Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-22 / 143. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ PRÁVO Spidla a lapban megjelent interjújában kifejtette: ha nem sikerült volna megállapodni az európai alkotmány szövegében, az meggyöngítette volna Európát, mert például lehetetlen lett volna elérni a közös biztonság-, illetve külpolitika megvalósítását. „Megnőtt volna a felbomlás kockázata, de ez a folyamat nem jutott volna messzire, mert Európa természetes módon integrálódott. Ez leleplezi azt a szörnyű demagógiát, miszerint Európa csak valamiféle brüsszeli vasakaratra integrálódik: ha ez így lenne, akkor demokratikus eszközökkel sosem lehetne elérni az integrációt. Ha például nem léteznének erős integrációs tendenciák, sosem lehetett volna bevezetni az eurót” - szögezte le a cseh miniszterelnök, aki nagy sikernek nevezte a pénteki brüsszeli európai uniós csúcson elért egyezséget az alkotmányról. Véleménye éles ellentétben van Václav Klaus cseh államfőével. Klaus bírálta az Európai Unió mai formáját, mert szerinte a brüsszeli hivatalok, ellentétben a nemzetiekkel, senkit sem képviselnek, senkinek sem felelősek. LA REPUBBLICA Óvatos optimizmusának adott hangot az európai alkotmány kompromisszuma kapcsán Romano Prodi, aki nem félig üres, hanem félig telt pohárhoz hasonlította a folyamatot. Az Európai Bizottság elnöke az EU-alkotmány kapcsán úgy vélekedett, hogy a pénteken elfogadott kompromisszum a lehető legjobb eredmény, amelyet a jelenlegi, eléggé megosztott Európában el lehetett érni. Meggyőződését fejezte ki ugyanakkor, hogy minden tagország végül elfogadja az új alapokmányt - amely tulajdonképpen nagyon közel áll az eredeti tervezethez -, s a népszavazások is így döntenek. - Európa egy furcsa élőlény, amelyet sokan szívesen kifiguráznak, de amikor veszélyhelyzet van, az emberek elgondolkodnak, mert jól tudják, hogy egyedül nem sikerül semmit sem elérniük - mondta Prodi, aki bízik a megállapodás támogatottságában. THE NEW YORK TIMES A lap szerint a guantánamói foglyok többsége nem veszélyes. Magas rangú amerikai, európai és közel-keleti katonai, hírszerzési tisztségviselők nyilatkozataira hivatkozva azt írta: a guantánamói foglyok egyike sem tartozik az al-Kaida nemzetközi terrorista hálózat vezetői és gyakorlati irányítói közé. Jelenleg 595 „ellenséges harcosnak” tekintett külföldit tartanak fogva a Kubában lévő bázison. Többségüket a szélsőséges tálibok és az Osza- ma bin Laden vezette al-Kaida harcosai ellen 2001-ben megvívott afganisztáni háborúban fogták el. A lap úgy tudja, hogy közülük csak maroknyian felesküdött tagjai az al-Kaidának vagy olyan harcosok, akik fel- vüágosítást adhatnának a szervezet belső működéséről. Más hivatalos személyek viszont továbbra is azt állítják, hogy hasznos információgyűjtés folyik a támaszponton. Szöveg nélkül (Lubomír Kotrha karikatúrája) Amerika háborúi nagyban csökkentik a hivatásos katonai pálya vonzerejét Önkéntesfogyás Több új NATO-tagország- ban hamarosan megszűnik a sorozás, és a hadsereg hivatásossá válik. Sajnos, ez az egyébként nagyszerűnek látszó megoldás nem mindig tökéletes. Amerikai tapasztalat szerint a gazdasági helyzet javulása csönkenti az önkéntesek számát. JOEKUN A professzionális hadseregbe jelentkezők nagy része azért választja ezt a hivatást, mert valamilyen oknál fogva nem tudott sikeresen beleilleszkedni a társadalomba. Az ilyen személyek számára a katonaélet biztonságot jelent: fizetést, ellátást és minden mást, amit a hadseregen kívül egyénileg kellene megszerezni. Az azonban kérdéses, hogy az ország mindenkor támaszkodhat-e a profi hadseregre. Amikor ugyanis a gazdasági élet fellendül, hirtelen nehezebb újabb önkénteseket toborozni. Amerikában ehhez hozzájárul a háború kérdése is. Annak lehetősége, hogy az önkéntesek nagy része Irakban vagy Afganisztánban találhatja magát, nagyban csökkenti a katonai pálya iránti érdeklődést. Az igazság az, hogy az amerikai haderő, melynek teljes létszáma 1,4 millióra tehető, már nem képes minden elvárásnak megfelelni. Vannak olyan tervek is, hogy a Németországban és a Dél-Koreában állomásozó amerikai egységek nagy részét visszavonják, és a közeljövőben több mint háromezer amerikai katonát helyeznek át Irakba. A Pentagon elemzői azt gondolták, az iraki konfliktus rövid ideig fog tartani. A hosszú távú beavatkozás legalább negyvenezer új önkéntes bevonását követelné meg, ami a jelenlegi helyzetben nem látszik valószínűnek. Számos katonai szakértő szerint új megoldást kellene találni, vagy inkább vissza kellene térni a régi, sorozásos rendszerhez. Ennek persze sok akadálya van, nemcsak azért, mert az az egész jelenlegi rendszer radikális megváltoztatásával járna, hanem mert a társadalom nagy része, főleg a fiatalok, elleneznék a sorozás bevezetését. A hivatásos hadseregre való áttérés tehát nem feltétlenül az egyetlen megoldás. De a növekvő érdektelenség és az önkéntes jelentkezők hiánya következtében hamarosan valamilyen változásnak kell bekövetkeznie. Mindez persze ma még nem érinti közvetlenül a közép-európai országokat. De ahogy a NATO újabb területekre teijeszti ki katonai tevékenységét, nem lehet tudni, hogy az új tagok nem találják-e magukat hasonló helyzetben, mint amit ma az önkéntes hadsereggel kapcsolatban Amerika tapasztal. A szerző amerikai munkatársunk A seregbe jelentkezők java nem tudott beilleszkedni a társadalomba. Az unió alkotmányának része a stabilitási és gazdasági növekedési melléklet is Szigorúbb büntetési eljárás az államháztartási deficit túllépéséért MTI-HÁTTÉR Az euró védelmét szolgáló stabilitási és növekedési paktum súlya az új uniós alkotmányba történő felvétellel is erősödik: az uniós állam- és kormányfők az alkotmány kiegészítésével kifejezetten elismerik a paktumot, és így annak elemei - egyebek között a sokat vitatott, a GDP 3 százalékában meghatározott államháztartási hiányküszöb - sem kérdője- leződnek meg. Az új alkotmány mellékletében ezzel kapcsolatban felszólítják a tagállamokat jó konjunktúra esetén államháztartási többlet elérésére. Az alkotmányos cél, hogy ,jó időkben” államháztartási pluszt halmozzanak fel a tagországok. Az új alkotmány szerint az Európai Bizottság, a deficittúllépés elleni eljárásban a korábbinál több jogosultságot szerez. Az uniós büntetőeljárás a deficittúllépés ügyében a Európai Bizottság javaslatára indul, amelyet a pénzügyminiszterek csak egyhangúan utasíthatnak el. A deficitküszöb megsértőinek tett konkrét takarékossági ajánlásokban azonban a bizottsági ajánlást a Miniszterek Tanácsa a korábbinál könnyebben blokkolhatja. Egy-egy ilyen bizottsági ajánlásra azonban a Tanácsnak haladéktalanul reagálnia kell, döntését nem halogathatja. Ez a szabályozás kompromisszum a mindenekelőtt Németország és Hollandia között folyó vitában: a német kormány a deficiteljárás megindítására is a bizottság kevésbé kötelező ajánlását akarta, míg Hollandia mindkét esetben erőteljesebb bizottsági ajánlási hatalmat szeretett volna. Pénteken ez volt az utolsó nagyobb konfliktus az EU-alkotmány véglegesítése előtt. A korábbi szabályok szerint a bizottság csak „ajánlásokat” tehetett a gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsának (Ecofin) azokban az esetekben, amikor eljárást kezdeményezett valamelyik tagállam ellen annak túl magas államháztartási hiánya miatt. Az Ecofin pedig minősített többséggel döntött az ajánlásokról, amelyeket az eljárás során módosíthatott vagy akár el is vethetett. Tavaly novemberben történt meg először, hogy az Ecofin felülbírálta a bizottságnak a (Francia- ország és Németország ellen a túl nagy deficit miatt indított eljárás során tett) ajánlásait, s gyakorlatilag felfüggesztette a paktum eljárásrendjének alkalmazását. Ha már akkor is az EU-alkotmányban szereplő szabályok lettek volna érvényben, ez nem fordulhatott volna elő. KOMMENTÁR Kígyó, béka, alkotmány MALINÁK ISTVÁN Történelmi jelentőségűnek és csődtömegnek egyaránt nevezték már a péntek éjszaka jóváhagyott európai alkotmányt, ezzel a régi és az új tagországokban egyaránt sikerült az átlagpolgárt a teljes bizonytalanságba sodorni. Az, hogy nem érti a ravaszul megfogalmazott fiskális szövegeket, rendjén való, mindenütt megszokhatta ezt a hazai törvények esetében is. Kapaszkodóként ezért annak a pártnak az álláspontját fogadta el, amelyikre voksolt. Na de összeurópai mércékben ez másként működik, miért kell mondjuk a gyalogmagyamak elhinnie azt, amit Schröder vagy Chirac mond? Persze kell az alkotmány, nélküle aligha lehetne működőképes állapotban tartani azt a monstrumot, amit EU-nak nevezünk. Az egységes alkotmány ügye azonban újból felszínre hozta a megosztottságot. A legmarkánsabban ez az új EB-elnök meg nem választásában mutatkozott meg, látszólag ismét szembekerült az iraki háborút ellenzők és támogatók tábora. De csak látszólag, ez volt a mindenki számára érzékelhető törésvonal. A lényeg azonban nem az EB-elnök személye, hanem a döntéshozatali szavazati rendszer. Itt pedig arra ment ki a játék, hogy a nagy országok játszva, vagy pedig a különböző fékek beépítése miatt valamivel nehezebben tudják-e majd a kisebbekre rákényszeríteni akaratukat. Másképpen: a francia-német páros, vagy pedig a britek irányvonala fogja-e uralni az unió világpolitikai döntéseit. Más ez az EU, mint amilyenről a kilencvenes évek elején ábrándoztunk. Brüsszel kapujára ki lehetne szögezni: Ki itt belépsz, hagyj fel minden illúzióddal! Huszárvágás volt, hogy május elsején végrehajtotta történetének legnagyobb, egyben legolcsóbb bővítését. Azt hittük, majd pátyolgatnak egy ideig, mint anno Spanyolországot vagy Portugáliát. A németek elsőként jelentették be, hogy munkavállalási stopot akarnak, a britek elsőként közölték, hogy nem akarnak. Reformjainkhoz bevezettük a 19 százalékos egyenadót, amolyan mankóként, hogy utánabicegjünk az európai életszínvonalnak. A németek és a franciák elsőként közölték, a csatlakozók adópolitikája tisztességtelen, az adókulcsokat egységesíteni, azaz nálunk emelni kell. Szóval: az ő béreik mellett mi is kiegyeznénk az ő adóikkal. Van hát egy alkotmány, amelyről senki sem tudja, hogy életbe lép-e és mikor. Ugyanis mind a 25 országban ratifikálni kell, s az is biztos, hogy féltucatnál több helyütt népszavazást tartanak róla. Azt sem tudja senki, mi lesz, ha egy, de még valószínűbb, hogy több országban elutasítják. A döntéshozatali mechanizmusokban a most jóváhagyott kettős többség elve 2009-től lépne érvénybe. Amikor már valószínűleg Horvátország, Románia és Bulgária is tag lesz - tovább bonyolítva a helyzetet. És alakulhatnak úgy a világpolitika prioritásai, hogy a törökökkel szintén kezdem kell valamit. Szakértők a hét végén azt mondták, ha minden simán megy (a népszavazásokat és az egész ratifikációs folyamatot beleértve), az új alkotmány 2006-2007-re életbe is léphet. Aki tud, mondjon egyetlen okot, amely alátámasztja ezt az optimizmust. Otthon, édes otthon... KÖVESDI KÁROLY Május elsején meglepődve tapasztalhattuk, hogy uniós csatlakozásunk nagyobb örömmel töltötte el a franciákat és a belgákat, mint saját magunkat. Mintha jobban átérezték volna az esemény súlyát az osztrákok vagy az angolok, mint a szlovákok és a lengyelek. Ezek után már meg sem lepődtem, hogy az EP-választás részvételi aránya Szlovákiában olyan volt, amilyen. Azaz: semmilyen. Az érdektelenség oka az lehetett, okoskodtak a politikai elemzők, hogy túl sok választás volt az idén, és hogy Brüsszel elérhetetlen távolságban van. Ami lehet, hogy igaz, ám arról valahogy senki nem beszél, hogy az otthon és a szülőföld ugyanúgy otthon és szülőföld marad, és az unió nem arra lett kitalálva, hogy a szegényebb népek elárasszák a jólétben élő országokat, hanem hogy megpróbáljanak felemelkedni hozzájuk. Vagyis próbáljon meg mindenki otthon boldogulni. Az meg már szülte nem is téma, hogy az unió alkotmánya mindenkit érint. Ennek kapcsán Mikulás Dzurinda már előre mossa kezeit, és arra utalgat, hogy azok a politikusok, akik népszavazást szorgalmaznak a fontos dokumentumról (ami természetesen sokkal több, mint egy dokumentum), a saját pecsenyéjüket sütögetik. Merthogy - így Dzurinda - arra vannak a kormányok, hogy döntsenek a fontos kérdésben. Ti, polgárok, csak tanuljatok nyelveket, tántorogjatok ki, ahová akartok, vegyétek le a vállunkról a munkanélküliség kínzó terhét, mi pedig majd ügyelünk a büdzsére. Valahol itt lehet a kutya elásva. Ahogyan a kormány képtelen volt súlyának megfelelően kezelni a csatlakozást és a választást, az uniós alkotmányból is belpolitikai kérdést csinál. Miközben a szomszédos Bécsben nemzetközi filmfesztivál, kiállítások, kulturális rendezvények igyekszenek bemutatni az osztrákoknak a többi európai népet, nálunk lélektelen kupeckedés zajlik. Mutogatás az ír, a portugál és a görög példákra, amelyek úgymond automatikusan lemásolhatok. Ha emlékezetem nem csal, ezek az országok éppen azért tudtak felemelkedni, mert nem tandíj bevezetésén törték a fejüket, hanem hatalmas összegeket fordítottak az oktatásra, és nem az írek vándoroltak ki Amerikába, haném az egykori szegény agrárországból kivándorolt, időközben megtollasodott írek tértek vissza. A tőkéjükkel. Nálunk már-már a ftusztrálás határát súrolva biztatják a polgárt, hogy próbáljon valahol szerencsét, mert itt úgysem rúg labdába. Az EU alkotmányához pedig, mindezek ismeretében, semmi köze.
