Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-17 / 139. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 17. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Kádár bűnös az internálásban Kádár János bűnös Nagy Imre, valamint munkatársai és családtagjaik 1956 novemberében történt romániai internálásában, amely alkalmas a személyi szabadság megsértése bűntettének megállapítására - állapítja meg az ORFK határozata, amelyet a napokban kapott meg a feljelentő Deport ‘56 civil szervezet. Tettesként az akkori szovjet vezetők, bűnsegédként pedig Kádár János magyar miniszterelnök és Münnich Ferenc belügyminiszter bűnössége állapítható meg. Tekintettel arra, hogy az elkövetők már elhunytak, az ORFK megszüntette a nyomozást. Róth Miklós ügyvéd, a Deport ‘56 jogi képviselője jelezte, emiatt várhatóan panasszal fordulnak az illetékes ügyészséghez. A dvü szervezet szerint a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló genfi egyezménybe ütközött Nagy Imréék 1956:os internálása, és törvénysértő volt 1958-ban történt halálra ítélése, illetve kivégzése. Az ORFK különböző indokokkal már többször megszüntette a nyomozást. A 2002 áprilisi döntés szerint a korabeli történelmi és politikai helyzetben nem volt jogsértő az internálás. Később pedig arra hivatkozott a rendőrség, hogy a forradalom miniszterelnökének ügyében politikai döntés született, és a magyar igazságszolgáltatás hatálya alá tartozó személyek nem követtek el bűncselekményt, ezért kell megszüntetni a nyomozást. A legutóbbi, ez év tavaszán született megszüntető határozatában az ORFK kimondta, hogy a genfi jog alapján „súlyos jogsértésnek minősíthető magatartás” volt az 1956. november 4-i nemzetközi fegyveres összetűzést - szovjet megszállást - követő internálás. TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES „Katasztrofálisan felkészületlen” volt a Pentagon honi légvédelmi parancsnoksága egy nagyszabású terrortámadás elhárítására - ilyen következtetésre jutott egy tegnapi lapjelentés szerint a New York és Washington ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadásokat kivizsgáló független amerikai bizottság. A bizottság jelentésének tervezete szerint a légvédelmi parancsnokság „lassan és zavarodottan reagált”, amikor értesült, hogy terroristák hatalmukba kerítettek amerikai utasszállító repülőgépeket - írta a The New York Times, névtelenül idézett amerikai tisztségviselőkre hivatkozva, akik olvasták a bizottság megállapításait tartalmazó jelentés tervezetét. Az akkor érvényben volt szabályok alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy utat mutassanak a szeptember 11-i események megfelelő kezeléséhez. Kapkodó, rögtönzött intézkedések születtek a védelem gyors megszervezésére. Az intézkedéseket hozó tisztségviselők sohasem kaptak kiképzést ilyen jellegű támadás elhárítására - olvasható a New York-i lapban.- Olyan gyorsan kellett távoznunk az elnöki palotából, hogy még a cipőnket is otthagytuk. (Lubomír Kotrha rajza) Régen a megyei első titkár atyaúristen volt, most a kormányzó a szentháromság Oroszország: még 11 év? Andrej Amalrik orosz író 1969-ben tette közzé a Megéri a Szovjetunió az 1984-et? című könyvét, amely mérhetetlen dühre gerjesztette Brezsnyevé- ket. Az írót börtönbe zárták, aztán külföldre száműzték. 1980-ban meghalt, így nem érhette meg: jóslatával mindössze néhány évet tévedett. A CIA szakértői viszont most 2015-re jósolják az Orosz Föderáció végét. E. FEHÉR PÁL Amalrik, persze, nem volt Kasszandra: ő nem a birodalom végéről elmélkedett, hanem egy ideológia perspektívátlanságát elemezte, amely 1968 után - vele együtt - marxista és nem marxista társadalomtudósok sokaságát foglalkoztatta Moszkvában is, nemkülönben világszerte. Amalrik kérdése Orwellhoz, annak híres regényéhez, az 1984-hez kapcsolódik, és fejtegetései éppen olyan abszurd stílusban íródtak, mint annak idején a szamizdatban terjesztett színdarabjai és regényei. Mostanában azonban Amalrikot már nem emlegetik, viszont egyre sűrűbben találkozhatunk azzal a kérdéssel az orosz sajtóban, a politikai lapokban éppen úgy, mint az irodalmi és tudományos kiadványokban, amelyet szociológusok, történészek, politológusok és nem fejlett képzeletű írók tesznek fel: felbomolhat-e Oroszország, azaz hivatalos nevén: az Oroszországi Föderáció? A kérdéssel foglalkozó tudósok egyáltalán nem provokálni akarják a hatalmat, hiszen ismerik a helyzetet: a Kreml egyáltalán nem törődik azzal, hogy a szellem emberei miként vélekednek a társadalom állapotáról. Tudják azt, hogy az a kivételes tekintély, amely a Szovjetunióban jellemezte az irodalmi-tudományos orgánumokat, legalább tíz éve eltűnt, és azok a legjobb esetben tíz-húszezer példányban megjelenő lapok, amelyek a rendszer- váltás előtt világpolitikát is tudtak csinálni (mondjuk, a Novij Mir című, 280 oldalas irodalmi folyóirat, amely 1990-ben még kétmillió vásárlót szolgált), ma szűk értelmiségi körnek szolgáltat vitatémákat. Ettől még komolyan vehetnék, hiszen a bolsevikok sem voltak többen néhány ezernél, és lám: mi lett az eredmény, de Pu- tyinék számára a milliárdosok - Hodorkovszkij, Berezovszkij - az érdekesek, nem pedig holmi írók, tudósok. Érdemes azonban tájékozódni, mi rejtőzik a valóban némileg hangzatos, talán bulvárosí- tott kérdés mögött. Feltűnési visz- ketegség, vagy reális probléma? Puskin kortársa, Fjodor lyutcsev nemcsak zseniális költő volt, hanem nagyon okos, politikai éleslátással megáldott diplomata is, aki évtizedeket élt külföldön, s tapasztalatai alapján fogalmazta meg híres és sokszor idézett epigrammáját, amely Szabó Lőrinc magyarításában ekként hangzik: „Oroszország, ész, nem érted; méter, sing sose méri fel: külön úton jár ott az élet - Oroszországban hinni kell!” Hagyjuk most a hitet, hiszen a kétkedéssel élő közírók sem hivatkoznak ilyesmire, és próbáljunk néhány tényre összpontosítani. Oroszországot valóban nem méri fel „méter, sing”, mérhetetlen területéből adódó történeti sajátosságairól könyvtárakat írtak össze, ma pedig azt bizonygatják, sőt bizonyítják: ez a hatalmas terület eltérő, sót nem egyszer ellentétes gazdasági érdekek ütközőterülete. Moszkva vagy az újabban újra „második fővárosként” emlegetett Szentpétervár érdekei európaiak. Nem is szólva Kalinyingrád- ról, avoltKönigsbergről, amely területnek nincs is határa Oroszországgal, viszont körbeveszik NA- TO-tagországok. Szibériában - kivált a Távol-Keleten - a japán és a kínai orientáció a meghatározó. Az északi kőolaj-birodalmat csekély mértékben érdekli a Kaukázus és az ezzel összefüggő cse- csenügyek, még ha arra található Baku is, amely azonban Azerbajdzsán. Az egész Kaukázusban egyre erőteljesebben érvényesül az USA érdekérvényesítése, amellyel Putyinéknak abban az esetben is számolniuk kell, ha olyan bonyolult esetekbe ütköznek, mint Dél-Oszétia, amely ugyan formálisan az önálló Grúzia egyik autonóm területe, lakosai viszont a Szovjetunió felbomlása után az orosz állampolgárságot választották. Putyin és apparátusa, illetve az egyre inkább a másodhegedűs szerepét játszó kormány viszont az egységes birodalmi eszme megszállottja. Moszkva dönt, és a helyi kormányzók, illetve az elnöki megbízottak gondoskodnak a százszázalékos végrehajtásról. Oroszországban az a teológiailag bizonyára vitatható, de a dolgok lényegét kifejező mondás járja, hogy a szovjet időkben egy megyei első titkár atyaúristen volt, most viszont a kormányzó maga a szent- háromság. Az egységes impérium végül 21 köztársaságból, 49 megyéből, 10 autonóm területből, valamint számunkra szinte átláthatatlan közigazgatási egységekből áll. És arról sem feledkeznek meg a jelenlegi orosz helyzet elemzői, hogy a szovjet utódállamokat (a három balti állam kivételével, amelyek már EU- és NATO- tagok) rendkívül szoros érdekeltségek fűzik a hajdani birodalomhoz. Ezt természetesen Putyin is tudja: kiszivárogtatott információk szerint a bonyolult rendszerből nyolc közigazgatási területet szeretne létrehozni. A mindig az elméjében járó központi irányítás jegyében. Mi lesz ezzel a hatalmas országgal, amelynek meghirdetett szándéka egy demokratikus átalakulás, viszont állami felépítése, közigazgatási rendszere a szigorú centralizmusra épül? És ha a sztálini tradíciókhoz mérünk, akkor a haladás felmérhetetlen, de hát ez azért nem több, mint egy „felülről irányított demokrácia” - hogy az orosz terminust idézzem -, valójában pedig egy olyan birodalom, ahol az állampolgárok bizonyos szabadságjogokat kaptak, de az a demokrácia, amely az USA-ban, netán Európában gyakorlat, még nem érte el ezt a világot. Nemcsak egyéni szabadságjogokról van szó, hanem az egyes térségek érdekérvényesítési jogáról, a Moszkvától való távolságtartásról is. Természetesen Oroszország nem bomol- hat fel belátható időn belül, mert polgárai számára túlságosan elrettentő sokk volt 1991 decembere, a Szovjetunió szétesése, és azért sem, mert többségük még mindig a szovjet rendhez való visszatérésről álmodozik. Ám Oroszország a gazdasági-társadalmi érdekek következményeként - ha a birodalmi eszme helyett a szabad demokrácia eszményét követik - egy-két évtizeden belül jelentősen átalakul. Már olyasmit is olvastam, hogy lesznek még Oroszországi Egyesült Államok. Olyan önálló államokkal, mint az USA-ban... A CIA már sokszor jósolt és sokszor rosszul. Most az a kérdés: mi lesz 2015-ben? A milliárdosok az érdekesek, nem pedig holmi írók, tudósok. JEGYZET Fancommanc MALINÁK ISTVÁN Giordano Bruno sorsát megkockáztatva kell közhírré tennem: a női logika olyan, mint a gravitáció, a világ minden országában egyformán működik - fajra, vallásra, iskolai végzettségre, csípő- és mellbőségre való tekintet nélkül. Fokvárosból, Sydneyből vagy Puerto Ricóból hajszálnyira ugyanolyan családi beszélgetésekről számolnak be a hírügynökségek, mint amilyeneket Kovácsné rendszeresített. - Drágám - kezdi -, képzeld, megint megspóroltam egy ezrest. Kovács, a rezignált: - Mi a fene, két hete koplalsz? - Ne légy butus. Vettem egy fancommancot, eredetileg kétezerbe került, de sikerült kifognom fél áron, akció volt,jó mi?! Kovács, a halálpontos bérszámfejtő, a táblázatkészítés nagymestere titokban csoportosította és alkategóriákba sorolta szerteágazó érdeklődésű neje fancommancait, mindegyiknek pontos kódszáma volt. A legújabb fancommancot agya rögtön az F-l-esek közé sorolta, miközben mélyeket slukkolt, arra törekedve, hogy a nyugalom szobrának látsszék, bár suta mozdulata inkább Rodin Gondolkodóját mintázta. Minden meggyőződés nélkül, tízezredszer is elmondta a saját szövegét: - Nem megspóroltál, hanem elvertél egy ezrest, az a hülye fancommanc (F-l) senkinek sem kellett, rád tukmálták, téged megint átvertek. Ezzel hallójáratai becsukódtak, gondolatban hozzálátott a kategorizációs problémák megoldásához. Újítani kell. Pontosan tudta, mi tartozik az F-l-hez, mi az F-7-hez stb. De az áruházak akcióinak köre egyre bővül, s mégsem nyithat F-15-ös meg F-16-os dossziékat, szakmai önérzetét sértette volna, ha olyan kódokat használ, amelyeket az amerikai vadászbombázók már kisajátítottak maguknak. Arcizma sem rándult, de magában vigyorgott: mégis túlzás lenne elkönyvelni, hogy az asszony vett egy F-16-ost. Hirtelen nagyot csuklóit, lenyelte a füstöt. Úristen, és ha az amcsik elkezdik őket kiszuperálni, ha divatba jönnek, mondjuk, a kerti törpék vagy az úszómedencék helyett? Jaj ne, az asszony annyit összespórolna, hogy dédunokáink sem győznék törleszteni az adósságot. Álmatlanul forgolódott, kínjában át-átnyúlkált a sötétben a másik ágyra - legalább. Utána az asszony elégedetten beleharapott a fülébe, villanyt gyújtott, s kuncogva közölte, meglepetés: két ezrest spóroltam, mert egy ilyet is vettem, neked. Kovács tényleg meglepődött, a fénylő valami egyik kategóriába sem passzolt. De a kislámpa fénye az agyában is világosságot gyújtott: ez színtiszta mancomfanc, heuréka, megvan az új kategória is: M-l. Elöntötte a szakmai büszkeség, ettől nyugodtan elaludt. Reggelre teljesen megfeledkezett az F-16-osokról. lehetőségét biztosították. Ingyért és bérmentve. Tart ez a folyamat már több mint kilenc hónapja vagy tán egy éve is már. Láss csudát, földi halandó, ki tudja, minek a hatására, a községben egyre több kismama tologatja utódját, egyre sűrűbben találkozni aranyos kis pocakjukat félig szégyenlősen, félig büszkén hordozó jövendőbeli anyukákkal. Mintha hatással lenne az éjszakai program a népszaporulatra?! Igaz, kicsit ki kell várni a kedvcsináló tévéadást, de az eredménye máris látszik. Az is igaz, hogy még rendkívüli önkormányzati ülést is összehívtak az erkölcscsőszök, de mára mintha lelohadt volna az ellenkezés. A falu fejlődik, belterületein új építkezési telkeket jelöltek ki, a férfinép megkomolyodott apukaként meló után lohol, az asszonykák pedig a meleg családi fészket ápolgat- ják, benne a gyarapodó fiókákkal. Ennyire egyszerű lenne?! Fene tudja! Az biztos, egy falu akár statisztikailag is kimutathatja, szaporodik, gyarapodik. Az ötletgazdák egyike meg pár hónap múlva szintén nősül. Mert gyarapodnak ők is. íme, mégsem olyan káros a tévénézés! Két-három hétig lehet focit nézni is... Szaporodj, magyar! SZÁSZI ZOLTÁN Már európai polgárként az lenne ildomos, ha számbeli növekedésünk is megindulna. De mi hiányzik hozzá? Tán a pénz? Az öregek mondják, hol négyen jóllaknak, jut ott az ötödiknek is. Hát akkor bizonyosan a kedvvel van a baj. Most a foci-Eb lohasztja ezt a kedvet, mert esténként nem a kedvessel törődnek a nemzet férfi tagjai, hanem a jól hűtött sör mellett a világ legérdeke- sébbnek tartott, legnagyobb tömegeket megmozgató és leültető sportját fogják nézni. Nem rossz sport a foci! Hanem hogy ellenpéldát is hozzak a tévénézés káros hatásaira, egy történettel szolgálnék. Valóságalapja van, nem csak költészetről van szó ezúttal. Tudomásomra jutott nemrég, hogy egy felvidéki nagyközségben, ahol minden lehetőség megnyílt a fejlődésre, milyen csalafinta huncutságot eszeltek ki a népszaporulat növelésére. A házi kábeltévében este tizenegy után kemény erotikát sugárzó tévéállomás vételének NEDELJNI TELEGRAF A belgrádi hetilap hasábjain hallatott magáról Vlasztímir Djordjevics, a három éve eltűnt szerbiai rendőrtábornok, akit Koszovóban elkövetett háborús bűntényekkel vádol a hágai Nemzetközi Törvényszék. Az újság legújabb száma közli Djordjevics tízoldalas, Oroszországból írt levelét, amelyben a tábornok közli, hogy azért menekült el közvetlenül a rendszerváltás után az országból, mert az új hatalom el akarta őt fogni, és zsarolásokkal rákényszeríteni Szlobodan Milosevics volt jugoszláv államfő elleni tanúskodásra.
