Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-25 / 146. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 25. Gondolat 13 akar barát lenni a 16 éves, kissé bamba arcú, barna zakós, daróc- nadrágos előimádkozó: meg fogja keserűim vagy elég bamba a világ­ból való kivonulásra. Itt tán min­denki kér, és kérések oly ritkán tel­jesülnek, s szabad-e kérni. Nem, nem is kérnek egyénit ezek, miszti­kus tanúságot tesznek és félnek is. Félnek a nem-imádkozás bűnétől. Nem tudok velük tartani, én zsidó. S szabad-e nekem itt ülnöm katoli­kus templomban, mikor ébredők ölik az én népemet a kereszténység nevében? Jézus az emberi etikum maximuma, s elég lenne minden ébredő gyűlés után fennszóval, ér­telmesen felolvasni a hegyi beszé­det - ezt kéne Magyarországra megírni. Elég volna - tehát mégis joggal ülök itt. De Jézus ma elmen­ne a zsinagógába: nem velük imád­kozni, de velük megköveztetni. Szóval: szabad katolikus templom­ba járni, de ott kellene lenni a zsinagóg(ában) az én népemmel. Az én népemmel, kivel se hitbeli, se nyelvbeli, se tradíció-, se nevelés­beli - sőt fajilag se kizárólagos tán - az összefüggésem, és mégis tu­dom: minden népek felett (nem el­len) az én választott népem, s mi főbb: Isten választott népe. A sekrestyés gyertyákat olt; zsú­folt rokolyák a szenteltvíz-tartó előtt; friss, indigókék égi levegő, s kinn a kert - októberi litánia. A sze­líden haló, virítva nemző, arany­lombja díszében arany kandeláber­ként égő kerttel tudok együtt imád­kozni. Az emberség megszakadá­sa: bár közelebb vagyok a fákhoz - én zsidó. Később benn a régi boltíves szo­bákban. A könyvtárszoba ezer könyvszeme54 s fűtött pára: zakatol ma bennem a gondolkodó keresés, mint 12 éves kamasz koromban: érteni, érteni. Honnan mély és ér­telmes kapcsolódásom az anyag­hoz, a természethez? Mi ragadott bennünket, városi zsidókat olyan ellenállhatatlan kézzel a termé­szetbe, falunkba, kertünkbe, mely miénkebb - mágikusabban miénk mint bármely ősök utódjaival lakta kúria százados gazdáié. Mi­lyen furcsa érzéki szolidaritás, kéj és mámor, bebukás a szépség kapu­ján keresztül - erotikus hazatérés a természetbe félig nyitott ősi keleti mágiák emlékében pislogó szem­mel - én zsidó? A jó Isten segedel­mével! (...) Őszi séta az erdőben. Egy bor­zasztóan megijedt hörcsög, aki nem talált be a kertfalon. Reszke­tett a pofája, a hasa és kis, rövid far­ka, rettenetes szánalmas, emberi volt, mikor egy gyér akácág mögé bújva azt remélte, hogy nem látjuk. Tegnap olyan naplemente, mint amelyet a Gethsemáné kertjébe fel­érve még enyhülni láthatott Jézus. Metafizikai eseményt jelző alkony. Ma párás, lassú elszürkülése a táj­nak arany csipkék mögött. Pompás légyölő galócák majd feldobják a kalapjukat (...). Némely fa szép öregsége: egy gyertyán a szürkés fenyők közt. A tölgy, mely gyerek­koromban olyan nagy és olyan messzi volt, hogy mire odaértünk, már enni kellett. Örökzöld bársony zöldje felette fiatal. Gyertyánlomb - csipke, tüli, nem is minta, csak alap. Közbül a törzsek hideg zöld színe. Csak összhatás, semmi, ami egyénien kiszólana! Kórus sem: csak színhely, háttér, díszlet, olyan, amelyik azonban körülírja magát: a benne történhető cselekvést. Ilyennek kéne minden díszletnek lennie. Az állattestű nagy, szent hárs. A „kút” ma abszolút varázskút volt: oly teleszórva lombbal, hogy idegen rálépne tükrére, mivel túl­oldalán folytatódik az ösvény. Egy nagy törött nyárfa túlnan mintegy második veszélyes próbát és kaput jelent tündérországba. Jobbra a gyertyánok ritkája között sűrű luc­fenyő sziget feketéllik: tilos erdő. S mindezek a csudák 2 percnyire a járt községi úttól: annak, aki árkot szelve rámerészkedik a kis oktalan gyalogútra. Az erdő szélin japán vadmeggyfa, a pompás vackor még sötét cinóberzöld és kadmi- umsárga. A falu alatt már félig sötét van: a Józska házát mozogni, megindulni látom alattunk a mélyben, s ugyan­akkor mintha mögöttem valaki ne­héz léptű óriás járna. Pedig csak Józska házsártos Hanyája lépett ki a házból, s a váratlanság volt az, mit magam megett éreztem. Mesetéma: ha Józska részeg, az asszony kiabál, ezért jár Józska a koresnikába.55 Öregedő, töpörö­dött, lángarcú kertészke. „Vigyázz, ha megint kiabálsz, baj lesz.” A Hanya veszekszik, Józska elmegy. Hanya tovább kiabál. Erre a házikó megindul vele: a ház is lemegy a kocsmába, minden palack megtölti magát, edény, vödör. Tejesköcsög kiönti a gyerekek tejét, minden pá­linkát iszik. Vigyázz, máskor még cifrább lesz! Hanya ordít. A ház el­indul valami elvarázsolt korcsmá­ba. De itt az történik, hogy két korcsma közt kell választani, Hanya választ és a szerelem korcs­mát választja. Valahogy az törté­nik, hogy ezentúl ő is berúg, illetve kirúg a hámból, s azóta szent a bé­ke. Öktóberi alkony. Aszalt szagú falu. - A jó Isten segedelmével! Minap Rákócon: a segédjegyző úr írást abbahagyja, rágyújt, je­gyesére gondol, nem akarja a há­borút. A kastély teraszán kávét isznak, beszélgetnek a szomszé­dok, nem akarják a háborút. A te­henek párosával mennek be a ka- Jibákba, elébük jön a parasztas­szony nem akarja a háborút. A nyárfák aranyat festenek 50 éve az égre októberben, nem akarják a háborút. Jön egy nagy-nagy ti­tokzatos szélvész. Németország­ban esik a pénz - nem nevetni - ez bűvösen borzalmas: a segédjegy­ző puskát tesz a vállára, beáll egy sorba és lő, a menyasszonya zseb­kendője utána lebeg a szélben. A paraszt csóvát dob a kastélyba, ég az ő háza is. A tehenek ledöfik egymást és a gyerekeket. A kas­télyteraszon a csészék összetör­nek és a szomszédok két pártra szakadnak. A nyárfák harcolnak nagy karokkal a szél ellen és ara­nyuk leesik az égről. Kocsidübör- gős csend, sötét van. A jó Isten se­gedelmével! 1926-27 Itáliai táj; túl kész - élvezet, nem feladat. (...) Olaszország után Hrusov sűrített élet, minden fon­tos: mezei munka, tehén, koca kis tiszta malacgyerekkel, szoptatás, súly, emelés, a nap járását látni s öregeket, kik már alig élnek. A ten­gerparton, mikor gondom volt, óri­ásnak, duzzad [tjnak éreztem ma­Ady párna, 1912 gam, s oly pici volt a horizont. A te­nyeremben elfért a tenger s az ég alattam volt. Rémes érzés - de ezt a gond tette, nem a tenger. A búcsúsok Vranovban, s körben térdelő lányok. A látottakat csak annyiban tudja lefesteni az ember, amennyiben csukott szemmel em­lékszik a képre. Itt-ott lyukak van­nak nálam. A kerek lyukakat vagy absztrakt tudással vagy svindlivel tölti ki az ember. Ma, ha hozzájut­nék magamhoz, újonnan másképp festenék. Jobban érdekel a dolgok összekötése s egymáshoz viszony- lása, mint a lokáltónus és lokálfor­ma az ornamentális kompozíció keretében. Egész más témák kap­nak meg. A piros és sárga háttérbe szorul. Létezni kezd az ezüst, szür­ke és a kék. Az ember tán jobban megy, mint az állat. Tán azért fes­tek írás helyett is, mert az írás mé­lyebbről fájna. Jegyzetek 1. Lesznai Anna Moscovitz Amália néven szü­letett 1885-ben, későbbi vezetéknevét egy, a körtvélyesi családi birtokhoz közel eső fa­lu - Leszna - neve után vette fel. Az Anna nevet csak művésznévként használta, min­denki Málinak szólította. 2. A kis pillangó utazása Lesznán és a szom­szédos Tündérországban először 1913-ban németül Bécsben, a Verlag Brüder Rosenbaum kiadásában látott napvüágot, magyarul pedig 1978-ban Budapesten, a Móra Könyvkiadónál jelent meg. 3. Lesznai Képeskönyv. Szabadi Judit és Ve­zér Erzsébet utószavával. Budapest, Corvi­na Könyvkiadó, 1978. 4. Lesznai Anna: Hazajáró versek. Budapest, Nyugat kiadása, 1909.; Lesznai Anna: Elté­vedt litániák. Bécs 1912.; Lesznai Anna: Édenkert. Kner, Gyoma 1918.; Virágos sze­relem. Magyar szerelemes versek gyűjte­ménye. Pantheon, Budapest 1932. Rajzolta és összeállította: Lesznai Anna (József Atti­la segítségével); Lesznai Anna: Köd előt­tem, köd utánam - válogatott versek. Szép- irodalmi Könyvkiadó 1967.; Lesznai Anna: A dolgok öröme. Szépirodalmi Könyvki­adó, Budapest 1985. Válogatta: Vezér Er­zsébet. 5. Lesznai Anna: Sp(therbst in Eden. Karlsruhe, Stahlberg, 1965.; Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1966. 6. Ezt a képet Babarczy Eszter idézi „Kertekről“ című tanulmányában. In.: A ház, a kert, az utca. József Attila Kör - Ba­lassi Kiadó, Budapest 1996.229-242. 7. A Petőfi Irodalmi Múzeumban V.3670/43/1-20 jelzet alatt található nap­lók húsz füzetben; az 1912-1956 közötti időszakban íródtak. A feljegyzésekben rit­kák a dátumok, ám tárgyuk és az érintett események alapján nyüvánvaló, hogy a fü­zetek többsége az 1920-as, 1930-as évek­ben íródott. 8. A napló idézésénél a mai helyesírás szabá­lyait vettük alapul, hacsak az írásmódnak nem volt különleges stüáris értéke. Pótol­tuk a legritkábban használt, mellőzött köz­pontozást, a néhol hiányzó névelőket, kija­vítottuk a nyilvánvaló hibákat. Betoldáso­kat a könnyebb olvashatóság kedvéért használtunk, ezeket szögletes zárójelbe tettük. A kerek zárójel saját kihagyásunkat, idézésbeli ugrásainkat jelöli. Az idegen szavakat és neveket mai alakjaikra írtuk át. 9. A felvidéki helységneveket Lesznai hol ma­gyar, hol pedig szlovák formájukban hasz­nálja. A naplórészietekben ezeket az erede­ti írásmód megőrzésével közöljük. 10. Lesznai Anna egyik legtöbbet reprodukált képe, az 1924-es Szlovák Lourdes című a Kolcs-Hosszúmezőn rendezett búcsúk ka­vargását idézi fel. Jászi is több alkalom­mal írt az eseményről. A faluban élt egy Safa Mária nevű asszony, akinek látomá­sában a ház előtti almafán megjelent Szűz Mária. Azon a nevezetes helyen két év múlva már templom épült, és miután a görög katolikus egyház elismerte a cso­dát, a római katolikusok is így tettek. Má­riához könyörögve a környék szerencsét­lenjei gyűltek itt össze. 11. Zemplén vármegye monográfiája - Ma­gyarország monográfiája sorozat. Buda­pest 1905 18.old 12. uo. 13. Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert. Szépifodalmi Könyvkiadó, Budapest 1966.1. kötet, 97. r 14. Lesznai Anna édesanyja - Deutsch Her­mina - Deutsch József lánya és báró Hatvány Deutsch Sándor testvére volt. 15. Gráber Margit: Emlékezések könyve. Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1991. 18. 16. Beszélgetés Lesznai Annával, 1965. jún. 23. (Kérdező: Vezér Erzsébet) In.: Emlé­kezések. Irodalmi Múzeum 1., Budapest 1967., 10. old. 17. „Máli nagyon jól van (...) három hétig vol­tam náluk; naponta együtt festegettünk a legvidámabb hangulatban, az estét pedig néha egész zajos jó kedvvel töltöttük 1, 2 óráig éjfél után. (...) Ha visszaemlékszem, az aranysárga lesznai nedű mellett ko­moly diskurzus nem is volt - pillangó gon­dolatok, hangos vígság (...)“ - Mousson Tivadar levele Fülep Lajoshoz. (Hőgyész, 1922., VIII.12.) Közölve: Fülep Lajos leve­lezése II. 1920-1930. Budapest, 1992. 137-138. Szerk.: F. Csanak Dóra. Mousson Tivadar (1887-1946) francia származású, Nagymihályon élő festőmű­vész volt. 18. „Különben nagyon jól töltöttem azt a pár hetet. A nappalok az őszi napsütésben, a fenyők vagy virágok között, reggelizés a terrasson, az esték be az éjszakába 1-2 óráig petróleum lámpa mellett, régies in­tim bútorok közt és a sok-sok asszony probléma, mely felvetődött... A levegő változás a háziasszonyok szívessége - anyja is finom, kedves asszony volt - sok könyv és sok intellektuális beszélgetés, asszonyi dolgokban nyílt és okos felfogása - minden vonzó volt, amire emlékszem. Egyetlen egyszer keveredtünk nagyobb vitába a nemzetiségi kérdés felett, de ez sem ment túl a teoretikus vita keretén.“ - Ritoók Emma Évek és emberek című visszaemlékezése (Kézirat). A szöveg- részlet az 1919-et megelőző időszakra vo­natkozik. 19. Lesznai Anna 17 évesen, 1902-ben Garay Károlyhoz ment először férjhez, akitől egy év múlva el is vált. Házasságukból született első fiát Garay Károlynak hívták. 20. Lesznai Anna és Jászi Oszkár házasságá­ból (1913-1920) két gyermek - György (1915) és András (1917) született. 21. Jászi Oszkár 1920. augusztus 6-i naplóbe­jegyzése. Közölve: Jászi Oszkár naplója 1919-1923. MTA Történettudományi In­tézete. Budapest 2001. Sajtó alá rendezte: Litván György, 131. 22. „Máli a körtvélyesi fészekben a valódi nagyasszony, lelke elragadó szárnyalásá­val, szelleme szédítő mélységeivel (...) te­vékenysége a körtvélyesi parasztok érde­kében olyan bátor, nobilis, mindenkivel szembeszálló“ - Jászi Oszkár naplójegy­zeteiből, 1920. június 7. Közölve: Jászi, im.: 115. 23. Uo. 24. Jászi (1920. augusztus 6.), im.: 132. 25. Jászi (1920. november 10.), im.: 151. 26. „A két hét egyébként idilli csendben és paradicsomi dologtalanságban telt el. A gyerekekkel való séták és játékok voltak a nap fénypontjai.“ - Jászi (1920. augusz­tus 6.),im.: 133. 27. Jászi (1922. június 5.), im.: 281. 28. Lesznai Anna lírai kötetei: Hazajáró ver­sek (1909), Édenkert (1918), Eltévedt li­tániák (1922), Köd előttem, köd utánam (1967), Dolgok öröme (1985). 29. Balázs Béla: Napló. II. kötet (1914-1922) Tények és tanúk sorozat Magvető Könyv­kiadó, Budapest 1982. Válogatta és szer­kesztette: Fábri Anna. 318-319. (1918. Július 15.) 30. Olvasható a Dolgok öröme című kötetben is. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1985.143-145. 31. Szabadi Judit: A magyar szecesszió. Cor­vina, Budapest 1979.38. 32. Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkóban. Kazinczy Kiadóvállalat, Kassa 1931.109. 33. Lesznai, im.: 1966. II. kötet, 150. 34. Lesznai, im.: 1966. II. kötet, 21. 35. Jászi Oszkár naplójegyzeteiből: „Cseh kancellár jelenti Máli levelére, hogy Körtvélyest lefoglalták, sőt félő, hogy rendkívül rossz feltételek mellett, mely a család anyagi bázisát veszélyezteti. Málika elsősorban attól retteg, hogy Hermin mamát nagyon le fogja sújtani ez a hír és Karival való viszonyát [Garay Kár­oly] végleg megrontja.” (Im.: 181.; 1921. március 21.); „A körtvélyesi birtokügy is irritál, melyben Málika koncessziókat volt kénytelen tenni családjának. (A lényegben egyetértek, csak a formát találom szeren­csétlennek. Második levél Masarykhoz!)” (Im.: 188.; 1921. április 24.); „Acseh föld­hivatal elnöke Málihoz: kímélni fogják bir­tokát az én érdemeimre való tekintettél. Máli ez ellen tiltakozni fog.” (Im.: 257; 1922. február 24.) 36. A szövegben dőlt betűvel szedett szöveg­részek egy részét Vezér Erzsébet közölte Lesznai Annáról írott monográfiájában (Vezér Erzsébet: Lesznai Anna. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1979.); más rész­leteket pedig e cikk szerzője „Gránit a si­ratófalban, ütem magyar ajkú dalban” cí­mű forrásközlésében (Múlt és Jövő 2001/1 59-74.). 37. Gerg = Gergely Tibor. Lesznai Anna har­madik férje, grafikusművész, festő, akit 1917 körül ismert meg, és akivel haláláig együtt élt. 38. Herbert = Bauer Herbert, későbbi nevén Balázs Béla, aki Lesznai egyik legközeleb­bi barátja volt. Lesznai alakja több helyen is megjelenik írásaiban, pl. Mese a Logody utcáról című novellájában és a Lehetetlen emberek című regényében. Mindketten alapítói voltak a Vasárnapi Társaság néven ismert intellektuális körnek. 39. L. Zoltán: Lesznai Anna kedvese 1912-13 körül. Alakját nem sikerült pontosan azo­nosítani. Vezér Erzsébet Lesznai Annáról írott kismonográfiája (Kossuth Könyvki­adó, 1970.) szerint egy környékbeli birto­kos volt. Balázs Béla naplójában megem­líti a vele való 1912-es találkozását, és rendkívül elítélő véleményt fogalmaz meg róla. Lásd: Balázs Béla: Napló. Mag­vető Könyvkiadó, Budapest 1982.1. kötet, 553. 40. A Moscovitz család és Lesznai Anna körtvélyesi - nála idősebb - jóbarátja, ahogy regényében is emlegette: „egy a varázslók közül”. Rendkívül olvasott és tájékozott publicista volt. A Petőfi Iro­dalmi Múzeum Hangtárában található egyik interjúban (280/4=CD 109; Lesznai Anna emlékezései. Kérdező: Ve­zér Erzsébet; Készült: 1965. június 23., Budapest.) Lesznai Anna elmesélte, hogy Gömöry Olivér novellákat, sőt egy regényt is írt, amelyeket át is adott neki olvasásra, ám halála előtt minden írását megsemmisítette, így ez sem maradt fenn. 41. Moscovitz Iván (1876-1916) jogász, szociológus, Lesznai Anna bátyja. A Hu­szadik Század szerzője és szervezője, if­jabb Andrássy Gyula pártjának vezető politikusa volt. Katonai szolgálatteljesí­tés közben halt hősi halált 1916 novem­berében. Ady így emlékezett rá Hatvány Lajosnak 1916. november 30-án írott le­velében: „túl derék nagyszerű ember, a szerencsétlen Iván” - In.: Ady Endre le­velei. III. kötet, Szépirodalmi, Budapest 1983. Szerk.: Belia György 173. 42. így nevezte gyermekeit leveleiben és nap­lójában. 43. Díszsövény, díszbozót (francia) 44. Hosszú időn át a körtvélyesi ház belső cselédségének tagja. 45. Talán azonos a Jászi naplófeljegyzéseiben is említett Keszler nevű nagymihályi ügy­véddel. Im.: 268. 46. Oscar Wilde 1905-ben íródott megrázó erejű önvallomása. 47. „Picur“ - Guttmann Mihály lánya, későb­bi nevén Bednár Erzsébet. Kassán lakott, nagyon sokat volt együtt Lesznaival, aki fogadott lányaként emlegette. Például a Mese a bútorokról és a kisfiúról című könyvét a következő szavakkal dedikálta neki: „Picurnak, Kari fiam emlékére a Pótmama (1966. június)“. A Picur 18. születésnapjára készített karikatúra-al­bum, amelyet Berény Róbert, Gergely Ti­bor és Lesznai Anna írtak és rajzoltak, Hatvanban található. Egy akvarellen a következő dedikációt olvashatjuk: „Nagymihályi péntekek és hrusovi szüle­tésnapok emlékére Picurnak Máli Néni (1932. augusztus 24.)” (Köszönettel tar­tozom Kovács Ákosnak, aki a két dediká- cióra felhívta a figyelmem.) 48. Ébredő Magyarok Egyesülete: 1918 vé­gén, 1919 elején Gömbös Gyula vezetésé­vel alakult szélsőjobboldali fajvédő szer­vezet. 49. Ezüstfehér (fém) 50. Lesznai költészetében és írásaiban a 10-es évek közepén megjelenő művészi önimi­táció, mely egész versciklusoknak is té­mája. Meluzina az ófrancia mondavilág sellője, aki hetente egy alkalommal válto­zik át. Férjétől azt kívánja, hogy ez idő alatt ne háborgassa, ám az ő kíváncsisága erősebbnek bizonyult, ezzel elvesztette feleségét, aki visszament a tengerbe, és csak akkor kerül újra elő, ha gyermekeit veszély fenyegeti. 51. Lesznai Anna itt már másodízben fejtette ki zsidósággal kapcsolatos nézeteit, hi­szen ő is válaszolt a Huszadik Század cí­mű folyóirat 1917-es „Van-e zsidókérdés Magyarországon?“ címmel feltett körkér­désére. A beérkezett válaszokat a szer­kesztőség önálló füzetként is kiadta 1917 nyarán (A Huszadik Század Könyvtára, 64. sz). 52. Eredetileg csak a „zsidó“ szó szerepelt, a „kálvinistává keresztelt” egy későbbi be­toldás. A sor alatt egy más íróeszközzel tett betoldás: (felekezetet nem vállaló hi­temmel, de ...szerint) 53. Az „énekelni” szó áthúzva, helyette javí­tás: „imádkozni”. 54. Zemplén vármegye monográfiája Alsókörtvélyesről szólva említésre méltó­nak tartotta a Moscovitz család 7000 kö­tetes könyvtárát. In.: Magyarország mo­nográfiája. Zemplén vármegye. Budapest 1905,18. 55. Talán régi tájnyelvi fordulat, pontos jelen­tését nem sikerült tisztázni. GONDOLAT Szerkesztők: Hizsnyai Zoltán (tel. 02/59233449), Mislay Edit, Tallósi Béla. Munkatársak: Brogyányi Judit (Budapest), Gál Jenő (Prága), Gálfalvi Zsolt (Bukarest), Kőszeghy Elemér (Ungvár), Sinkovits Péter (Újvidék). Levélcím: Gondolat, Petit Press Rt., Prievozská 14/A, P. O. Box 49, 820 06 Bratislava 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom