Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-12 / 159. szám, szombat
/ ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 TALLÓZÓ NEWSWEEK Az első közvélemény-kutatások szerint jól választott magának alelnökjelöltet John Kerry, aki a Demokrata Párt színeiben indul az Egyesült Államok elnöki tisztségének elnyeréséért az őszi választáson. A szombaton ismertetett felmérések szerint megerősödött a demokrata párti elnökjelölt népszerűsége. Kerry kedden jelentette be, hogy John Edwards észak-carolinai szenátortársát kérte fel alel- nökjelöltnek. A Kerry-Ed- wards páros megerősítette vezetését a republikánus párti vetélytársakkal, George Bush hivatalban levő elnökkel és Dick Cheney alelnökkel szemben: az előbbiekre a megkérdezettek 51 százaléka, ez utóbbiakra 45 százalékuk adná voksát. A csütörtökön és pénteken - vagyis az alelnök- jelölti felkérés bejelentése után - végzett felmérésben a válaszadók nagy többsége (69 százaléka) kijelentette, hogy szavazási szándékát cseppet sem befolyásolta Edwards új szerepe. A megkérdezettek 52 százaléka ellenzi, hogy Bush- nak újabb négyéves elnöki megbízatást adjanak a választópolgárok, 43 százalékuk ezt viszont támogatná. A felmérés érdekessége, hogy a válaszadók 47 százaléka Bush győzelmét várja az elnökválasztáson, Kerry diadalára viszont csak 38 százalék számít. Egy másik, az AP hírügynökség megbízásából készült felmérés arról tanúskodik, hogy Kerry erősítette választói bázisát, a déli államokban és az alacsonyabb jövedelműek között pedig valamennyire még növekedett is népszerűsége. Ez utóbbi felmérés Bush csekély vezetését mutatta ki demokrata párti vetélytársával szemben: a hivatalban levő elnökre a megkérdezettek 49 százaléka adná voksát, Kerryre a polgárok 45 százaléka. Ez utóbbi közvéleménykutatást még hétfőn - Edwards felkérésének bejelentése előtt egy nappal - kezdték meg, így a bejelentés a három napon át tartó felmérés közepére esett. A vajdasági magyarok védelmében erélyes intézkedéseket kér Kostunicától Lantos-levél Belgrádba Tom Lantos amerikai képviselő levélben sürgette Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnöknél, hogy kormánya tegyen határozott és érdemi intézkedéseket a vajdasági magyarok biztonságának és épségének szavatolása érdekében. ÖSSZEFOGLALÓ Az amerikai törvényhozás nemzetközi kapcsolatok bizottságának rangidős demokrata párti tagját megfogalmazása szerint mélyen felkavarta a Vajdaságban egyre fokozódó magyar- és romaellenes, valamint antiszemita erőszakhullám - közölte a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF). Tom Lantos ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy a 2003-as őszi választások óta Szerbiában és - főként - a Vajdaságban drámaian megnőtt az etnikai, rasszista és vallási indíttatású erőszakos jelenségek száma. Kiváltképpen aggasztónak tartja, hogy a többségben felgyülemlett feszültség méltatlanul irányul olyan békés és ártatlan kisebbségek ellen, amelyek továbbra is igyekeznek kívül maradni az utóbbi évtizedek nemzetiségi konfliktusain. A feszültség jórészt a Boszniából, Horvátországból és Koszovóból a Vajdaságba telepített több százezer szerb menekülttől ered, aki kiélezett etnikai konfliktusokkal terhes területekről érkezett. A képviselő mindezek alapján kéri, hogy a szerb kormány haladéktalanul fékezze meg azokat a vajdasági szerbeket, akik bűnbakként kezelik a magyarokat és más nemzeti kisebbségekhez tartozókat. „Fontos - írja Tom Lantos -, hogy a szerb kormány tüzetesen kivizsgálja a gyűlöletből fakadó bűncselekményeket, és eljárást indítson elkövetőik ellen.” A politikus azt is javasolja Vojiszlav Kostunicának, hogy vezetésével magas rangú szerb kormányzati vezetők átfogó kampány keretében ítéljék el a kisebbségellenes megnyilvánulásokat, és törekedjenek a nemzetiségek közti békés együttműködés több évszázados hagyományának helyreállítására a Vajdaságban. Tom Lantos indítványai között szerepel még, hogy a belgrádi kormányzat biztosítsa a kisebbségi nemzeti tanácsok fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges anyagi forrásokat, állítsák vissza az Újvidéki Televízióban sugárzott magyar nyelvű műsorok 2003-ban megkurtított adásidejét, valamint szolgáltassák vissza a kisebbségi egyházi és közösségi ingatlanokat. A Szerbia és Montenegró miniszterelnökének címzett levél azután született, hogy a HHRF jelentésben tájékoztatta az amerikai képviselőt a Vajdaságban egyre gyakrabban előforduló, kisebbségieket érő bántalmazásokról és zaklatásokról, magyar és autonómiapárti vezetők elleni fenyegetésekről, temetők meggyalázásáról és történelmi emlékek megrongálásáról. Kampány keretében ítéljék el a kisebbségellenes megnyilvánulásokat. Négy minisztere is arról győzködte a „lemondásának bejelentésére készülő” brit kormányfőt, hogy ne távozzon Tony Blair csak a neje miatt maradt a posztján? 1/T7DT1ÍC7 P#SlU?DT IvhKlEioZ. KUotKI A legnagyobb vasárnapi konzervatív napilap értesülése szerint Tony Blair a tornyosuló iraki problémák és a kormányzó Munkáspárt zuhanó népszerűsége miatt komolyan fontolóra vette távozását, végül felesége beszélte rá, hogy maradjon miniszterelnök. A brit kormányfő a múlt hónapban csak felesége erőteljes lebeszélésére volt hajlandó elállni attól a szándékától, hogy lemondjon - írta a The Sunday Telegraph. A napilap értesülése szerint fő hatalmi vetélytársa, Gordon Brown pénzügyminiszter híveinek tábora is nyomást gyakorolt rá a „zökkenőmentes hatalomátadás” végett. Végül azonban Cherie Blair beszélte rá férjét a maradásra, főleg azzal az indokkal, hogy „Brown ne vehesse át a hatalmat tetszése szerinti időpontban”. Blair és pénzügyminisztere hatalmi rivalizálásáról a Munkáspárt hét évvel ezelőtti kormányra kerülése óta folyamatos híresztelések keringenek a brit sajtóban. Általános értesülés szerint Brown annak idején azzal a feltétellel volt hajlandó átengedni Blairnek a mi- niszterelnök-jelölti posztot, hogy a jelenlegi kormányfő „valamikor menet közben” átadja neki hatalmat. A The Sunday Telegraph által idézett kormányzati forrás azt mondta: a Westminsterben terjengő pletykák szerint Cherie is távozásra próbálta rávenni férjét, de „ennek éppen az ellenkezője az igaz.” Cherie nem akarta engedni, hogy Brown „már most átvegye a hatalmat, mivel ki nem állhatja” a pénzügyminisztert. A hét végén már ez volt a második olyan értesülés, amely szerint Blair júniusban majdnem lemondott, miután pártja rendkívül rosszul szerepelt az európai parlamenti választásokon. Előtte a BBC rádió közölt nem azonosított kormányforrásra hivatkozva olyan értesülést, amely szerint a kormányfő a múlt hónapban „komolyan fontolóra vette pozíciója tarthatóságát”, és csak négy miniszterének együttes fellépésére gondolta meg magát. Tessa Jowell kulturális, Charles Clarke oktatási és John Reid egészségügyi miniszter külön-kü- lön megtartott találkozókon arról győzködte a „lemondásának bejelentésére készülő” kormányfőt, hogy maradjon. Patricia Hewitt ipari miniszter személyes levelet küldött Blairnek. Jowell félig-meddig cáfolta az értesülést, bár egyértelmű kijelentésekre nem volt hajlandó. Szerinte „nem úgy tűnik”, hogy Blair a lemondást fontolgatná. A kabinettagok személyes intervenciójára vonatkozó kérdésre Jowell csak annyit mondott, hogy Tony Blair „bírja a kabinet támogatását”. Blairre és kormányára a jövő héten ismét jelentős próbatétel vár, szerdán teszik közzé ugyanis azt a jelentést, amelyet - egyébként a kormány kezdeményezésére - egy független bizottság állított össze az iraki háború előtti brit hírszerzési tevékenység hatékonyságáról, miután nem találták meg a háború fő indokává kikiáltott tömegpusztító fegyvereket. A várható bírálatok zömét John Scarlett, az Egyesített Hírszerzési Bizottság (JIC) akkori elnöke kapja majd. Ez különösen kényes helyzetbe hozná Blairt, aki néhány hete éppen őt nevezte ki a brit külső hírszerzés (MI6) új vezetőjévé. A döntést már akkor komoly belpolitikái felzúdulás követte, a bírálók szerint ugyanis a kormányfőnek meg kellett volna várnia, hogy a Lord Butler vezette bizottság jelentése elmarasztalja-e Scarlettet az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban. A szerző az MTI londoni tudósítója KOMMENTAR Pajzs - uszításhoz SZILVÁSSY JÓZSEF Megfújták újra a mélnyemzeti kürtöt egyesülésre, magyarok elleni harcra a Szlovák Nemzeti Párt botrányoktól elhíresült alakjai. Tegnapelőtt újra a megszokott nótát fújták Losoncon is, csak egy kicsit más szereposztásban. A szupermodern sportkocsijával berobogó Ján Slota ellenlábasát, Peter Súlovskyt és az államfőjelöltként leszereplő Vladimír Meciart szidta olyan útszéli hangnemben, hogy még a sokféle szabadosság fölött szemet hunyó kereskedelmi tévé is jobbnak látta, ha az ismert jellel hangfogót rak elé. Bennünket ezúttal Anna Malíková szapult, aki szerint a legfőbb ideje, hogy az egységét és politikai erejét a jövő év elejéig bizonyosan visszaszerző Szlovák Nemzeti Párt ismét pajzs legyen a magyar sovinizmussal szemben. Nála még ez a védőfegyver is a nacionalista letámadás jelképévé vált. Szerinte két év múlva dönteniük kell a polgároknak arról is, hogy a Szlovák Nemzeti Párt jelöltjei, vagy ismét a magyarok kerüljenek-e a következő kormányba. Á bohóckodásnak még nincs vége, hiszen rövidesen Peter Súlovskyék is világgá rikoltják majd, hogy csakis ők a mélynemzetiek egyetlen igazhitű képviselői. Bárhogy alakul is ez a politikai kabaré, nem elsősorban tőlük függ, mennyi szavazatot kapnak két év múlva. Még akkor sem, ha jövőre esetleg tető alá hozzák a már bejelentett, minden nemzeti párt egyesülését kihirdető megakongresszust. Tündöklésük vagy bukásuk, tehát a politikai jövőjük jórészt a jelenlegi kormány és - bizonyos mértékig - a köztársasági elnök kezében van. Az optimista politikai nyilatkozatok és a makrogazdasági eredmények ellenére a lakosság túlnyomó része még mindig csak a reformok súlyos következményeit érzi. Már a katolikus püspökök is figyelmeztették Ludovít Kaník minisztert a családok nagy többségének elviselhetetlen helyzetére. Ha rövidesen, de legkésőbb a következő esztendő elején nem javul több millió ember életminősége, nem enyhülnek a jelenlegi megélhetési gondjaik, s ráadásul a koalíció továbbra is viszálykodni fog, akkor a kormánypártok nem sok jót várhatnak a következő voksolásoktól. A nacionalizmus, a populizmus és demagógia tudvalévőén legkönnyebben a csalódott, sokat nélkülöző, érthetően jobb életre vágyó embereket mételyezi meg és kábítja el leginkább. Ján Slota szombaton arra is célzott, hogy feltámadásuk egyik előmozdítója az államfő lehet. Ezek után még kíváncsiabban várjuk Ivan Gasparovic további tetteit és gesztusait, amelyekkel igazolhatja, hogy nincs lekötelezve egyetlen politikai erőnek sem, és valóban pártok fölött álló elnök kíván lenni. A szombati losonci kürtjei végre ébresztőként hathatna a kormányerőkre. Mert baklövéseik és undorító viszálykodásaik ellenére még mindig van esély arra, hogy az akkorra már valamivel jobban élő polgárok bölcs döntése révén a hatalomra ácsingózó mélynemzetiek és hasonszőrű társaik két év múlva is törpepártként maradjanak a periférián. És ott rikoltozzanak. Szemérmetes besúgók TÓTH MIHÁLY Idestova egy éve, hogy megalapították a pártállami besúgók, irányítóik és főirányítóik személye körüli homály eloszlatását szolgáló intézményt, a Nemzeti Emlékezet Hivatalát. Tevékenységéről időnként közlemény is megjelenik; hányán igényelték és milyen eredménnyel a róluk vezetett jelentések tanulmányozását. A kárvallottak részéről csekély érdeklődés nyilvánul meg az iratok tanulmányozása iránt, és ebben az idő múlásán kívül még legalább fél tucat tényező közrejátszik. Ezeket most hadd ne részletezzem. Minden általánosító magyarázkodásnál többet elárul egy eset bemutatása. Ezúttal azé a Jozef Sestáké, akit hallomásból szinte mindenki ismer, hiszen néhány hónapja beszállt az államfői tisztségért vívott küzdelembe. Kilétéről 2004 tavasza óta azok is tudnak, akiknek korábban fogalmuk se volt róla, hogy az elmúlt csaknem 15 év alatt mindig magas külügyminisztériumi tisztséget töltött be, illetve akiket most meglepett, hogy a Szlovák Információs Szolgálat vonakodik Sesták 1989 előtt vezetett dossziéjának nyilvánosságra hozatalától. Egyáltalán milyen StB-dossziéja lehet egy 15 éve külügyminisztériumi főhivatalnoknak? Ez az egyetlen eset is kedvét szegi mindenkinek, aki 1989 novembere óta újból és újból kísérletet tett házi besúgója kilétének felderítésére, viselt dolgai bizonyítására. A Sesták-eset azt sugallja, hogy a titkosrendőrségi iratok tanulmá- nyozhatása mindmáig fölöttébb szelektív. A kisstílűekről a besúgot- tak tudomást szerezhetnek, a fajsúlyosabbakat azonban különválasztják a tanulmányozhatóktól. Tény, Sesták most követelte dossziéja tartalmának nyilvánosságra hozatalát. Normális körülmények között ezt úgy értelmezhetnénk, hogy nincs mitől tartania. Az a körülmény azonban, hogy 15 év elteltével is csak ilyen nyögvenyelősen teszik lehetővé a listán szereplők működésének kiderítését, ' gyanakvóvá tesz. Sesták esetében feltételezhető, hogy csak azért követeli dossziéja megnyitását, mert jól tudja, hogy úgysem nyitják meg. Nem külügyminisztériumi segédímokról, hanem egykori államtitkárról, pillanatnyilag pedig államtanácsosról van szó. Olyan pozícióban van, hogy mindig tisztában lehet vele, merről fúj a szél. Egy-egy ilyen botrány kirobbanása után egyre jobban értem, hogy Szlovákia különválását követően a Meciar irányította parlamenti többség miért akadályozta meg a besúgók elszámoltatását. Meciar ellenzéke 1998-ig köpte a markát, hogy ők bezzeg megtanítanák őket kesztyűbe dudálni. A Dzurinda-koalíció már hat éve van hatalmon, de a plebsz még most is csak találgathatja, melyik egykori StB-munkatárs hol dolgozik. Aki konkrétumokra kíváncsi jobban teszi, ha befogja a száját, mert az államtanácsos múltját államtitokká nyilvánították. Érdemes a kárvallottaknak ilyen körülmények között mérgelődniük? Kisiparos, középvállalkozó, nagy csaló (Lubomír Kotrha rajza)
