Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-08 / 156. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 8. A Jókai Színház nyári bemutatója Komárom. Holnap 21 órakor a Tiszti Pavilon szabadtéri színpadán nyári bemutatót tart a komáromi Jókai Színház. A társulat a Jókai Mór regénye alapján készült A gazdag szegények című eredeti vígszínmű zenés változatát viszi színre. A darabot vendégként Schlanger András rendezte, (ú) MOZI POZSONY HVIEZDA: Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 17.15, 20 .MLADOSt: Buddy (nor.) 16,18, 20 TATRA: Buddy (nor.) 18, 20.30 AUPARK-PALACE: Shrek2 (am.) 15,15.40,16,17,17.40,18,19,20 Pofa be! (ff.) 14.50,17.20,19.20, 21.20 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 14.30, 15.30, 16.30, 17.30, 18.30, 19.30 Starsky és Hutch (am.) 16.10, 18.40 Fegyvertársak (am.) 20.50 Trója (am.) 16.40,20.20 Tucatjával olcsóbb (am.) 14.20,16.20 Elveszett jelentés (am.-jap.) 18.20,20.40 Az 50 első randi (am.) 19.40,21.50 Holnapután (am.) 14.40, 18.10, 21.10 A főnököm lánya (am.) 15.10, 17.10 Buddy (nor.) 19.10, 21.40 PÓLUS - METROPOLIS: Shrek 2 (am.) 14.20, 15, 15.40, 16.20, 17, 17.40, 18.20, 19, 19.40 Fegyvertársak (am.) Í6.35,19.05 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 15.15, 16, 17.50, 18.45, 20.25 Holnapután (am.) 17.15, 21.20 Az 50 első randi (am.) 18.35 Trója (am.) 15.35,20.35 Tucatjával olcsóbb (am.) 15.25,21.45 Pofa be! (fr.) 14.45,21.35 Holtak hajnala (am.) 19.35 KASSA TATRA: Fegyvertársak (am.) 19 CAPITOL: Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 17.30 Buddy (nor.) 20 ÚSMEV: Shrek 2 (am.) 16,18 Holtak hajnala (am.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA SZENC - AMFITEÁTRUM: Van Heising (am.) 21.30 PATH - KERTMOZI: Trója (am.) 21.30 VÁGSELLYE - VMK: Halálos kitérő (am.) 21.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Némó nyomában (am.) 18 Swimming Pool (ang.-fr.) 18 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (am.) 22 LÉVA - JUNIOR: Dörzsölt Filip (cseh) 18 KERTMOZI: Dörzsölt Filip (cseh) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Starsky és Hutch (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Betörő az albérlőm (am.) 17.30 Harry Potter és az azkabani fogoly (am.) 15,17.45,20.30 Holnapután (am.) 15,17.30,20 Időzavarban (am.) 15.30, 17.45, 20 Padlógáz (ném.-lux.) 15.30, 19.45 Shrek 2 (am.) 16,18,20 Trója (am.) 17.15,20.30 A tűz óceánja (am.) 16.45,19.30 Zsernyákok (svéd-dán) 16.15,18.15,20.15 Képei a Montparnasse éjszakai életét ábrázolták ff O volt Párizs szeme ÉVFORDULÓ Ma húsz éve halt meg Brassai, az egyik legnagyobb karriert befutott és legismertebb magyar származású fotóművész. Művészneve szülővárosára, a dél-erdélyi Brassóra utal, ahol a tizenkilencedik század utolsó évében született Halász Gyula néven. Tanulmányait a Budapesten kezdte és Berlinben szerzett diplomát, de már 1923-ban Párosban telepedett le. A francia fővárosban eleinte újságíróként dolgozott - sőt, szobrászként és festőként is működött -, és csak később kezdett fotózni. Pályája elején André Kertész segítette, de hamar barátságot kötött számos neves párizsi művésszel, köztük Miróval, Dalival, Giaco- mettivel, Tristan Tzarával, André Bretonnal, Matisse-szal, Léger-vel, Le Corbusier-vel és Henry Müler amerikai íróval. Picassóval később ismerkedett meg, ám kapcsolatuk annál gyümölcsözőbb volt, erről tanúskodik Brassai Picasso szobrai című képes albuma, illetve 1968-ban magyarul is megjelent könyve, a Beszélgetések Picassóval. Korai képei a művészek és a bűnözők tanyájaként ismert Montparnasse éjszakai életét dokumentálták, és a Paris de nuit (Az éjszakai Párizs) című első saját albumában jelentek meg 1933-ban. Ezt a könyvét a fotótörténet fontos mérföldkövének tartják, és nem csupán művészi erényei miatt, hanem azért is, mert az ebben szerepelő éjjeli felvételek az első, kizárólag mesterséges megvilágítással készült fényképek közé tartoznak. Brassai lírai képek mellett elsősorban drámai módon megkomponált „szociofotókat” készített. Rendkívül fejlett kompozíciós készsége a kritika szerint egyértelműen képzőművészi látásmódról tanúskodott, nem véletlenül, hiszen a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán valóban ilyen irányú tanulmányokat folytatott. A háború utáni években - szűknek érezve a fotóművészet kereteit - egyebek mellett színpadi díszleteket és szőnyegeket tervezett, sőt, filmet is forgatott. A német megszállás idején - mivel a németek tiltották az utcai fényképezést - újból visszatért a rajzoláshoz, sőt verseket is írt. Ebben az időben készült grafikái 1946-ban Harminc rajz címmel jelentek meg könyv alakban - ám nem saját, hánem annak a Jacques Prévert-nek a verseivel, akit gyakran neveztek „Párizs költőjé”-nek. Brassai sem kevésbé párizsi, mint Prévert. Henry Miller szerint például „ő volt Párizs szeme”, (in) Brassai: Önarckép 1931-32 Három helyszínen tekinthető meg őszig a Szlovák Nemzeti Galéria Insita 2004 című, nagyszabású kiállítása Kitörések boldogságélményért Szava Szekulics (Jugoszlávia): Szanatórium, 1973 - a Portréképek és figurák című tárlatról Mindegy, hogy értéknek vagy csak érdekességnek fogadjuk el a naiv művészetet, mindenképen a nyár izgalmas, egzotikus képző- művészeti eseményének tarthatjuk a VI. Naiv Művészeti Triennálét. TALLÓSI BÉLA Olyan látvány-csemegének, amely világviszonylatban is egyedülálló, s amelynek hagyományát 1966-ban teremtették meg. Huszonkét országból összegyűjtött hatszáz naiv művészeti alkotást mutattak be akkor a pozsonyi Művészetek Házában. A kiállításhoz kapcsolódva nemzetközi szimpóziumot is tartottak. Itt fogadták el a naiv művészet megjelölésére szlovák terminológiaként az „insitné umenie” (insit művészet) elnevezést - innen a triennále címe, az Insita. A harmadik triennáléval, 1972-ben aztán megszakadt a hagyomány - pedig abban az évben ugyancsak érdekes kísérőprogrammal társult a kiállítás, a naiv művészettel foglalkozó filmek fesztiváljával. 1994-ben a Szlovák Nemzeti Galéria Visszatérés a naiv művészethez című kiállításával újraélesztette a tradíciót. A Szlovák Nemzeti Galéria Insita 2004 című kiállítása jelenleg két helyszínen látható: az Incheba Művészeti Galériában, valamint a kulturális minisztérium udvarházában berendezett kiállító teremben. A triennálét azért is kísérheti fokozott érdeklődés, mert vele együtt nyitották meg az Incheba Művészeti Galériát - amely Szlovákia jelenlegi legnagyobb művészeti kiállítótere. E méretbeli egyediség is vonzó tényezőnek számíthat. Az Insita 2004 az Incheba C pavilonjában is több részből áll. Egy- egy önálló kiállítással mutatkoznak be a 2000-2001-es triennále nagydíjasai: a török származású, Németországban élő Kiymet Benity Bock festményeivel van jelen, Milan Sztaniszavljevics szerb szobrász expresszív faszobraival. Tehetséges páciensek szociális helyzetének javítására hozták létre egy osztrák klinikán a Gugging Művészeti Házat - az itt folyó tevékenységet külön tárlat jeleníti meg. A triennále gerincét azonban ezúttal is az az anyag alkotja, amelyet harmincnégy kortárs naiv művész műhelyéből nemzetközi zsűri válogatott be a versenybe. Az említett tárlatokhoz kapcsolódik az a kamaratárlat, amelyet kivételes tehetségű naiv művészek munkáiból állítottak össze. E kollekcióban olyan alkotók művei szerepelnek, mint a cseh Zbynék Semerák, a holland Siebe Weimer Glastra, az izraeli Yeshayahu Scheinfeld és a brazil Chico da Silva. Portréképek és figurák - ez a címe annak a tematikus tárlatnak, amelyet a másik helyszínen, a nemzeti galéria Sznf téri kiáüítótermé- ben nyitottak meg, utalva arra, hogy a naivok az emberábrázolást helyezik előtérbe. A bazini Naiv Művészeti Galériában pedig július 17-étől az egyik legismertebb szlovák naiv művésznek, Ondrej Ste- berlnek látható önálló kiállítása. Az Insita 2004 több mint négyszáz alkotást tár közönség elé. Ezeket - arra törekedve, hogy valamennyi autentikus legyen - nyolcvankét művész műhelyéből válogatták. A nemzeti galéria egy érdekes kísérőprogramot is szervezett, hogy még vonzóbbá tegye a tárlatlátogatást. Minden vasárnap sétahajóval szállítja az érdeklődőket az Incheba Művészeti Galériába (indulás 14.45-kor a Gracia Botel elől). Érdemes kihasználni a lehetőséget, hogy elgondolkodhassunk azon a kérdésen, amelyet egy naiv művészetről szóló tanulmány tesz fel. „Mi lehet az oka és a magyarázata annak, hogy földművesként, kubikosként, bányászként, kazánfűtőként, gépészként, borbélyként, asztalosként, varrónőként, mérnökként, takarítónőként emberek egyszer csak festeni és szobrász- kodni kezdenek?” A naiv művészek ugyanis képzetlen alkotók. Művészetük mégsem nevezhető amatőrnek. Ők ugyanis az autodidaktáktól eltérően nem valamiféle képzelt idillt visznek vászonra iskolás pontosságra törekedve, olykor másokat utánozva, hanem ösztönösen alkotnak. Önmagukat fejezik ki, s nem akarnak többet hozzátenni a jelenhez, mint élményeiket, emlékeiket, álmaikat, vágyaikat. A legtöbbjük valamüyen hátrányos helyzetből indulva, felnőtt korban kezd alkotni, hogy játékos örömmel megfogalmazzon valamit önmagából, s így próbáljon meg kitömi. Vagyis hogy az alkotással, amely számukra önterápia is, megpróbálják legyőzni és leküzdeni a hátrányt. Ami lehet kirekesztettség, fizikai, idegi betegség vagy lelki sérülés. A naivakat nem lehet besorolni irányzatokba, saját stílust követnek, nem utánoznak, sőt, nagyos is igyekeznek önérvényűek, önállóak maradni. Ahogy egy tanulmány megfogalmazza, „a naiv művészet egyik legnagyobb vonzereje, hogy az ábrázolásnak nem szab gátat semmilyen objektív pontosságra törekvés”. A naivak igen erős dekorativi- tással azt jelenítik meg, amit nem kaptak meg az élettől. Annak ilyenfajta - alkotással történő - megszerzésével boldogságélményt szereznek maguknak. A VI. Naiv Művészeti Triennálén ennek lehetünk tanúi vagy részesei. NÉZEM A DOBOZT Magyarvarázs, szívdobbanás, hangrobbanás Z. NEMETH ISTVÁN Kitört a vakáció, vasárnap kora délután van, a szieszta ideje, odakint még mindig kóbor görög örömujjongások foszlányaival játszadozik a szellő, s én azon kapom magam, hogy régi jó szokásomhoz híven fürkészem a képernyőt. Varázsdobozom segítségével most egészen a londoni Covent Garden- ig ellátok, ahonnét Békés Pál, a Magyar Magic művészeti kurátora jelentkezik. A Magyar Magic nem más, mint a Nagy-Britanniában egy éven át zajló magyar kulturális évad elnevezése, s én most akarva és kicsit sem váratlanul ennek az irodalmi-színházi eseményeiről készült összefoglalójába csöppentem. Vendéglátónk a Hungarian Cultural Center, azaz a Londoni Magyar Kulturális Központ, amely a Magyar Magic szervezésének középpontja. Az MM fontos programja a Channels, az a színházi esemény- sorozat, amelynek keretében hosz- szas válogatás után négy angol drámaíró segítségével négy új kortárs magyar darabot fordítottak le angolra, s ezek a művek most a Royal National Theatre színpadára kerülnek. Szép siker, hiszen a Királyi Nemzeti Színházban eddig még soha nem került színre magyar darab, most pedig - ha egyelőre csak felolvasó színházi formában is - egyszerre négy. Philippe LeMoine dramaturg szerint a Channels program lényegében két alappillérre épül. Egyrészt fordítói projekt, vagyis lehetőség, hogy megismerjék a kortárs magyar írók műveit és néhányat lefordítsanak angolra. Ám legalább ilyen fontos a személyes kapcsolatépítés is, amikor a Királyi Nemzeti Színház stúdiójában egy héten át együtt dolgozhat a magyar író és fordítója, s a közös munka révén a két írónak lehetősége van közelebb kerülnie egymás kultúrájához. És akkor hadd essék említés a négy kiválasztott szerzőről és darabjáról: Egressy Zoltán a Portugál (ford. Ryan Craig), Németh Ákos az Autótolvajok (ford. Ché Walker), Kárpáti Péter A negyedik kapu (ford. Dennis Kelly) és Háy János A Gézagyerek (ford. Phil Porter) című művével indul a brit közönség meghódítására. Nagy-Britannia pezsgő kulturális életében nagyon nehéz felkelteni a figyelmet, és különösen nehéz a művészet olyan területein, ahol a többiek mellett a nyelvi akadály is legyőzésre vár. Szerencsére az MM idején ezen a területen is fontos lépések történnek. Azért itt sem mindennapos, hogy egy könyvbemutatón, a könyvesboltból mintegy kilógva, az utcán is áll a sor. Márpedig nemrégiben ez történt a kortárs magyar írókat, költőket felsorakoztató antológia bemutatóján. Szirtes György szerkesztésében A hangok szigete 1945-től napjainkig tallóz. Az eddigi legterjedelmesebb ilyen mű nemcsak azoknak az íróknak „tesz jót”, akik benne szerepelnek, hanem az angol kiadókat is bátorítja, hogy érdeklődjenek a magyar irodalom iránt, s remélhetőleg új olvasókat is toboroz számunkra. A magyar színház legfontosabb hírnökei Nagy-Britanniában természetesen maguk a darabok, ám a színműveket ezúttal két, erre az alkalomra megjelentetett könyv is kíséri. A Collisions (Összeütközések) az elmúlt másfél évtized magyar drámairodalmát mutatja be, míg a Shabby Paradise (Lepusztult Mennyország) a színházi életről szól. Ezek afféle ikerkönyvek, amelyek kölcsönösen támogatják egymást, a Nemzetiben felolvasott darabokat, meg persze a Krétakör Színház londoni bemutatkozását, akik Moliere többszörösen újragondolt (az angol fordítás során pedig még alaposabban átdolgozott) A mizantróp című darabját adják elő. Békés Pál szerint „aki Nagy-Bri- tanniában láthatóvá válik, annak több-jobb esélye van arra, hogy másutt is felfigyeljenek rá. Ez az ország, ez a város valamiképpen világszínpad. És mi itt vagyunk. Most, uniós tagságunk kezdetén jó helyen és jó időben”. Ehhez pedig kár lenne most bármit hozzáfűznöm. Mindenesetre jóleső büszkeségjárja át minden porcikámat.
