Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-22 / 143. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 22. ___________________________________________________________________________________Riport - hirdetés A komáromi kórház vezetése pozitív változásokról beszél, akadnak azonban betegek és alkalmazottak, akik zűrzavarosnak tartják a helyzetet 13 Jó gazdasági eredmények, rossz közhangulat Az osztályokat összevonták, átköltöztették. Nehéz eligazodni a kór­ház területén. (Somogyi Tibor felvétele) A komáromi kórházban az osztályok összevonásából és a költözést követő ká­oszból, az alkalmazottak tömeges elbocsátásából, valamint a dolgozók béré­nek csökkentéséből áll az egészségügyi reform és a miniszter által hangozta­tott transzformáció - pa­naszolják a régió betegei és egészségügyi dolgozói. PÉTERFI SZONYA Král’ Katalin keménykezű ve­zető. Amióta a komáromi kórház élén áll, kizárólag a gazdasági mu­tatók javítására törekszik. Mint mondja: az általa kidolgozott és a megyei szerveknek benyújtott, majd jóváhagyott koncepció meg­valósítása számára parancsértékű. Intézkedések és sikerek- Annak érdekében, hogy az el­adósodott kórház megmaradhas­son, el kellett érni a kiegyenlített költségvetést. Mivel tudtuk, hogy az egészségbiztosítóktól máról hol­napra nem várhatunk jelentősebb anyagi támogatást, a meglévő pénzt kell elosztani úgy, hogy ne sérüljön a betegellátás, ám ne verődjünk adósságokba sem - ma­gyarázza az igazgatónő. Szerinte bármennyire fájdalmas, szükség volt a feleslegessé vált dolgozók tö­meges elbocsátására, a nyugdíjas korú főorvosok lecserélésére. Min­dez á jóváhagyott koncepció sze­rint történt. Elfogadhatatlannak tűnt, hogy a főorvosok közül hár­man elérték a nyugdíjkorhatárt, a kiszolgáló részlegeket (laborok, RTG) szintén 60 éven felüliek ve­zették. Az ágyak száma ugyan a va­lamikori 610-ről 563-ra csökkent, ám ez nem volt elegendő. Osztá­lyok összevonásával alakult ki a je­lenlegi 503-as ágykapacitás, s ez megfelelőnek a jövőre nézve is. - Intézkedéseink nem voltak öncélú­ak, meghozták a sikert - tudatja az igazgatónő, majd számokkal bizo­nyítja állítását. Az előző vezetés 2002-ben, 100 milliós állami támo­gatás mellett 95 millió koronás veszteséggel zárta az évet, 2003- ban még 85 milliós veszteséget ter­meltünk, ám idén az első negyed­évet - ha eltekintünk az 5 milliós leírásoktól, amelyek nem jelente­nek valós kiadást - 517 ezer koro­nás többlettel zártunk. Hadd te­gyem hozzá - szól közbe Eduard Sebő igazgatóhelyettes, főorvos -, hogy a múlthoz képest az egészség- biztosítók is díjazzák a változáso­kat és több szolgáltatást rendelnek meg az intézettől: 2003 év elején 16 mülió, az évvégén 17-18 millió, jelenleg már 19 millió korona ér­tékben. Jelentős eredmény, hogy míg a múltban a biztosítóktól ér­kező anyagiak jelentős hányadát a bérekre költöttük, jelenleg, a fize­téseken kívül 10-12 millió korona jut a betegellátásra. Természetesen a jelenleginél több szolgáltatás megrendelésére lenne igény, de hát közismert a biztosítók pénzte­lensége. Legyen elégedett a páciens A kórház élén álló vezetők egy emberként vallották, számukra az a legfontosabb, hogy a páciens elé­gedett legyen. Ez a kórház küldeté­se. - Ha van beteg, van pénz is. Sze­retnénk elérni, hogy a régióban élők, de a közeljövőben a határon túlról érkezők is nálunk keressék a gyógyulást. Másfél év alatt először nyílt lehetőség arra, hogy javítsuk szolgáltatásaink minőségét, 12 ágyas onkológiai fekvőosztályt nyi­tottunk, festettünk, végre nem megrepedt tányérokban szolgáljuk fel az ételt, új ágyneműt vásárol­hattunk, több pénz jut gyógyszer­re, s ha minden a tervek szerint tör­ténik, sor kerülhet a műszerek fel­újítására is - sorolja Král’ Katalin. Elismételte, bármennyire fájdal­masnak tűnik az átalakulás, az osz­tályok megszüntetése és összevo­nása, öt osztály más helyre költöz­tetése, és nem utolsósorban az, hogy a kórház megmaradása érde­kében meg kellett válni számos dolgozótól, - akik közül néhányat már újra alkalmaztak - az idő őket igazolja. - A lassú haldoklást a fejlődés irányába fordítottuk, érik a gyümölcs - hangsúlyozza. Keve­sebben vannak, ám jelentősen ja­vult a munkák szervezése - mondja az igazgató -, a nővérek kisegítik egymást nemcsak az osztályon, ha­nem az intézeten belül is. A kórház azzal is növelte bevételeit, hogy a szabad épületeket bérbe adta. Bár a kórházban a fekvőrészlegen van a hangsúly, épp a biokémiai laborok, a röntgen stb. jelentik az anyagi pil­léért. Ha több szakorvos dolgozna a kórházon belüli rendelőkben, a diagnózis felállításához nélkülöz­hetetlen kiegészítő vizsgálatokat a kórházi laboratóriumokban ren­delnék. Ezzel nemcsak a kórház járna jól, hanem a beteg is, hiszen helyben, gyorsabban intézhetné ügyeit. Többet kevesebbért A menedzsment optimista hely­zetelemzése nehezen fogadható el akkor, amikor értesüléseink van­nak - egyebek közt - arról, hogy a helyi egészségügyi dolgozók ki­sebb fizetést kapnak, mint más me­gyei kórház alkalmazottai. Mert míg másutt ezek az alkalmazottak az egészségügyi dolgozók jutalma­zásáról szóló 553. sz. törvény sze­rint kapják fizetésüket, a komáromi kórházban a Munkatörvény sze­rint. Ami annyit jelent, hogy az ügyeim kényszerülő orvosok és nővérek az ún. betegre várás idejé­re 17 korona 50 fillér órabért kap­nak. Értesüléseinket megerősíti Rudolf Pelikán doktor, szakszerve­zeti elnök. - A legfőbb gond az, hogy mindenki másképp értelmezi a törvényeket, a munkaügyi mi­nisztérium két egymással ellenté­tes törvénymagyarázatot küldött. Állítólag készül a törvénymódosí­tás, amely egyértelművé teszi a bé­rezési szabályozást, ám addig az ügyelő orvosok akár 5-6 ezer, az ápolónők 2 ezer koronával keres­nek kevesebbet. Král’ Katalin sze­rint a jelenlegi anyagi helyzetben a Munkatörvénykönyv szerinti bére­zés az értelmes határt jelenti, he­lyetteseivel együtt úgy véli, az al­kalmazottak fizetése magasabb, mint másutt. - A havi 4-5-ször ügyelő, középkorú orvosok bruttó átlagfizetése 40 ezer korona, a nem ügyelőké 25-26 ezer. A három műszakban dolgozó ápolónők át­lagbére 13-14 ezer korona, az ügyelőké viszont 20-22 ezer. Amikor szóba hozom, hogy érte­sülésem! szerint úgy a betegek, mint az alkalmazottak vajmi keve­set éreznek a felsorolt pozitív válto­zásokból, sőt egyre többen elége- dedenek és panaszkodnak, kifogá­solják a szakmai párbeszéd hiá­nyát, az igazgatónő és helyettesei konkrét példákat szeretnének hal­lani. - A szóbeszédre nem adha­tunk, a beérkező panaszokat ki­vizsgáljuk, rendszerint orvos-be­teg közti kommunikációs zavarról van szó. Az új vezetés ténykedése alatt intézményünkben nem for­dult elő orvosi mulasztás, műhiba. Az alkalmazottak lassan megtanul­ják: úgy kell bánni a beteggel, hogy érezze, számunkra ő a legfonto­sabb. Sajnos, a kórházat ért kifogá­sok nem szakmaiak, hanem politi­kaiak, nem zárkózom el a más véle­mények elől, az érdemi kifogásokat bárkivel megvitatom - állítja Král Katalin. - Ezt igazolhatom - veszi át a szót Zlatica Petrányiová főor­vos, igazgatóhelyettes. - Én is ké­telkedéssel fogadtam a nem orvosi, hanem közgazdasági végzettségű új igazgatót. Nekem sem tetszett a létszám- és ágycsökkentés, vagy az, hogy főorvosként figyelnem kell az anyagiakra. Igaz, hogy megszűnt a szemészed és a rehabilitációs osz­tály, de szerte a világon az ún. egy­napos sebészet keretében végzik a szemműtéteket. Az ésszerűsítő in­tézkedéseknek köszönhetően mi­nőségi változás állt be az intézeten belül, főleg a tüdő-, fertőző, geriát­riai és elfekvőosztályon. Akik másképp látják A kórház udvarán találomra megszólított alkalmazottak zűrza­varról, megromlott viszonyokról tájékoztatnak. A megszólalók, tart­va a megtorlástól, nevük elhallga­tását kérik. - Úgy a kórház ve­zetősége, mint Fehér Miklós azzal etetik a népet, hogy a leváltási szándék mögött nem tisztességes csoportérdekek állnak, állítólag va­lakik meg akarják kaparintani az épületeket. Igaz, hogy nem belülről indult el a Král Katalin és Fehér Miklós, a megyei közgyűlés alelnö- kének leváltását szorgalmazó petí­ció, de csak azért nem, mert megél­hetésünk a tét. Lehet, hogy a szá­mok tükrében eredményes a kór­ház, de milyen áron? Azzal bizto­san nem dicsekedtek, hogy az igaz­gatónő emberei ellenpetíciót szer­veztek Král’ Katalin támogatására, az egyik igazgatóhelyettes a főor­vosok, a műtősnőből lett kórházi főnővér pedig a nővérek aláírását gyűjtötte. Többen szégyenkezve vallották be, hogy aláírták... Nem is mondom tovább, én sem mutatko­zom be, név nélkül pedig úgysem adja közre véleményemet. Tudom, gyávának tarthat, csak hát nekem is van családom. Az alkalmazottak csoportja az idegosztályra igyekszik. Velük tar­tunk. - Netán arról is beszámoltak az igazgatóságon, hogy míg más kórházak neurológiai osztályain 5-6 és több orvos dolgozik, Komá­romban a 40 ágyas osztály súlyos betegeiről sokkal kevesebb orvos gondoskodik? Hogy Král’ Katalin a saját embereit juttatja pozícióba, példa erre Sebő doktor, aki pályá­zat nélkül került az onkológiai osz­tály élére. Pedig lett volna más is, akár a megyei szakfőorvosnő, aki jártasabb a daganatos betegségek komplex kezelésében, mint az on- kosebész igazgatóhelyettes. Piszkos anyagiak Fotós kollégámmal a felvonóban beszélgetünk az orvosok fizeté­séről, mely ugyan nem közelítik meg a cseh, a német orvosok bérét, de... - Honnan veszik ezeket a ma­gas összegeket?- néz ránk a velünk utazó orvos. - Két szakvizsgával, öt ügyelettel nem a fiatalabbaknak juttatott 35 ezret, hanem csupán 20 ezer koronát kaptam. Ne vegyék készpénznek az igazgatóságon hal­lottakat, s ne vezessék félre az olva­sókat sem - méltatlankodott. Egy 50 év körüli orvos sem érti, hogyan tájékoztathattak 40 ezer koronás bérről. Az ő fizetése, az ügyeletek­kel együtt sosem haladta meg a 25 ezer koronát?! Szakmai párbeszéd nélkül Többen egy érdekes eseményre hívták fel a figyelmünket. Nemrég Fehér Miklós, a megyei közgyűlés alelnöke Komáromban tartott sajtó- tájékoztatót a kórház helyzetéről. Elmondása szerint a számok önma­gukért beszélnek, megdicsérte az igazgatónőt azért, hogy rendezte az intézmény gazdasági ügyeit. Egye­tértett azzal, hogy a kedélyek lecsü- lapodása miatt tényleg szükséges a szakmai párbeszéd. Mégsem tartot­ta fontosnak, hogy reagáljon azokra a kifogásokra, amelyekről a kórház dolgozói, a régió lakosai beszélnek. Bár már kezdik megszokni, nem tarják tisztességesnek, hogy az igazgatónő nem áll ki az alkalma­zottak elé, nem tart munkaértekez­letet, ahol felvázolná elképzeléseit. Borús jövőképet festenek. Azt is meg kell említeni, hogy a komáromi egészségügyi intézet nemrég díjat kapott. Ez a díj nem­csak szakmai elismerést, hanem 150 ezer koronás támogatást is je­lent: az összeget számítógépek vá­sárlására fordíthatja a kórház. Beszélgesse ki magát hív Qs 7 ooST Pohoda00 Hívások 1 koronáért, vasárnap ingyen. Beszélgesse ki magát kényelmesen. Az új ST Pohoda hívóprogrammal minden hívás csak 1 Sk, és ráadásul mindén vasárnap ingyen beszélgethet. Ráadásul Ezen felül az EU-ban, Kanadában, az USA-ban élő barátaival percenként mindössze 3,90-ért beszélgethet. Ha még nincs vezetékes telefonja, 1 koronáért beszereljük Önnek, sőt, egy hónapig ingyen használhatja. Élvezze a vezetékes telefon adta előnyös hívásokat! Az árakat áfa nélkül tüntettük fel. A helyi és városközi hívások vasárnap ingyenesek, a csúcsidőn kívül és szombaton J koronáért beszélgethet, ha nem lépi túl a 30 percet. A vezetékes telefon beszerelése 1 koronáért, és az egyhavi ingyenes használat az ST Mini, ST Standard, ST Pohoda, ST Maxi és ST Extra programokra kötött 1 éves szerződés esetén érvényes. Slovak Telecom Megoldások egy jobb élethez www.telecom.sk | 0800 123 456 UP 1746

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom