Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-23 / 144. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 23. Nagyszünet 17 Ha tudatosítanánk, mennyire nevetségesen viselkedünk néha, inkább ki se nyitnánk a szánkat Egyszer úgyis felnövünk Tiszteletlenek vagyunk, mert azt gondoljuk, azzal, hogy visszaszájálunk, nagyobbnak látszunk (Képarchívum) Aggódás, féltés, veszekedések, dac. Ezen az időszakon minden tini átesik. De az már más kérdés, hogy ki mennyire veszi komolyan a „lázadást”. HUGYECZ MARIANNA Vannak olyan percek az életünkben, amikor a szülők mellettünk vannak, és mikor szinte „kötelezőnek” érezzük a mama vagy a papa vigyázó tekintetét. De mikor már elérjük a szülők rémálmának számító dackorszakot, a kamaszkort, akkor ez valamilyen szinten megváltozik. Hirtelen felnőttek akarunk lenni, ám azért a gyerekeket védő „kiváltságainktól” sem akarunk megválni. Hajlamosak vagyunk különböző felelőtlenségekre és bolondságokra. Akarva-akaratlan megbántjuk a szüleinket, barátainkat, tanárainkat. Tiszteletiének vagyunk, mert azt gondoljuk, azzal, hogy vissza- szájalunk, nagyobbnak látszunk majd. Pedig mekkorát tévedünk! Szerintem, ha tudnánk, hogy mennyire nevetségesen viselkedünk néha, inkább ki se nyitnánk a szánkat. Ez akkor ütközik ki a legjobban, ha már elérjük azt a kort, amikor fel akarjuk hívni magunkra az ellenkező nem figyelmét. A lányok ilyenkor idegesítő- en vihorásznak, míg a fiúk erejüket fitogtatva „küzdenek meg” az áhított személy kegyeiért. Külső szemlélőként néha jót mosolygok azon, hogy néhány évvel ezelőtt még én is ezt tettem. És közben azon gondolkodom, mi történt azóta, hogy ma már teljesen másképp viselkedem. Elkezdtem felnőni! A felnőtté válás nem csak abból áll, hogy pasizunk vagy csajo- zunk! Nem! Ennél sokkal összetettebb a dolog. Bár ez is egy fontos része a felnőtt életnek, mégsem foroghat a világ a szex körül. Ott van még rengeteg dolog, amivel levezethetjük felgyülemlett energiáinkat. Azonban a felnőttség legfontosabb kitétele az, hogy meg kell tanulnunk felelősséget vállalni a cselekedeteinkért, és úgy általában magunkért! Sajnos nagyon kevesen képesek erre, hiszen azt hiszik, apu bármit elintézhet, ha valami esetleg balul sülne el. Ám vannak olyan problémák, amikre egy idő után már nem lehet gyógymódot találni, akárhogy is szeretnénk jóvátenni. Az első és egyben legfontosabb lépés Lelkiismeretesen kell hozzááll- nunk a sulihoz, a munkához és mindenhez, amihez van valami közünk! Ha ezt sikerült elérni, akkor nyugodt szívvel elmondhatjuk, hogy megtettük az első és egyben legfontosabb lépést azért, hogy elinduljunk a felnőtté válás rögös útján! A következő lépcsőfok az lenne, hogy elismerjük, ha hibáztunk és megtanuljunk bocsánatot kérni. Ez sem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik, sőt! Talán mindennél nehezebb! Hiszen ha elfogadjuk, hogy hibáztunk, akkor elismerjük a gyengeségeinket. És valljuk be őszintén, ki az, aki szereti nyilvánosan felvállalni a gyenge pontjait?! Ugye, ti se tudtok ilyen személyt mondani? Én körülbelül ezen a szinten vagyok most, amikor állandóan rohanok mindenhová és ráadásnak még el is kések sikeresen minden egyes alkalommal. De nem haragszanak meg rám, mert már elfogadtak ilyennek, hiszen tudják, érettségi előtt igencsak sok dolga van az embernek, és ettől eltekintve mindent megteszek azért, hogy a munkámat kifogástalanul elvégezzem. Mindenkinek vannak gyenge pillanatai, amikor a világon semmihez sincs kedve, és hagyná az egészet a fenébe. De éppen ezt nem szabad! Harcolni kell tovább, megállás nélkül, mert csak így juthatunk előbbre! Ez is a felnőtté válás egyik apró jele. Az, hogy akár „az életünk árán is”, de kiharcoljuk azt, amit célként tűztünk ki magunk elé! Ezért minden egyes „kis” lázadónak kívánok minél könnyebb (és persze eredményesebb) felnőtté válást, szüleiknek pedig minél több türelmet és toleranciát, hiszen arra igencsak szükségük lesz az elkövetkezendő időszakban. Annyit viszont ne hagyjunk szem előtt, hiába hisz- szük azt, hogy a „mi is voltunk gyerekek, tudjuk mivel jár ez” mondat zsargonszöveg! Nem! A szülők csak segíteni akarnak A szülők tényleg tudják min mentek keresztül, hiszen évekkel ezelőtt ők is átélték ugyanezeket a helyzeteket. Csak segíteni akarnak, nem pedig kioktatni benneteket! Fogadjátok meg a tanácsaikat, legyetek felelősségteljesek és lehetőség szerint bölcsek. Tudom ez most nagyon nehéznek tűnik, de higgyétek el, ha megtanultok felelősséggel viselkedni, egy idő után már fel se tűnik, mennyi kritériumnak kell megfelelni. Szerintem a legideillőbb, és talán hozzátok legközelebb álló „tanácsot” a Kishercegben megjelenő róka adhatja: „Felelős vagy azért, amit megszelídítettél!” Amíg egyesek a hasukat süttetik vagy unatkoznak, addig mások hasznosan és vidáman tölthetik a vakációt Felkészülhettek a felvételire, az érettségire PROGRAMAJÁNLÓ „Ez a nyár is jól kezdődik” - hirdeti a plakát a komáromi Selye Nyári Egyetemet. Az idén immár hagyományosnak mondható nyárindító rendezvény ismét sok új ismeretet, naponta bulikat, és nem utolsó sorban új barátokat jelent. Amíg egyesek a hasukat süttetik, vagy éppen a tévé előtt unatkoznak, addig mások hasznosan és vidáman tölthetik a vakációt. Felkészülhetnek a felvételire, az érettségire, tökéletesíthetik nyelvtudásukat, vagy egy új nyelvet tanulhatnak. Elmerülhetnek a gépírás és a weblapkészítés rejtelmeibe, jobban megismerhetik önmagukat, fotózhatnak és videózhatnak kedvükre, táncolhatnak vagy éppen batikolhatnak. Aki pedig valóban hasznosan szeretné kihasználni ezt a három hetet, az egyszerre több foglalkozásra is beiratkozhat! Kedvcsinálóként egy rövid szemezgetés a III. Selye Nyári Egyetem programjából: a hagyományosnak számító nyelv-, számítás- technikai, gazdasági és kommunikációs tanfolyamok mellett pszichológia, grafológia, fotózás, színészképzés, asztrológia, feng shui, táncoktatás, sminkelés, kézműves és képzőművészeti foglalkozások várják a tanulni vágyókat. A felfrissülésről, tanfolyamok utáni lazításról a Bulizóna gondoskodik, ahol esti szórakoztató programok (diszkó, koncertek, ismerkedési estek, filmklub, táncház), valamint változatos sportolási lehetőségek (röplabda, kosárlabda, kempo, tai chi, jóga) várnak mindenkit. A színházi esten a „Légy jó mindhalálig“ című örök klasszikus a színház hangulatát kedvelőknek nyújt érdekes és tartalmas szórakozást. A nyári egyetem szabadidős programjai a résztvevők számára ingyenesek. Az igazi szenzációt a Megasztár-szerdák jelentik majd, ahol hetente más-más Megasztár (Schmidt Vera, Szabó Leslie és Nagy Edmond) szórakoztatja a közönséget. Ezekre a koncertekre a szervezők a Selye Nyári Egyetem résztvevői mellett minden érdeklődőt sok szeretettel várnak. A Selye Nyári Egyetemmel egy időben kitárja kapuit a napközis jellegű Héthatár Gyermektábor is, ahol a 6-10 éves apróságokat várják a szervezők, így lehetővé válik, hogy a szülők is részt vehessenek a tanfolyamokon és foglalkozásokon. Ne habozz sokáig, ha új ismeretekre, barátokra akarsz szert tenni, jelentkezz június 27-ig a III. Selye Nyári Egyetemre! További információk: 035/790 30 33, www.selye . sk/nyariegyetem, www.selye.sk/ táborok, (tt, szh, be) Aki valóban hasznosan szeretné kihasználni ezt a három hetet, az egyszerre több foglalkozásra is beiratkozhat (Pézman Zoltán felvétele) PÁLYÁZÓ Diákújságírók, figyelem! AJÁNLÓ A Provident Pénzügyi Rt. és a magyarországi Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete közös szakmai pályázata diáklapok, diákszerkesztőségek részére. Beküldési határidő: 2004. szeptember 10. A DUE áprilisban lezárult országos diákújságíró és diákújság pályázatára nagyon sok pályamunka érkezett. A DUE-nak korlátozott lehetősége van minden évben, hogy a legtehetségesebb munkákat díjazza. A Provident Pénzügyi Rt. vállalta, hogy a diáklapok közül még 10 szerkesztőséget elismer. A Provident