Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-08 / 156. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 8. Iskola utca 21 A szülő szíve vérzik gyermekéért: keresi az okokat, segíteni szeretne, támogatásért a tanárhoz fordul Mitől népszerű, mitől magányos? Nem véletlen az, milyen helyet foglal el valaki egy adott társas mezőben (Pavol Funtál illusztrációs felvétele) A gyermekpszichológust felkereső szülők jelentős része számol be arról, hogy gyermekének nincsenek barátai, magányos, vagy egyenesen ki is közösítik az iskolában, ahol hétköz­napjait reggeltől késő dél­utánig eltölti. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS ­A szerencsétlenül kialakult osz­tályközösség, a rossz iskolai légkör vagy a pedagógus alkalmadansága ritkábban okolható egy gyermek beilleszkedési nehézségeiért, mint bizonyos személyiségvonások. Mik is ezek pontosan? A szülő szíve vér­zik gyermekéért: keresi az okokat, segíteni szeretne, támogatásért a kicsi tanáraihoz fordul, ám több­nyire ők is tanácstalanok. Látják ugyan a problémát, de nem tudják, hogyan lehetne segíteni rajta. Néha a magányos gyermeket hibáztat­ják, (kilóg a sorból, túl félénk, stré­ber, vagy éppen elevenebb a többi­eknél), máskor a rosszul működő osztályközösséget okolják (agresz- szív hangadók, klikkesedés, szoli­daritás hiánya). A szülőben ne­megyszer az is felmerül, talán má­sik iskolába kellene vinnie gyerme­két, hátha ott új esélyt kapna, min­dent elölről kezdhetne. Az iskola- váltással kapcsolatos praktikus ne­hézségek mellett azonban az is óvatosságra inti a szülőt, hogy nem lehet biztos benne, az új közösség megoldást jelent. Vajon nem viszi-e magával a gyermek ugyanazokat a problémákat egy új osztályba, me­lyek az eddigi kudarcokért is felelő­sek, vajon nem termelődinek-e újra ugyanazok a helyzetek, melyektől már eddig is szenvedett? Nem alaptalanok a félelmek A gyermekközösségek működé­sét vizsgáló kutatások ugyanis azt találták, hogy egyáltalán nem vélet­len az, milyen helyet foglal el valaki egy adott társas mezőben. Vannak örök népszerűek, született vezetők, akik akárhová kerülnek, sok barátot szereznek vagy egyenesen vezetők­ké válnak, és vannak olyanok is, akik a csoportjellegétől és összeté­telétől függedenül, mindig inkább magányosak, elutasítottak lesznek. A szerencsédenül kialakult osztály- közösség, a rossz iskolai légkör vagy a pedagógus alkalmadansága rit­kábban okolható egy gyermek beil­leszkedési nehézségeiért, mint bi­zonyos személyiségvonások. Mik is ezek pontosan? A társas beilleszke­désért, a közösségen belül elfoglalt központi helyzetért, a szerteágazó barátai kapcsolatokért és a mozgal­mas társas életért egy szóval a szociabilitás nevű személyiségvo­nás felelős. Egy felmérés során ku­tatók jó társas helyzetű, központi szerepet betöltő gyerekek személyi­ségét hasonlították össze perem­helyzetben lévőkével, legalább 3-4 különböző személyiségteszt segít­ségével. Az eredmények azt mutat­ták, hogy a társaságban sikeres em­berek miközben magas indulati fe­szültségben élnek (mindenről van véleményük, könnyen lelkesednek vagy fogalmaznak meg kritikát), önszabályozásuk mégis fejlett, alapvetően értelmi vezérlésű, va­gyis heves kirohanások és hisztériás jelenetek rendezése helyett inkább érvelnek, vagy körnek értelmes kompromisszumot. A szociálisan hatékony személy szenvedélyesen részt vesz a közösség történéseiben, mégis fegyelmezett és alkalmazko­dó, egyszerre képes alárendelődni a helyzetnek és alakítani is azt. A szisztematikusan visszautasí­tott, peremhelyzetű személyekre szintén jellemző a magas indulati feszültség, nekik is határozott véle­ményük, fejlett kritikai érzékük le­het, ők azonban nem bánnak jól az indulataikkal; ha konfliktusba ke­rülnek gyanakvóak, sértődéke- nyek, számonkérők lesznek, érzel­mi reakcióik kiszámíthatatlanok és gyakran aránytalanul erősek, emi­att a társaikhoz való alkalmazko­dásuk nem zökkenőmentes. Fegyelmezetlenek Míg a jó társas helyzetű emberek magas indulati feszültség mellett fegyelmezetten viselkednek, a kö­zösségből kiszorulók hasonló hely­zetben fegyelmezetlenek. Mivel a társas viselkedés egyik fontos ele­me a csoport normáihoz való állan­dó érzelmi viszonyulás és alkal­mazkodás, az egyén közösségben elfoglalt helyzete jelentős részben függ a csoporttagokkal és társas szituációkkal kapcsolatos indula­toktól. Semmüyen közösségben nem népszerűek általában azok, akiknek nagyon alacsony teljesít­ményük (iskolai közösségben bu­kásra állnak, sportegyesületben ügyetlenek, énekkarban hamisan énekelnek stb.), akiknek nincs hu­moruk, akik irigyek, vagy akik va­lamilyen tulajdonságukban (meg-, jelenés, tájékozottság, nyelvhasz­nálat, stb.) nagyon eltérőek a társa­iktól. Ezek a'szempontok akár na­gyon igazságtalanok is lehetnek, mégis a legtöbb emberi közösség­ben működnek. Annyi bizonyos azonban, hogy a csoportban elfog­lalt helyzetnek nemcsak oka, de kö­vetkezménye is lehet jó néhány sze­mélyes tulajdonság. A társak szere- tete, elismerése, a folyamatos meg­erősítés a népszerű embereket egy­re magabiztosabbá, lendületeseb­bé teszi, amitől csak még vonzóbbá válnak. Ezért nagyon fontos, hogy a diák beilleszkedési nehézségei­nek okát megértsük, és ha kell, pszichológus segítségével, minél hamarabb valamilyen megoldást találjunk, (he, gya) Az utcákat ilyentájt jóformán ellepik a felügyelet nélkül közlekedő kiskorúak Szaporodó nyári gyerekbalesetek FELDOLGOZÁS A vakáció beköszöntével sajnos nemcsak a kellemes nyári élmé­nyek, de a gyerekeket ért balesetek száma is évről-évre megszaporo­dik. Az ütcákat-utakat ilyentájt jó­formán ellepik a felügyelet nélkül közlekedő kiskorúak, akik kerék­párral, gyalog, vagy rollerrel, és legtöbbször körültekintés nélkül vágnak neki úti céljuknak. Az el­szomorító statisztika szerint bal­eset következtében évente több gyerek hal meg a világon, mint az összes betegségben együttvéve, a végzetes esetek több mint 40 száza­lékát a közlekedési balesetek teszik ki. Bár a baleset-megelőzési propa­gandának köszönhetően a tragédi­ák száma észrevehetően csökken, az áldozatul esett kiskorúak között mégis nő azoknak a száma, akik bi­ciklin vagy gyalog szenvedik el a szerencsétlenségeket. A legtöbb baleset a kimutatások szerint nem évközben, az iskolába jövet-menet éri leginkább a gyerekeket, hanem épp a nyári vakáció idején, amikor sokkal több gyerek közlekedik fel­nőtt felügyelete nélkül. Bár a gye­rekek számos esetben valóban fi­gyelmetlenül közlekednek, és ma­guk okozzák a bajt, a hatóságok és a közlekedési szakemberek egybe­hangzó véleménye szerint a szeren­csétlenségekért közvetve vagy köz­vetlenül mindig felnőttek hibáztat­hatok: ha egy gyereket elgázolnak, nem ő a hibás, hanem az, aki nem fogta a kezét; nem tanította meg közlekedni; vagy a kormány mö­gött ülve nem vigyázott rá eléggé. A szülőknek tudatosan kellene a biztonságos közlekedésre tanítani gyerekeiket, ám gyakran éppen a szülők mennek át a tiloson, lépnek ki az autók mögül, fúrnak át az úton, kézen fogva gyereküket. A gyerekeket a második leggyakoribb sérülési okként utasként éri bal­eset, sok felnőtt ugyanis előbb sze­reltet be extrákat az autóba, mint biztonsági gyerekülést, amelynek olcsóbb változata is nagyobb vé­dettséget nyújt, mint a semmilyen. Utasként tavaly egyébként 1250 gyerek sérült meg a magyarországi utakon, közülük 16-an meghaltak, de ma is élhetnének, ha a szülők használták volna a gyerekülést, vagy a biztonsági övét. A nyári szünet idején nemcsak a gyalogosként csellengő, önállóan közlekedő, de a kerékpárral úrnak induló gyerekek száma is megsza­porodik: az alapvető közlekedési ismeretek hiányában azonban so­kan a legalapvetőbb szabályokat, biztonsági előírásokat sem tartják be. A biciklis balesetekben szintén óriási a szülő felelőssége: a felnőt­teknek már a kerekezés elsajátítá­sakor tudatosítania kellene a gye­rekben, hogy a kerékpározás nem­csak szórakozás, sport; hanem oda­figyelést és körültekintést igénylő, szabályokhoz kötött közlekedési forma. Bár a megfelelő közlekedési is­meretek fontosak, a szabályok be- biflázása nem védi meg a gyereke­ket a sérüléstől, a legfontosabb passzív biztonsági eszközt, a sisa­kot azonban csak elvétve használ­ják a biciklisek, (he, i) Ha egy gyereket elgázolnak, nem ő a hibás, hanem az, aki nem fogta a kezét (Képarchívum) JÓ, HA TUDJUK Szabadidős elfoglaltságok ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az iskolában eltöltött időmennyiségnek az utóbbi időben ta­pasztalt jelentős mértékű növekedésével együtt járt, hogy az isko­la egyre nagyobb szerepet vállalt és vállal a tanulók oktatása, ne­velése mellett a fennmaradó, azaz a fenti definíció értelmében szabadnak tekinthető idő eltöltésének megszervezésében is. A szabadidő kitöltésére szervezett iskolai programok elsősor­ban a nevelési elvárások megvalósítására törekednek, azaz több­ségükben a személyiség, a kommunikációs és egyéb készségek fej­lesztését tűzik ki célul. A szabadidő-fogalom pontosítása vonatko­zásában a szakirodalom határozottan különbséget tesz az iskolai és iskolán kívüli szabadidő között. Az előbbibe éppúgy beletartoz­nak a tanóra előtti és utáni, túlnyomórészt pedagógus irányításá­val vagy felügyeletével folyó kulturális és sporttevékenységek, mint az iskolai „restauráció” különféle programjai; egy, francia is­kolások körében végzett közvélemény-kutatás szerint például a különféle, tanórák közötti rekreációs programok 88%-os népsze­rűséget élveznek, a sporttevékenységet kínáló alkalmak pedig 76%-ban elfogadottak. Az ilyen programok némelyikét viszont - főként a brit és az amerikai iskolák gyakorlatában - a szakembe­rek általában a „szabadjáték” kifejezéssel jelölik meg. Az iskolán kívüli szabadidő fogalmába besorolható tulajdonkép­pen minden más, azaz a család, a szűkebb és tágabb közösség által szervezett, a tanulmányi, a szociális és a fiziológiás tevékenység kö­rébe nem tartozó esemény. A család e téren játszott szerepére vonat­kozóan is érdekes megfigyeléseket tettek a szabadidő kutatói. Kimu­tatták, hogy a családdal, főleg a szülőkkel való közös szabadidős programok csökkenését nemcsak a gyermekek életkorának növeke­dése, hanem az adott család szociokulturális státusa is befolyásolja. Elsősorban a főiskolát-egyetemet végzett, értelmiségi foglalkozású szülők tulajdonítanak nagy jelentőséget a szabadidő megfelelő eltöl­tésének; ők azok, akik maguk is áldoznak erre, illetve, akik lehetősé­geik szerint támogatják az iskola és egyéb intézmények ebbéli törek­véseit is. Ugyanez a felmérés egyéb figyelemre méltó különbségeket is feltár a gyerekek szabadidős programjaival kapcsolatban. Külön foglalkozik például a tehetséges gyerekek szabadidejének jelleg­zetességeivel, hangsúlyozva, hogy közöttük például - átlagos tár­saikhoz viszonyítva - jóval kevesebben gyűjtenek különféle tár­gyakat, illetve a televízió előtt eltöltött idejük is jóval kevesebb, mint a többieké. Többen is megállapítják, hogy bár ezen a terüle­ten - azaz az iskolán kívüli szabadidő eltöltésében - nem érvénye­sül közvetlenül a pedagógusok személyi és szakmai befolyása, a gyerekek által látogatott iskola típusa erősen befolyásolja a sza­badidős tevékenységi formák választását, illetve a választások gyakoriságát. Ez a hatás az egyes gyerekek esetében közvetetten is érvényesülhet, például a kortársi csoportok szociokulturális ha­tásai révén. » Vannak olyan kutatási adatok is, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy az utóbbi időben az iskolán kívüli szabadidő minden eddigi­nél nagyobb jelentőséghez jutott elsősorban a serdülőkorú fiata­lok életében. A szabadidős elfoglaltságok térben is és időben is mindinkább elkülönülnek a gyerekek-fiatalok iskolai és családi te­vékenységétől is, illetve, hogy a szabadidős tevékenység vagy csak kortársi kapcsolataikban, vagy kizárólag magányos programok­ban valósul meg. (mi, rv) Az utóbbi időben az iskolán kívüli szabadidő minden eddi­ginél nagyobb jelentőséghez jutott elsősorban a serdülőkorú fiatalok életében (Képarchívum) ISKOLA UTCA A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427,02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom