Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-26 / 147. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 26. SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Giovanni szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az eszményi félj sz. 19 A Szent Dorottya-játék vasárnap 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Holnapután (amerikai) sz., v. 15.45, 18, 20.30 MLADOST: Ki ölte meg Pamela Rose-t? (francia) sz., v. 15.30, 20 Macskajaj (német-francia-jugoszláv) sz., v. 17.30 TATRA: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) sz., v. 17.30, 20.30 AUPARK - PALACE: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) sz., v. 13, 14.30, 15, 16, 17.30, 18, 19, 20.30, 21 A főnököm lánya (amerikai) sz., v. 15.10, 17.20, 19.50 Életeken át (amerikai-kanadai) sz., v. 21.50 Trója (amerikai) sz., v. 13.20, 14.40, 16.30, 17.50, 19.40, 21.10 Pán Péter (amerikai) sz., v. 14.10, 16.20 21 gramm (amerikai) sz., v. 18.40, 21.20 Holnapután (amerikai) sz., v. 14, 16.40, 19.20 Starsky és Hutch (amerikai) sz., v. 13.30, 15.40, 18.10, 20.20 Elveszett jelentés (amerikai-japán) sz., v. 13.50, 16.20,18.30, 20.40 Baromi jó 2 (cseh) sz., v. 15.20,17.40 Holtak hajnala (amerikai) sz., v. 19.30, 21.40 Mackótestvér (amerikai) sz., v. 15.30 Inkognito (amerikai) sz., v. 18.20, 20.50 PÓLUS - METROPOLIS: Elveszett jelentés (amerikai-japán) sz., v. 15.40,19.30 A főnököm lánya (amerikai) sz., v. 11.25, 17.40, 21.30 Inkognito (amerikai) sz., v. 13.20, 20.30 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) sz., v. 10.05, 10.50, 11.50, 12.40, 13.25, 14.25, 15.15, 16, 17, 17.50, 18.45, 19.35, 20.25 Holnapután (amerikai) sz., v. 12.30, 16.45, 19, 21.15, Trója (amerikai) sz., v. 11,14.15,17.15, 20.15 Holtak hajnala (amerikai) sz., v. 14.45, 21.25 Starsky és Hutch (amerikai) sz., v. 11.10,13.50, 21.20 KASSA TATRA: Elveszett jelentés (amerikai-japán) sz., v. 17 A főnököm lánya (amerikai) sz., v. Í9,- 20.30 CAPITOL: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) sz., v. 16,19 ÚSMEV: Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) sz., v. 16, 18.45 IMPULZ: Órák (amerikai) sz., v. 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁK1A SZENC - AMFITEÁTRUM: Holnapután (amerikai) sz., v. 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: Lebegés (amerikai) sz., v. 21.30 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Starsky és Hutch (amerikai) sz., v. 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Életeken át (amerikai-kanadai) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Trója (amerikai) sz., v. 19 LÉVA - JUNIOR: A texasi láncfűrészes (amerikai) sz., v. 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A tűz óceánja (amerikai) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Betörő az albérlőm (amerikai) sz., v. 13, 15.15, 17.30, 19.45 Harry Potter és az azkabani fogoly (amerikai) sz., v. 10, 12.30, 13.45, 15, 16.15, 17.45, 19, 20.30 Holnapután (amerikai) sz., v. 13.45,15.15,16.15,17.45,18.45, 20.15 Időzavarban (amerikai) sz., v. 13.15, 15.30, 17.45, 20 Mackótestvér (amerikai) sz., v. 11 Padlógáz (német-luxemburgi) sz., v. 10.30, 12.30, 14.30, 16.30.18.30, 20.30 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) sz., v. 11, 13, 15 Trója (amerikai) sz., v. 10.45, 14.15, 17.15, 20.30 Van Heising (amerikai) sz., v. 17, 19.45 Az 50 első randi (amerikai) sz., v. 14.15,16.15,18.15, 20.15 ISTROPOLITANA PROJEKT 2004, POZSONY STÚDIÓ L+S: Bájos test (Szlovénia) sz. 14 Kim úr megtalálása (Korea) v. 14 ASTORKA KORZO: Egy bizonyos Pedro (Spanyolország) sz. 17 Kopp-kopp (Magyarország) v. 17 KIS SZÍNPAD: Szamuráj (Németország) sz. 20 Két Charlotte (Izrael) v. 20 A Tücsök júniusi számának tartalmából Útravaló a vakációra LAPISMERTETŐ Esőből is, napsütésből is, Paprika Jancsikból is, és szerencsére díjakból és díjazottakból is volt elég az idei Duna Menti Tavasz fesztiválon. Kik, melyik báb- és színjátszó csoportok milyen darabbal érkeztek Dunaszerdahelyre, voltak- e újítók, hogyan működött a gyerekzsűri? - mindez és még sok egyéb is kiderül a lap képes beszámolójából. A vendégjáró Tücsök ezúttal Rimaszombatba, a Ferenczy István Alapiskolába és a Daxner utcai óvodába látogatott el. A természetjáró és környezetvédő rovat egyebek mellett a nyári rétről, a szépségükkel csábító virágokról, a tájainkról sajnálatos módon kipusztult, de újabban újra megtelepedni látszó hódról szolgál sok érdekességgel a kis olvasóknak. Folytatódik és egyben be is fejeződik a Tücsök meseíró-pályáza- tára érkezett és díjnyertes munkák közlése. Beleolvashatunk Z. Németh István legújabb verseskötetébe, a Tündérvirágba. És persze játék, fejtörő, kifestő is van szokásos módon és bőven a lapban, akár útravalóul is a nagy vakációra. (ka) A jelen és a jövő kíváncsi kamaszai valaha közszájon forgó emlékeinknek már csak hűlt helyét lelik Jakoby Gyula: Kavicshordó, 1930, olaj Utazás GÁGYOR PÉTER Először a csomagok. Minden gondosan elrendezve. Valami mégis mindig kimarad. Félúton jut eszünkbe, és fogadkozunk, hogy a következő alkalommal majd azzal kezdjük, ami most éppen kimaradt. Benzinkút. Pár perc, de nem pár fillér. Csak egy miccenésnyit tart a benzinszagú zsebmetszés - és utazunk. Most végre béke van már, nyugalom és enyhe napsütés. Surranunk. Incselkedik a kölyök tavasz. A síkon már zöldül, mozdul a természet, a völgyekben is ébredezik, színesedik a táj. A kaptatókon felfelé még télvégi, kopár, bánatos az erdő. Megállunk. Az ajándéknak szánt butélia a hátsó ajtó nyitásakor a betonúton pukkan... És mégis a gravitáció az úr! A hegy tetején kicsi falu, Ipoly- födémes hunyorog a lombtalan kora tavaszi napsütésben. Kávé, néhány lépés séta. „Se munka, se jövő...” - mondják errefele. Az óvodában és az iskolában alig pár gyermek lézeng. Távlatok? „Tiszta estéken innen Pest fényei is lát- szódnak.” Most, napközben, a messzi háttérben felsejlik az Ala- csony-Tátra. Kicsi a világ, és a falu még kisebb. Utazunk. Faluról falura haladunk, és a táj még mindig ismerős. Tavaszi fényben vibrál a szülőföld. Jelölt és jelöletlen emlékhelyek. Szklabonya, Alsósztregova, a Balassik Kékkője, Örkény Verebélye, Csontvári Gácsa, Rimaszombat, Fülek, Hanva és mi minden még, ami így, utazás közben, fel sem villan a hanyag emlékezetben... Az emlékhelyek kopáran, olykor jeltelenül kornyadoznak. Viszont újabban megszépültek a temetők. Új, tornyos hullaházak, ravatalozók meredeznek szinte minden faluvégen, olykor stílustalan dölyffel (megkockáztatjuk a stíluszavart: „hívoga- tón”). Sok óvoda, iskola, kultúr- ház közel sincs olyan jó állapotban, mint a ravatalozó. Igen, gyakrabban temetünk, mint keresztelünk. De hát azért mégis, mégis... Életigenlő világképünk, gondolkodásunk árulkodóan groteszk megkérdőjelezése ez az önkéntelen összehasonlítás. Vajon milyen lélektani és szociológiai kisiklások lapulnak e jelenség mögött? Tornaijához két falut is csatoltak: Bejét és Szárnyát. Nevüket a dalok őrzik. A bürokrácia rejtelmesjátékai folytán a csatolt községek neveit nem kötelező magyarul is feltüntetni a faluvégi táblákon. Tehát nem tüntetik fel. Történelmi városainkat sem kell régi neveiken feltüntetni. A folyókról, hágókról pedig szó se essék! Évszázadokat túlélő, legendás (közös!), olykor már folklo- rizálódott fogalmaink identitása sérül, pusztul ezzel az eltitkolással. A jelen és a jövő kíváncsi kamaszai valaha közszájon forgó emlékeinknek már csak hűlt helyét lelik. Nekik már valóban csak térkép lesz e táj - a folyóvölgyek, ahol még megtermett a „lohinai fű”, az Eprestetőről visszanéző kassai polgár, a Vaskutacskán pozsonyi kiflit rágcsáló tanték, a rozgonyi csata, a körmöd aranyak, a fekete város és a trencséni vár kútja... Szenvtelenül berreg a monoton motor „a bejei kertek alatt”, és a faluvégi táblán csak ez áll: „Tornalá, mestská cast Behynce”. A Szoroskő (a táblán csak „Soroska”) tetején örülünk, hogy nincs hajszál a levesben. Mert Rozsnyón azért picit ott volt az a bizonyos hajszál. Az egész Kárpátmedencét bejárta a felhőtlen jó hír: Rozsnyón visszaállították Kossuth Lajos szobrát. „Szoborjunk egyet Rozsnyón!” felkiáltással a Rákóczi- torony környékén kerestük a szobrot. A szobor azonban a múzeum mellé került. Errefele nemigen sétálgatnak az emberek. Persze, ez is jobb, mint a szenespince. Ki mindenkinek nincs szobra köztereinken! Hablawetz Franciska szobra szerencsére visszakerült Rozsnyó főterére. Andrássy Dini gróf állítatta nejének, a cseh származású bécsi operettdívának. A soha el nem múló szerelem? A főleg külhonban költekező Dini gróf állítólag több száz kilométer távolságból imádta hitvesét, aki szintén külhonban enyhítette magányát - mindig máshol azonban, mint a férje. (Manikűrkészleteinek gazdag tára Betlérben vagy Krasznahorkán - e kuruc sasfészekben -, de olykor mindkét helyen is megtekinthető!) Kassán, a város közepén, Jakoby Gyulának végre áll a szobra. A szocialistának mondott egykori hatalom nem kényeztette túlságosan állami kitüntetésekkel a nagy festőt. Gyula bácsit a saját képei tüntették ki. Képnézegetőben voltunk nála a ma már európai hírű Csáji Attila és Prutkay Péter budapesti képzőművészekkel.- Hozzon a fiúknak egy kis diópálinkát! - biztatta Gizi nénit, feleségét a mester. Legendás ital, kötetlen hangulat - előkerültek a bizalmasabb témák is. Például az akkor már koros mestert elkerülő kitüntetések kérdése.- Azért - legyintett kacska kezével Gyula bácsi -, mert ha aláírom a képeimet, sosem írom oda, hogy „Július”! Vagy Gyulát írok, vagy azt se... Nem vagyok én naptár! A város közepén, a szobor talapzatán Júliust írtak. A róla méltán elnevezett városi képtár: „Galéria Júliusa Jakobyho”. Ő már nem tiltakozhat. És persze Márai se, ha készülő kassai szobrán véletlenül az Alexander keresztnév lenne feltüntetve... A pozsonyi Hviezdoslav Színház Szent Dorottya legendáját vitte színre az évad utolsó bemutatójaként Nem hagyományosan őrzi a hagyományt TALLÓSI BÉLA Több szempontból is rendhagyó előadással rukkolt elő a Szlovák Nemzeti Színház prózai társulata, a Hviezdoslav Színház. Az évad utolsó bemutatójaként Szent Dorottya legendáját állították színpadra Szent Dorottya-játék címmel. Újdonság az előadás azért is, mert népi játék alapján vitték színre, s e műfaj meglehetősen ritkán szerepel a nemzeti repertoárján. Miso Kovác-Adamov harminc évig gyűjtötte a Szent Dorottya-játék variációit, s Dániel Pastircák ezek feldolgozásával írta meg azt a változatot, amelyet most a Hviezdoslav Színházban állítottak színpadra. Rendhagyó az előadás azért is, mert a darab színrevitelével egy időben „megalapították” a Szlovák Nemzeti Utcaszínházat, amely holnap 17 órakor az Óvárosháza udvarán mutatja be a Szent Dorottya-játék rövidített, könnyedebb, komédiázóbb változatát, Komédija Szent Dorottyáról címmel - a rendhagyóságra maga a cím helyesírása is utal. (Szlovákul így írják: Komédyja o svátej Dorote - ipszilonnal és j-vel.) S a helyesírás jelzi azt is, hogy ebben a darabban mindkét helyen archaikus, beszélt nyelvi változatban folynak a dialógusok. Rendhagyó az előadás azért is, mert a nemzeti színészeivel együtt nyolc táncos párral részt vesz benne a SLUK is. Ebben a, fiatalabb és idősebb nemzedékhez egyaránt szóló, az alkotók által szintetikusnak nevezett színházban egymást váltják a prózai dialógusok és a zenés táncos betétek, a komikus és a tragikus elemek. Vannak az előadásnak karneváli részei és - mivel Szent Dorottyáról szól - megvan benne a szakrális vonal is. Megnyilvánul benne a magas művészet és a népi színjátszás stílusa egyaránt. Ahogy a bemutató előtti sajtótájékoztatón elhangzott, ezzel az előadással kőszínházban valami nem kőszínházi született. Olyan játék, amely a tradíciót nem tradicionálisan őrzi. Az időszerűséggel kapcsolatban pedig úgy vélekednek az alkotók, hogy minden aktuális, ami örök. E darabban a két főhős, Dorottya és Fabrícius király találkozása, illetve kapcsolata hatalmi és vallási kérdéseket ugyanúgy felszínre hoz, továbbá érinti az áldozathozatal problematikáját is. Ezek a dolgok pedig örök, tehát aktuális kérdések. Szent Dorottya legendáját régi idők óta játsszák Európa-szerte, így a mai Szlovákia területén szintén volt hagyománya. A Hviezdoslav Színház-beli előadást vendégként Juraj Nvota rendezte. Dorottyát kettős szereposztásban Lucia Jasková m. v. és Monika Hilmerová játsszák. A további főbb szerepeket Ján Kroner, Ján Gallovic, Robert Roth és Eubos Kostelny alakítják. A „szintetikus színházi” bemutató egyik jelenete (Jana Nemcoková felvétele)