és a DUE közös kezdeményezéséből hagyományt szeremének teremteni, hogy még több iskolaújság kapjon megmérettetési és bemutatkozási lehetőséget. A pályázaton bármelyik diákszerkesztősége, diáklapja részt vehet. Küldjétek be iskolátok eddig megjelent diáklapjaiból a legutóbbi három számot és maximum fél oldal terjedelemben mutassátok be lapotokat (megjelenés, szerkesztés, kivitelezés, témaválasztás). További információk: DUE Iroda: Budapest, XIV. Örs vezér tere 11., telefon: 00361/222-8213. e-mail: due@due.hu . (ú) Ha sulitokban megjelenik diákújság, küldjétek el, hiszen digitálisfényképezőgép a nyeremény (Képarchívum) VITASAROK Időre kell teljesíteni KOVÁCS BEÁTA Kötelező olvasmány. A legtöbb ember összerezzen a szó hallatán és megpróbálja minél gyorsabban elhessegetni maga elől a kellemetlen iskolai emléket. Nekem soha nem volt ezzel problémám. Hozzá kell tenni - a teljesség kedvéért -, hogy a négy év alatt azért nem minden ajánlott könyvet olvastam el, de körülbelül a kétharmadát sikeresen kivégeztem és még rossz élményeim sem maradtak. Úgy kezeltem őket, mint az összes többi könyvet. Elolvastam a fülszöveget, vagy egy ajánlót, és ha tetszett, nekiestem. Ha nem, hát nem. Persze volt, hogy próbálkoztam, de ami nem megy, az nem megy. Valószínűleg soha nem fogom megismerni a Szigeti veszedelem, vagy a Faust jellegzetességeit (az utóbbiból egyébként kötelező volt olvasmánynaplót is írni, ezt ezúton is köszönöm neked anyu, igazán kedves volt tőled), de a történetet azért mindig tudtam nagyvonalakban, vagy a könyvből, vagy innen-onnan. Az egyik nagy kedvencem a Candide, amiért mindenki hülyének nézett az ismerőseim közül, de ez van. Engem megfogott. Ugyanúgy, ahogy a Fizikusok Dürrenmattól, vagy az Édes Anna, vagy Örkény Egyperces novellái, de még az Odüsszeia is jó tud lenni, ha túl tudjuk tenni magunkat az enyhén szólva nehézkés nyelvezetén. Összességében tehát, azt kell, hogy mondjam, hogy eddig semmi bajom nem volt ezekkel a könyvekkel. Nemrég viszont elkezdtem készülni a felvételire és úgy gondoltam, ennek az egyik részeként elolvasom az összes négyévnyi kötelezőt. Nincs ezzel semmi gond, hiszen szeretek olvasni, de arra kellett rájönnöm, hogy ezek a könyvek ilyen formában elvesztették a varázsukat. Rádöbbentem, hogy most ki kell olvasnom őket. Nem azért, mert szeretném, vagy, mert érdekel, hanem azért, mert kell. Én igazán erőiködök, de az oldalak nem akarnak fogyni és a gondolataim is máshol járnak. Azok a könyvek, amik máskor lekötöttek, most nem tudják magukra vonni a figyelmemet, csak azért, mert muszájból olvasom őket. Azt hiszem, kezdem megérteni az osztálytársaimat, hogy miért utálták annyira ezeket a regényeket. Megrontja őket a kényszer, és a tudat, hogy időre kell teljesíteni. Akkor mégis hogyan lehetne rávenni a tizenéves fiatalokat, hogy olvassanak? Aki szeret, az úgyis elolvassa őket, aki pedig nem, hát nem. Nagyon sok emberben nincs meg az igény a tájékozódásra, a megismerésre, és ezt talán nem is kell erőltetni. Csak annyit érnek el vele, hogy a fiatal megutálja az olvasást egy életre, és a műsorújság lesz a legirodalmibb, amit valaha is a kezébe vesz. Az egyik barátnőmmel sikerült megszerettetnem az olvasást, erre kifejezetten büszke vagyok. Előtte ő is a műsorújságos kategóriába tartozott, de hála a véres, boncolós Patricia Cornwell könyveknek ma már imád olvasni. Lehet, hogy a fentiek nem tartoznak a nagy klasszikusok közé, akiktől sok bölcsességet lehet tanulni, de valahol el kell kezdeni. És ezt nem értik az irodalomtanárok. Rögtön magasról akarnak indítani, ahonnan egyértelműen mélyrepülés következik. Hogy is érthetne, vagy akár élvezhetne akár egy homéroszi eposzt, vagy egy orosz drámát az, aki még könyvet sem fogott azelőtt a kezében? Sehogy. Sajnos ezt nem tudják felfogni a tanárok, és ezért erőltetik minden áron a klasszikusokat, amikkel nem is lenne semmi gond, csak hát... kötelezőek. És ez egy rossz kezdés.
