Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-02 / 126. szám, szerda
MOZIMUSTRA 2004. június 2., szerda 1. évfolyam 13. szám Roland Emmerich Holnapután című filmje Szerelem és portyázó farkasok Alejandro González Inárritu 21 grammja nívós, erőteljes munka Megrendítő képkavalkád Benicio del Toro (Képarchívum) ALMÁSI SÁRA Bevezetőként tartozom egy-két vallomással. Először is azzal, hogy tulajdonképpen szeretem a katasztrófafilmeket. Ezek és a vérdrámák a gyengéim. Azt hiszem, lelki alkat kérdése lehet az egész. A másik, hogy mióta felröppentek a Pentagon próféciái a néhány év múlva beköszöntő jégkorszakról, magam is hívővé váltam. Ott tartok, hogy középtávú stratégiákat dolgozok ki, például átértékelem a szinglilét- hez fűződő kapcsolatomat - mégiscsak jól jönne egy társ, aki a végtelen hómezőkön keresztül zsákmányszerző körutakra indul majd, elvadult háziállatokra vadászik, beszerzi a tüzelőt, és hát nem utolsósorban az emberiség fennmaradásáért is tenni kéne valamit... A bé terv szerint egyházat alapítok, hasonló céllal, a részletek azonban még kidolgozatlanok. Bárhogy legyen is, ez még a jövő hét programja, maradjunk kicsit közelebb az időben: Holnapután. Amikor ismét eljő Roland EmmeTALLÓSI BÉLA Trencsénteplic. Idén is lesz ArtFilm, mégpedig június 18. és 22. között. Ahogy a fesztiváligazgató az ez évi szemle előtt tartott első sajtótájékoztatón elmondta, a filmkultúra, amelyet nem művelnek, olyan sorsra jut, mint a konyhákért, amelyet két éven át elhanyagolnak. Ezzel arra utalt, hogy Szlovákia első önálló, főként a minőséget, az értéket prezentáló filmfesztiváljára csak szűkösen csordogál a pénz: akik tehetnék - szponzorokra gondolt nem igazán viselik szívükön ezt a mustrát, amellyel pedig Szlovákia jó hírét lehetne terjeszteni a világban. Ugyanis az ArtFilm tizenegy év alatt - idén lesz a tizenkettedik rich, hogy ezúttal ne földönkívüliekkel, Godzillával, a csillagkapun át érkező álistenekkel nyomja le a Földet, hanem a megzaboláz- hatadan elemekkel. Főhősünk, Jack Hall (Dennis Quaid) paleoklimatológus, aki az antarktiszi jégpáncélt tanulmányozva és különböző számítógépes modelleket használva rájön arra, hogy a globális felmelegedés következménye globális lehűlés lehet. A sarkvidéki jég olvadása felborítja az óceáni áramlatok egyensúlyát, aminek következtében az északi félteke jégkorszak elé nézhet. Ahogy az a begyűjtött mintákból kiderül, volt is már rá példa: tízezer évvel ezelőtt. Hall kezdetben gyermekeink, unokáink jövőjéről beszél, a szellem azonban kiszabadul a palackból: Delhire sosem látott havazás, Tokióra pusztító jégverés köszönt, Skócia fölött olyan mínuszok tombolnak, hogy élő-élettelen pillanatok alatt jégbálvánnyá fagy, Los Angelest tornádók tarolják le... A folyamat visszafordíthataüan: egy civilizáció végnapjainak leheelérte, hogy a filmes szakmában külföldön is presztízse van. Ezt jelzi, hogy a föld legtávolabbi pontjairól is küldik az alkotásokat a fesztivál három versenykategóriájába, az Art Fiction elnevezésűbe, amelyben egész estés fiktív dokumentum-, valamint játékfilmeket lehet benevezni, olyan munkákat, amelyekre a kísérletező megszólalás, az új vizualitás, a jövő filmnyelvének keresése jellemző. A tények szekcióban a kísérletező rövidfilmek, az Útónban pedig a diákfilmek versenyeznek. Az információs kategóriákban ez évben is megmaradnak a már hagyományosak, például az Artfilm ünnepe szekcióban a külföldi fesztiválokon díjazott egyes alkotások szlovákiai előbemutatóját tartják. A