Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-02 / 126. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 2. 26 Szülőföldünk Katona Lívia pszichiáter-főorvos szerint a lelki betegnek előítéletek helyett elsősorban támaszra van szüksége Amikor ócskavasnak tűnnek még a csillagok is Tizennégy kar nyert aranykoszorús minősítést XII. Csengő Énekszó Üresen találtuk a váróter­meket az érsekújvári Kapi- sztóry Ferenc Kórház pszi­chiátriai osztályán, a bete­gek az intézmény nyílt napján kerülték a ren­delőt, nem kívánták gond­jaikat a nyilvánosság elé tárni. Szégyellik, mert megbélyegezné(n)k őket. SZÁZ ILDIKÓ Katona Lívia főorvosnő szerint az osztályon nemrégiben elsősor­ban ezért tartottak nyílt napot, hogy a lelki betegek érdekében le­bontsák az előítéletekből épített válaszfalat. Akik 1989 után feladták a harcot Az 1985-ben létrehozott pszichi­átriai osztályon elsősorban az Érsekújvári és a Komáro­mi járásból érkező betegek­kel foglalkoznak. A szabad orvosválasztás azonban ma már bárkinek lehetővé te­szi, hogy otthonától, is­merőseitől távolabb eső he­lyen forduljon szakorvoshoz. Az osztályon jelenleg több mint félszáz személyt kezelnek. A beteg állapo­tától függően - egyebek mellett - sokkterápiát, pszichoterápiát, zene- , fény- és munkaterápiát alkalmaz­nak. Az intézmény rendelőiben négy benti, valamint további három külsős orvos segítségével látják el az ambuláns betegeket. „Sok olyan középkorú és idősebb betegünk van, akik a rendszervál­tást követően már nem tudtak be­kapcsolódni a társadalmi életbe, nem hittek tulajdon versenyképes­ségükben, és lassacskán feladták a harcot. Az elmúlt tíz év alatt mint­egy egyharmadával nőtt a pszichi­átriai kezelésre szorulók száma. Nemcsak főorvosa vagyok az osz­tálynak, hanem rendelőintézetem­ben is több mint két évtizede foglal­kozom a betegek panaszaival. Ez az életem” - mondja Katona Lívia pszichiáter. A szakorvos szerint a lelki betegség az egészségügyi pa­naszok egyike, ennek ellenére a pszichiátria az orvostudományon belül korábban mindig a sor végén állt. A helyzet az utóbbi években valamelyest javulni kezdett. „Úgy szoktuk mondani, hogy ha ráteszek a kezemre öt kilót, azt még kibítja, a súly kétszeresétől a karomban ott belül valami elpat­tan, tizenöt kilótól pedig már eltö­rik. Mindegyikünk más testi és lelki teherbírással rendelkezik. Nem minden lelki betegséget befolyásol a környezetünk, ezek mintegy fele genetikai adottságoktól függ. A láz és a különféle műszerekkel kimu­tatható betegségek érzékel­hetőbbek, tehát kezelhetőbbek is. Ha a testi panaszokkal orvosokat járó páciens leletei negatívak, kép­zelt betegnek tarthatják a komoly lelki gondokkal küzdő hozzátarto­zót is. Ezzel szemben például Ja­pánban a krónikus fáradtság diag­nózisával a beteg rokkantnyugdíjra jogosult” - jegyzi meg a főorvos. Zuzana Záhoráková szociális nővér bemutatja a két épületben találha­tó intézményt, beavat a lakók min­dennapjaiba. Kihűlt világok zárt osztálya „E világ nem az én világom, csu­pán a testem kényszere” - úja Pi­linszky János Kihűlt világ című ver­sében. Az intézmény zárt osztályán a lakók tekintetéből ez az életérzés köszön vissza. A költőnél maradva: „mint tetejébe hajított ócskavasak, holtan merednek reményeink, a csillagok”. Egy alig húszéves fiata­lember mozdulatai sugallják ezt. A bejárati, fehér rácsos ajtó melletti fapadon ül. Szikár teste előregör­nyed, hosszú haja arcába omlik. Éppúgy nem érzékeli a jelenlétün­ket, mint az a kicsit távolabb álldo­gáló, harmincas éveiben járó asszony, akit magányából a nővér kulcszörgése sem zökkent ki. A zene- és fényterápiás termek­ben, majd az ebédlőben járunk. A betegek a napot odalent, a pincé­ben hajnali hat órakor, tornával kezdik. „Gyógyításuk során lankad a mozgásuk, egyesek elhíznak, ezért állandóan mozgásra ösztö­nözzük őket. Sétálni, sportolni bőven van lehetőségük a kórház parkjában vagy a sportpályán” - mondja Zuzana Záhoráková. He­tente kétszer van zeneterápia, be­szélgetéssel; egy hangulatos terem­ben ezoterikus, relaxációs és ko­molyzenét hallgatnak. A jobb állapotban lévők munka- terápián vesznek részt, kézimun­káznak, fából játékokat, csodás dísztárgyakat készítenek, művészi­en festenek. A betegek között több a nő, a jelenleg kezeltek közül tize­nöten, olykor többen is részt vesz­nek a foglalkozásokon. „Volt olyan betegünk, aki gyönyörűen rajzolt, de bármilyen méretű lapot tettünk elé, mindig ugyanazt a tájképet ve­tette papírra. Egy szkizofréniában szenvedő asszony a festményeiben is megjelenítette bonyolult lelki vi­lágát. Munka közben megnyílnak a betegek, van úgy, hogy többet meg­tudunk róluk, mint amennyit ko­rábban, a kezelések során hajlan­dók voltak elárulni a gondjaikból” - tudjuk meg Gita Kraslanová mun­katerápiás nővértől. A kezeltek között olykor család­tagok, rokonok váltják egymást. Volt, hogy egyszer egy nő testvérét majd gyermekét is kezelték. A szak­emberek szerint ők már jó úton ha­ladnak, hiszen önpusztítás helyett inkább az orvosi segítséget válasz­tották, majd - saját példá­jukból kiindulva - család­tagjuknak is ezt a megol­dást ajánlották. „Az egyik idős hölgy az itt megkez­dett gobelint hazavitte be­fejezni, majd visszahozta, hogy - hálája jeléül - az in­tézménynek ajándékozza. Rend­szeresen börzét rendezünk a mun­kákból, a pénzen újabb alapanya­gokat vásárolunk” - teszi hozzá Valéria Zimulová munkaterápiás nővér. Ne maradjanak egyedül a depresszióval „Ma már lényegesen többen ke­resnek fel bennünket, mint koráb­ban. Naponta 16-17 óráig tömve van a rendelőnk. A legtöbben meg­próbálják titokban tartam, hogy ke­zelésre szorulnak, és tanácsoljuk is nekik, hogy amíg lehet, így tegye­nek. A pszichés gondokkal küzdő ember gondjai miatt nem egyszer a munkahelyét is elveszti. Amint a beteg szakmai környezete tudo­mást szerez a kezelésről, máris másképpen tekintenek rá” - tér rá a lelki betegség egyik, ugyancsak ne­hezen „kezelhető” területére Kato­na Lívia. A betegnek komoly meg­próbáltatást jelent az újbóli társa­dalmi beilleszkedés. A kórházi ke­zelést követően, ambuláns rendelé­sek során követik figyelemmel az állapotát, normalizálják a gyógy­szeres kezelését. „Más egészségügyi panaszok esetében sem mondható százszá­zalékosnak a gyógyulás. Lényeges, hogy a megfelelő értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező páci­enssel továbbra is együttműköd­jünk, és az állapotában bekövet­kező sikeres javulást hosszú időre, tartósan stabilizáljuk” - vallja a főorvos. A kezeltek negyven százaléka depresszióban szenved. Ha az agy­ban keletkező biokémiai hibáról van szó, a beteg a legnagyobb jó­akarattal sem tudja befolyásolni az állapotát, kezelésre szorul. Más, amikor valamilyen súlyos trauma, haláleset, munkahely elvesztése, nyugdíjazás következményeként lép fel enyhébb vagy súlyosabb depresszió. Bizonyos - elfogadható és tolerálható - idő elteltével a be­teg saját erőből vagy pszichológus segítségével talpra tud állni. Ha azonban súlyosbodik az állapota, a szakember szerint jobb, ha felkere­si a pszichiátriai rendelőt. Katona Lívia osztályvezető főor­vos látogatásunkkor többször hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a beteg időben kérje a keze­lést, ne csak akkor, amikor már na­gyon nagy a baj. Érdemes szembe­szállni az előítéletekkel, a lelki be­tegnek és hozzátartozójának meg kell tanulnia szégyenkezés nélkül segítséget kérni és elfogadni azt. SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. Tizennégy kar nyert aranykoszorús minősítést a hétvégi XII. Csengő Énekszó gyermek- és ifjúsági kórusok két­napos országos fesztiválon. Az I. kategória pénteki verse­nyén Huszár László, a Csemadok Országos Tanácsa, Duka Zólyomi Emese pedig a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága nevében üdvözölte a fesztivált. A zsűri el­nöke, Mindszenty Zsuzsanna, a budapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem professzora mind­két napon elismerően szólt a fel­lépők felkészültségéről. „Változa­tos műsorokat hallhattunk, bizo­nyára komoly munka előzte meg a kórusok fellépését” - jegyezte meg. Kleeberg S. Mária és Józsa Mónika zsűritagokkal aranyko­szorús minősítést ítélt oda a ko­máromi Marianum Egyházi Alap­iskola Kicsinyek Kórusának és a nagymegyeri Bartók Béla Alapis­kola Igricek Kórusának. Aranyko­szorús minősítést vehetett át és a zsűri dicséretében részesült a ko­máromi Béke utcai Alapiskola Ki­csinyek Kórusa is. A Kovák Művelődési Házban a III. kategória versenyét a kecske­méti Aurin Leánykar fellépése zárta. A magyarországi vendégek pénteken este az érsekújvári re­SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. A keresztény érté­keket valló, két évvel ezelőtt ala­kult Széchényi György Baráti Kör tagjai Szabó Imre orgonaművész tavalyi templomi koncertje után pünkösdvasárnap jótékonysági hangversenyt szerveztek. A helyi katolikus plébániatemplomban Szabó Imre, a város szülötte adott elő. Tavaly a baráti kör tagjai a ren­dezvény bevételét, 30 ezer koro­nát, a Mentálisan Sérülteket Segítő Társulásnak ajánlották fel. A beteg gyermekek számára mára elké­szült az eddig nélkülözött felvonó. A hangverseny látogatói az idei, vasárnapi koncert után Nagy Já­nos szobrászművész, számos köz­téri plasztika megalkotójának gaz­dag és sokoldalú tárlatával ismer­formátus templomban, vasárnap pedig a római katolikus temp­lomban mutatták be műsorukat. Szombaton a kórusverseny II. ka­tegóriájának versenyét gálahang­verseny, majd eredményhirdetés követte. AII. kategória aranykoszorúsa lett a komáromi Béke utcai Alap­iskola Gyermekkara és a pozso­nyi magyar alapiskola Mécs Kó­rusa. Az aranykoszorús minősí­tés mellé a zsűri dicséretét kapta az ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola és Nyolcéves Gimnázium Magnificat Gyer­mekkara, valamint a kassai Csen­gettyű Gyermekkórus; utóbbi kapta a Csemadok Országos Ta­nácsának pénzjutalmát. Arany­koszorús lett még a duna- szerdahelyi Kodály Zoltán Alap­iskola Énekkara, a somorjai Ifjú­sági Gyermekkar és a komáromi Marianum Egyházi Alapiskola Gyermekkara. A III. kategóriá­ban a legjobbnak a kassai Márai Sándor Gimnázium Vegyeskara, az ipolysági állami magyar gim­názium vegyes kara, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium leány­kara bizonyult. Az aranykoszorús minősítés mellé a zsűri dicséretét és Gejza Pischinger érsekújvári polgármester díját a Nagy­megyeri Művészeti Alapiskola kamarakórusa kapta. kedtek. „A ma már műemléknek számító orgona javítása elkerülhe­tetlen lesz idén nyáron vagy az ősz­szel. A híveknek köszönhetően edr dig hatvanezer korona gyűlt össze. A városi képviselő-testület további 200 ezer koronát hagyott jóvá erre a célra. Nagy öröm számomra, hogy a Széchényi György Baráti Kör nemes vállalkozásával ezúttal ránk gondolt, hiszen a hangszer megjavíttatásához mintegy 400 ezer koronára van szükség” - árul­ta el Durco Zoltán esperesplébá­nos, akinek 17 ezer koronát nyúj­tottak át a baráti kör tagjai, melyet a hangverseny és a kiállítás látoga­tói adományoztak az orgona rend­betételére. Istenes József, a kör egyik alapí­tója kifejezte abbéli szándékát, hogy a jövőben is legyenek jóté­konysági hangversenyek. Sokan 1989 után nem tudtak újra beilleszked­ni a társadalomba. A legtöbben titokban akarják tartani, hogy kezelésre szorulnak. A Széchényi Baráti Kör jótékonysági hangversenye Adomány orgonajavításra Bereck József hősi temetkezési vállalkozót a falubéliek egy része azzal rágalmazza, hogy a helyi temetőben elhelyezett koszorúkból ő lopta ki a művirágot „Ha a pletyka elindul, a jót nyomban elfelejtik az emberek” PÉTERFI SZONYA Bereck József tizenkét éve vezeti temetkezési vállalatát. Őszintén együtt érez az emberekkel, a kis- pénzűeknek tanácsot ad, miként adható meg szerettüknek kevesebb pénzért is a méltó végtisztesség. Hónapokkal ezelőtt mégis szájára vette a falu. „Tudok a szóbeszédről, és vég­képp nem értem, miért támadnak Bős lakosai védtelen embert. Oka a felháborodás lehet, hiszen a helyi temetőben eddig nem fordult ak­kora lopás, mint nemrégiben. Ki­sebbek igen, de hogy a síron lévő koszorúkból valaki kiszedje a mű­virágot, nemcsak rossz szándékra, hanem nagyfokú érzéketlenségre is vall” - mondja Fenes Iván polgár- mester. Másutt is fordulnak elő lopások, a hozzátartozók pedig nem tudják, miként védjék a kegyelet virágait, vagy a sírkövek mécsestartóit és egyéb részeit. Az éjszaka kedvez a garázdálkodóknak, azért is, mert a bősi temető környékén közvilágítás sincs. „Bereck József vállalkozót jól ismerem, megértem nehéz helyze­tét, de polgármesterként nem so­kat tehetek a szóbeszéd ellen. Mi­vel a kárt szenvedett családok nem tettek feljelentést a rendőrségen, az ügyben hivatalos vizsgálat sem fo­lyik. Sajnálom a sírásót is, hiszen őt is szájára vette a falu. Talán húsz éve végzi ezt a nem könnyű mun­kát, mindenki tisztességes ember­nek ismerte, nem értem, miért sá- rozzák be nevét egyetlen bizonyí­ték nélkül” - vélekedik a polgár- mester. A temetőben virágokkal teleül­tetett, rendezett sírok látványa fo­gad. Virágültetéssel foglalatosko­dó asszonyokat szólítunk meg, miként vélekednek a lopásról és Bereck József megrágalmazásá- ról. Csóválják a fejüket. „Szégyen, ami itt hónapok óta folyik. Egye­sek - biztosan a kocsmában - na­gyon okosak és érdekesek akartak lenni, azért járatták a szájukat. Meg irigyek, rosszhiszeműek is az emberek, a pletyka élteti őket. So­kak életét keserítették már meg, most a Józsiék kerültek sorra, meg Varga Vince, a sírásó - mond­ja egy a szülei sírjára virágot ülte­tő idős asszony. Szerinte csakis idegen követhette el a lopást. A temetkezési vállalat irodájá­ban Bereck Józseffel és feleségével, valamint Varga Vince sírásó lányá­val beszélgetünk a rágalmakról. „Ahogy az lenni szokott, utolsóként tudtuk meg, hogy bennünket gya­núsítanak. A barátaink szóltak, hogy tegyünk valamit, mert ezt már ők is sokallják. Mit tehetünk? Ki után menjünk, hol magyaráz­kodjunk? Hogyan bizonyítsuk, hogy amióta vállalkozunk, csak se­gítünk az embereken, és ha netán jót nem tudunk tenni, rosszat biz­tosan nem követünk el. Persze, aki megfordult az üzletben, pontosan tudja, alaptalan vádaskodásról van szó” - méltatlankodik a vállalkozó neje, Erzsébet. Az asszony első há­zasságából származó 16 éves lá­nya, aki éppen a koszorúkötésnél segédkezik, kéri szüleit, ne rágód­janak a történteken, ne foglalkoz­zanak az emberi irigységgel, rossz­indulattal. Bereck József azért is tehetetlen a rágalmakkal szemben, mert nem tudja, ki és mi okból terjeszti azo­kat. Elveti a konkurenciaharc lehe­tőségét, szerinte Bős és a környező falvak lakossága elégedett az általa nyújtott szolgáltatásokkal. Olcsób­ban kínáljuk az élő- és a művirágot is. Nem hajtom a hasznot minden­áron. A feleségem a megrendelők igényei szerint készíti a csokrokat és a koszorúkat, s ha látja, valaki­nek gondot okoz az összeg, olcsóbb virágokból is kihozza. De mit ér mindez, ha a pletyka elindul, a jót azonnal elfelejtik az emberek.” A bősi temető (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom