Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-30 / 150. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ KOMMERSZANT Az iraki hatalomátadás gondosan megtervezett különleges műveletnek bizonyult, de az ellenállásban is felismerhető a titkosszolgálatok keze nyoma az orosz lap szerint. Elismeri, hatalomátadás előrehozatala ügyes húzás volt. Az ellenállók nyilvánvalóan fenték a fogukat június 30-ra. Múlt heti főpróbájukon országszerte robbantásokat hajtottak végre, egyes napokon száz halálos áldozat is volt. Műiden készen állt az amerikaiak beharangozott ünnepének elrontására. Most azonban a terroristák csak céltalanul robbantgathatnak, s a hatás messze nem ugyanaz. Ráadásul a NATO-csúcson az amerikaiak jelenthették az iraki hatalomátadás határidő előtti végrehajtását. így a hatalomátadás gondosan megtervezett különleges műveletté változott, amelyet elterelő manőver vitt sikerre. Leonyid Galkin azonban azt sem hiszi, hogy az amerikaiak elleni ármányokat a megdöntött diktátor, Szaddám Húszéin elmenekült generálisai, vagy akár bin Laden tervezné. A jól összehangolt akciókban a hírszerző szolgálatok kézjegyei látszanak. Hogy melyeké, azt csak találgatni lehet, de annyi világos: az iraki ellenállás mögött olyan országok állnak, amelyek félnek, hogy a rendezés szabaddá teszi az amerikaiak kezét új problémák megoldására. FTP A sebtében lezavart hatalomátadási akció Irakban felér egy meneküléssel: beismerése annak, hogy az egyedüli szuperhatalom Irakban nem ura a helyzetnek, semmit sem vittek véghez mindabból, amit a gyűlölt diktátor, Szaddám Húszéin megbuktatása után megcéloztak - úja a Financial Times Deutschland (KID). Minden bajnak egy döntő hiba az oka: az amerikaiak a háború után minden állami struktúrát leromboltak Irakban. Az országnak hirtelen nem volt rendőrsége, hadserege. A kormányzó Baász Pártot betiltották, tagjait eltiltották foglalkozásuk gyakorlásától. Az új bagdadi urak a II. világháború utáni németországi és japáni újjáépítés sikerességét emlegették, anélkül hogy figyelembe vették volna Irak sajátosságait. A új hatalmi vákuumot az amerikaiak nem tudták kitölteni. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) Ha a pályázatban nincs részletes műsorterv, költségyetést sem tudtak hozza csatolni Mi három és fél?- Mennyi? - szól le a hajó kapitánya a gépházba. - Három és fél - érkezik lentről a válasz. - Mi három és fél? - vonja össze szemöldökét a kapitány. - Miért, hát mi mennyi? - kérdez vissza a gépész meglepetten. H1ZSNYAI ZOLTÁN Nem tehetek róla, amióta a Pék Zoltán ügynöksége szervezésében Tornaiján megrendezendő kétnapos I. Nemzetiségi Fesztiválra a kulturális tárca pályázatán a „szakmai bizottság” által megítélt 3,5 mülió koronás támogatást firtatom, ez az ősöreg adoma egyre gyakrabban jut az eszembe. Pedig egyáltalán nem vicces az ügy. Inkább csak tragikomikus. Tegnapi lapszámunkban például a nagyszabású fesztivált szervező ügynökség tulajdonosa felháborodva reagált előző napi cikkemre. A következőket kifogásolja: 1. Először is, hogy a fesztivál részleteit taglalom az ő megkérdezése nélkül. Nos, Pék Zoltánnak végül is megadatott az információk közzétételének lehetősége (ezek nagyrészt a minisztérium honlapján is hozzáférhetőek), sőt így arra is módja nyílott, hogy megcáfoljon. Ehelyett viszont csupán tovább mélyítette kételyeimet. 2. „A kulturális minisztérium hivatalos formában még nem értesített a pályázat elnyeréséről, a szerződés aláírásáról még szó sem volt, egyesek viszont már a tervezett fesztivál programját is tudni vélik. A pontos program még nem állt össze”. Tehát a MUSIC-ART pályázati anyagában nem szerepel részletes műsorterv, következésképp aprólékos költségvetést sem tudtak hozzá csatolni. Ezek után kíváncsi lennék, mit tartalmazott a pályázatuk? De még ennél is jobban érdekelne, hogy ha mindezen dokumentumok hiányoztak - vagy olyan képlékenyek voltak, mint a Száztagútól a görögországi gyer- mektánccsoportig ívelő, kaméleonként változó tervezetek - a bizottság milyen szakmai érvek alapján ítélt meg éppen 3,5 milliót? 3. „Szándékos rosszindulatnak tudom be, hogy a cikk írója ennek ellenére leszögezte, hogy a műsorban fellép a 100 tagú cigányzene- kar is”. - Én viszont a következőket írtam: „a rendezvény programjának tervezetében ők is ott szerepelnek”. És ugyanezt állítja Tornaija polgármestere, Dubovszky László (nyilatkozatát lásd az első oldalon). „De még ha úgy is lenne, a romák, avagy a cigányok is a kisebbség részét képezik”. - Ez bizony igaz. Csakhogy én folyamatosan a szlovákiai magyar „élő kultúra” számára elkülönített pénzekről beszélek. Arról a parlament által megszavazott, tehát törvényerőre emelkedett támogatási keretről, amelyet a törvénykező kifejezetten ennek a kisebbségnek a kultúrájára szánt. A Száztagú Cigányzenekar székhelye pedig Magyarország. Tevékenysége képezheti ugyan a magyar kultúra részét, de semmi esetre sem kifejezetten szlovákiai magyar. És nem az a bulgáriai bolgár .és nem az a görögországi görög felnőtt, ifjúsági és gyermekcsoport sem. Persze mindezeket nem feltétlenül kell tudnia Pék Zoltánnak. Egészen pontosan tudnia kéne viszont a „szakmai bizottságnak”, amelynek - egyébként értheteden módon - két minisztériumi tisztségviselő is tagja volt. (Itt jegyzem meg, hogy B. Kovács István, akit szintén jelöltek ebbe a bizonyos bizottságba, különböző félreértések folytán végül is nem vett részt a testület ülésén, ezért hát - saját elmondása szerint - annak döntéseivel sem tud azonosulni.) 4. Végül pedig: „Felháborítónak tartom a cikk azon részét, mely arról szól, hogy az összeg a Music Art számláján fog megjelenni. Ez az állítás azt bizonyítja, hogy a cikk írójának fogalma sincs róla, hova kerül ez a pénz, a pályázat nyertese hogyan férhet hozzá. E célból külön számlát nyitnak, melyről a beérkezett összeget a megadott feltételek szerint lehet meríteni, a megadott célra.” - Sajnos, Pék Zoltán slusszpoénnak szánt három mondatából csupán az az állítás állja meg a helyét, hogy „a cikk űrójának fogalma sincs róla, hova kerül ez a pénz”. A fönt említett „külön számlát” ugyanis egészen biztosan nem az én nevemre nyitják majd meg valakik. Azt a „külön számlát” egészen biztosan a Musik Art nevére nyitja majd meg a tulajdonos. És ő fog róla meríteni is, úgymond, „a megadott feltételek szerint”. De melyek ezek a feltételek, ha a mai napig sem ismeretes a részletes műsorterv, és ami ebből következik: a szabályoknak megfelelő aprólékos költségvetés? Különben is: mi mennyi? VISSZHANG Van, akinek nem kell bizonyítani Amikor., pénteken elolvastam Reicher Gellért barátom cikkét, elhatároztam, hogy írok néhány sort, amelyben saját tapasztalataimra hivatkozva biztatom őt, hogy a-Szőttes érdekében türelemmel és elszántsággal felvértezve döngesse a hivatalok ajtaját. A hétfői Új Szó viszont már élesebb fényben mutatja azokat a viszonyokat, amelyek a Kulturális Minisztérium háza táján uralkodnak, ezért egy-két gondolattal ki kell bővítenem mondanivalómat. A szlovákiai magyar kultúra és azon belül a néptánc problémáit már negyven éve jól ismerem. Tudom, mennyi pénz kell az együttesek működéséhez és bizonyíthatom, hogy az ide irányított pénzt nagyon megfontoltan költik el. Amit csak lehet, saját munkájukkal teremtik elő, mert a kapott pénz sohasem volt annyi, amennyire szükség lett volna. Az állami dotáció - ami lényegében a polgárok adója - elsősorban oda irányuljon, ahol a kulturális értéket maguk a polgárok (táncosok, énekesek, zenészek stb.) megteremtik. Ha ezek a művek nem jönnek létre, akkor nincs mit bemutatni semmiféle fesztiválon. Persze a fesztivál sem fölösleges pénzkidobás, hiszen a szereplők azért művelik szabad idejükben azt, amihez tehetségük van, hogy a közönség elé vigyék produkciójukat. Hizsnyai Zoltán cikkéből azonban az derül ki, hogy az arányok furcsamód megváltoztak. Nem változtak meg véletlenül. Létrejött egy ügynökség, amelynek nem kellett felmutatni tíz-, húsz-, harmincéves sikeres munkát, mint a cikkben felsorolt rangos fesztiváloknak, rendezvényeknek, együtteseknek. Mint a régi, rossz viccből ismerjük, az Első Hagyományos Csinnadratta Bál megkapta a maga három és fél millióját, hadd mutassa meg, mit tud. Kerül, amibe kerül. Itt térek vissza Reicher Gellérthez, de nemcsak hozzá, hanem minden felsorolt rendezvény igazgatójához, hogy egységesen lépjenek fel ezek ellen a praktikák ellen. A minisztérium (ne feledjük: a miniszter szolgát jelent) a pénzt csupán szolgáltatja. Van intézmény, amely felügyeli, hogyan. Ezért az érintettek együtt forduljanak a parlament azon képviselőihez, akik a kisebbségi kultúrának védelmét a képviselői munkájuk részének tekintik. Ők interpelláljanak mint illetékes személyek, és ne azok kilincseljenek, akik érthetően megalázva érzik magukat. Gál György Pozsony KOMMENTÁR Biztonság és hatalom MALINAK ISTVÁN Előrehozott hatalomátadás és isztambuli NATO-csúcs. A kettőnek együtt kellene előmozdítania az iraki újjáépítést, s most a nemzetközi sajtó azt találgatja, csökken-e vagy nőni fog az erőszakos cselekmények, merényletek száma az arab országban. Először az isztambuli döntésről: azt jelenti, hogy a NATO ott is lesz meg nem is Irakban. Az iraki rendvédelmi erők kiképzésének vállalása volt a maximum, ami a Párizs-Berlin tengelytől elvárható volt és az a minimum, amellyel Bush úgy térhet haza rövid időn belül második európai útjáról, hogy nem veszti el arcát, s valamiféle közeledést mutathat fel az amerikai közvéleménynek. Tizenhat NATO-ország már így is jelen van Irakban - igaz a legtöbb csak jelképesen-, s talán jó is, hogy a NATO, mint szervezet nem tett nagyobb vállalást, mert félő, hogy úgy járt volna, mint Afganisztánban. Itt - katonai szakértők szerűit - a NATO szerepvállalása a teljes kudarc előtt áll, s az egyik legfontosabb isztambuli döntés épp ezt a csorbát lenne hivatott kiköszörülni. Legalábbis szavakban, mert ha tényleg ki akarnák terjeszteni az ellenőrzést Kabulon kívülre is, akkor sok-sok ezer katonát kellene Afganisztánba küldeni, amihez pillanatnyilag egyetlen tagországnak sem fűlik a foga. A hatalomátadás jelképes volt, függetlenül attól, hogy előrehozták. Mert nem lehet ott hatalmat gyakorolni, esetünkben megteremteni a közigazgatást, újraszervezni a normális életet, ahol a közbiztonságnak a minimuma sincs meg. Ugyanakkor sokszor a jelképek is fontosak, és itt jutottunk el a merényletekhez. Nem lehet úgy feltenni a kérdést, hogyan fognak viselkedni az iraki felkelők, mert nem tekinthetők valamiféle egységes masszának. Csak annyi biztos, hogy különböző érdekcsoportokról van szó, nem egy központból irányítottak, még akkor sem, ha sok akció koordináltnak tűnik. Azok a csoportok, amelyek tényleg Irak szuverenitásáért harcoltak, feltehetőleg beszüntetik akcióikat, s megvárják, mire képes Allávi kormánya. Ugyanakkor vélhetően többen vannak azok, akik ezt az ideiglenes kormányt az amerikaiak bábjának tekintik, s már most fegyverrel akatják megteremteni maguknak a lehető legjobb pozíciókat a januárban esedékes választásokhoz. Amelyeket valószínűleg későbbre kell majd halasztani, éppen a biztonsági helyzet miatt. Ebből a szempontból tényleg nagyon fontos, hogy a NATO kiképezze az iraki rendfenntartó erőket. A katasztrófa az, hogy ez gyakorlatilag csak most kezdődik el. Az amerikaiak eddigi erőfeszítései nagyon vegyes eredménnyel jártak. Brit kormányforrások szerint vagy 30 ezer, már kiképzett rendőrt kell elbocsátani, mert vagy képtelenek feladatuk teljesítésére (egyszerűen nem mennek oda, ahol robbantanak és lőnek), vagy megbízhatatlanok: eddig is sokan álltak át a felkelőkhöz. Az USA nyilvántartásában 120 ezer rendőr van, közülük 30 ezer meg sem jelenik a munkahelyén, a többinek a fele még semmilyen kiképzést nem kapott. A rendőrök 5 százalékának van rádió adó-vevője, 20 százaléknak golyóálló mellénye. Márpedig a közbiztonság kérdése itt a legsúlyosabb politikai probléma, azt is eldöntheti, milyen lesz a jövőbeni iraki rendszer. JEGYZET Udvarias ásványvíz MISLAY EDIT Megszoktuk: a reklám az életünkhöz tartozik. Manapság egy termék reklám nélkül - hogy az elmúlt rendszer kabaréjának egyik klasszikusát, Illetékes elvtársat idézzem - „félkarú óriás”. Bevallom, nem tartozom azok közé, akik tüntetőén elvonulnak a képernyő elől, amikor reklám jön. Annak ugyan nem vagyok híve, amikor a műsor közé ékelt hirdetési blokk olyan hosszú, hogy mire véget ér, elfelejtem, mit is néztem előtte, de a jó reklámok, amelyekben van ötlet, humor, nyelvi lelemény, kifejezetten szórakoztatnak. Persze nem éppen az olyanra gondolok, amelyben például egy édességnek csapnak hírverést, s a szoba négy fala közt az egyik kissrác a tévére bambul, a másik meg számítógépes játékot játszik, s amikor ápolt és csinos anyukájuk szól nekik, hogy gyerekek, olyan szép az idő, miért nem mentek ki, a két gyerek bringára pattan - és egy plázában folytatják ugyanazt, amit otthont, miközben boldogan rágcsálják a terméket.. . Ezt talán mégse. Az viszont kifejezetten jókedvre derített, amikor egy pesti fagyizó szalvétáján ezt olvastam: a fagyi finom és egészséges. A legnagyobb meglepetést az utóbbi időben egy szlovák reklám, (ez itt a reklám helye!) egy ásványvíz „szpotja” szerezte számomra. Az illető ásványvíz ugyanis beszélt. Udvariasan köszönt annak, aki éppen kinyitotta. S amikor egy nagy bajszú, üvegházban szorgoskodó bácsi nyitotta ki, a jól nevelt ásványvíz azt mondta: Jó napot! Magyarul. Hát igen, tehetnénk hozzá, aki konyít valamit az üzlethez, az tudja, hogy minden piacot be kell teríteni, s a kisebbségi vásárló is itt költi a pénzét. Pozitív gesztus, mert azt jelzi: rólunk sem feledkeznek meg, bennünket is szeretnének megnyerni. Igaz, egy fecske nem csinál nyarat, mégis az volt az első gondolatom: talán kezd egy kicsit derűsebbé válni az idő, és ha még messze is a cél, azért előre araszolga- tunk. Most már csak azon töröm a fejem: látták-e ezt a reklámot azok az urak és hölgyek, akik nem olyan régen hatalmas ribilliót csaptak az Új Szó és a Vasárnap magyar nyelvű reklámjai körül, amelyek a szlovák közszolgálati televízió képernyőjén jelentek meg?