határhoz tünk tanúi. Az az igazság, hogy a szintén Emmerich által jegyzett sztorira nem kell sok szót vesztegetnünk, van itt minden a műfaj kliséi közül: óva intő progresszív tudomány és látni-hallani nem akaró politika összeütközése (ez utóbbi persze csak észhez tér a végén), példamutató személyes helytállások sora, az emberi kitartás diadala, némi mélázás a Guten- berg-galaxis túlélési esélyéből, családi összetartás, szerelem és barátság, portyázó farkasok... A dramaturgia a személyes történésekkel vérprofin elegyíti a nagy, globális látványokat: a szilánkossá zúzott Los Angelest, a New Yorkra zúduló szökőár képét, a jég alá fagyott Manhattant, az északi államokat beborító végtelen hómezőt, a fantasztikus légköri jelenségeket (például a Föld körül keringő asztronauták szemszögéből). A grammra pontos hatáselem- adagoláson túl, Emmerich nem marad adós a kóser végső tanulságokkal sem. Ilyenekkel is szolgál, s nem csak az ökológia terén (lásd: „Földünk éghajlata ingatag rendszer, ha jobban vigyáztunk volna rá, talán, de így már mindenkéső”). Az azért tényleg megható, amikor az Egyesült Államok újdonsült elnöke a mexikói menekülttáborban megtartott beavatási beszédében köszönetét mond az úgynevezett harmadik világnak, amiért befogadta az önmagát egykor globális hatalomnak tekintő ország polgárait. Ez annyira megható... össze kell a szívnek facsarodnia. Még akkor is, ha - átmenetileg - meleg napok kopogtattak be hozzánk. legközelebb elnevezésű szekcióban a szomszédos országok - Magyarország, Csehország és Lengyelország - filmterméséből válogatnak. A fesztiválközönség láthatja majd Antal Nimród legutóbb Cannes-ban díjat nyert alkotását, a Kontrollt. (Ez a Magyarországon igen magas nézőszámot elért, sikeres film később hazai mozijainkban is látható lesz.) Az egyes nemzeti filmművészeteket a szlovákiai közönséghez közelebb hozó szekcióban ezúttal a brazil kinematográfiát prezentálja az ArtFilm. Bár az idei cannes-i mustrát világraszóló sztárparádé jellemezte, gazdasági okok miatt egy nappal megrövidítették. Egyelőre a trencsénteplici szepilét a költség- vetés ilyen formában talán nem veszélyezteti, viszont olyan sztárparádét, mint a francia Riviérán, nem tud biztosítani, még csak hasonlót sem. Sőt látnivalóból is kevesebbet kínál, mint tavaly, amikor is százharminc filmet mutattak be, az idén csupán hetvenötöt. A fesztiválbizottság ezért is keresi az utakat, hogyan lehetne biztosabb alapokra helyezni, illetve népszerűsíteni az ArtFilmet. Ezzel magyarázható, hogy az idén nemcsak az eredeti helyszínen, hanem június 23. és 25. között Pozsonyban, a Mladosf moziban, a Múzeum filmklubban és a Hviezda kertmoziban is kínálnak válogatást a fesztivál programjába besorolt opusok közül. Nagyon figyeljenek minden jelenetre, égessék agyukba az eseményeket. Az események ugyanis gonoszul össze vannak keverve. Olyan az egész, mint egy nagy feladvány. JUHÁSZ KATALIN Az első húsz percben úgy fog tűnni, kiragadott perceket látnak hat-nyolc ember életéből, akiknek semmi közük egymáshoz. Aztán kezd gyanús lenni a dolog, például, hogy miért feküdt Sean Perm az elején egy szőke nő mellett, ha később egy barnával látjuk, aki nemrég közölte kezelőorvosával, hogy a barátja haldoklik, ezért mesterséges megtermékenyítéssel akar gyereket tőle. Vagy miért dolgozik egy szeméttelepen az a cserzett arcú férfi, aki az előző jelenetben még egy elegáns golfpályán szedegette a labdákat, és miért akaija őt megölni a szőke nő? Nos, a látszólagos összefüggéstelenség által keltett riadalom ellensúlyozására annyit elárulok, hogy mindannyiuk sorsát egy autós szerencsétlenség pecsételi meg. A börtönben megtért, mélyen vallásos egykori rosszfiú, Jack Jordan halálra gázolja Cristina férjét és két kislányát. A férj szívét átültetik egy másik férfibe, Paulba, aki kinyomozza, hogyan halt meg a donor, és az özvegy iránti szánalom szerelemmé terebélyesedik benne. Jack, az örök vesztes proli megrendül hitében, annál is inkább, mivel azt a bizonyos terepjárót sorsjeggyel nyerte, és isten ajándékának tekintette. Aki nem látta a mexikói rendező, Alejandro González Inárritu előző filmjét (Korcs szerelmek), az minden bizonnyal forradalminak fogja tartani ezt az alkotást, melynek a címe csak a legvégén kap értelmet. Aki nagyon kíváncsi, annak elárulom, aki nem, az ugorja át a következő bekezdést. (Amerikai orvosok mérései alapján a halál pillanatában minden ember pontosan 21 grammot veszít testsúlyából. Ennyi a súlya egy szelet csokinak, négy negyeddollárosnak, illetve az emberi léleknek.) A nívós, erőteljes megvalósításért nemcsak a rendezőt, hanem az operatőrt, a forgatókönyvírót (ugyanaz a Guillermo Arriaga, aki a Korcs szerelmeknél) és a színészeket is dicséret illeti. A kapkodó, nyugtalanítóan zilált képek, a hirtelen ráközelítések, kézi kamerás snittek és a félbe vágott, később folytatódó jelenetek végig fenntartják a néző érdeklődését, sőt a film közepe felé az ember legszívesebben felugrana a székből, hogy visszatekeije a szalagot. Az esetlegesnek tűnő kamerabeállítások és képkivágások miatt néha úgy érezzük, mintha dokumentumfilm peregne, és az operatőr csak véletlenül volt tanúja a jelenetnek. Az időben előre-hátra ugrálás miatt a néző igyekszik visszaemlékezni a korábban látott képekre, és csak ekkor döbben rá, mennyire ügyesen kiszámított, megtervezett, bevilágított, jól visszaidézhető jeleneteket látott, és milyen fontos minden kis részlet a történet egésze szempontjából. Nem csoda, hogy a filmnek külön látványtervezője is volt (ugyanaz, aki a Korcs szerelmek vizuális világát kiötlöt- te). A dialógusok pergőek, néha improvizációnak tűnnek, de bizony senki egy mondatot sem mond ki feleslegesen. A színészi játék pedig lehengerlő. Sean Penn, Naomi Watts és Benicio del Toro megérdemelne még néhány rangos díjat a tavalyi velencei film- fesztiválon kapott három mellé. Amikor az anya a kórházban megtudja, hogy egész családja kihalt, vagy amikor Jack elmondja feleségének, hogy keresztülhajtott három emberen, az akár filmtörténeti pillanat is lehet. A vallásosság, a bűn, a bűnhődés, a drogok és a hirtelen fellángoló szerelem, ezek az ezerszer használt toposzok olyan természetességgel jelennek meg, keverednek, épülnek egymásra, és ütődnek egymáshoz ebben a filmben, mintha először jelennének meg a vásznon. A néhány innen-onnan ellesett ötlet (a szeretett személy szívének továbbdobogása Almodóvart idézi, az időben ide-oda csatangolás Tarantinót, a család hirtelen elvesztése Bergmant) szervesen beépül a filmbe, és egy idő után egyáltalán nincs utánérzetünk. A végén pedig minden rosszra fordul. Illetve nem egészen minden, hiszen egy új élet is fogan egy sokat szenvedett nő méhében. Hogy melyikében, az legyen meglepetés. Ellenőrök Antal Nimród Kontrolijából, amelyet az ArtFilm fesztiválon is vetítenek (Képarchívum) Dennis Quaid (Képarchívum) Pozsonyban a Mladosfban és a Hviezda kertmoziban is lesznek vetítések ArtFilm fesztivál értékekkel Naomi Watts (Képarchívum) Sean Penn (Képarchívum)
