­ményezettek számában, nyugta­lanítónak találjuk, hogy ennek a koefficiensnek a megváltoztatá­sához elég az illetékes minisztéri­um egy határozata. Ez azt a ve­szélyt rejti magában, hogy a mi­nisztérium kedvére megváltoz­tathatja a koefficiens értékét akár minden racionális indok nélkül, s ez által nagyobb terheket róhat az egyetemi hallgatókra. Szüksé­gesnek tartjuk ezen mechaniz­mus szabályozását, átláthatóvá tételét a visszaélések elkerülése végett, (dh, mik, mkp-ics) ISKOLA UTCA ISiSÉiSiISlgilSfilfs^^----—--- - - - - —- -------- - ----------------------------------------------' 20 04. július 15., csütörtök 2. évfolyam 28. szám

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom